Hibaüzenet

Notice: Undefined offset: 1 counter_get_browser() függvényben (/var/www/html/mother/sites/all/modules/counter/counter.lib.inc 75 sor).

1962. január 27. (A teremtésről...)

Nyomtatóbarát változat

Az Anya

Agendája

 

Szeretnék kérdezni valamit azokról a Savitri-ban írott sorokról, melyeket a minap mutattam neked. Nem tudom, emlékszel-e – a „fehér istenekről” szóló passzusra gondolok.

Mit akartál kérdezni? Mi nem volt meg a "fehér istenekben"? Hiszen Sri Aurobindo ezt mind leírta, teljes egészében, épp itt az Aforizmák-ban. Mindent megemlített, egyik dolgot szóba hozva a másik után: “E nélkül nem lett volna az; a nélkül pedig nem lett volna amaz…” és így tovább.1

De A hagyomány elolvasására is emlékszem, mielőtt találkoztam Sri Aurobindo-val (olyan könyv volt ez, mint egy regény, a világ teremtésének sorozatos formában kiadott románca, de nagyon gondolatébresztő volt; Théon nevezte el A hagyomány -nak). Ekkor szereztem először tudomást az univerzális Anya első négy emanációjáról („kiáradásáról”), amikor az Úr a teremtő erejét átruházta az Anyára. S ez azonos volt az ősi indiai hagyománnyal, de óvodai meseként előadva. Azaz: bárki megértheti – egy kép volt, mint egy mozifilm, de nagyon életszerű.

Szóval az Anya megélte első négy emanációját. Az első a Tudatosság és Megvilágosodás volt (a Sachchidananda-ból eredően); a második az Ananda és Szeretet. A harmadik az Élet, a negyedik pedig az Igazság. Ezután a történet megy tovább, tudatában lévén végtelen hatalmuknak, ahelyett, hogy tartanák a kapcsolatot a legfelsőbb Anyával, s rajta keresztül, a Legfelsőbb Úrral, ahelyett, hogy jelzéseket kapnának cselekvésre Tőle, és a megfelelő sorrendben tennék a dolgukat, tudatában voltak saját hatalmuknak és mindegyikük független egyénként kezdte azt tenni, amit csak akart – volt a hatalmuk és kihasználták. Elfelejtették Származásukat. Hogy honnan jöttek. S e miatt a kezdeti feledés miatt, a Tudat tudattalansággá vált, a Fény pedig sötétséggé. Az Ananda szenvedéssé vált, a Szeretet gyűlöletté. Az Élet Halállá változott. Az Igazság pedig Hamissággá. S azonnal fejjel előre bedobták őket abba, ami később az Anyaggá vált. Theon szerint az általunk ismert Világ ennek az eredménye. S ez volt a Legfegfelsőbb első manifesztációja.

De a történet könnyen érthető és eléggé gondolatébresztő. A felszínen – értelmiségiek számára – mindez elég gyermekded, de ha már átélted az élményt, nagyon jól megérted – jómagam azonnal értettem és éreztem.

S ha egyszer a Világ ilyenné vált, az élő, eleven világgá, annak minden sötétségével, s ők, ebből az eleven világból megteremtették az Anyagot, a legfelsőbb Anya látja (kacagva) első négy emanációjának eredményét, s a Legfelsőbb úr felé fordul, nagy könyörögve: “Most, hogy e világ ilyen borzasztó állapotban van, meg kell menteni! Nem hagyhatjuk csak így, ilyen állapotban, ugye? Meg kell mentenünk, az isteni tudatosságot vissza kell adni neki. Mit tegyünk?” És a Legfelsőbb azt mondja: “lökd be magad egy új emanációba, a Szeretet LÉNYEG-ének emanációjába, le egészen a leganyagibb anyagig!” Ez azt jelentette, hogy belecsapódunk a földbe (a föld szimbólummá vált, s az egész dráma megtestesítőjévé). “Becsapódás az anyagba.” Tehát Anya „berontott” az Anyagba, s az vált az Isteni elsődleges forrásává a materiális (kézzelfogható) anyagon belül. S onnan kezdve (ahogy azt olyan jól leírja a szerző a Savitri-ban) a legfelsőbb Anya elkezd élesztőként működni az anyagban, belülről megkelesztve azt.

