Ez az Agenda... az ajándékom azoknak akik szeretnek engem
ANYA
Az aforizmákat és a Sri Aurobindo szövegeket Dambholi, Milisits Tamás fordította.
Translation copyright: Milisits Tamás
Az Agenda részleteket angolból fordította: ezvanzsac és admin
Az Anya
Agendája
(Egy régi, 1953. november 25.-i játszótéri beszéddel kapcsolatosan, amiben Anya arról a lényről beszélt, ami birtokolta és "vezette" Hitlert: Hitler kapcsolatban volt egy lénnyel, amit Ő Supreme-nek (legfelsőbbnek) gondolt: ez a lény eljött, tanácsot adott és elmondott neki mindent, amit meg kellett neki tennie. Hitler magányba vonult és várt elég sokáig ahhoz, hogy kapcsolatba lépjen a "vezetőjével" akitől inspirációkat kapott, amiket nagyon hűségesen kivitelezett. Ez a lény, akit Hitler a Legfelsőbbnek hitt, egész egyszerűen egy Aszura volt, amit az okkultizmusban "a Hamisság Urának" hívnak, ő pedig a "Nemzetek Urának" nevezte saját magát. Csillogó megjelenése volt és bárki szemére fátylat tudott húzni, kivéve azokéra, akik tényleges okkult tudással rendelkeztek és meglátták azt, ami valóban ott volt, a látszat mögött. Annyira jó volt, hogy bárkit ki tudott játszani. Hitlernek általában mellvértben és ezüst sisakban jelent meg (miközben egyfajta láng jött a fejéből), körülötte káprázóan fényes atmoszféra volt, oly fényes, hogy Hitler alig bírt ránézni. Elmondott neki mindent, amit meg kellett tennie - egérként vagy majomként játszott vele. Arra szánta magát, hogy Hitlert minden lehetséges könnyelműségre ráveszi, amíg fel nem bukik, márpedig ez történt. De számos ilyen eset van, természetesen kisebb nagyságrendben. Hitler nagyon jó médium volt, kiváló közvetítő készséggel rendelkezett, de hiányzott belőle az intelligencia, vagy a megkülönböztetés képessége. Ez a lény bármit mondhatott neki és ő mindent benyelt. Ez ösztökélte őt tovább, apránként. Ez a lény ezt szórakozásként tette, nem vette komolyan az életet. Ezeknek a lényeknek az emberek nagyon kis dolgok, amikkel úgy játszanak, ahogy egy macska játszik egy egérrel, egészen addig a napig, amikor megeszi.)
Ismertem ezt a lényt nagyon jól (más okokból, ezt a történetet túl sokáig tartana elmesélni) és egyszer tudtam, hogy meglátogatja Hitlert - ezért én elmentem mielőtt ő tette: felvettem az ő kinézetét, ami nagyon könnyű volt. Aztán azt mondtam Hitlernek "Menj és támadd meg Oroszországot." Nem emlékszem a pontos szavakra vagy részletekre, de ténylegesen azt mondtam neki "Menj. ahhoz, hogy tiéd lehessen a legfelsőbb győzelem, menj és támadd meg Oroszországot." Ő ezt elhitte és megtette - két nappal később hírt kaptunk a támadásról.1 És aztán másnap, vagyis amikor hazajöttem Hitlertől találkoztam ezzel a lénnyel és azt mondtam neki "Elvégeztem a munkádat!". Természetesen dühös volt.
De végül is, ebben a tudatosságban, ott van ez a lény (a Hamisság Ura, a négy Emanáció közül az egyik), mindentől függetlenül, van egy nagyon mély kapcsolat természetesen. Azt mondta nekem "Tudom, tudom, hogy végül kudarcot vallok, de mielőtt eljön a végem annyit pusztítok a földön amennyit csak tudok."
És aztán, ahogy mondtam, jöttek a támadás hírei, és ténylegesen ez volt Hitler vége.
Ami Sri Aurobindo-t illeti. (tudod, van egy hely Oroszországban, ahol vereséget szenvedtek.2 Sri Aurobindo előre látta a vereséget s dolgozott az azt megelőző éjjel és látta hogyan történik - tudtuk AZ ÖSSZES RÉSZLETET.
Természetesen ezt sosem mondtuk el, de tökéletesen pontos volt.
Ismertem ezt a lényt, láttam már Japánban - a "Nemzetek Urának" nevezte magát. És ténylegesen a Hamisság Aszurája volt, vagyis a Hamissággá vált Igazságé: Az Igazság első Emanációja, ami Hamissággá vált.
És ez még nem semmisült meg.
*
* *
Ezután anya előkészíti az aforizmát a következő Bulletinhez:
108. Amikor figyelemmel kísérte Dzsanaka3 tetteit, akkor még Nárada,4 az isteni bölcs is azt gondolta róla, hogy egy fényűzően élő világias és szabados ember. Ha nem vagy képes látni a lelket, akkor hogyan mondod meg, hogy egy ember szabad vagy megkötözött?
Számomra ez mindenféle kérdést felvet. Például, hogyan van az, hogy Nárada nem látja a lelket.
Nekem ez nagyon egyszerű. Nárada egy félisten (demigod) volt, az felettesértelem világhoz tartozott és képes volt materializálódni - ezek a lények nem rendelkeznek pszichikus lénnyel. Az istenek nem rendelkeznek az isteni szikrával ami a pszichikus lény, hiszen CSAK A FÖLDÖN (És itt nem is az anyagi univerzumra utalok), csak a földön Ereszkedett le az isteni Szeretet, ami az isteni Jelenlét előzménye volt az Anyag szívében. És természetesen, mivel nem rendelkeznek pszichikus testtel, nem tudják, semmilyen tudásuk sincs a pszichikus testről. Néhányan közülük úgy döntöttek, hogy még fizikai testet is felvesznek, hogy megtapasztalják a pszichikus testet - nem sokan.
Általában ezt részlegesen tették egy "kisugárzáson" keresztül, nem teljes leereszkedés volt. Azt mondják például, hogy Vivekananda egy inkarnációja (egy vibhuti-ja) volt Shiva-nak; de Shiva maga... nagyon közeli kapcsolatom volt vele és tisztán kinyilvánította, hogy csak a szupramentális világgal fog a földre jönni. Amikor a föld felkészült a szupramentális életre, ő is jönni fog. És majdnem minden lény meg fog testesülni - arra a pillanatra várnak, nem akarják a jelenlegi küszködést és sötétséget.
És bizonyára, Nárada azok közé tartozik, aki szokott ide járni. Elvégre ez jó móka volt! Sokat játszott a körülményekkel. De nem volt meg a tudása a pszichikus lényről és ez bizonyára megakadályozta abban, hogy érzékelje a pszichikai lényt, amikor annak jelenlétében találta magát.
De az összes ilyen dolgot nem lehet megmagyarázni: ezek személyes tapasztalatok. Ez a tudás nem elég objektív ahhoz, hogy tanítani lehessen. Ez az én velük való kapcsolataimból és beszélgetéseimből fakad - ismertem őket mielőtt megismertem a Hindu hagyományt. De semmit nem mondhatsz egy jelenségről, ami egy személyes tapasztalaton alapszik és csak annak képvisel értéket, aki átélte a tapasztalatot. Mert mindenkinek joga van azt mondani "Nos, igen, TE így gondolod, a TE tapasztalatod így van, de ennek csak számodra van értéke." És ez tökéletesen igaz.
Amit Sri Aurobindo mond az az ő indai hagyománnyal kapcsolatos műveltségén alapszik, és azt mondja, ami egyezett az ő tapasztalataival, de ő egy olyan műveltségre és tudásra alapozott, amivel én nem rendelkezem.
Csak ismételni tudom, amit ő mondott.
Csak azt lehet megkérdezni, hogyan látod a lelket? Ahhoz, hogy láthasd a lelket, ismerned kell a saját lelkedet.
Igen, ahhoz, hogy kapcsolatba kerülj a lélekkel, más szavakkal, a pszichikus lénnyel, te magad is kell hordozz egy pszichikai lényt, és csak az emberek - az evolúció emberei, akik a földi teremtésből származnak - rendelkeznek pszichikus lénnyel.
Egy isten sem rendelkezik pszichikai lénnyel, csak a lejövetellel, csak egy ember pszichikai lényével való azonosulással szerezhetnek egyet, de ők maguk nem rendelkeznek ilyennel.
*
* *
(Nem sokkal rá, Satprem betegségével kapcsolatban. Elmondható, hogy a műtéte során - egy komplikált hashártyagyulladás - Satprem durva lázrohamok áldozata, ájulással váltakozva, mintha a szíve fel akarná adni. Azonban ő mégis talpon van és végzi napi teendőit. Ez az Agenda újra megszakad több mint egy hónapra, mert Satpremet a Pondicherrytől 120 mérföldre lévő Vellora kórházba kell szállítani.)
Ki kell emelkedj ebből (Anya megérinti a homlokát) teljesen, de tudod, a Szabadságba kell kiemelkedned (felfelé robbantást mutató gesztikuláció) mert szeretnék neked gyönyörű dolgokat mondani, de ezt csak akkor mondhatom el, hogyha úgy érzed, hogy. uralod a helyzetet...
Nem mintha nem lennék tudatos arra, hogy az állapotod nagyon kényelmetlen5 Nincsenek illúzióim, de ez azért van, hogy ugrásszerűen tudjál előre haladni.
Voilà.
A legfőbb dolog tűrni. És a tűréshez csak egyetlen dolgot találtam: a nyugalmat - a belső nyugodtságot - egy nyugalom, ami annál inkább. (hogyan mondhatnám?) teljesebbé kell nőjön, minél több az anyagi szenvedés.
Mostanában (különösen január elseje óta), az ártalmas erők bombáznak - tudod, egy őrjöngés. Tehát így kell maradnunk (Anya oly nyugodttá válik akár egy szobor), ennyi. És amikor fizikailag megrázkódik az ember, ne kérjen túl sokat a testétől, sok békét és csendet kell neki adni, sok pihenést.
A nehézségem, hogy beszippant a testem. Beszippant engem, a tudatosságom nagy részét. Például a fizikai elme teljesen megszáll.
Igen, nagyon jól tudom! Mindig ez a nehézség, ez mindenki nehézsége. A régi jó időkben azt mondták: "Csak menj el! Ne törődj azzal a háborgó dologgal!" De nincs jogunk ezt megtenni, ez ellentétes a munkánkkal. És, tudod elértem egy majdnem teljes szabadságot a testemmel kapcsolatban egészen addig a pontig, hogy képes voltam egyáltalán nem érezni semmit; de hiszed vagy sem, most még arra sincs jogom, hogy elhagyjam a testem. Amikor fájdalmam van, amikor a dolgok igencsak nehézzé válnak, azt mondom magamnak: "Ó! Bárcsak eltávozhatnék az üdvözült állapotba!" De ez nem megengedett. Ide vagyok kötve (Anya megérinti a testét). Itt, ITT LENT kell megvalósítanom! Ezért van.
