33. Ó, Te, ki szeretsz, üss meg engem! Ha nem ütsz meg most, akkor tudni fogom, hogy nem szeretsz.
Nem igazán jól értettem ezt az aforizmát.
Mindenki, aki vágyik az isteni tökéletességre, tudja, hogy a fuvallatok, melyekkel az Úr illet minket végtelen szeretetében és kegyében, a legbiztosabb és leggyorsabb módjai a fejlődésnek. S minél keményebbek ezek a „fuvallatok”, annál jobban érzik az emberek az isteni Szeretet nagyszerűségét.
A hétköznapi emberek, ezzel szemben, mindig arra kérik Istent, hogy adjon nekik egy könnyű, kellemes és sikeres életet. Minden személyes elégedettségben, kielégülésben az isteni irgalom jelét látják; de ha – ezzel szemben – boldogtalansággal és balszerencsével találkoznak életükben, panaszkodnak, és azt mondják Istennek: „Nem szeretsz engem.” Ezen durva és ignoráló (tudomást sem vevő) hozzáállással szemben, Sri A. azt mondja a Szeretett isteninek: „Sújts le rám keményen, hadd érezzem az irántam érzett szereteted intenzitását!”
1960. május 18.