... ha minden, az emberi lét állapotának javítására irányuló erőfeszítés szánalmasan meghiúsul a végén, a bennünket elsőre megihletett minden hév és rajongó lelkesedés és önfelajánlás ellenére, az pontosan azért van, mert az emberi élet létállapotának átváltoztatása, egy másik, azt megelőző átváltozással érhető el, és ez, az emberi tudatosság átalakítása, vagy legalább néhány kivételes egyéné, akik képesek alapul szolgálni egy szélesebb körű átváltozásnak.

101. Isten látásában nincs közeli és távoli, nincs jelen, múlt, vagy jövő. Ezek csupán kényelmes nézőpontok az Ő világképe számára.

102. Az érzékek számára mindig igaz, hogy a nap mozog a föld körül; ez hamis az értelem számára. Az értelem számára mindig az igaz, hogy a föld mozog a nap körül; ez hamis a legfelsőbb látás számára. Sem a föld nem mozog, sem a nap; csupán egy változás történik a nap-tudatosság és a föld-tudatosság kapcsolatában.

(hosszú csend)

Hihetetlen, nem tudok mit mondani.

A test tudatalattija telezsúfolt kishitűséggel, és ezt teljesen meg kell változtatni. A tudatalattit ki kell tisztítani, hogy lehetővé tegyük az új faj létrejöttét. Teljesen szennyes. Dugig van kishitűséggel: az első reakció mindig a bukás. Ez teljesen undorító, mon petit, én látom, én dolgozom ott ... egy undorító hely. Ez feltétlenül kell ... kategorikusnak és erőteljesnek - félelem nélkülinek kell lennünk, tudod. KELL, hogy ez megváltozzon.

Tisztán látom, hogy a gondolat helyett a tudatosság irányítja az életet. És amikor a tudatosságod csendben nyitott marad az Istenire, akkor minden jól megy. Sok-sok dolog jön folyamatosan be a tudatosságba, az egész világból, olybá tűnik (olyan mozdulatot tesz, mintha minden oldalról rátámadna valami): ez mind tagadja vagy ellenzi az isteni Cselekvést. Mindig egyre csak így jönnek (ugyanaz a mozdulat). De ha csendben tudok maradni (a felajánlás gesztusa, nyitott kezekkel), a nem létezés magatartásával... (mosolyog) ami egyfajta, nem is tudom… hogy átláthatóság-e – Nem tudom, hogy az embernek „átláthatóság”-ot kellene-e mondania, vagy „mozdulatlanság”-ot – de ez valami olyasmi a tudatosságban, mint ez: (ugyanaz a gesztus, nyitott kezekkel). Amikor ez így marad, minden rendben van. De amint elkezd felébredni, azaz, amint az egyéniség kezd előretörni bármilyen formában, minden „utálatossá” válik. Igazán lehangoló.

Amikor leereszkedünk a tudatalattiba, eljön egy idő, amikor ez már nem személyes - az egész világ ott van! Akkor mit tehetünk? Nem rólad beszélek, de mit tehetnek az olyan emberek, mint mi, hogy ez megváltozzon? Ez egy sziszifuszi munka! Rezgések jönnek folyamatosan minden pillanatban az egész világból. Hogyan tudjuk ezt megváltoztatni?

Nem, a problémát más irányból kell megközelíteni.

Szerettem volna megmutatni neked egy cikket a “Reader's Digest” -ben a sejt szerkezetéről a legújabb tudományos felfedezések szerint. Gondoltam az talán rávilágít saját tapasztalataid egyes kérdéseire. Különösen a sejtek tudatáról beszélnek, felfedeztek meglehetősen rejtélyes dolgokat... Láthatod az összefüggést a saját tapasztalataiddal.

A kérdés, amit felteszek magamnak, az az, hogy vajon a sejteknek van-e autonóm létezésük, vagy összekapcsolódva kell maradniuk, úgy ahogy vannak, egy kollektív tudatosságnak engedelmeskedve. Ez alatt nem a test tudatosságát értem, ami egy entitás. Arra gondolok: vajon a sejt, mint egyed, akar-e a jelenlegi társas állapotában maradni? Éppen úgy, ahogy egy egyén saját akaratából együttműködik egy társadalommal, egy csoporttal. Tehát az egyes sejteknek van-e akarata, szándéka arra, hogy az aggregátumukban maradjanak, vagy ez csak a központi tudatosságnak az akarata?...

Van valami amit hozzátennék ahhoz amit a minap beszéltünk az Istenivel kapcsolatban.¹ Valaki kérdezte tőlem: "És mi a csuda az Isten?"

Egy szöveg Sri Aurobindotól erről szól. Itt is van:

A szeretet az elválasztás szenvedéséből a tökéletes egyesülés üdvösségébe vezet minket, de anélkül, hogy elveszítenénk az egyesülés aktusának azt az örömét, amely a lélek legnagyobb felfedezése, és amely hosszú előkészületét szolgálja a kozmosz életének. Következésképpen, Istent a szereteten keresztül megközelíteni azt jelenti, hogy felkészítjük magunkat a lehető legnagyszerűbb spirituális beteljesedésre.

Emlékszel Savitri vitájára a Halállal?... Eszerint, Sri Aurobindo úgy tűnik, azt mondja, hogy Zavar keletkezett, amikor az élet belépett az anyagba.

(Anya lapozgatja vastag fordítási jegyzetfüzetét.)

Bár Isten a saját gyönyörére teremtette a világot,
Egy tudatlan Hatalom vette át az irányítást, az ő Akaratának tűnve fel.

Más szavakkal, ez a Hatalom öltötte magára Isten Akaratának a látszatát.