Van, hogy alkalmanként egy bizonyos cselekedetért (néha jön mint a villám, máskor csak pár percre) eljön a múlt nagy Ereje (valamikor ezt állandóan éreztem) brrm, ellátja a feladatát, majd elmegy. De SOHASEM ENNEK A TESTNEK. Soha. Ennek a testnek soha nem tesz semmit - nem egy magasabb szintű beavatkozás, amely megváltoztatja azt, ez ... belülről jön.
És először, mert amit tudsz, amit láttál, mert volt kapcsolatod Sri Aurobindo-val, mert volt kapcsolatod velem, ugyanez történik veled és ez okozza a nehézséget. Ezért mondom neked "Nem számít, ne törődj azzal, hogyha belefeledkezel a testedbe: egyszerűen próbálj ELŐNYT kovácsolni ebből - előnyt a belefeledkezésből - hogy elhozhasd a Békét, a Békét a testedbe." Én folyamatosan betakarlak mondhatni egy béke gubóba. És aztán ebben az elmében is, ami csak rezeg és rezeg, izeg-mozog (ugyanúgy, mint egy majom), hogyha tudsz belehozni. ez egy Béke, ami nem a magasabb elmétől származik: ez egy Béke, ami KÖZVETLENÜL ebben az anyagi rezgésben cselekszik - egy Béke, amiben minden megnyugszik.
Ne gondold - ne gondold, hogy át kell alakítanod ezt a fizikai elmét, vagy rá kell kényszerítsd, hogy elnémuljon, vagy teljesen el kell töröld; mindez még mindig tevékenység. Egyszerűen hagyd, hogy fusson, de. hozd el a Békét, érezd a Békét, éld meg a Békét, ismerd a Békét - a Békét, a Békét, a Békét.
Rögtön leviszi a lázat - szinte azonnal. Ez az egyetlen út.
És természetesen az emberek, akik jönnek, jönnek a levelek, minden, ami kívülről jön, magával hozza ugyanezt a nyüzsgést - csökkenteni kell amennyire csak lehetséges.
Sujata nagyon békés, jó a vele való kapcsolat.
1 1941 Június 22.-én a villám offenzíva. (vissza)
2 Sztálingrád, 1943. Február 2. (vissza)
3 Dzsanaka: Mithila királya az Upanishadok idejében, akit spirituális tudása és isteni felismerései miatt ünnepeltek, bár hagyományos földi életet élt. (vissza)
4 Narada: egy vándorló bölcs, aki a vina-t munkáját végezve jár-kel. Halhatatlan, mint az istenek, akkor jelenik meg a földön, amikor csak óhajtja. Már az Upanishadok idején említést tesznek róla. (vissza)
5 Valójában egy tuberkulózis roham volt. (vissza)
Az Anya
Agendája
Hoztál valamit?
Emitt egy gyönyörű aforizma:
(Satprem olvassa:)
109. Minden dolog nehéznek tűnik az embernek, amely az általa elért szint felett van, és ezek nehezek a saját erejére utalt erőfeszítése számára; de azonnal könnyűvé és egyszerűvé válnak, amikor Isten az emberben átveszi az egyezség végrehajtását.
Ez tökéletes. Nincs mit mondani.
Csak két vagy három nappal ezelőtt írtam valamit egy kérdésre adott válaszban, és mondtam valami ilyesmit: Sri Aurobindo az Úr, de csak az Úrnak egy része, nem az Úr az Ő teljes egészében, mert az Úr Minden - minden, ami megnyilvánul, és minden, ami nem nyilvánul meg. Akkor írtam: Nincs semmi, ami nem az Úr, semmi - nincs semmi, ami nem az Úr, de azok, akik TUDATÁBAN vannk az Úrnak nagyon ritkák. És a teremtés e tudattalansága az, ami a Hamisságot alkotja.
Ez annyira nyilvánvaló volt egyszer csak: "Ez az! Ez az! ..." Honnan jött létre a Hamisság? Csakúgy, mint ez: a teremtés tudattalansága alkotja a teremtmény Hamisságát. Mihelyt a teremtés ismét tudatára ébred annak, hogy ő az Úr, a Valótlanság megszűnik.
És ez valóban így van: minden nehéz, minden fáradságos, minden nehezen megy, minden fájdalmas, mert minden az Úr tudatosságán kívül történik. De amikor Ő a tartományát újra birtokba veszi (vagy még inkább, amikor mi hagyjuk Őt, hogy újra birtokba vegye a tartományát), és az Ő tudatosságában, az Ő tudatosságával mennek a dolgok, az Ő tudatosságával, minden nem csak egyszerűvé válik, de csodálatossá, dicsőségesé - és kimondhatatlanul boldoggá is.
Úgy jött, mint valami nyilvánvaló. Az emberek azt kérdezik: " Mi ez, az úgynevezett Hamisság? Miért hamisságból való e teremtés?" Ez nem egy illúzió abban az értelemben, hogy nem létezik: ez meglehetősen létezik, ez igencsak valódi de... nem tudatos arra, hogy mi ő! Nem csak eredetére, hanem lényegére, igazságára is tudattalan. Nincs tudatában igazságának. És ezért él Hamisságban.
Ez az aforizma gyönyörű. Nincs mit mondani természetesen, elmond mindent.
Az Anya
Agendája
Ott van az összes keresztény és buddhista teória, Shankara, mindazok, akik a világot egy „irreális Hazugságnak” nyilvánították és olyannak, aminek muszáj eltűnnie, hogy helyet adjon egy „mennyországnak” (egy „új világnak” és egy „mennyországnak”). És ez az emberiség egyik “leginspirálóbb” eleme, azoknak, akik nem boldogok a világgal úgy, ahogyan van, akik nem azt mondják, „Ó amíg élek és itt vagyok, addig minden rendben; utána, az engem nem érdekel” – élvezni a rövid életet. „Utána, hát, vége, és erről ennyit; had vegyek ki mindent a pillanatból ami megadatott nekem .” Milyen furcsa felfogás!
Az Anya
Agendája
(X látogatásával kapcsolatosan.)
... Ő józanabb lett és kevesebbet beszél. Tudod, tett egy jövendölést M feleségével kapcsolatban. Mi volt a neve? ... (Nevek ... ez valami furcsa: amikor az emberek elhagyták a testüket, a nevük elmúlik, már nem is emlékszem rá - elvágták, egy töréspont van; meg kell állnom, és hagyni, hogy egyfajta anyagi memória visszajöjjön, azonban a tudatomban ezt levágták, nincs már olyan név, a neve már elment a testtel együtt - ami viszonylag helyes, természetesen.) Azt mondta neki: "Ó, akkor élni fog még tíz év múlva is." A következő hónapban már elment. Szóval szerintem ez egy hideg zuhany volt neki, mert nyilvánvalóan az emberek nagy jelentőséget tulajdonítanak ezeknek a dolgoknak. Akárhogy is, nem kellett volna mondania neki, mert megszakította minden munkámat - minden munkám az volt, hogy ő egyesüljön a lelkével, mielőtt elmegy, hogy mindent továbbvigyen, amit tovább lehet vinni a lelki életbe. És én dolgoztam rajta, de aztán mikor az a másik azt mondta neki, hogy életben marad még tíz évig, természetesen nem volt sietős többé! Elvesztettem legalább tíz napot emiatt. És miután a kapcsolat megtörtént másnap elment - megtalálta lelkét, csendes lett, nagyon csendes... és másnap elment.
Még nem veszítettem el a reményt, hogy X progresszív lehet. Ha halad, minden rendben lesz. Talán a következő két-három évben ő egy új ember lesz, egy új tudatossággal? Az anyag jó.
Láttam a minap - nagyon érdekes volt, pont aznap, amikor ide tartott (Én nem gondoltam rá - Én soha nem "gondolkodom" emberekről), hirtelen megláttam, hogy a panditoknak, és azoknak, akik vallják, hogy a lelki életet kell követni (az egész osztály szannjászinok, panditok, purohits,1 stb), minden tudása, teljesen ezt képviseli. (Nem más országokbeli vallásokról beszélek: ez India sajátossága.) És azok az emberek, akiknek van tudásuk, egy mentális tudásuk, természetesen, ám az nagyon precíz és nagyon pontos a Felettesértelem mozgásaival kapcsolatban, és az összes istenek és istenségek, létmódjaival valamint kapcsolataikkal emberek és istenek között, (és ők) megpróbálták szervezni és fejleszteni a kapcsolatokat az emberek és az istenek között úgy, hogy az emberek már ne lehessenek "az istenek jószágai" mint ahogy azelőtt voltak, megpróbálták megváltoztatni az emberek helyzetét az istenekkel szemben. Ez érdekes, ez egy teljesen érdekes terület... ami számomra nem képviseli az igazi dolgot. Ők a maguk részéről úgy vélik, hogy ez a spirituális élet - ez nem spirituális élet, hanem ez egy magasabb mentális régió melynek határai kiterjednek a Felettesértelemre, még be is lépnek abba, és teljesen szervezett, ez egyfajta "törvénykezés" az emberek és istenek közötti viszonnyal kapcsolatban. Ebben a tekintetben, ez érdekes.
Nagyon világosan láttam ennek a helyét az egyetemes elrendezésben. És ha ez a helyén van, akkor minden rendben - amikor egy dolog a maga helyén van, az nagyon jóvá válik.
És amikor X jött, elvitték Auroville-be,2 és van ott egy kis Ganesha templom, amit együtt vásároltak a földdel, azzal a feltétellel, hogy a kis templomot tiszteletben tartják, és az embereknek megengedik, hogy jöjjenek, és imádkozzanak, ha akarnak. Megmutatták neki a templomot, ő nagyon örült, aztán megkérdezték tőle, hogy mit kell ilyenkor tennie a rituáléhoz - "Ó, Ganesha gondoskodni fog róla, csak hagyd, hogy megtegye!" (Anya nevet) Ezt mondta, nagyon szépen.
*
* *
(Nem sokkal később.
Már feledésbe merült.a kontextus, amelybe Anya a következő megjegyzést helyezte.)
Állítólag Rámakrisna mondta, Vivekanandának: "Láthatod az Urat mint ahogy látsz engem és hallod az Ő hangját ahogy hallod a hangomat." Vannak, akik ezt a nyilatkozatot úgy vették, hogy az Úr a földön volt húsvér testben (!) azt mondtam: "Nem, ez nem igaz! Azt akarta mondani, hogy hallod Őt, amint belépsz az igazság tudatosságba. – azt mondom, sokkal tisztábban, mint hallod fizikailag és látod Őt sokkal világosabban, mint látod, fizikailag." – "Ó, hogy..." Azonnal tágra nyílnak szemeik, valami szürreális lesz!
*
* *
(Aztán anya előkészíti a következő aforizmát:)
110. Kétségtelenül nagy eredmény megfigyelni a nap összetételét vagy a Mars vonalait; de ha megvan eszközöd, amely úgy tudja megmutatni egy ember lelkét, ahogyan egy képet látsz, akkor úgy fogsz mosolyogni a fizikai Tudomány csodálatos jelenségein, mint csecsemők játékain.
Ez a folytatása annak, amit azokról mondtunk, akik "látni" akarnak.
A fizikai tudomány csodái megmosolyogtatnak?
