Az Anya

Agendája

Egész idő alatt – tényleg állandóan – a test ugyanezt tapasztalja: ebben a helyzetben (Anya kezét kissé jobbra dönti), minden csodálatosan alakul – hihetetlenül csodálatosan; és csak egy kis mozdulatra van szükség (kezét kicsit balra dönti), és minden gusztustalan, minden elromlik, elkezd csikorogni: csak egy apró mozdulat. Aztán megint csodálatosan gyönyörűségessé válik. Csodálatossá válik a mikroszkopikus, „lényegtelen” dolgok számára, más szavakkal MINDEN számára (megkülönböztetés nélkül a „fontos” és „lényegtelen” között), és mégis ez EGYAZON dolog! De egyik esetben fájdalmak közt fetrengek, szenvedek, nyomorult vagyok, és a másikban… És ez egyazon dolog. Például a test ezt tapasztalja: egy rendellenesség, megfázott, egy fájdalom itt, egy fájdalom ott, és amikor egy bizonyos hozzáállást vesz fel: mindez eltűnik! Többé nem létezik, egyetlen nyom sem marad – nincs többé megfázás, semmi fájdalom, semmi, minden elmúlt! Bár visszatérhet [ha visszaesem a másik helyzetbe]. Nemcsak elmúlt, de a környező KÖRÜLMÉNYEK is megváltoztak! Egyik esetben minden ellenséges, hibbant, és a másikban… És ez egyáltalán semmi idő alatt megy végbe, nem egy „hosszú átalakulási folyamat”, hanem hirtelen átbillen: ide-oda! (Anya kezét balra billenti, aztán jobbra). Olyan, mint ama csodálatos tudatosság beavatkozásának kézzelfogható bizonyítéka, ami az összes olyan dolgot eltűnteti, mintha… nem lenne sűrűségük, sem valóságuk, egyszerűen eltűnnek. És ez bizonyítja, hogy ez nem elképzelt dolog, hanem valóságos TÉNY: egy oly erő megmutatkozása, ami képes mindezt megváltoztatni… e jelenlegi, haszontalan életet csodává változtatni, csak úgy, azzal az egyszerű átfordulással… Másképp úgy fogalmazhatnék: a testnek az a benyomása, hogy be van zárva valamibe – szó szerint bezárva – bezárva, mint egy doboz belsejébe, de átlát rajta; lát és végrehajthat néhány (korlátozott) cselekedetet, valamin keresztül, ami még mindig ott van, de végül el fog tűnni. Tehát nyomakodik, nyomakodik, hogy elérjen a titokig, úgy érzi, már-már megragadja, és…

…A rendőrség a múlt védelmét képviseli. De ha MILLIÓK – nem ezrek, hanem milliók – összejönnek, és elfoglalják [az egyetemeket], teljesen békésen (egyszerűen összegyűlnek és elfoglalják), akkor annak lenne ereje. De nem semmi erőszak: amint erőszakba bonyolódunk, az visszatérés a múlthoz, nyitás az összes konfliktus felé. Emberek tömegei általi elfoglalásnak kell lennie, de MOZDULATLANSÁGUKBAN MINDENHATÓ tömegeknek, akik érvényt szereznek akaratuknak puszta számosságuk révén. Ez világosan – nem részleteiben, de a [68 májusi] mozgás irányában – tisztán a múlt lezárásának és a jövő kapuja kinyitásának akarata. Ez tulajdonképpen egyfajta megrekedés okozta émelygés. Vágyakozás egy fényesebbnek és jobbnak kinéző „valami” után, ott elől. És valóban VAN OTT valami. Nem csak képzelgés: VAN OTT valami. Ez a dolog szépsége: VAN OTT valami. Létezik válasz. Ténylegesen létezik egy megnyilvánulni igyekvő erő.