S ahogy Ő behatolt az anyagba, egy második sor emanáció került előre küldésre – az istenek – hogy belakják a köztes zónákat a Sachchidananda és a föld között. S ezek az istenek (nevetve)... nos, ezeket nagy gonddal, odafigyeléssel tökéletesítettük, hogy ne okozhassanak semmi galibát! Ám egy kissé… kissé TÚL tökéletesek, nemde? Igen, kissé túl tökéletesek: soha nem tévednek, mindig pontosan azt teszik, amit mondanak nekik… Röviden: hiányzik belőlük a kezdeményezés. Van némi, de…

Valójában nem adták át magukat, ahogy egy „pszichikus lény” teheti, mert nem volt bennük lélek. A pszichikus lény eme leereszkedés eredménye. Csak az emberi lényekben van meg. S ez teszi az emberi természetet annyival felsőbbrendűvé az isteneknél. Théon nagy hangsúlyt fektetett erre: az egész történetén át az emberek jóval magasabb rendűek az isteneknél, és nem kéne engedelmeskedniük nekik – csak a Legfelsőbbel kellene kapcsolatban lenniük, az ő szemszöge szerinti tökéletes Szeretetben.

Nem is tudom, hogy fogalmazzak… Számomra azok az istenek mindig olyannak tűntek, mintha… (nem azok, amiket a Purana-ban jellemeznek, azok mások… vagyis: annyira mégse mások!) de, ahogy Theon bemutatta őket, úgy néztek ki, mint egy rakás mályvacukor! Nem az a baj, hogy nem volt hatalmuk – sok hatalmuk volt, de hiányzott belőlük az a lelki tűz!

Továbbá Théon számára a zsidók és a keresztények Istene egy Asura volt. Ez az Asura egyedülálló akart lenni; s ezért az elképzelhető legszörnyűbb despota vált belőle. Anatole France ugyanezt mondta (jól tudom, hogy Anatole France sosem olvasta Théon történetét, de el nem tudom képzelni, hogy akkor honnan szedhette). Az Angyalok lázadása-ban szerepel ez a dolog. Ebben azt állítja, hogy a Sátán az igazi Isten, és Jehova, az „egyetlen Isten” a szörnyeteg. S amikor az angyalok azt kívánták, hogy Sátán váljon az egyetlen igaz Istenné, az rádöbbent, hogy azonnal magára vállalná Jehova összes kudarcát! Így elutasította: “Ó, nem – nagyon köszönöm!” Ez egy csodálatos történet, és teljesen ugyanabban a szellemben íródott, ahogy Théon beszélt. A legelső dolog, amit megkérdeztem Anatole France-tól (már meséltem, hogy találkoztam vele egyszer – közös barátaink mutattak be egymásnak) az első dolog, amit megkérdeztem tőle, az volt: “Olvasta valaha A Hagyomány-t?” Azt válaszolta: nem. Elmagyaráztam neki, miért kérdeztem, és érdekelte. Azt mondta, az ő forrása a saját képzelete volt. Megérzés alapján támadt ez az ötlete.

Nos, ha ily módon beszélsz filozófusokkal és metafizikusokkal, úgy néznek rád, mintha azt mondanák: “Maga biztosan egy igazi mamlasz, hogy elhiszi ezt a sok sületlenséget!” De ezeket a dolgokat nem kell konkrét igazságoknak venni – ezek csupán remek képek. Általuk jómagam valóban kapcsolatba léptem, nagyon is konkrétan, azzal az igazsággal, ami a világ eltorzulását okozta, sokkal jobban, mint a hindu történetekkel, jóval könnyebben.

A buddhizmus és a hozzá hasonló gondolatmenetek, eszmefuttatások a legrövidebb utat választották: “A létezési vágy az, ami az egész bajt okozta!” Ha az Úr tartózkodott volna attól, hogy ilyen vágya legyen, akkor nem lenne Világ! Ez egy gyermekded, nagyon infantilis, igazán túl emberi módja a probléma megközelítésének.

A létezés örömének szemszögéből nézve minőségileg jóval felette áll, ám még mindig ott az a probléma, hogy miért vált olyanná ez az egész, mint amilyen. A szokásos válasz ez: mert minden dolog lehetséges volt, s ez EGY lehetőség. Ám ez egy nem túl kielégítő érzés: “Igen, rendben, pontosan így van, ez tény.” Az emberek azt is kérdezgették Theon-tól: “Miért így történt? Miért? ...” “Várj, amíg átjutsz a másik oldalra, majd akkor tudni fogod. S közben tedd meg, amit szükséges, hogy eljuss oda. Ez a legsürgősebb dolog.”

