212. A költők a halált és a külső csapásokat dicsőítik; de a lélek kudarcai az egyedüli tragédiák, és az ember diadalmas emelkedése Isten felé az egyedüli hősköltemény.
Általában az embert nem az igazán tragikus dolog kínozza, vagyis, az, hogy nem sikerül megtalálnia a lelkét, és annak törvénye szerint élni.
Igazság szerint csak az tényleg tragikus, ha az ember nem válik tudatossá saját lelkével, a szellemi lénnyel kapcsolatban, és nem teljesen az vezérli az életét.
Meghalni azelőtt, hogy az ember megtalálta volna a lelkét, és annak törvénye szerint élt volna, ez az igazi kudarc.
Az az igazán hősies, az az igazi dicsőség, ha valaki megtalálja az Istenit magában, és az Ő törvénye szerint él.
1969. december 3.
