Az Anya

Agendája

 

(Egy 1957. december 4.-i régi Játszótéri Beszéddel kapcsolatosan, amelyben Anya feltette a kérdést: Fokozatos átmenettel leszünk abból amik most vagyunk azzá amivé belső szellemünk törekszik válni, vagy lesz egy törés, magunk mögött kell majd hagyjuk jelenlegi emberi formánkat míg egy új kibontakozik — kibontakozik egy új forma aminek semmi köze ahhoz, amik most vagyunk, melynek folyamatát nem látjuk előre? Elvárhatjuk-e ettől a testünktől, földi megtapasztalásunk eddigi eszközétől, hogy átalakuljon fokozatosan valami olyasmivé, ami képes megtestesíteni a magasabb életet, vagy teljes egészében el kell hagyjuk ezt a formát annak érdekében, hogy magunkra öltsünk valami újat ami még nem született meg a földön?" Anya hozzáteszi:)

Miért ne lehetne mindkettő?

Mindkét forma egyszerre fog létezni egy időben. Egyik sem zárja ki a másikat.

Igen, de az egyik átalakul a másikká?

Átalakul, mondhatni ez lesz az új kontúrja. Amikor életre kel ez a kontúr, a másik, a tökéletes forma, megjelenik. Mert mindkettőnek megvan a gyönyörűsége és célja, tehát mindkettő ott lesz.

Az elme mindig kizárólagos döntésre vagy választásra törekszik — de nem ez az út. Minden amit el tudunk képzelni, még együtt is nagyon kevés az eljövendőhöz képest. Igazából mindenki akinek intenzív törekvése és benső bizonyossága lesz, érezni fogja a hívást, hogy megtestesítse.

Mindenhol, minden téren mindig és mindörökké, minden lehetséges. És minden ami lehetséges EL FOG JÖNNI egy adott pillanatban — egy pillanat, amely lehet rövid vagy hosszú, de el fog jönni.

Ahogyan sok fajta átmeneti lehetőséget találtak, amik az állatok és az ember között léteztek, itt is számos lehetőség lesz: mindenki a maga módján fog próbálkozni. És mindez, együtt fogja segíteni a jövő megtestesítését.

Feltehetjük a kérdést: Az emberi faj is egy olyan faj lesz, amit utolér a kipusztulás? — Egyes fajok eltűntek a földről (bár úgy tudom ezek olyan fajok voltak amik nem éltek annyit, mint az emberi faj, ha jól tudom (?), és azok sem pusztultak ki amelyek magukban hordozták a fejlődés magját, lehetőségét). A benyomás inkább az, hogy az evolúció követni fog egy pályát amely egyre közelebb és közelebb kerül egy magasabb fajhoz, és talán ami még mindig túl közel van az alacsonyabb fajhoz az lemorzsolódik, ahogyan a múltban más fajok is lemorzsolódtak.

Mindig elfelejtjük, hogy nem csak minden lehetséges — minden, még a legellentmondásosabb dolgok is — azonban minden lehetőség kap legalább egy pillanatot a létezésben.

*
*     *

(Nem sokkal azután, Anya felveszi a következő "Bulletin" számára előkészítendő aforizmát.)

84. A természetfeletti az, aminek a természetét nem értük el vagy még nem ismerjük, vagy amelynek az eszközeit [vagy erőforrásait] még nem hódítottuk meg. A csodákra való általános hajlam a jele, hogy az ember felemelkedése még nem ért véget.

85. A természetfelettiben való bizalmatlanság ésszerűség és meggondoltság; de a benne való hit is egyfajta bölcsesség.

86. A nagy szentek csodákat tettek; a nagyobb szentek hevesen kikeltek ellenük; a legnagyobbak ki is keltek ellenük és véghez is vitték őket.

87. Nyisd ki a szemed és lásd, mi valójában a világ és mi Isten; elég már a hiábavaló és kellemes képzelődésekből.

Van kérdésed?

Igen, kétféle kérdésem van....

Két nagyon különböző dologról van szó.