A csodák rendben vannak, ez az ő dolguk (!) De ez a gőgös magabiztosságuk, ami engem mosolyogtat, ez megmosolyogtat. Azt hiszik, hogy mindent megtanultak és ők a Természet mesterei - ez gyerekes. Mindig lesz valami, ami kijátssza őket, amíg nem állnak kapcsolatban a teremtő Erővel és kreatív Akarattal,
Íme egy olyan kísérlet ami könnyen elvégezhető: egy tudós megmagyarázhatja a szemünk elé táruló összes jelenséget, sőt használja a fizikai erőket és tehet velük valamit tetszése szerint (produkálhat anyagi szempontból lenyűgöző eredményeket), de amint feltesszük nekik azt az egyszerű kérdést: "Mi a halál?" valójában fogalmuk sincs. Leírják a jelenséget, ahogy fizikailag történik... de ha őszinték, kénytelenek bevallani, hogy ez nem magyaráz meg semmit.
Mindig eljön egy pillanat, amikor ez semmit sem magyaráz. Mert a tudás... tudás, az hatalom.
(csend)
Alapvetően, ami a leginkább jellemzője a materialista gondolkodásnak, tudományos gondolkodásnak, az a tény, hogy nem tudja megjósolni a jövőt. Előirányoz sok mindent, ám a világ eseményeinek folyása túl van a jóslatokon. Azt hiszem, ez az egyetlen dolog, amit bevallanak: van egy szürke terület, a kiszámíthatatlan egy területe, ami kijátssza az összes számításaikat.
Soha nem beszéltem a legmodernebb tudomány tipikus képviselőjével, így nem vagyok egészen biztos benne, nem tudom, hogy milyen mértékig fogadnak el váratlant, vagy kiszámíthatatlant.
Azt hiszem, Sri Aurobindo a következőképpen érti: amikor közösségben vagyunk a lélekkel és birtokoljuk a lélek tudását, az a tudás sokkal csodálatosabb, mint az anyagi tudás, amelyet szinte megvetéssel megmosolyogjuk. Nem hiszem, hogy úgy érti, hogy a lélek ismerete olyan dolgokat tanít az anyagi életről, amit a tudomány nem tud.
Az egyetlen pont (nem tudok róla, hogy a tudomány megoldotta), a jövő kiszámíthatatlansága. De lehet, erre azt mondják, hogy azért van, mert ők még nem érték el az eszközeik és módszereik tökéletességét! Például, talán azt hiszik, hogy épp amikor az ember megjelent a földön, ha lettek volna olyan műszereik, amilyenek már jelenleg vannak, képesek lettek volna előre látni az átalakulást az állatról emberre, vagy az ember látszatát, mint egy "valami"-nek az eredményét az állatban – nem vagyok tisztában (Anya mosolyog) a legmodernebb feltételezéseikkel. Ebben az esetben, képesnek kellene lenniük arra, hogy mérjék, vagy érzékeljék a különbséget most az atmoszférában, "valami" behatolását ami nem volt ott – mert az még mindig az anyagi tartományhoz tartozik.3 De nem hiszem, hogy ez az, amit Sri Aurobindo mondott; azt hiszem, úgy értette, hogy a lélek világa és a belső valóság annyival szebb, mint a fizikai valóság, hogy minden fizikai "csoda", megmosolyogtat - ezt inkább.
De a kulcs, amiről beszélsz, hogy a kulcs amivel ők nem rendelkeznek, az nem pontosan a lélek? A lélek hatalma az anyag felett, egy hatalom megváltoztatni az Anyagot - ráadásul fizikai csodákat tenni. A lélek rendelkezik ezzel a hatalommal?
Megvan ez a hatalma, és ÁLLANDÓAN használja, de az emberi tudatosságnak nincs róla tudomása! És a nagy különbség az, hogy az emberi tudat tudomást szerez róla, azonban arról szerez tudomást, ami MINDIG is létezik! És amit mások tagadnak, mert nincs róla tudomásuk.
Ezt például, volt alkalmam tanulmányozni. Számomra a körülmények, karakterek, az összes esemény és minden lény bizonyos "törvények" szerint mozognak, ha szabad így mondanom, amelyek nem merevek, de amelyeket érzékelek, és amelyek miatt látni lehet: "Ez ide fog vezetni, és az oda, és ez a személy olyan lesz mint az, ilyen és ilyen dolog fog történni vele, és..." Ez egyre inkább egyértelmű. Szükség esetén ez alapján meg tudnék jósolni dolgokat. Ám ez ok-okozati összefüggés ezen a területen, számomra teljesen nyilvánvaló, és megerősítik a tények. Míg nekik, akik nem rendelkeznek, eme látással, és a léleknek e tudatosságával, amint Sri Aurobindo mondja, ezek egyebek szerint kibontakozó körülmények, felületes törvények, amelyekről úgy vélik, hogy a dolgok természetes következményei; meglehetősen felületes törvények, amelyek nem állnak ki egy alaposabb elemzést, de nincs meg nekik a belső kapacitásuk, így nem zavarja őket, nyilvánvalónak találják azokat.
Úgy értem, hogy ennek a belső tudásnak nincs meg a hatalma, hogy meggyőzze őket, ezt már szinte naponta tapasztalom. Tehát amikor valamely eseménnyel vagy egyébbel kapcsolatosan látom, hogy "Ó, de ez teljesen, teljesen nyilvánvaló (számomra): az Úr Ereje dolgozik ott, látom ilyen és ilyen dolog történik, és így, egészen természetes, ez az, aminek meg kell történnie," nekem ez annyira nyilvánvaló, amennyire csak lehet, de nem mondom el amit tudok, mert az nem felel meg semmilyen tapasztalataiknak, így nekik ez félrebeszélés vagy feltételezés. Ami azt jelenti, hogy ha nem volt saját tapasztalatod, más tapasztalatai nem meggyőzőek, nem tudnak meggyőzni.
Az erő nincs annyira hatással az Anyagra – ez a valami FOLYAMATOSAN történik – de ... kivéve, ha hipnotikus eszközöket használnak (és azok sem érnek semmit, nem vezetnek sehova), a nehézséget az okozza, hogy az megnyissa a megértést (a kitörés gesztusa a fej tetején) ez az, amit olyan nehéz... A dolog, amit még nem tapasztaltál nem létezik.
Még ha előttük egy ilyen csoda történik, meg fogják találni maguknak a tárgyi magyarázatát, nem lesz csoda számukra abban az értelemben, hogy a beavatkozó erő és hatalom különbözik az anyagi erőktől és hatalmaktól. Számukra biztosan megvan az anyagi magyarázata, ez nem lesz meggyőző.
Csak akkor tudjuk megérteni, ha saját tapasztalatunkban érintettük azt a területet.
És ez nyilvánvaló - nyilvánvaló: csak a felébredtségünk arányában van lehetőségünk megérteni. Ez a szilárd talaj, ez az alap.
Mindent összevetve, a kérdés nem annyira "Anyag átalakítása" lehet, mint tudatosabbá válni az igazi kibontakozásról.
Ez az, amit gondolok. Az átalakulás végbemehet egy bizonyos mértékig anélkül, hogy az emberek tudatában lennének!
Látod, azt mondják, hogy most van egy nagy különbség, hogy amikor az ember jött, az állatnak nem volt eszköze észre venni; nos, azt mondom, ez pontosan ugyanaz a dolog: mindannak ellenére, hogy az ember felfogta, ő sem rendelkezik a megfelelő eszközökkel; bizonyos dolgok történhetnek, amelyekről nem fog tudni, csak jóval később, csak akkor, ha "valami" eléggé fejlett benne, hogy felfogja.
Még a tudomány fejlődésével eljutva annak a legvégső határárig, addig a pontig, ahol azt érezzük szinte semmi különbség nem maradt, amikor például ők elérik a szubsztancia egységét, és úgy tűnik, hogy továbbra is csak egy szinte alig észrevehető, vagy észrevehetetlen átmenet van az egyik állapotból a másikba [az anyagiból a spirituálisba], Nos, nem, ez nem így van! Ahhoz, hogy felismerd ezt a fajta identitást, neked már hordoznod kell magadban a MÁSIK DOLOG tapasztalatát, másként nem lehetséges.
És pontosan azért, mert megszerezték a "megmagyarázás" képességét, magyarázzák maguknak a belső jelenségeket, úgy, hogy azok továbbra is a saját belső jelenségeik tagadásai: azt mondják, hogy olyanok, mint az, amit tanulmányoztak.
Csak az ember felépítése miatt (mert mondhatni nincs emberi lény, akiben ne lenne tükröződés vagy árny, vagy egy bimbizó kapcsolat a finom, benső lényével, a "lelkével"), csak emiatt van egy hiba a tagadásukban; ezt ők hibájukként tekintik - holott ez az egyetlen erősségük.
(csend)
Ez valóban az, amikor megtapasztaljuk – tapasztalat és tudás, és az identitás a magasabb erőktől –, hogy látjuk a külső tudás relativitását; de előtte nem, nem láthatjuk, tagadjuk a más valóságokat.
Azt hiszem, ez az, amit Sri Aurobindo akart mondani; egyszer amikor a másik tudatosság kifejlődött, a tudós mosolyogni fog rajta mondván: "Igen, ez mind nagyon szép, de ..."
Alapvetően, az egyik nem vezetheti a másikat. Kivéve a kegyelem egy jelenségén keresztül, ha van befelé egy abszolút őszinteség, amely lehetővé teszi a tudósnak látni, sejteni a pont kivetülését ahol az igazi tudás elillan, akkor vezetheti őt a másik tudatállapothoz, de a MÓDSZEREI NEM. Ott kell... valamit fel kell adni - valamit fel kell adni, és elfogadni új módszereket, új felfogásokat, új rezgéseket, az új lelkiállapotot.
Ezután ez egy individuális kérdés, ez nem osztály vagy csoport kérdése: ez a tudós, aki késszé válik arra, hogy... valami másra.
(csend)
Mindössze egy nyilatkozatot tehetünk: minden, amit tudunk, bármily szép is lehet, semmi ahhoz képest, amit akkor tudunk, ha képesek vagyunk használni a másik módszereket.
Voilà.
(csend)
Ez volt a munkám tárgya az elmúlt napok mindegyikében: hogyan lehet ezt az elutasítást kezelni?... Ez a kérdés már régóta érlelődött. És ez a folytatása annak, amit Sri Aurobindo mondott, egyik levelében azt írta, hogy India a maga módszereivel sokkal többet tett a spirituális életért mint Európa az összes kétségével.4 Pontosan ez a lényeg. Ez egyfajta tagadás – a megismerés egy bizonyos módszere elfogadásának elutasítása, hogy az nem a tisztán anyagi módszer, és a tapasztalat tagadása, az élmény valóságáról, – hogyan lehet meggyőzni őket erről?... És aztán ott van Káli módszere, amely a nagy megrovás módszere. De... ez sok rombolás egy kis eredményért, ha engem kérdezel.
Nem, ez még mindig egy nagy probléma.
Úgy tűnik, hogy az egyetlen módszer, amely képes legyőzni minden ellenállást, az a Szeretet módszere; de valójában az ellentétes erők eltorzították e módszert, oly módon, hogy őszinte emberek, őszinte keresők szép számmal, úgy tűnik páncélozottak vele szemben. Ez a nehézség. Ezért ez időt vesz igénybe. Végül is...
