A testben végzett jóga kezdete óta tisztán látta a sejtszubsztancia ismétlő képességét, és levonta a következtetést: ha az Anyagban sikerülne meghonosítani egy bizonyos rezgést – a napsugárét, a fényét, a szeretetét – a szokásos egocentrikus, mocskos, hitvány, pesszimista és halálos rezgés helyett, akkor talán kínálhatunk e szubsztanciának egy új egyesítő alapelvet, ami többé nem halálos szokáson alapul, hanem egy istenin. A halál védőburkának szövése helyett a sejtek talán az örök életet szőnék. Anya elkezdte ismételgetni a mantrát, az ő mantráját, ami megidézte számára a legfelső szeretetet, ami a legfelső élet. A mantra vagy rezgés ismételgetését kezdjük a fejünkben, használva mentális erőnket, és az fokozatosan leszáll a létezés összes szintjén keresztül: a szívünkbe, érzékelésünkbe és reakcióinkba, s végül a testbe. Amint megtelepszik a testben, soha többé nem hagyja el: olyan állhatatosan ismétli magát, mint az „Ó! Ez rák!”, „Ó! Ez gravitáció!”, Ó! Ez fáj!”: az összes kis Ó, amiből egy hétköznapi, halandó test áll.

60.46 – A hangnak hatalma van önmagában, és azzal, hogy a testtel egy hangot ismételtetünk, felszívatjuk vele az ennek megfelelő rezgést is. De a szavaknak életet kell hordozniuk magukban, egy bizonyos rezgést (nem intellektuális értelmet, semmi olyasmit, hanem egy rezgést), és ez jelentős hatást fejt ki a testre: elkezd rezegni, és rezegni, és rezegni…

60.209 – Láttam a mantra rendező hatását a tudatalattira, a tudattalanra, az Anyagra, a sejtekre, mindenre. Időre van szükség, de ismétlés és kitartás révén végül működik. Hasonló a napi zongora gyakorlathoz. Gépiesen ismétled, és végül kitölti kezedet tudatossággal – betölti testedet tudatossággal.

[1]

További információ a mantrával kapcsolatban > [2]