Először, az emberben felmerülhet a kérdés: Mi egy csoda? Mert Sri Aurobindo gyakran mondja, hogy "csoda nem létezik", de ugyanakkor a "Savitriben" például azt mondja: "Itt minden csoda, s csak csoda által változhat meg."  ¹

Ez azon múlik honnan nézed, erről az oldalról, vagy a másik oldalról.

Az emberek csak azt nevezik csodának, amit mentális nyelvezeten nem tudnak tisztán megmagyarázni. Ebből a nézőpontból számtalan történést lehet "csodának" hívni, mert nem tudod megmagyarázni a miértet vagy a hogyant.

Mi lenne akkor egy igazi csoda?

Nem látom, hogy mi lehetne egy igazi csoda, mert végső soron mi egy csoda?

Egy igazi csoda... Csak az elmében létezik a csoda fogalma, mert saját logikáját követve eldönti, hogy ha adott ez vagy az a feltétel, akkor ez vagy az a következmény nem lehetséges. De ezek csupán az elme korlátai. Mert az Úr nézőpontjából hogyan létezhetne csoda? Minden Ő, ahogy tárgyiasítja magát.

Itt eljutunk az Utunk, ahogy Sri Aurobindo mondja a Savitriben, az örök Út nagy problémájához. Könnyű természetesen elképzelni, hogy ami először tárgyiasult, annak hajlama volt a megtestesülésre. Az első elfogadandó pont, egy logikus pont az evolúció elvét figyelembe véve, hogy a tárgyiasítás folyamatosan növekvő (progresszív), nem pedig végleges az idők végezetéig...

(csend)

Nagyon nehéz kifejezni, mert nem tudjuk megszabadítani magunkat a szokásunktól, hogy egy meghatározott mennyiséget lássunk a végtelenségig kibontakozni, vagy, hogy azt gondoljuk, hogy csak egy meghatározott mennyiséggel lehet egy kezdet. Mindig azt gondoljuk (legalábbis mi így mondjuk) hogy van egy "pillanat" (nevet) amikor az Úr úgy dönt, hogy megnyilvánítja Magát. És így fogalmazva könnyű a magyarázat: Ő fokozatosan, folyamatosan megnyilvánítja Magát és ennek eredménye egy fokozatos evolúció. De ez csak egy kifejezésmód. Mert nincs kezdet, nincs vég és mégis van egy fokozatos haladás. A következetesség érzete, az evolúció és haladás érzete, csak a Megtestesüléssel jön el. És csak amikor a földről beszélünk tudjuk a dolgokat szavahihetően és racionálisan elmagyarázni, mert a földnek volt kezdete — nem e lelkében, hanem a materiális valóságában.

Egy anyagi világmindenségnek valószínűleg szintén van kezdete.

(csend)

Tehát ha így nézünk rá, egy adott univerzum számára egy csoda, egy másik univerzumból származó valami hirtelen feltűnése. És a föld számára (ami a problémát lehozza egy kezelhető méretre) a csoda valami olyan hirtelen megjelenését jelenti, ami nem tartozik a földhöz — és egy elvnek a behatolása (ami nem tartozik a földhöz mint véges világhoz) szélsőséges és azonnali változást okoz.

De aztán megint, ahogy a mondás tartja, elvben a TELJES egész megtalálható minden rész magjánál; úgyhogy még ez a csoda sem lehetséges.

Mondhatnánk, hogy a csoda érzete csak egy véges világhoz, véges tudatossághoz, véges koncepcióhoz tartozhat. Ez a hirtelen, váratlan behatolása — vagy megjelenése, vagy beavatkozása, vagy áthatolása — valaminek, ami nem létezett ebben a fizikai világban. Tehát ebből következik, hogy bármilyen szándék, vagy tudatosság megtestesülése egy a földnél örökebb, végtelenebb, birodalomból származik, ezért szükségszerűen csoda a földön. De hogyha tovább mész a véges világnál, vagy a véges világhoz való megértésnél, a csodák nem léteznek. Az Úr játszhat csodákkal, hogyha örömét leli benne, de nem létezik csoda — Ő minden lehetséges játékot játszik.

Csak akkor kezdheted megérteni Őt, amikor elkezded úgy ÉREZNI, hogy minden lehetséges játékot játszik — és nem azt ami az emberi koncepció szerint "lehetséges", hanem ami a saját koncepciója szerint az!