1 Purohit: pap. (vissza)
2 Egy első központ a Nagy Tónál Pondicherin kívül. (vissza)
3 Amikor Satprem kérdezte Anyát, hogy ez a ''valami'' valóban a szupramentáis Erő, Anya ezt válaszolta: "Inkább nem nevezem meg, mert akkor egy dogmát fognak csinálnak belőle. Ez [ez a ''valami''] az, ami történt 1956-ban, amikor úgy hívtuk ''az első szupramentális megnyilvánulás''. Mindent megtettem, hogy ne tegyen egy dogma belőle. De ha azt mondom: ''Ezen a napon ez és ez történt'', az lesz kinyomtatva nagy betűkkel, majd ha valaki mást mond, akkor kijelentjük, ''Ön eretnek''. Szóval ezt nem akarom. De tagadhatatlan, hogy a légkör megváltozott, van valami új a légkörben - hívhatjuk úgy, hogy ''a szupramentális Igazság leereszkedése'' mert ezeknek a szavaknak van értelme számunkra, de nem fogom deklarálni így, mert nem akarom, hogy ez legyen 'A' klasszikus vagy ''igaz'' módja az esemény leírásának! Ezért is hagyom homályosan, szándékosan.'' (vissza)
4
''Végtére is India a mentalitásával és a módszerével százszor többet tett spirituális téren, mint Európa, az intellektuális kétségeivel és kérdésfeltevéseivel. Még amikor egy európai legyőzi a kétséget és megkérdőjelezést, az nem halad olyan könnyen, gyorsan és messzire, mint az Indiai ugyanolyan a személyi képességekkel, mert a mentális stimuláció az európainál mindig nagyobb. Csak amikor túllép ezen lehet sikeres, de neki ez nem olyan egyszerű.
Másrészt viszont a állítás igaz. Ez a "természetes korszellem", és a nyugati mentalitás érvényesül mindenütt. Az is valószínűleg szükséges, hogy ezzel szembe kell nézni és leküzdeni, mielőtt bármilyen szupramentális megvalósítás lehetséges a Földi tudatosságban – mert a fizikai elme hozzáállása a spirituális dolgokhoz, és ahogy ez a fizikai tudatban van, le kell győzni az ellenállást, mielőtt legyőzhetővé válik az értelem, ahogyan ebben a jógában ez követelmény, így nehézségeinek lehető legvalóságosabb megjelenítése elengedhetetlen volt.'' Buletin 1965. augusztus.
(vissza)
Az Anya
Agendája
Miután Satprem felolvasta az utolsó "Kommentárokat az Aforizmákról" 1
Ez olyan unalmas volt, hogy émelyegtem tőle.
(Satprem tiltakozik)
Különben is, ez nem számít.
Számomra ez nagyon más: a dolgok mindig nagyon réginek tűnnek nekem, a távoli múlt részének tűnnek. Különösen az elmúlt néhány napban... Ez a nátha, például (Anya megfázott), világosan láttam, hogy miért kaptam el. A külső ok nagyon egyszerű: aki előkészíti a kártyáimat náthás volt és megkaptam a náthát a lapjaival. De miért kellett valójában elkapnom? Nos, ez olyan mint egy repülő nyíl a sejtek tudatosságában, és persze ez egyenlőtlenséget teremtett: minden elutasító volt, (megtagadó vagy erőtlen – inkább álmos dolgok érzetét adva amik nem lelkesednek a haladásért) lemaradott, és akkor természetesen jelentkezik egy betegség.
Bien.
1 110. aforizma 1965. május 29. (vissza)
Az Anya
Agendája
(Satprem írt anyának, hogy megkérdezze mit jelent az egyik álma, amiben a bátyja hirtelen bejött, és bejelentette a fia halálát. Egy elképesztően életszerű álom volt. Az érzelmek megrázkódtatása ébresztette fel Satprem-et.)
Megkaptam a leveled. nem hiszem, hogy előjel. Kaptál valamilyen hírt onnan? Ha valami történt volna, küldött volna táviratot.
Nem feltétlenül. De akkor milyen értelmezés vagy képzelgés ez?
Elmondom.
Volt egy hasonló tapasztalatom három nappal ezelőtt - elmondom miben hasonló.
Kezdetnek legutóbb elmondtam neked, hogy ez a fizikai elme átalakuláson megy keresztül; és a legutóbbi beszélgetésünk előtt három vagy négy nappal kora reggel hirtelen felébredtem egy látomás vagy tevékenység közepette, ami pontosan a fizikai elmében zajlott. Ez egyáltalán nem szokatlan számomra. Itt voltam ebben a szobában, minden úgy volt, ahogy fizikailag van, és valaki (azt hiszem Champaklal) hirtelen kinyitotta az ajtót és azt mondta "Oh, rossz híreket hozok." Ezt a hangot én fizikailag hallottam, ami azt jelenti, hogy nagyon közel volt a fizikaihoz. "Leesett és betörte a fejét." De olyan volt, mintha a bátyámról beszélt volna (aki már igen rég meghalt), és ez alatt a tevékenység alatt azt mondtam magamnak "De a bátyám már rég meghalt!" És ez egyfajta feszültséget okozott (kezével a halántékára mutat) mert. ezt egy kicsit bonyolult elmagyarázni. Amikor Champaklal átadta a híreket a szokásos tudatosságomban voltam amiben azonnal azt gondoltam, "Hogyhogy nem cselekedett a Védelem?" Ezt néztem amikor valamilyen távoli emlék jött, hogy a bátyjám halott. Aztán megnéztem (nehéz ezt szavakkal elmagyarázni, ez összetett). Aztán belenéztem Champaklal gondolatába hogy kiderítsem kire gondolt, ki esett ki és torte be a fejét. És Al arcát láttam. És mindez egy feszültséget hozott létre (ugyanaz a mozdulat a halánték felé) úgyhogy felébredtem és megnéztem. És láttam, hogy ez a tapasztalat arra szolgált, hogy tisztán megláthassam, hogy az anyagi elme SZERETI (a "szereti" csak szófordulat), szereti a katasztrófákat és bevonzza, még meg is teremti azokat, mert szüksége van az érzelmi megrázkódtatásra hogy felébressze a tudattalanságát. Minden tudattalannak, minden tamasic-nek (szankszkrit, lassú, passzív) az érzelmi megrázkódtatásra van szüksége, hogy felrázza magát. És ez a szükséglet hozza létre ezeknek a dolgoknak a morbid vonzását vagy elképzelését - folyamatosan elképzel minden lehetséges katasztrófát, vagy megnyitja az ajtót minden gonosz kis entitás rossz javaslatának, akik valójában örömet szereznek abból, hogy megteremtik a katasztrófák lehetőségét.
Nagyon tisztán láttam, hogy ez az anyagi elme szadhana-jának része volt. Aztán mindent felajánlottam az Úrnak és nem gondoltam többet rá. És amikor megkaptam a leveled arra gondoltam "Ez ugyanaz!" Ugyanaz, ennek a fizikai elmének valamilyen egészségtelen szükséglete, hogy kutassa az érzelmek és katasztrófák vad megrázkódtatását, hogy felébressze passzívságából. Csak A esetében amikor betörte a fejét két napot vártam, arra gondoltam "Nézzük meg, hogy igaz volt-e." De semmi nem történt, nem törte be a fejét! A te esetedben is azt gondoltam "Meg sem mozdulok amíg nem kapjuk meg a hírt", mert akár igaz is lehet (egy millió esetben egyszer) tehát csendben maradok. De ma reggel újra megnéztem és láttam, hogy pontosan ugyanaz volt: ez a fejlődés folyamata, hogy tudatosítsa bennünk ennek az elmének a csodálatos működését.
Oh, valóban. Amint van egy kis karcolás, valami a lényben azonnal meglát egy szörnyű betegséget - azonnal.
Igen, ez így igaz. De Sri Aurobindo mondta ezt nekem. Számos alkalommal megkérdeztem miért van, hogy emberek (akik tudatosan, látszólag inkább kellemes és kedvező eseményeket szerettek volna) folyamatosan újra és újra kellemetlen dolgokat, akár rettenetes katasztrófákat vonzanak be. Ismerek egyes nőket (férfiakat is, de kevesebbet) akik azzal töltik az idejüket, hogy a legrosszabbat képzelik el: vannak gyerekeik - és elképzelik, hogy mindegyik külön külön találkozik a legrosszabb katasztrófákkal: az egyik kocsival megy el - oh, az a kocsi balesetet fog szenvedni; vonatra szállnak - oh, a vonat kisiklik; és így tovább. Nos, ezért. Ezt magyarázta el Sri Aurobindo olyan jól: A lény összes ilyen része rettenetesen passzív és a megrázkódtatás hevessége ébreszt fel valamit bennük; és ösztönösen ezért vonzanak be ilyen dolgokat. Például a Kínaiaknak egy elképesztően passzív vitálisuk van, és egy érzéketlen fizikaijuk: az érzékelése teljesen eltompult - ők azok akik feltalálták a kínzás legijesztőbb formáit. Mert valami végletesre van szükségük, hogy érezzenek, különben nem éreznek semmit. Volt egy kínai akinek egy rosszindulatú kelése volt azt hiszem a háta közepén (általában úgy tűnik ez egy nagyon érzékeny pont), és a szíve miatt nem tudták elaltatni a műtéthez, úgyhogy kicsit aggódtak. Altatás nélkül műtötték - ébren volt, nem mozdult, nem kiabált, nem mondott semmit, bátorságát látva ámulattal teltek el; aztán megkérdezték mit érzett "Oh igen, éreztem egy kis sercegést a hátamban"! Így van ez. Ez teremti meg a katasztrófák iránti szükségleteket - a váratlan katasztrófák iránt: ez ad egy megrázkódtatást ami felébreszt.
Amiről beszélsz itt azok morbid és beteg képzelgések, azt mondtam magamnak nem rég: a képzelet azonnal kishitű és katasztrófikus.
Igen, ez rettenetes.
Az egész munka egy hosszú-hosszú ideig az volt hogy ezt meggyógyítsa - megváltoztatni, megváltoztatni.
Általában az éjszakai tevékenységeim sosem az anyagiban vannak, hanem mindig a finom fizikaiban, a legsűrűbb részében, hogyha szabad ilyent mondanom. Talán egész életem során nem volt fél tucat látomásom ahol az agyagi világot olyannak láttam amilyen: Úgy láttam a szobát ahogy volt, és tisztán hallottam Champaklal hangját. Aztán megértettem, hogy ez a fizikai elme álmodik, benne van egy tevékenységben, és hogy ez arra szolgált, hogy megmutassa nekem, ezt a vonzódást. Érted, az ajtó hirtelen kinyílik, az férfi bejön és azt mondja (Anya felvesz egy tragikus hangnemet) "Nagyon rossz híreket hozok," és ez a feszült légkör, és aztán "Leesett és betörte a fejét." Aztán próbáltam megtudni ki az az ő, és apránként. és így tovább.
