Hibaüzenet

Notice: Undefined offset: 1 counter_get_browser() függvényben (/var/www/html/mother/sites/all/modules/counter/counter.lib.inc 75 sor).

Az emberiség segítése

Nyomtatóbarát változat

Azoknak, akik az integrál jógát gyakorolják, az emberiség boldogulása csak egy következmény és egy eredmény lehet, de nem egy cél. És ha minden, az emberi lét állapotának javítására irányuló erőfeszítés szánalmasan meghiúsul a végén, a bennünket elsőre megihletett minden hév és rajongó lelkesedés és önfelajánlás ellenére, az pontosan azért van, mert az emberi élet létállapotának átváltoztatása, egy másik, azt megelőző átváltozással érhető el, és ez, az emberi tudatosság átalakítása, vagy legalább néhány kivételes egyéné, akik képesek alapul szolgálni egy szélesebb körű átváltozásnak.

De ehhez a témához visszatérünk később; ez lesz a befejezésünk. Elsőként szeretnék nektek beszélni, két meglepő elöljáróról, akiket az igazi filantrópia szakértői közül választunk ki.

Két kimagasló lény, a gondolat és cselekedet két végletén. Két kifinomult emberi lélek kifejeződése, két érzékeny és együtt érző szívben, akik ugyanazt a pszichikai sokkot élték át amikor az emberiség szenvedésével találták szembe magukat. Mindketten az egész életüket arra szánták, hogy az embertársaik szenvedéseire találjanak gyógyírt, és mindketten azt hitték, hogy megtalálták. De mivel az ő megoldásaik, amelyek ellentétesek egymással, a maguk területein belül részlegesek és befejezetlenek voltak, mindketten sikertelenek voltak az emberiség szenvedésének enyhítésében.

Az egyik keleten, Siddharta herceg, később Buddha néven ismert, és a másik nyugaton Monsieur Vincent, akit Páli Szent Vincének neveztek el halála után. Ők álltak úgymond az emberiség tudatosságának két pólusán, és a segítségnyújtó módszereik homlokegyenest ellenkeztek. Viszont mindketten a lélek általi üdvözülésben hittek. Mindkettő, a gondolat számára ismeretlen, az Abszolúton át, amelyet az egyik Istennek nevezett a másik Nirvánának.

Páli Vince a lélekben hitt, és azt prédikálta a nyájának, hogy az egyén önmaga lelkét kell megmentse. De amikor az emberi boldogtalansággal találta szembe magát, hamarosan felfedezte, hogy ahhoz, hogy valaki megtalálja saját lelkét, ahhoz muszáj neki ideje legyen arra, hogy keresse. És azoknak, akik reggeltől-estig és gyakran estétől - reggelig dolgoznak, hogy összekaparják a jövedelmüket a megélhetéshez, ténylegesen mikor van idejük a lelkükön gondolkodni? Tehát az ő adakozó szívének az egyszerűségéből arra jött rá, hogy ha biztosítanák a szegényeknek a minimális megélhetést azok akiknek több van, mint amennyire szükségük van, ezeknek a szerencsétlen embereknek jutna elég szabadidő, hogy egy jobb életet éljenek. A társadalmi munka erényében és hatékonyságában hitt, az aktív és materiális adományozásban. Abban hitt, hogy a szenvedés gyógyítható azáltal, ha megsokszorozzuk az egyéni gyógyítást, hogy többeknek hozzunk enyhülést, egyének nagyszámú tömegének. De ez csak csillapítószer, nem egy gyógymód. A felszentelés teljessége, az önmegtartóztatás és a bátorság, amivel a munkáját végezte az egyik legszebb és meghatóbb alakká tette az egész emberiség történetében. És mégis a törekvései úgy tűnik, hogy megsokszorozták ahelyett, hogy eltörölték volna a rászorulók és tehetetlenek számát. Minden bizonnyal a legpozitívabb eredménye az apostoliságának az volt, hogy jelentős értelme lett az adománynak egy bizonyos jómódú körök mentalitásában. És ezért a munkája igazán hasznosabb volt azoknak, akik adakoztak, mint azoknak, akik az adakozás tárgyai voltak.

A tudatosság másik végén Buddha áll, a tiszta és alázatos együttérzésével. Szerinte az létből jövő szenvedést, csak úgy lehet megszüntetni, ha a létet magát szüntetjük meg, mivel hogy az élet és a világ a lét iránti vágynak a következménye; a tudatlanság gyümölcse. Rombold le a vágyakat, szüntesd meg a tudatlanságot és a föld eltűnik, és vele együtt minden szenvedés és boldogtalanság. A szellemi törekvés nagy erőfeszítésében és a hangtalan koncentrációban dolgozta ki a tudományágát. Az egyik legfelemelőbb és leghatékonyabb ágat, amit a felszabadulásra vágyók valaha kaptak.

Milliók hittek az elméletében, annak ellenére, hogy azoknak az egyéneknek a száma, amelyek képesek voltak ezt gyakorolni elég kevés volt. De a föld állapota gyakorlatilag ugyanolyan maradt és nem történt értékelhető csökkenés az emberi szenvedésben sem.