Akkor nincs helye a csodának, csak a csoda egy színlelésének.

(csend)

Ha az, ami a szupramentális világhoz tartozik hirtelen testesülne meg és nem pedig lassú evolúció során, ez valami olyan lenne, amit az ember mint mentális lény, még ha a mentálisát, a mentális birodalmát tökéletes szintre hozza, csodának hívhat, hiszen ez egy, a tudatos életébe való beavatkozása valaminek, amit ő tudatosan nem hordoz magával. A vágy a csodákra, az ami nagyon erős (sokkal erősebb a gyerekeknél vagy azoknál akik szívükben gyerekek maradtak mint a magasan mentalizálódott lényeknél), lényegében egy hit, hogy a Csodálatos iránti vágy megvalósul, hogy megtörténnek dolgok, amik mindannyiunk elvárásait felülmúlják a hagyományos életről.

Sőt, a tanuláshoz az emberek mindig mindkét irányzatot kellene ösztönözzék egymás mellett: a szomjat a Csodálatos, a látszólag megvalósíthatatlan után, valami után ami egy isteniség érzettel tölt el, és ezzel egyidejűleg bátorítani azt az érzékelést, ami úgy érzékeli a világot ahogy van, a pontos, korrekt és őszinte megfigyelést, a képzelődések megszüntetését, egy folyamatos irányítást és egy nagyon praktikus és aprólékos érzékelést a pontosság végett a részletekben. Mindkét irányzat egymás mellett kellene létezzen. Általában az emberek megölik az egyiket azzal a gondolattal, hogy ez szükséges annak érdekében, hogy a másik fejlődhessen — ami teljesen téves. A kettő létezhet egyszerre, és ahogy nő a tudás, eljön a pillanat, amikor megérted, hogy ez két aspektusa ugyanannak a dolognak, nevezetesen egy tiszta látás, egy magasabb ítélőképesség. De ahelyett, hogy a látásmód és ítélőképesség korlátoltak és szűkek lennének, teljesen őszinték, korrektek és pontosak lesznek — ÉS óriásiak, felölelve egy teljes területet ami még nem része a konkrét Megnyilvánulásnak.

Ez nagyon fontos oktatási szempontból.

Úgy látni a világot, ahogy van, pontosan, tisztán, a leggyakorlatiasabb és legjózanabb módon, és úgy látni a világot amilyen az lehetne, a legmagasabb és legszabadabb látásmóddal, tele reménnyel és törekvéssel és egy csodálatos biztonsággal — ez az ítélőképesség két pólusa. Az összes, a legnagyszerűbb, legcsodálatosabb, legerőteljesebb, legkifejezőbb és legteljesebb dolgok amiket el tudtunk képzelni mind semmik ahhoz képest, hogy mik lehetnének; és ugyanakkor a pillanatnyi megfigyelésünk a legkisebb részletről soha nem lehet elég pontos. Ennek a két dolognak együtt kell járnia. Amikor ismered ezt (gesztikuláció lefele) és ismered Azt (gesztikuláció felfele) képes vagy a kettőt összekapcsolni.

Ez a lehető legjobb felhasználási módja a csodák iránti szükségnek. A csodák iránti vágy a tudatlanság jele: "Oh, azt kívánom, bárcsak így lenne!" Ez a tudatlanság és gyöngeség jele. A másik oldalról viszont, akik azt mondják neked, hogy "A csodák világában élsz", csak a dolgok alacsonyabb végét ismerik, (és azt is elég tökéletlenül), és érzéketlenek bármi másra.

E szükséget a csodákra át kell változtassuk egy tudatos törekvésre valamire — valamire ami már van, ami létezik, és ami meg fog nyilvánulni mind ezen törekvések SEGÍTSÉGÉVEL: minden törekvés szükséges, vagy inkább, egy igazabb módon nézve, azok egy kísérőjelensége — egy kellemes kísérőjelensége — a végtelen kibontakozásának.

Alapvetően a nagyon szigorú logikájú emberek azt mondják neked "Minek imádkozni? Minek törekedni, minek kérni? Az Úr azt teszi amit Ő szeretne és mindig azt fogja tenni amit Ő szeretne." Ez teljesen nyilvánvaló, mondani se kellene, de ez a buzgalom, hogy "Uram, testesítsd meg Magad!" egy intenzívebb rezgést ad az Ő megtestesítésének.