Ebben a munkában ahol megpróbálok tökéletes egyenlőséget elérni, semmit nem hajtok el azonnal azt mondva, hogy "Nem, ez nem lehetséges". Az embernek nyugodtnak és összeszedettnek kell lennie minden dologgal szemben. Nyugodt voltam és összeszedett, arra gondoltam "Lássuk, várjunk két napot, és hogyha tényleg betörte a fejét, (nevet) megfogom tudni!" Természetesen semmi nem történt. És amikor megkaptam a leveledet, az volt az érzésem, hogy ez ugyanaz a dolog, de arra gondoltam, "Lássuk, várjunk." Néztem, de nem láttam semmit. Néztem a leveleden és szavaidon keresztül, de nem láttam semmit. És az volt az érzésem, hogy ez ugyanaz a fizikai elme volt ami megérintett egy formát - egy gonosz formát, mert ilyen a fizikai elme szokása.
Most, hogy a létezésünk módjának kiigazítása a munkánk, rájövünk milyen is valójában!... Tényleg gusztustalan. Folyamatosan dolgozik, és folyamatosan kishitű. Ahogy mondod, érzel el egy kis fájdalmat - oh, rák lesz ebből?
Naponta tízszer rajtakaphatod magad.
Igen, igen ez az állapot majdnem folyamatos.
De maga ez az elme is tesz erőfeszítést, éberré vált, rájött; megértette hogy a körülmény nem volt nagyon dicséretes (!) és próbál változni. Amint a problémát felismeri, elég gyorsan megy. Csak az a nehézség, hogy a legtöbb anyagi mozdulatunk gépies; nem foglalkoztatjuk magunkat velük, és ezért maradnak mindig olyanok amilyenek most. De most egy ideje szokásommá tettem, hogy foglalkozzak velük. Egyáltalán nem szórakoztató, de meg kell tenni, ezt ki kell javítani.
Ez folyamatos, folyamatos munka mindennel kapcsolatban, kivéve mindent. Furcsa: ha ételről van szó, azt gondolja, hogy az étel mérgezett, vagy nem fogja tudni megemészteni, vagy ez vagy az, vagy az egész szervezetben működési zavar keletkezik; elmész aludni, azonnal jön a sugallat, hogy zaklatott leszel, nem fogsz tudni pihenni, rosszat fogsz álmodni; beszélsz valakivel - a sugallat az, hogy nem azt mondtad amit mondanod kellett volna, vagy, hogy megbántod azt az embert; írsz valamit - hogy ez nem volt pontosan jó. Ez ijesztő, ijesztő.
Meg kell változzon.
Sri Aurobindo azt mondta nekem, hogy az Indiaiakban nem olyan erős mint az Európaiakban, mert az Európaiak nagyon az Anyagra összpontosítottak és sokkal jobban odakötötték magukat.
Akárhogy is,
És az imádság amiről meséltem neked a minap az utána volt; nem közvetlenül utána, de egy napra rá. Minthogyha az, hogy megtapasztaltam ezt a fizikai elmében és megláttam pontosan olyannak amilyen, a természetét ennek az elmének, lehetővé tett volna egy előre haladást.
És az adott nekem egy utalást arra, hogy ez a tudatosság és ennek tevékenységei hamisak, hogy megtettem ezt az erőfeszítést - egy hatalmas erőfeszítést - hogy felidézzem, hogy a bátyám évekkel korábban meghalt; ebből megláttam a távolságot az igazi tudatosságom és aközött amiben voltam álmomban. Láttam annak a tudatosságnak a távolságát és hamisságát. Ez egy nagyon tiszta jelzést adott nekem. A csendes és nyugodt tudatosság helyett ami olyan, mint egy hullámzás - egy fény hullámzása ami ilyen (kezeivel nagy szárnyakat mutat ahogy a Végtelen felé verdesnek) a tudatosság egy nagyon nagy, nagyon békés mozdulata, ami mégis nagyon csendesen követi az univerzum mozgását - ehelyett volt valami feszült (a halánték felé gesztikulál), kemény volt mint a fa vagy vas, és feszült, feszített, oh! És akkor tudtam milyen hamis volt. Pontos mércét adott.
(hosszú csend)
Az elmúlt napokban az az erős benyomásom volt. Nem tudom, hogy emlékszel-e (megszülettél már akkor egyáltalán?) amikor Emile Zola azt mondta "Az igazság menetel." Nem születtél még meg. Elmondott a hadbíróságnak néhány kellemetlen igazságot és ez igencsak felbolydulást okozott, és azt a tanácsot kapta, hogy hagyja el Franciaországot mert bebörtönzik. És amikor elérte Angliát azt mondta "Nem számít. Az igazság menetel." Ez egy visszhangzó felkavarodást okozott. És még mindig emlékszem a benyomásra. Fiatal voltam, de mégis voltam már húsz. Több, mint húsz év van köztünk - hány éves vagy? Negyven?
Negyven egy.
Igen, a különbség negyven év - még több: negyvenöt év. Húsz éves voltam és nagyon nagy benyomást tett rám. Ennek az eseménynek nagyon nagy utóhatása volt. És újra előzött bennem az elmúlt pár napban pontosan ennek a katasztrófikus és kishitű szokás érzékelése miatt. Már régóta tudok róla, de eddig úgy tűnt bőven kinn van az irányításom alól; míg most már az én irányításom alatt van. Nem csak ez, már rosszalja és direkt visszautasítja [[Maga a test-elme]] Ahogy már mondtam: "Belefáradtam az értéktelenségünkbe."
Tehát következtetés: Az igazság menetel.
(csend)
Nagyon sok teendő van még, nagyon sok. De lehet, hogy viszonylag gyorsan fog menni. Amikor megfigyelsz, rájössz, hogy a legtöbb időt az vesz igénybe amíg tudatossá válsz, hogy mit kell megváltoztatni, és kialakítasz egy tudatos kapcsolatot ami lehetővé teszi a változást. Ez igényli a legtöbb időt. Maga a változás.vannak visszaesések de egyre kevésbé erőteljesek. Minden a lényben jelenlévő tudatlanságtól és passzívitól függ; ahogy egyre kissebbé válik, a tapasztalat erősödik.
***
Anya felveszi a "Savitri" fordítását, a Szeretet és Halál Vitáját:
...És egy univerzális nézőpontból, ez a tehetetlenség, ez a tudattalanság tette szükségessé a halál létezését - halál "létezését"!!
Az Anya
Agendája
(Üzenet Sri Aurobindo születésnapja alkalmából:)
Biztos, hogy egy nap
A világot is megmenti a haláltól a szeretet.
(Sri Aurobindo)
Az Anya
Agendája
(Anya olvas egy passzust az "Esszék a Gitáról"-ból, amit közzé akar tenni a következő Bulletinben:)
Nem lehet valódi béke, amíg az ember szíve ki nem érdemli a békét; Visnu törvénye nem érvényesülhet, amíg Rudrának nem fizettük meg az adósságunk. Forduljunk félre ebben az esetben, és hirdessük a még ki nem fejlődött emberiségnek a szeretet és béke törvényét? Kell, hogy legyenek a szeretet és egység tanítói, mert a végső megváltás így kell, hogy eljöjjön. De amíg az emberben nem áll készen az Idő-Szellem, addig a belső és végső nem kerekedhet felül a külső és közvetlen valóságon. Krisztus és Buddha jöttek és mentek, de még mindig Rudra tartja a világot a tenyerében. És eközben az emberiség szenvedélyes előre irányuló munkálkodása – amelyet gyötörnek és sanyargatnak az egoisztikus erő nyerészkedő hatalmai és az ő szolgáik – esdekelve könyörög a harc Hősének kardjáért és prófétájának szaváért.
Sri Aurobindo: Essays on the Gita, XIII.372
Ez a pontos kép a helyzetről.
A múltkor azt mondtam, milyen közel volt a dolog, és akkor... (gesztus, mint egy szökőár) azonnal az ellenkezője emelkedik: mindenki kudarcba fullad, néhányan betegek, mások gazemberek, megint mások dühösek... oh! És minden nyikorog és sír, és... Minden alkalommal, amikor valami közelít: "Oh, végre megvan!", Majd azonnal vrrrm!
Bien.
Az adósságunkat még nem fizettük meg, amint Sri Aurobindo mondja.
Mi a teendőnk,... Folytatás. Kitartóbb légy mint az ellenállás. Kitartóbb légy. Sri Aurobindo azt mondta, "A győzelem a legkitartóbbaké." Ez nyilvánvaló.
Csak ki kell tartanunk.
Az Anya
Agendája
(A Biztonsági Tanács ultimátumát követve, India elfogadta a tűzszünetet szeptember 22.-én.)
Szóval igazad volt, a végén!
Igazam volt... miben?... Ah, az üzenetet Delhinek: "Indiának harcolni kell."
Oui.
Ó, azok nem értenek semmit. Ez egy undorító látvány.
És ez olyan hamis, amilyen csak lehet: továbbra is harcolnak, csak úgy tesznek, mintha nem.
Mindannyian nagyon elégedettek azzal amit tettek, diadalmasan ujjonganak.
Nem, nem örvendeztek.
Úgy gondolod hogy, nem?
Igen, tudom!
Ez emlékeztet engem arra amikor 1939-ben Chamberlain jön vissza a Münchenből: „békét hoz korunkra”.
Igen, pontosan.
Ám az ENSZ azzal dicsekedett, hogy nagyon elégedett (a tűzszünettel). De itt nem boldogok.
Különösen dühösek Angliára.1
Oh! Azok az angolok ...
Igen, és ők elhagyják a Nemzetközösséget.
Ez egy jó dolog lenne.
(Nevet) Igen, itt az ideje!
Az oroszok felszólították Sasztri-t és a pakisztáni embert [Ayub Khan], hogy találkozzanak az Oroszországban [Taskentben], és úgy tűnik, hogy megállapodtak az amerikaiakkal, (Az oroszok az amerikaiakkal) az egyértelmű szétválasztás módjában, Britannia, Pakisztán és Kína, India vonatkozásában. Határozott lépéseket akarnak tenni, hogy megakadályozzák Anglia és Kína beavatkozását a helyi ügyekbe. Úgy tűnik kényszerítő eszközeik vannak.
Természetesen, ha Oroszország és Amerika összefognak ... Szóval ők nevezték ki Sasztri-t és Ayub-ot, és mennének - oda mennének. Így talán látni fogunk valami érdekeset.
Az Oroszország és Amerika közötti közeledésen, már dolgozom évek óta. Azt hittem sikerült, amikor Kennedyt lelőtték; és abban az időben Hruscsov jól helyezkedett - mindkettő elment! Egyiket meggyilkolták, a másikat eltávolították a hatalomból.
Most majd meglátjuk.
Ha semmi nem jön közbe, talán lesz valami érdekes belőle.
De az ember nem lát más megoldást, mint a katonai. A problémát meg kell oldani, nemde?
Megoldás lehetne, hogy Pakisztán India részévé válik újra.
Igen, de ez nem lehetséges, kivéve ha azok lenyelik.
Rájöhetnek kényszerítés nélkül. Az az emberke [Ayub Khan] lehetetlen.
Ó, igen, ő lehetetlen.
Oui, de nem halhatatlan.
A helyi mentalitást nehéz lesz megváltoztatni. Az indiaiak elszalasztották a lehetőségét.
Igen. Ó, igen, ez volt a lehetőség.