Mégis az emberek imáikba foglalták az elsőt és istenítették a másodikat, arra való kísérletükben, hogy kifejezzék hálájukat és csodálatukat. De kevesen próbálták meg őszintén gyakorolni a leckéket és a példákat amiket kaptak, annak ellenére, hogy az lenne az egyetlen hatékony módja annak, hogy megmutassák a hálájukat. És mégis még ha megtették volna is az emberi élet állapota nem javult volna láthatóan. Segíteni nem ugyanazt jelenti, hogy meggyógyítani, és a menekülés sem ugyanaz, mint a legyőzés. Mert segíteni nem ugyanaz mint gyógyítani és a menekülés sem ugyanaz, mint a hódítás. Valóban a fizikai nehézségek enyhítésére Páli Vince által javasolt út semmiképpen sem elég ahhoz, hogy gyógyítsa az emberiségnek a nyomorúságát és szenvedését, mivel nem minden emberi szenvedés származik a fizikai nyomortól és gyógyítható anyagi eszközökkel - távolról sem. Testi jólét nem feltétlenül hoz békét és örömöt; és a szegénység nem feltétlenül a nyomor oka, amint az látható, minden ország és minden korosztály aszkétáinak önkéntes szegénysége által, akik megtalálták nyomorukban egy tökéletes békének és boldogságnak a forrását és feltételét. Éppen ellenkezőleg, mindaz amit az anyagi gazdagság világi javainak élvezete nyújthat, a kényelem és az öröm és a külső elégedettség útján, képtelen megóvni bárkit, aki birtokolja ezeket a dolgokat, a szenvedéstől, fájdalomtól és a szomorúságtól.

A másik megoldás, a menekülés, Buddhának a megoldása, az sem jelent gyakorlati megoldást a problémára. Mert még ha azt feltételezzük, hogy egyéneknek egy nagyon nagy száma képes a fegyelem gyakorlására és a végső megszabadulás elérésére, ez semmiképpen sem törli el a szenvedést a Földről és gyógyít meg másokat is, a többieket, akik még mindig képtelenek követni a Nirvánába vezető utat.

Valójában az igazi boldogság az a boldogság amit bármilyen körülmények között érezhetünk, mivel olyan régiókból jön, amelyet semmilyen külső körülmények sem befolyásolhatnak. De ez a boldogság csak nagyon kevés egyénnek elérhető, és az emberi faj legtöbbje még mindíg alárendelt a földi körülményeknek. Így azt mondhatjuk, egyrészt, hogy a változás az emberi tudatosságban teljesen nélkülözhetetlen, és másrészt, hogy a földi atmoszféra teljes átalakítása nélkül az emberi élet körülményeit nem lehet hatékonyan megváltoztatni. Mindkét esetben a megoldás ugyanaz: egy új tudatosságnak kell megnyilvánulni a földön, és az emberben. Csak egy új erő és fény és hatalom megjelenése, a szupramentális tudatosság ebbe a világba leereszkedését követően, emelheti ki az embert a szorongásból és fájdalomból és szenvedésből amelyben alámerült. Csak a szupramentális tudatosság lehozatalával a földre, egy nagyobb nyugalommal és egy tisztább és igazabb fénnyel érhető el az átalakulás nagy csodája.

A természet törekszik erre az új megnyilvánulásra. De kanyargósak útjai és menetelése bizonytalan, leállásokkal és regressziókkal teli olyannyira, hogy nehéz észrevenni az igazi tervét. Azonban egyre inkább egyértelmű, hogy Ő egy új fajt akar világra hozni kívül az emberi nemen, egy szupramentális fajt, ami olyan lesz az embernek, mint az ember az állatnak. Ám ennek az átalakulásnak az eljövetele az egy új faj teremtése, és tapogatózó kísérleteivel véghezvíve a Természetnek ehhez évszázadokra lenne szüksége, míg az ember intelligens akaratával nemcsak sokkal rövidebb idő alatt, hanem sokkal kevesebb pazarlással és veszteséggel hajtható végre.

Itt az integrál Jóga megfelelő helye és hasznossága. A Jóga célja, legyőzni koncentrációnak és törekvésnek az intenzitásával a késleltetést amit az idő kiró minden radikális átalakulásra, minden új teremtésre.

Az integrál Jóga nem egy menekülés a fizikai világból amely végérvényesen sorsára hagyja azt, de az anyagi világ elfogadása sem, mintha annak megváltoztatására semmi remény se lenne, és nem fogadja el a világot úgy, mintha az Isteni Akarat végső kifejeződése lenne.

Az integrál jóga célja a tudatosság összes fokozatának feltérképezése a szokásos mentális tudatosságtól a szupramentálisig és az isteni tudatosságig, és amikor a felemelkedés befejeződött, az anyagi világba való visszatérés és annak szupramentális erővel és a megszerzett tudatossággal való feltöltése érdekében, hogy ez a Föld fokozatosan átalakulhasson egy szupramentális és az isteni világgá.