Máskülönben soha nem tette volna a világot olyanná, amilyen — van egy különleges erő, egy különleges öröm, egy különleges rezgés a világ törekvésének intenzitásában, hogy újra azzá váljon, amit ez jelent.

És ezért — részben ezért — van evolúció.

Egy végtelenül tökéletes univerzum, ami a végtelen tökéletességet testesíti meg hiányolná a haladás örömét. Ezt nagyon intenzíven érzem. Nagyon intenzíven. Nem látunk tovább az orrunk hegyénél, még egy másodperccel sem tovább a Végtelenségbe, és ez a másodperc sem tartalmazza amit szeretnénk megtapasztalni és tudni, így panaszkodunk "Jaj ne! Ez a világ semmire nem jó." De ha kijövünk a másodpercünkből az Egészbe, azonnal érezzük nagyon intenzíven amit a fejlődés szükséglete hozott a Megnyilvánulásba.

És mégis... mégis ez a fogadóeszközre korlátozódik. Eljön egy pont amikor az univerzum teremtő Ereje is nagyon kicsinek érzi magát, hogyha nem egyesül, nem válik egyé az összes többi univerzum teremtő Erejével.

Ott is van egy folyamatos emelkedés vagy fejlődés az azonosításban.

(Anya hirtelen Satpremhez fordul)

Csak nem fogod mindezt beletenni?!

De, természetesen igen!

(Nevet) Nem, vágd ki az utolsó részt.

Már késő, egyébként feltettem volna neked egy kérést.

Nyugodtan. Milyen kérdést?

Te, vagy Sri Aurobindo miért nem használtátok jobban a csodákat arra, hogy legyőzzétek a külső emberi tudatosság ellenállását? Miért ez a szerény félrehúzódás, ez a fajta be nem avatkozás mondhatni, vagy visszahúzódás?

Sri Aurobindo esetében csak azt tudom, amit többször elmondott nekem: amit az emberek "csodának" hívnak azok csupán a közbelépések a fizikai vagy vitális világokban. És ezek a közbelépések mindig keverednek tudatlan vagy önkényes mozdulatokkal.

De Sri Aurobindo megszámlálhatatlan csodát hajtott végre az Elmében. Természetesen csak akkor láthatod meg azokat, ha nagyon őszinte, nyílt és tiszta a látásod — én láttam őket. Mások is látták őket. De visszautasította (ezt tudom) visszautasította, hogy bármilyen vitális vagy materiális csodát hajtson végre, a keveredés miatt.

Ez a saját tapasztalatom: a világ jelenlegi állásában egy közvetlen csoda (úgy értem vitális vagy materiális) szükségszerűen kell, hogy tartalmazzon számos megtévesztő elemet, amit nem tudunk elfogadni — ezek a csodák szükségszerűen megtévesztő csodák. És ezt nem tudjuk elfogadni. Legalábbis én mindig visszautasítottam. Láttam, hogy miket hívnak az emberek csodának. Sokat láttam például Madame Théon-tól, de ez sok olyan dolog létezést engedte meg, amik számomra elfogadhatatlanok.

Nem tudom, hogy ez-e az igaz ok, nem vagyok abban sem biztos, hogy az ok nem az, hogy egyszerűen nem kell nekünk csodákat tenni.

Nagyon sokat mondhatnék a témában, de... Akár hogy is, talán elmondom egy nap, de ezt nem lehet a Bulletin-ben használni — ezek nem nyilvános ügyek.

De amiket az emberek napjainkban "csodának" hívnak szinte majdnem minden esetben a vitális lények műve, vagy embereké akik kapcsolatban állnak ilyen lényekkel, tehát van egy keveredés — ez elfogadja bizonyos dolgok realitását, igazságát amik nem igazak. És ezen az alapon működik. Tehát ez elfogadhatatlan.

Egy napon majd többet mondok, bár amit mondani fogok személyesen neked lesz, az Agendához. Egyszerűen nem lesz jó a Bulletin-hez. Tessék.