Ám van egy nagy előny: azok nélkül a lények nélkül, a világ eltorzulása nélkül sok dolog hiányozna. Azok a lények potenciálisan megtestesítenek bizonyos abszolúte egyedi elemeket – érthető módon, hiszen ők voltak az első hullám. S pontosan azért, mert még mindig ŐK VOLTAK a Legfelsőbbek, olyan nagy mértékben, hogy mindegyikük azt érezte, ő maga a Legfelsőbb, és ez volt az. Csakhogy ez nem volt elegendő, azon egyszerű oknál fogva, hogy már akkor négyfelé voltak osztva, és egyetlen osztás elég ahhoz, hogy minden félrecsússzon. Könnyedén érthető: ez nem valami alapvetően gonosz, hanem a rossz, téves MŰKÖDÉS kérdése. Nem a lényeg, nem a velő. A lényeg nem gonosz, ám a működés hibás.

De ha megérted....

E szavak oly’ gyermekdedek, hogy az intelligens emberek szánakozva néznek rád, ha elmeséled nekik ezt a történetet – de olyan konkrétan megragadja a problémát! Ez sokat segített nekem.

Angolul írták, és én fordítottam le franciára. Szörnyű franciára, tökéletesen rettenetesen, mert beletettem az összes új szót, amit Théon megálmodott. Részletes leírást készített az összes, emberekben rejlő képességről, s ez igazán figyelemre méltó, nagyszerű volt – de olyan barbár kifejezésekkel! Kitalálhatsz, alkothatsz új szavakat az angolban és működhet a dolog, de nem a franciában. Ott ez teljesen nevetséges! Én meg lelkiismeretesen beletettem az összeset! Jóllehet, ez remek tapasztalatnak bizonyult. Igazán egy élmény volt: Theon asszony élményeiből, tapasztalatainak „külsővé tételéből” (azaz a többi ember számára is elérhetővé tételéből) származott. Théon asszony megtanulta, amit Théon nekem is megtanított: beszélni, miközben a hetedik mennyországban vagy. (A test tovább beszél, igen lassan, elég mély hangon, de egész jól működik). Ő beszélt, s egy barátnője, aki szintén egy angol nő volt, mellesleg a titkárnőjük, lejegyezte, amiket mondott (azt hiszem, ismerte a gyorsírást). Ezután történetek születtek belőle, s történetekként kerültek elmondásra. Az egészet bemutatták Sri Aurobindo-nak, és őt nagyon érdekelte. Az új szakkifejezések egy részét még adaptálta is saját terminológiájába.

A létezés egységei és alegységei a legapróbb részletekig leírásra kerültek, tökéletes precizitással. Ismét átéltem az élményt, ezúttal egymagamban, mindenféle előítélet nélkül, csak úgy egyszerűen: egyik testet elhagyva a másik után, egyiket a másik után, egy tucatszor... S az én élményem is – eltekintve bizonyos elég bagatell (jelentéktelen) különbségektől, melyek kétségkívül a befogadó agy eltéréseiből fakadtak – pontosan ugyanaz volt.

(üt az óra)

Mennem kell....

Nem tudom, vajon eme élményeket leírták-e a hagyományos szentírásokban. Egyet sem olvastam még – semmit nem tudok az indiai irodalomról, egyáltalán semmit. Csak azt tudom, amit Sri A. mondott, plusz még néhány apró-cseprő dolog innen és onnan. Minden egyes alkalommal, amikor szembesültem a szókészletükkel... ez igazán visszataszító!

Ha már az exteriorizáció-ról (kifelé megnyílás) beszélsz – nem mutatnád meg ennek elsajátításának egy egyszerű módját?

Nem csinálhatod egymagadban, veszélyes!

