Hibaüzenet

Notice: Undefined offset: 1 counter_get_browser() függvényben (/var/www/html/mother/sites/all/modules/counter/counter.lib.inc 75 sor).

27.

Nyomtatóbarát változat

27. Isten egy nagy és könyörtelen Sanyargató, mert szeret. Te ezt nem érted, mert nem láttad Krisnát, és nem játszottál vele.

 

Mit jelent az, hogy:“ Krishna-val játszani”? Mit jelent az, hogy: “Isten egy nagy és kegyetlen Kínzó”?

Krishna a benne-rejlő Isteni, az Isteni Jelenlét mindenben és mindenkiben. Ő egyben a Legfelsőbb Úr iránti Elragadtatás és Szeretet szempontja, nézőpontja is, ő a mosolygó lágyság, és a játékos vidámság, ő egyszerre a játékos, a játék és az összes játszótárs is. S mivel mind a játék, mind pedig annak eredményei teljes mértékben ismertek, felfogottak, tudatosan akartak, szervezettek és játszottak teljes egészükben, semmi másnak nem lehet helye, csupán a játék örömének. Tehát Krishna "látása" a belső Istenség megtalálását jelenti, a Krishna-val való játék a belső Istenséggel való azonosulást jelenti, s az ő tudatában való osztozást. Amikor eléred ezt az állapotot, rögtön belépsz az isteni színjáték gyönyörűségébe; s minél teljesebb az azonosulás, annál tökéletesebb az állapot.

Ám ha a tudatosság néhány darabkája megőrzi az eredeti érzékelést, eredeti felfogást, akkor látod mások szenvedését, megtalálod a játékot (színjátékot?) ami olyan sok szenvedést okoz, nagyon durván, s arra a következtetésre jutsz, hogy az Isten, aki örömét leli az ilyen játékban, csak egy szörnyűséges Kínzó lehet. De másrészről, amikor már megtapasztaltad az Istenivel való azonosulás élményét, nem tudod elfeledni azt a tömérdek, csodálatos szeretetet, amit belevisz a játékába, és megérted, hogy csak látásunk korlátai azok, amelyek ilyen ítéletre késztetnek minket, s hogy ő távolról sem egy önkéntes kínzó, ellenkezőleg: ő a nagyszerű jószándékú, jótékony szeretet, ami irányítja a világot és az embereket, a leggyorsabb útvonalakon, progresszív haladásukban a tökéletesség felé, egy olyan tökéletesség felé, amely mindig viszonylagos és túlhaladott.

De eljön majd a nap, amikor erre a nyilvánvaló szenvedésre már nem lesz szükség ahhoz, hogy ösztönözzük a fejlődést, s amikor a haladás egyre inkább harmóniában és gyönyörűségben, örömmel érhető el.

 

1960. április 6.

magyar