De ez nem az ő hibájuk: ez a hiba az Egyesült Nemzeteké; és az Egyesült Nemzetek egyetlen indítékból járt el azért, mert rettenetesen féltek egy általános háborútól - persze, ez elhomályosítja a látást.
Meglátjuk.
Ám én hiszek Káliban kedves Anya. Most tényleg Káliban az egyetlen reményem: Káli ereje odacsap. Nem tudok elképzelni más lehetőséget.
(csend)
Ez az ember, aki Pakisztán élén áll, nem képviseli Pakisztánt egészében. Van egy osztatlan része Pakisztánnak, amely támogatja az Uniót Indiával.
Tényleg?
Egy jelentős része.
És nincs mit mondani, hogy ha úgy érzik védettek, segítettek és támogatottak, valójában Oroszország és Amerika által, nem fogják szorgalmazni az újraegyesítést.
Tudod, tömegeknél ez csak gondolatfolyam kérdése: nem töprengés, nem okfejtés, csak gondolatfolyam.
Nem tudom, majd meglátjuk.
(Anya átnyújt egy hibiszkuszt Satpremnek) Itt egy monumentális "Kegyelem" majdnem kettő együtt.
(csend)
Mielőtt a harc kitört, Nolininak volt egy álma amit most elmondott nekem. Együtt volt valahány ember és látták, hogy Sri Aurobindo jön feléjük, és hajlottan mint aki rendkívül nehéz terhet cipel, és teljesen betakarta őt egy köpeny, hogy semmi sem látszott alatta, de hajlott volt a nagy erőfeszítéstől. Amikor odaért hozzájuk, szétnyitotta a köpenyét, és a karjában gyümölcs volt. (gesztus jelzi a szűkös batyut), gyümölcs és más szimbolikus dolgok. Aztán átnyújtotta nekik, mondván: "Ez minden, amit tehetek." És távozott. Minthogy ez volt minden, amit tehetett: "Minden csemege amit képes voltam adni neked", valami ilyesmi. Így ők próbáltak lakomát csapni abból, mivel Sri Aurobindo odaadta azt, de aztán ez zavart teremtett és nem volt kellemes... Amikor Nolini ezt álmodta, nem értette a dolgot - most érti. Sri Aurobindo egy ekkora erőfeszítést tett elhozni hogy, "Ez minden, amit tehetek." Úgy tűnik, volt értelme a hatalmas erőfeszítésnek(nevetve): "Itt, ez minden, amit sikerült tenni."
A világ nem áll készen. Ez a legrosszabb része.
A világ nem áll készen.
És ha marad Káli, az azt jelenti, hogy mindent vissza az olvasztótégelybe, és a rendelkezésükre álló eszközökkel, amely azt jelentheti, hogy újra kell kezdeni az egész civilizációt megint a nulláról - hány évszázad veszett el?
Mi marad ránk a civilizációkból amikor eltűnnek? Az információnak egy egzakt darabkája sem.
Mindez, ez az egész Anyag, minden alkalommal megy... (az emelkedés és a mindent elnyelés gesztusa), erőfeszítést tesz, létrehoz formákat, létrehoz egy elemet, amely megnyilvánítja a tudatot, és azután, brff! (a mindent elnyelés gesztusa) És ismét (emelkedő gesztus) és vissza megy újra - micsoda szörnyű veszteség! Egy nagy pocsékolás.
(csend)
Az egész éjszaka (nem a tegnapi, hanem a tegnapelőtti éjszaka) nagyon, nagyon fontos volt, a jelen folyamat hiábavalóságának egy világos felismerése... és ez a rabszolgaság egy több mint ezer éves megszokásból jön.2
Ott volt ugyanis a testben egy küzdelem két tendencia között: az egyik megszokás által alávetve a régi mozgásoknak, a másik próbálta elhagyni a megszokást az új út érzékelésével. Ez... ez rendkívül fájdalmas, nehéz és abszolút groteszk volt egyszerre. És így a test egyfajta csatatér volt, ami nem volt kellemes.
És a testtudatosság (amely most van kialakulóban egyre világosabban) egyfelől alávetett a régi szokásnak, tudatában van isteni létének, mondhatnám (az Isteni létének és szinte isteni létezés) de még megvan a tehetetlenség érzése, és a tehetetlenségen belül egy teljes megadás az isteni Akaratnak "Ha nem vagyunk készek, olyan lesz, mint az" (a feloldódás)... És van egy olyan része, amely úgy érzi, készen áll, amely érti és tudja hogyan kell, és akarja is Ily módon, és a kettő összecsap. Nem arról van szó, hogy az egyik elfogadja az Istenit, a másik pedig ellene van, semmit nem marad a régi, ott van az Isteni teljes elfogadása, de a kapcsolódó érzés, hogy valami nem kész - azaz a világ nem áll készen (ez egyáltalán nem egy egyéni ügy volt, egyáltalán nem, ez egy földi tudatosság volt).
És tisztán érzed ebben a küzdelemben, (amely egész éjjel és egész délelőtt tartott - tegnap nem túl fényes állapotban voltam), világosan látod, látszik, hogy ez nem erőszakos akarat kérdése vagy... ez nem ilyen: a szubsztanciának készen kell állnia. Ha a szubsztancia nem áll készen egy erős, erőteljes behatáshoz, annak eredménye láthatóan feloldódás. És akkor mindent ami felépült újra kell építeni. Ez az ostoba halál, látod, semmivé redukálja az egészet, és az egész munka kárba vész - kimegy az, ami bejött... egy kicsit több tapasztalattal, ennyi az egész. Ez semmi.
(csend)
Ha akárcsak a sejtek egy kis összességének sikerül birtokolni az átalakulás teljes élményét, az hatékonyabb lenne mint a nagy megrázkódtatások, sokkal-sokkal hatékonyabb. De ez sokkal nehezebb. Sokkal nehezebb. És ez nem okoz káprázatos "eseményeket" amelyek nagy zajjal járnak.
Igen, ez kapcsolódik a világ általános állapotához.
Abszolút.
És nem igazán látni előrelépést. Az embernek az a benyomása, hogy éppen ellenkezőleg, azoknak az embereknek, akik államfők, az emberi tudatossága, egyre kisebbé-kisebbé-kisebbé válik.
Igen, tökéletesen igaz.
Pigmeusok. Lesújtó számomra, ahogy húsz év alatt minden még inkább eltörpül.
Ez teljesen korrekt. Ám azt mondom, hogy az én vízióm szerint (ami nem hiszem, hogy az enyém, ez nem egy személyes jövőkép), éjszakák és nappalok, mint a tegnapi (amelyek nem kellemesek) nyilvánvalóan közvetít egy tudást, és felfordulás [Káli] még mindig a régi módszerhez tartozik - elfogadva, hogy a világ nem változott. Míg pontosan ez a fajta látszólagos zsugorodás valójában bizonyítéka lehet, hogy a föld tudatosság megváltozott és nyomást gyakorol arra, amit ellenáll, amely egyre kisebb és kisebb, de keményebb és keményebb.
Nehezebb és nehezebb, ez így van.
Olyan ez mintha mindaz, ami tudatos és élő kivonódik, és ami marad, az egyre inkább kövessé válik.
(csend)
A két elem tudatos megfigyelése (a test egy reprezentatív objektummá válik, nem csak szimbolikus: reprezentatív) ezen elemek tudatosságának a megítélése melyek a múlthoz tartoznak, a múlt evolúciós mozgásaihoz, és azoknak, akik nyitottak az új módszerre, ha szabad így mondanom, világosabb és egyértelműbb; ez érzékelhető legvilágosabban, világosabban, mint a külső fizikai dolgok, mint a külső forma, (ez a különbség fizikai, de a belső szerkezethez tartozik). Külsőleg, ez a lázban tükröződik. Ez egy csata. És nem a rossz szándékok csatája, ez nem az: ez egyfajta fogyatékosság. És nem erőszak amivel sikerrel járunk. Tudod az egyetlen dolog amely diadalmaskodik, az a legfelsőbb Szeretet Rezgése, de létezik egy alkalmatlanság fogadni, majd (ez egy furcsa jelenség), ezen alkalmatlanság egyfajta szűrőként működik, és ez csak amolyan felhígult elemeket enged át - a Dolgot önmagában annak igazi lényege nélkül... ha megnézed alulról, érzed mintha Az megtagadja magát, de ez nem igaz, mert amikor te VAGY Az (nevet), nincs értelme a felhígításnak: Az nyilvánul meg a maga teljességében. És lásd mi történik! (a szűrés).
És nyilvánvaló (láthatjuk az apró részletekben), hogy ha közvetlen kapcsolat volna, valami mintha széttörne - valami széttörne miatta. Igen, túlságosan lökésszerű, túl hirtelen változás, olyan lenne mint egy robbanás.
Voltak mikroszkopikus tapasztalatok, afféle mikroszkopikus bizonyosságok; nos, ha ezek a mikroszkopikus bizonyosságok, eredményükkel együtt, elegendő mennyiségben, vagy elegendő számban történtek, igen, ez szükségszerűen okozza azt ami számunkra egy feloldódás lenne.
És ez egy tapasztalat volt, élt minden pillanatban hat órán keresztül megállás nélkül. Hat óra megállás nélkül és nyugalomban (nem igazán nyugalom, hanem a fizikai mozdulatlanság lehetősége az ágyon) majd a folytatás több mint egy órán át, felkelés után tevékenykedve (korlátozottan, de a hétköznapi tevékenységek), ám aztán ez szörnyű lett! És azt mondom: minden, minden elem, függetlenül attól, hogy a régi vagy a másik mozgáshoz tartozott, az ugyanaz az imádat érzése volt.minden elemnek. Ezért ez nem egy morális attitűd: hanem egy és ugyanaz érzése az imádatnak. Csak egyesek, az imádatukban, elfogadják a megsemmisülést, míg mások a Győzelmet akarták, az átalakulást - nem is, hogy "akarták" ÉREZTÉK a győzelmet és a többiek elfogadták a feloldódást. És a kettő együtt... Nagyon valószínű, ha kifejezni tudtam volna, hogy (Nem voltam megfelelő állapotban!) ha tudtam volna kifejezni azt abban az időben, megvádolnak akut delíriummal - tökéletesen tudatában.voltam ennek. És ott, úgy értem, OTT, a test fölött, a legcsodálatosabb Béke, el lehet képzelni, mosolygós Béke és ...
És a láz továbbra is tart. Ami azt jelenti, hogy nagyon, nagyon is tudatában vagyok, hogy ez a maximum, amit tehető, hogy felgyorsítsa az átalakulást.
Ez a láza megvan mindenkinek (több száz esetben a Ashramban az elmúlt néhány hónapban) ugyanúgy, csupán felhígul egy tudattalanságban. De ez ugyanaz: ez egy "sejti" dolog. (Tapasztaltam ezt, mert képes voltam megállítani minden átmenet nélkül az általános mozgástól egy elkülönítési folyamaton keresztül.)
(csend)
Ah! Mit hoztál? A Bulletin elkészült?
Az aforizma kivételével.
Miről szól?
111. A tudás olyan az eredményeivel, mint egy gyerek; mert ha felfedez valamit, akkor ujjongva és kiabálva rohangál az utcákon; a Bölcsesség sokáig egy gondolatteli és hatalmas csendbe rejti el az övéit.
