474. Kálvin, aki megokolta az örök Poklot, nem ismerte Istent, hanem az Ő egyik rettenetes álarcát tartotta az Ő örök valóságának. Ha volt véget nem érő Pokol, akkor az csak egy véget nem érő eksztázis színtere lehetett; mert Isten Ánanda, és más örökkévalóság nincs, mint az Ő üdvösségének az örökkévalósága.
475. Dante, amikor azt mondta, hogy Isten tökéletes szeretete teremtette az örök Poklot, talán bölcsebbet írt, mint amit tudott; mert szórványos sejtésekből néha azt hiszem, hogy létezik egy Pokol, ahol a lelkünk egy örökkévalóságon át szenved az elviselhetetlen eksztázistól, és – mintha egy örökkévalóság lenne – Rudra, az édes és iszonyatos, legteljesebb ölelésében kéjeleg.
Az isteni ragyogás túl csodálatos az emberi kicsinyességnek, amely túl nagy tehernek találja ezt, valamint a gyönyör örökkévalósága könnyen elviselhetetlen lehet egy emberi lény számára.
1970. április 14.