Az integrál jóga különösen azoknak ideális, akik felismerték önmagukban mindaz amit az ember képes felismerni, és még nem elégedettek, mert olyant vártak az élettől amit nem tudott megadni. Azok, akik sóvárognak az ismeretlenre és törekszenek a tökéletességre, akik feltesznek maguknak gyötrelmes kérdéseket és nem találtak végleges választ rájuk, ők azok, akik készen állnak az integrál jógára.

Mert van egy sor alapvető kérdés, ami azok számára, akik aggódnak az emberiség sorsán és nincsenek megelégedve a jelenlegi mintákkal, elkerülhetetlenül feltesznek maguknak. Ők körülbelül az alábbiak szerint tudják megfogalmazni ezeket:

Miért születik meg valaki ha úgyis meghal?
Miért él valaki, ha csak szenved?
Miért szeret valaki, ha csak elkülönült?
Miért gondolkodik valaki, ha csak tévedésbe esik?
Miért cselekszik valaki, ha csak hibákat csinál?

Az egyetlen elfogadható válasz az, hogy a dolgok nem azok, aminek lenniük kellene, és hogy ezek az ellentmondások nem csak nem elkerülhetetlenek, de azok rendbe hozhatóak, és egy nap eltűnnek. Mert a világ nem helyrehozhatatlanul, az ami. A Föld egy átmeneti időszakban van, amely minden bizonnyal hosszúnak tűnik a rövid emberi tudatnak, de elenyésző az örök tudatosságnak. És ez az időszak véget ér a szupramentális tudatosság megjelenésével. Az ellentmondások ezután kicserélődnek a harmóniákkal és a szembeállítások a szintézisekkel.

Már sokat spekuláltak és vitáztak erről az új teremtményről, az emberfeletti faj megjelenéséről. Az kielégítí az ember elméjét, hogy többé - kevésbé hízelgő képet fessen arról, hogy milyen lesz a szuperember. De csak a hasonló ismerheti a hasonlót, és kizárólag az isteni természetben való tudatossá válással lehet fogalmat alkotni arról, hogy milyen lesz az isteni természet a megtestesülésben. De azok, akik felismerték ezt a tudatosságot önmagukban, általában inkább aggódnak szupermenné válni, minthogy egy leírást adjanak róla.

Ugyanakkor hasznos lehet megmondani, hogy a Superman minden bizonnyal milyen nem lesz, annak érdekében, hogy eloszlasson bizonyos félreértéseket. Például már olvastam valahol, hogy az emberfeletti faj alapvetően, kegyetlen és érzéketlen lenne; mivel az felette van a szenvedésnek, ő nem fog jelentőséget tulajdonítani mások szenvedésének és azt mint tökéletlenségeik és alsóbbrendűségeik egy jelének venné. Nem kétséges, hogy azok, akik úgy gondolják, ily módon ítélve meg a superman és az ember közötti kapcsolatokat, az a mód, ahogyan az ember viselkedik kisebb felebarátai az állatok felé. De az ilyen viselkedés, korántsem a fölénynek egy bizonyítéka, hanem a tudatlanság és butaság egy biztos jele. Ezt mutatja az a tény, hogy amint az ember egy kicsit magasabb szintre emelkedik kezd részvétet érezni az állatokkal szemben és arra törekszik, hogy javítsa sorsukat. Mégis van némi igazság az érzéketlen superman koncepciójában: az, hogy a magasabb faj nem fogja érezni azt a fajta önző, gyarló és érzelmes szánalmat amit az emberek könyörületességnek hívnak. Ezt a szánalmat, ami több kárt okoz, mint hasznot, felváltja az erős és felvilágosult együttérzés, amelynek egyetlen célja, hogy egy igazi orvosság legyen a szenvedésre, és nem az állandósítása annak.

Másrészt, ez a koncepció elég jól leírja azt, ami hasonló lenne a vitális lények egy fajtájának az uralkodásához a földön. Ezek halhatatlanok természetükben és sokkal erősebbek mint az ember a képességeiben, de ők szintén gyógyíthatatlanok anti-isteni akaratukban, és küldetésük az univerzumban úgy tűnik az, hogy késleltesse az isteni megvalósítást, amíg ezen megvalósításnak az eszközei vagyis, az emberek, tiszták és erősek és elég tökéletesek lesznek legyőzni minden akadályt. Lehet, hogy talán nem lesz haszontalan, a szegény lesújtott Föld alapállás ellen, vetni egy ilyen gonosz uralomnak a lehetőségét.

Amíg a Superman személyesen jöhet megmutatni az embernek mi a valódi természete, lehet, hogy bölcs dolog minden jóakaratú emberi lénynek tudatossá válni arra, hogy mit tud elképzelni ami legszebb, a legnemesebb, a legigazabb és legtisztább, a legfényesebb és a legjobb, és törekedni, hogy ez a felfogás megvalósulhat önmagában a legnagyobb jóért világban és emberben.

Bulletin, November 1954.

magyar