Ez egy tapasztalatom volt körülbelül két évvel ezelőtt. Ahogy ő mondja itt, volt élő tapasztalatom - egy félnapos élő tapasztalat; az idő alatt mondhattam volna, nagyon érdekes dolgokat, de most úgy tűnik, az régi-régi-régi, a távoli múltban volt.
Szeretném megkérdezni tőled, és ez kapcsolódik ahhoz, amit mondtál az imént, amikor még lázasan feküdtél az ágyban, fentebb azt mondtad, volt egy csodálatos, megváltoztathatatlan Béke, - mi annak a Békének a hatalma? Milyen annak a Csendnek a hatalma? Amikor fölemelkedünk és belépünk egyfajta nagy csendbe, amely megfagyott mindenütt jelen van, de milyen annak a Csendnek a hatalma? Csinál az valamit?
Ez az, amit az emberek a múltban, amikor ki akartak szállni az életből keresni szoktak: bemennének egy transzba, elhagynák a testüket mozdulatlanul, és aztán belépnének oda, és tökéletesen elégedettek lennének. És a Szannjászinok, akit magukat élve eltemették, az ugyanaz a dolog, azt mondták: "Most én befejeztem a munkám" (a nyelvezetük nagyon kifejező volt), "Vége, és én megyek be a szamádhi-ba." És élve eltemették magukat; belépve egy szobába, vagy akárhogy legyen is, aztán az bezárható és ennyi volt. És ez az, ami történt: ők transzba estek és a test egy idő után természetesen feloldódott, míg ők a Békében voltak.
De Sri Aurobindo azt mondja, ez a csend "hatalmas".
Hatalmas, oui
Nos, szeretném megtudni pontosan, hogy mi módon hatalmas? Mert van egy olyan érzésed, hogy maradhatnál abban egy örökkévalóságig...
Nem egy örökkévalóság - Az örökkévalóság.
... anélkül, hogy változik valami.
Nem mert ez nem manifesztálódott, kívül van a megnyilvánuláson. De amit Sri Aurobindo akar nekünk, lehozni azt ide. Ennyi, ez a nehézség. Ennyi. El kell fogadni a gyengeséget, sőt, azt is, hogy gyengeelméjűnek néznek, el kell fogadni mindent! Ötvenmillióból egy személy sincs, (Sri Aurobindo azt mondta nekem, én voltam az egyetlen! ... (Nevet) Lehet, hogy így van!) aki elég bátor ehhez. Éppen tegnap néztem ezt a testet, és nem volt... a reakciók amelyek "személyesnek" hívhatók, igazán az érzékelhető minimumra csökkentettek voltak, ez azt jelenti, volt egy olyan érzésem, hogy bár én nem nevezhető univerzálisnak, mert nem biztos, hogy Anyag más univerzumokban követi, ugyanazt a törvényt... nem tudom. (Nem tudom - Egyszer ismertem: volt idő, amikor kapcsolatban voltam ezzel azzal, és mondhattam volna, de most nem szeretnék foglalkozni vele: csak a Földért aggódom) Mert a lehetőség: a szökésre, elmenni máshová ez mindig is ott van. Sokan elmentek valahová máshová, más többé vagy kevésbé finom világba – tudod, millió módja van a szökésnek, de csak egyetlen módja a maradásnak: bátorsággal és kitartással kibírni, elfogadni a fogyatékosság, gyengeség, tehetetlenség, tudatlanság összes megjelenési formáját – az igazság megjelenési formáinak pontosan ellenkezőit. De ha nem fogadom el ezeket, soha semmi sem fog megváltozni! Ami azokat illeti, akik továbbra is nagyszerűek, fénylők, erősek, hatalmasok, és így tovább, akarnak lenni, nos, hadd maradjanak ott, ahol vannak. Ők nem tudnak tenni semmit a Földért.
És ez egy nagyon kis dolog (egy nagyon kis dolog, mert a tudatosság olyan, hogy ez legkevésbé sem befolyásolja) de ez egy teljes és átfogó értetlenség! Más szóval, sértéseket megvető kifejezéseket kapunk és az összes többit, pontosan azért amit csinálunk, mert véleményük szerint (az összes nagy elméi a Földnek), lemondunk az isteniségről. Nem kifejezetten így mondják, azt mondják: "Mi van? Azt állítjátok, hogy van egy isteni tudatosságotok, és akkor ... " És ez nyilvánul meg mindenkiben és minden körülmények között. Néha valakinek egy pillanatra van egy villanás, de ez egészen rendkívüli, míg a "Nos, mutasd meg a hatalmadat!", hangzik mindenhol.
Számunkra az isteninek a Földön mindenhatónak kell lennie, nyilvánvalóan.
Ez így van: "Mutasd meg a hatalmadat, változtasd meg a világot. És kezd azzal, hogy csináld amit akarsz; mivel az első legfontosabb dolog, hogy azt csinálok, amit akarok - mutasd a hatalmadat "!
(hosszú csend)
Ah, de ezt nem tesszük meg aforizmának, ez nem válasz arra, amit Sri Aurobindo mond! Nem, mondtam neked, megvolt a tapasztalatom régen. Emlékszem, olyan kedves, oly tiszta, oly fényes volt, és olyan jól megfogalmaztam magamnak (!), Ebből tudtam volna írni egy nagyon jó kis cikket! De most, hogy ott van, hátul (gesztus válla fölött), messze, messze magam mögött. Szóval nem tudom, mit tegyek.
Azt hiszem, legalábbis addig amíg lesz egy kérdésed (de látod a kondíciót!), előesszük a "Savitrinket."
(csend)
Ez egy ördögi kör. Az a benyomásom, hogy az átalakulás nem képzelhető el egy fejlődés, vagy egy általános fogadókészség nélkül a földön, egy nagyobb felkészültség a földön, és ezzel egy időben, az a nagyobb felkészültség a földön nem lehetséges az átalakító erő siettetése nélkül.
Oui, ám ez működik, csak végtelenül kicsi a hatása. Ezért évmilliók sem jelentenek semmit. Ez a stagnálás például, csak a tudatunkban létezik; ez azért van mert az emberi tudat mindent a saját skáláján mér. Neki a Föld története végtelennek tűnik, ez nem az egyetemes történet, de az emberi lény számára, egy végtelen benyomását kelti (ő nagyon jól tudja, hogy ez nem így van, de ez elméleti tudás), így aztán, ezen a skálán, nem változik semmi - de ez nem igaz.
Igen, de meg kell tenni egy élet leforgása alatt.
Ah! az ...
Az csak az utolsó élet lesz - az utolsó élet az átalakulás.előtt. Az lesz az átalakulás élete. Ami azt jelenti, hogy minden, ami előkészíttetett évek milliói és milliói alatt, megvalósul egy szép napon, és amikor megvalósul, valaki (ő, vagy mások, vagy akárki), akik számára ez megvalósul, azt fogják mondani,: "Voilà, megcsináltuk!" (Anya nevet) megfeledkezve arról, hogy évmilliókig tartott felkészülni erre a pillanatra!
Jó lenne, ha ez a pillanat hamarosan eljönne.
Ah! pontosan ez a refrén, amit hallok minden alkalommal: "Azt mondod, hogy az igazság megnyilvánul, nos, nagyon reméljük, hogy eljő a győzelem hamarosan"!
Nem tudom.
Sri Aurobindo, amikor először láttam őt, azt mondta nekem, "A többiek jöttek, előkészíteni és elmentek, de ez alkalommal MEGTÖRTÉNIK." Elment Ő is.
Elment. Igaz, azt mondta nekem, "Te vagy az a valaki, aki el fogja érni," de soha nem adta nekem ... Ő az egyetlen, aki mondta azt, és mondta csak úgy, ahogy szokta mondani a dolgokat, tudod. Nem volt valami, ami teljes bizonyosságot adott neked... Neki megvolt az a hatalom. Mondhattam neki valamit, és amikor azt mondta: "Igen, ez így van," az úgy VOLT (valami, amit akartam, hogy megtörténjen, nem valami ami megvolt), és amikor azt mondta: "Igen, ez így van," akkor az olyanná VÁLT! Ami az első alkalommal történt, az elkápráztatott engem. De általában az részleteket érintett. De amikor azt mondta: "Te vagy az egyetlen, aki el fogja érni," az nem ily módon volt: lehet, hogy az akarata volt az is, hogy eljussak teljesen a végéig... annak, ami lehetséges.
És nem mondhatom, hogy megkérdezem, mert ez nem igaz, nem kérdezem, de a két lehetőség ott van (gesztus bizonytalanságban). Nos, a válasz egyik esetben sem egyértelmű. Vannak esetek, amikor elképzelem, hogy ez megvalósul (egy nagyon praktikus elképzelése annak amit tenni akarok), jön, de ellene egy teljes bizonytalanság a háttérben; és a következő pillanatban, ott van a lehetősége a teljes körű átalakulásnak, a világos jövőkép, mit kell tenni, de a háttérben... nincs ott a bizonyosság háttere, hogy ez ily módon lesz, sem az egyik esetben sem a másikban. És tudom, hogy ez szándékos, mert a sejtek munkájához szükséges. Ha például megaptam a Legfelsőbbtől az elrendelést (néha kapok egyértelműen, olyan tisztán mint ...), ha megkaptam tőle a bizonyosságot, hogy az útnak bármilyen külső megjelenései, bármilyen nehézségei ellenére, a test el fog jutni az átalakulás befejezéséig, nos, akkor ez lanyhuláshoz vezetne valahol, ami nagyon káros. Tudom magamról, tudom nagyon jól. Szóval, ez így van: sétálok, anélkül, hogy tudnám, mi fog történni holnap. Tegnap, mondhattam volna, "Igen, talán ez a vége" (mint ahogy X3 kedvesen mondta az embereknek akik elmentek hozzá, hogy hat hónapom van hátra, - (nevet) ez egyike az ő tipikus "jóslatainak"), nos, a tegnapi tapasztalatommal, azt mondom,: "Ez nagyon is lehetséges." És tudod, ugyanazzal a teljes közömbösséggel, "Ez nagyon is lehetséges." Egy Sri Aurobindo-tól vett idézettel mondva: "Semmi sem tudja az Örökkévalóság Tudatosságának fényességét megmásítani." Ennyi. És akkor, amikor ez az állapot ment, a másik jön, azt mondod: "Mit jelent az, hogy halál? Mit is jelent ez? Hogyan lehetne ezt mondani?" És ez nem az, hogy a két "állapot" váltakozik... (hogyan magyarázzam?) ellentétek - ez egyáltalán nem ilyen, ez szinte egyidejű (Anya a jobb keze ujjai közé csúsztatja a bal keze ujjait) ám hol az egyiket látod, hol a másikat. Azonban ez ugyanaz az egész... valami, ami az igazság, csak egy kicsit homályos - még nem igazán megragadott, mint ez (gesztus).
Ez a normális állapot, ám nyilvánvalóan kimunkálódik, épül, formálódik.
És ez nagyon bölcs. A legfőbb bölcsesség végtelenül nagyobb, mint a miénk! A mi lelkesedésünkben, néha úgy gondoljuk, "Ó, ha a dolgok így lennének!" (Anya ad egy pofont magának) - Hallgass, ennyi az egész.