Egyes emberek spontán módon csinálják, tehát nekik természetesen nem fogod azt mondani, hogy veszélyes. De veszélyes ez, mivel ha csak úgy „simán” csinálják, felügyelet nélkül, s valaki vagy valami hirtelen visszahívja őket – egy esemény, valamiféle körülmény vagy egyéb – akkor elvágódhatnak a külvilágtól (mozdulatot tesz, mintha elvágna egy vezetéket). Én sohasem engedném senkinek, hogy egyedül csinálja. Amennyiben spontán, az azt jelenti, hogy korábbi létezésekből jönnek, tehát fortélyosak. Ennek ellenére, ez egy kicsit kockázatos, valakinek mindig ott kéne lennie, hogy vigyázzon a testedre! Ami pedig ennek rögtönzött megtanítását illeti valaki másnak – azt már nem!

Egyszer megpróbáltam Franciaországban is – Hohlenberg-gel, azzal a festővel, aki a háború alatt [I. Világháború] jött ide, majd vissza kellett mennie. 2 Eljött Franciaországba, és megkérdezett engem. Erősen ragaszkodott hozzá. Elolvasta Theon összes írását, és igen jártas volt bennük, és izgatottan szerette volna kipróbálni. Így tehát megtanítottam neki, hogyan kell csinálni. Sőt: én is ott voltam, a jelenlétemben csinálta. És, kedvesem, abban a pillanatban, ahogy kilépett a testéből, pánikba esett! Pedig ő nem egy gyáva ember, nagyon is bátor, de ez nagyon megrémítette! Merő pánik.... így tehát nemet mondtam.

De például igenis exteriorizálok éjjelente.

Nem ugyanúgy.

Nem ugyanúgy?... Ó, és hogy küzdök!

Hová mégy ilyenkor?

Mindenféle helyekre megyek – volt pl. élményem P-vel is...3

...Amikor lefekszel aludni, csak szólj nekem!

 


1 88. Ezt a világot a Halál alakította ki, hogy képes legyen élni. Meg akarod szüntetni a halált? Akkor az élet is megsemmisül. Nem tudod megszüntetni a halált, de átalakíthatod egy nagyszerűbb életté.

89. Ezt a világot a Kegyetlenség alakította ki, hogy képes legyen szeretni. Meg akarod szüntetni a kegyetlenséget? Akkor a szeretet is megsemmisül. Nem tudod megszüntetni a kegyetlenséget, de átváltoztathatod annak ellentétévé, egy szenvedélyes Szeretetté és Gyönyörűséggé.

90. Ezt a világot a Tudatlanság és a Tévedés alakították ki, hogy képesek legyenek tudni. Meg akarod szüntetni a tudatlanságot és a tévedést? Akkor a tudás is megsemmisül. Nem tudod megszüntetni a tudatlanságot és a tévedést, de átformálhatod őket az értelem legteljesebb és tündöklő meghaladásává.

91. Ha egyedül Élet lenne, és halál nem, akkor nem lehetne halhatatlanság; ha egyedül szeretet lenne, és kegyetlenség nem, akkor az öröm csak egy langyos és röpke elragadtatás lenne; ha egyedül értelem lenne, és tudatlanság nem, akkor a legmagasabb vívmányunk nem haladna meg egy korlátozott racionalitást és világi bölcsességet.

92. Az átalakított Halál Életté lesz, amely Halhatatlanság; az átváltoztatott Kegyetlenség Szeretetté lesz, amely elviselhetetlen eksztázis; az átformált Tudatlanság Fénnyé lesz, amely túlhaladja a bölcsességet és tudást.

(vissza)

2 Készített egy portrét Sri Aurobindo profiljáról, a jövő felé tekintve. (vissza)

2 Az ájulás; Anya fizikailag szétterült a világ fölött. (vissza)

3 Mivel nem találta fontosnak, érdekesnek, Satprem sajnos nem rögzítette válaszát. A kérdéses P. elmeháborodottan halt meg, egy ún. „japán kórházban”, és egy éjjel (igen valószínűen ez az a történet, amit itt elmondott Anyának) Satprem egyfajta pokolban raboskodva találta őt. Testét sebek borították, melyeket Satprem balzsammal kezelt. Ezután azt mondta P-nek: „Folytasd, mondd el Anya mantráját!” S abban a pillanatban, ahogy Satprem elkezdte idézni a mantrát, az egész hely szétrobbant – apró darabokra. Egy pillanatnyi felszabadulás. Néhány hónappal később (vagy talán pár év is volt), P eljött meglátogatni Satpremet éjjel egy csokor virággal és egy mosollyal, mintha csak bejelentené, hogy felvett egy új testet. (vissza)

magyar