Nagyon esetlenek vagyunk.
Igen, nehéz megérteni, hogy a bölcsesség folyamatosan bölcs.
Nagyon nehéz volt megértenünk, hogy a Legfelsőbb mindent megtesz egész idő alatt.
Voilà.
És, hogy mi estlen idióták (nevet), akik szeretnék, hogy legyen másképp, mert semmit sem tudunk semmit!
Ez kezd kicsit bölcsebbé válni itt, egy kicsit. Mint mondtam neked tegnap éjszaka után, egy kicsit bölcsebb vagy, és reggelente... egy kicsit bölcsebb vagy. És egyfajta nagyon, nagyon anyagi érzés, hogy ez az Ő... Mert úgy gondoljuk, hogy "Ó, ha rajtunk múlna... (nem mondjuk így közvetlenül, de ...), akkor minden nagyon gyorsan nagyon jó lenne", ugye? És ez a "nagyon jó", Isten tudja, mi lenne!
Tegnap, vagy egy nappal azelőtt, nem tudom (azt hiszem, két napja volt), fájdalmat éreztem mindenütt, és ez a folyamatos erőfeszítés szükséges, hogy fenntartson egy elfogadható egyensúlyt, majd egy ponton lefeküdtem, és a test azt mondta: "Ó, (nevet) nem lesz ennek vége? Vajon mindig így lesz? " Aztán hirtelen felfogta, hogy "Ó, milyen gyáva vagyok!" Elszégyellte magát. És úgy érezte (Anya megnyomja a kezével az arcát)mint ez, idebent mindenhol, az Úr jelenléte - mindenütt, mint ez, egy jelenlét!... Egy fényes energiája a jelenlétnek. Ám az a fényes energia lehet, hogy romboló, érted? (Anya nevet) Akkor teljesen megolvad "Nos, te nem vagy boldog, valami mást akarsz mint ez?!" Oh ....
Nem kérdez semmit.
Ezt nevezem őszinteségnek: minden pillanatban képesnek lenni rajtakapni magunkat, hogy a régi ostobaság része vagyunk.
És pontosan ezt teszi látod. A fordításom mentális, ám mintha Ő azt mondaná, "Látod, a dolgok azért olyanok, mert ha nem olyanok volnának, nem értetted volna meg." És ez így igaz, nincs mit mondani.
"Neked [a testek] szükséges ezt megérteni."
1 A Brit kormány és az angol sajtó (beleértve az amerikait is) már felháborítóan India ellenes volt. (vissza)
2 Meg kell azonban jegyezni, hogy Anya lázas volt a megelőző napon. (vissza)
3 X : A tantrikus guru. (vissza)
(Satprem anyjáról, aki pénzt adományozott az Ashram-nak):
Ez a te pénzed?
Nem, ő oda adta az összes vagyonát a gyermekeinek, és volt egy rész, amit nekem szánt, de ez az övé, tehát szintúgy a tiéd is. Azt mondja „kiszellőzteti magát.”
De tudod, ez igaz. Ez egy nagyon spontánul igaz érzés a bennsődben: amit adsz, azáltal többnek érzed magad.
Amíg úgy éreztem, hogy az emberek adnak nekem, mint személynek, egyfajta zsugorodást éreztem, de immár egy abszolút konkrét érzésem van (Anya egy körkörös mozdulatot tesz önmagán belül): kering, kering... Tehát most a dolog örömét érzem, mivel kering és semmi sem marad.
De az anyukád nagyon édes... Élvezni fogja majd a lelke örömét. Tudod, van abban valami öröm, ha az ember tudatosabb a lelkét illetően, mint az anyagi világot illetően – elfoglalhatod magad, tisztán is láthatsz, talán meg is érted, csinálhatod azt, amit tenned kell, mindez megmarad, ez nagyon szép, de mögötte ott van... a Fény. Egy Fény: valami meleg, meleg, egy ragyogó, aranyló melegséggel. Ez valójában a halhatatlanság érzése, valami olyané, ami nem függ sem a formától, sem a körülményektől. Ez egy olyan tudati állapot, melyben az embernek nyomban az az érzése, hogy nem volt kezdet, és nincs vég.... És egy nagyon erős édesség, nagyon erős, minden mögött. Ez végigkísér az életeden: az összes nehézség elveszti a jelentőségét, amikor ezt megragadod. Ez valami nagyon bennsőséges, ami nehezen fejezi ki magát, de ami olyan, mint egy támasz, valami, ami mindig felemelően hat rád, minden körülmények között.
Ez az, ami édesanyádé lesz majd.
Ezt éli meg, talán nem is tudva róla. Minden bizonnyal egy kicsit már most is birtokolja, a kezdetet.
De amikor az emberben tudatosan megvan, akkor... akkor, valójában, a körülmények nem sokat számítanak.
S ez a pénz csodálatosan jókor jött, mint mindig!
*
* *
(Ezután Anya a „Megjegyzések az Aforizmákhoz” témájába fog bele,
ami a következő közlöny anyaga.)
113. A gyűlölet a titkos vonzalom jele, ami buzgón menekül magától és tombolva tagadja le saját létezését. Ez is isten játéka az Ő teremtményeiben. [nem végleges fordítás]
Ez egyfajta rezgésnek felel meg – a rezgésnek, amelyet azoktól az emberektől fogunk, akik gyűlölnek. Ez egy olyan rezgés, ami, úgymond, alapvetően ugyanaz, mint a szeretet rezgése. A legmélyére tekintve, ez ugyanaz az érzés. Jóllehet a felszínen ellentétesek, ám ugyanaz a rezgés táplálja őket. És kimondhatjuk, hogy éppen annyira a rabszolgái vagyunk annak, amit gyűlölünk, mint annak, amit szeretünk – talán még jobban is. Ez valami, ami fogva tart, valami, ami kínoz, s amit dédelgetsz; az érzés az, amit dédelgetsz, mert az erőszak mögött a vonzalom melegsége éppolyan nagy, mint amit az, vagy aki iránt érzel akit, vagy amit szeretsz. S ez látszólag csak a megtestesülés tevékenységében van jelen, mondhatni, csupán a felszínen, ezen eltorzult megjelenési forma.
Még mindig erősebben megszállottja vagy annak, amit gyűlölsz, mint annak, amit szeretsz. S a megszállottság ebből a belső rezgésből fakad.
Mindezek az „érzések” (hogy is nevezhetnénk őket?) rendelkeznek egy rezgési móddal, valami nagyon alapvetővel a magjukban, és az azt borító rétegekben. Tehát a legbelső rezgés azonos, s ahogy az „felfúvódik”, hogy kifejezze önmagát, ekkor torzul el. A szeretet esetében ez tökéletesen nyilvánvaló: az esetek nagy többségében külsőleg valami teljesen mássá válik, mint ami a belső vibrációja, mert ez olyan valami, ami maga ellen fordul, összezsugorodva megpróbálván behúzni magát önmagába, a birtoklás önző mozzanataként. AKAROD, hogy szeressenek. Azt mondod: „Szeretem ezt az embert”, de ugyanakkor, ott van az, amit akarsz, és a megélt érzés ez: „Szeretve akarok lenni”. Így tehát, ez majdnem olyan nagy torzulás, mint a gyűlölet torzulása, ami abból áll, hogy el akarod pusztítani, amit szeretsz, annak érdekében, hogy ne légy lebéklyózva. Mert nem tudod megszerezni azt, amit akarsz szereteted tárgyától, el akarod pusztítani, azért, hogy felszabadulj. Míg a másik esetben szinte összezsugorodsz a belső indulattól, mert nem vagy képes megszerezni, nem vagy képes bekebelezni azt, amit szeretsz. (Nevetve) Tulajdonképpen, a mélyebb igazság szemszögéből nézve, nincs nagy különbség!
Ez csak akkor van, amikor a központi rezgés tiszta marad, és eredeti tisztaságában fejeződik ki, ami egy kifelé terjedés (minek is nevezzem?... valami kifelé sugárzik, egy rezgés glóriában kifelé terjed, kivirágzik, igen, egy sugárzó kivirágzás), s csak így marad igaz. Materiáliasan ez odaadás, és önmagunkról megfeledkezés (lemondás) révén fejeződik ki, azaz a lélek nagylelkűsége által. S ez az egyetlen igaz mozzanat. De amit az emberek szokás szerint „szeretet”-nek hívnak, éppen úgy hiányzik az igaz „Szeretet” központi rezgéséből, mint a gyűlölet. Csak az a különbség, hogy az egyik maga ellen fordul, bekeményedik és összezsugorodik, míg a másik lecsap – ez adja az egész különbséget.
S ezt nem ideák által látjuk: rezgések által látjuk. Ez nagyon érdekes.
Valójában elég sokat kellett tanulmányoznom ezt az utóbbi időben (!), lehetőségem nyílt meglátni ezeket a rezgéseket: a külső eredmények lesújtóak, gyakorlati szemszögből ellenszenvesek lehetnek, ami azt jelenti, hogy ez a fajta vibráció (a gyűlöleté) bátorítja az emberek károkozási, pusztítási vágyát, de a mélyebb igazság szemszögéből nézve ez nem sokkal nagyobb torzulás, mint a másik (szeretet), csupán aggresszívabb természetű – és még az is alig-alig.
De ha tovább és mélyebben követed az élményt, ha erre a rezgésre koncentrálsz, rádöbbensz, hogy ez a teremtés eredeti Rezgése, illetve ez az a Rezgés ami átalakult, eltorzult mindenné, ami létezik. Tehát van egy bizonyos megértő melegség (nem nevezhetjük konkrétan „édesség”-nek, de ez egy olyan édesség, ami erős lenne), egy megértő melegség, amelyben éppen annyi mosoly van, mint amennyi szomorúság... Nem azért mondom ezt, hogy legitimáljam a torzulást, de ez többnyire egy válaszreakció ama választással szemben, amit az emberi mentalitás hozott (és különösen az emberi erkölcs), kétféle torzulás között. Egy sor olyan torzulás van, amelyet „rossz”-nak címkéztek, s egy egész sor olyan torzulás, amelyekkel szemben az emberek elnézően viseltetnek, már-már dicsérik. S mégis, az alapvető szemszögből nézve, ez a torzulás aligha jobb, mint amaz – ez választás kérdése.
Végső soron, amire szükség lenne, az az, hogy először felfogjuk A központi Rezgést, majd elismerni annak EGYEDI és csodálatos tulajdonságait, egészen addig a pontig, míg az ember automatikusan és spontánul elhúzódik minden torzulástól, legyen az erényes torzulás vagy gonosz.
Mindig ugyanahhoz a dolgohoz térünk vissza, hogy csak egy megoldás van: elérni a dolgok „igaz részét”, s abba belekapaszkodni – az esszenciális igazságba, az esszenciális (lényegi) Szeretet igazságába, s abba kapaszkodni, ahhoz ragaszkodni.
*
* *
Nem sokkal ezután Anya megjegyzi:
Érdekes: az a tapasztalati terület, amelyben találom magam, mindig összefügg azon gondolatokkal, amelyek a heti tevékenységünk részét képezik (mint a gyűlölet rezgései és ez az aforizma, például). Érdekes!