 

---

¹ Savitri, I.V.85. _(vissza)

Az Anya

Agendája

 

Szeretném megkérdezni tőled... Nem egészen értem mit jelentett "a csodákat at elmében". Mik azok? "Sri Aurobindo csodákat tett az elmében", azt mondtad.

Ez akkor volt amikor a mentális tudatba bevezetve használta a szupramentális erőt. Bele a mentális tudatosságba, (a mentális tudatosság az amely szabályozza az összes anyagi mozgásokat ¹), bevezetett oda egy szupramentális képződményt, vagy képességet, vagy erőt, ami azonnal megváltoztatta a elrendezést. És ez azonnali hatásokat hoz létre amik látszólag ésszerűtlenek mert nem követik a mozgások normális rendjét a mentális logika szerint.

Ő maga szokta mondani, hogy amikor a szupramentális erő birtokában volt, akkor azt tudta használni az akarat összpontosítására egy adott ponton egy határozott céllal, ez visszavonhatatlan volt, elkerülhetetlen: a hatás abszolút volt.

Ezt lehet egy csodának nevezni.

Képes volt a szupramentális erőt bevinni egy ember elméjébe...

Például, ha valaki beteg volt, vagy fájdalmai voltak; amikor Sri Aurobindo a szupramentális erő birtokában volt - voltak pillanatok, amikor azt mondta, hogy teljes mértékben saját kontrollja alatt tartja, ez azt jelentette, hogy azt csinált, amit akart vele, és ott ahol akarta, ahogy tetszett neki - így alkalmazta ezt az Akaratot például néhány rendellenesség, bármelyik fizikai, vagy vitális vagy, természetesen mentális, ő alkalmazni kívánta a harmonikusabb erőnek ezt a magasabb rendjét és ez a szupramentális erő összpontosul ott és cselekszik azonnal. És ez egy rend volt: létrehozott egy rendet, egy harmóniát, nagyobbat, mint a természetes harmónia. Hogyha ez egy gyógymód volt például, akkor a gyógyulás tökéletesebb és teljesebb lett, mint bármely közönséges fizikai és mentális módszerrel elért.

Sok eset volt. Az emberek azonban oly vakok, annyira bele vannak ragadva a hétköznapi tudatosságukba, hogy mindig magyarázkodnak, mindig tudnak magyarázatot adni. Csak azok tudták érzékelni, akikben van hit, aspiráció és valami nagy tisztaság, azaz valóban tudni szeretnék.

Ami azt jelenti, hogy különbség van aközött, hogy a csoda az elmében történik, és aközött, hogy direktben a fizikaiban és a vitálisban megy végbe. Például, mindazok, akik csodákat művelnek, mint a lebegés, tárgyak mozgatása, fények generálása... (Anya egy darabig hallgatott, majd dobja a témát). Ez egy olyan terület, amelyet nem találok igazán élőnek, ez nem érdekel nagyon.²

Ám az inkább, hogy hogyan működik vele a gyógyítás, Amikor az Erő ott volt, még azt is szokta mondani, hogy megerőltetés nélküli volt; csak annyit kellett tennie, hogy alkalmazni a szupramentális erőnek ezt a rendjét és harmóniáját és azonnal a kívánt eredményt elérte.³

A különbséget nehéz megmagyarázni.

(csend)

Ó, figyelj (ez nem azt jelentette, hogy közzé kell tenni, vagy továbbadni), nem tudom, lehet, hogy elmondtam már. Kilenc vagy tíz éves lehettem, és néhány barátnőmmel futkároztam a Fountainebleau-i erdőben (mondtam már ezt valamikor). Az erdő elég sűrű volt, hogy ne lássunk túl messzire. Nagy sebességem miatt nem láttam, hogy majdnem elértem az utat. Az ösvény, amin futottunk, úgy három méterrel az út fölött volt; köves út – frissen kövezve. A lendületem olyan nagy volt, hogy nem tudtam megállni: bumm! Vitorlázni kezdtem a levegőben. Legfeljebb, ha tíz voltam, egyáltalán semmi fogalmam sem volt a csodákról, semmi – egyszerűen a levegőbe vetettem magam. És valami támogatását éreztem, egyszerűen csak azt, és szó szerint lefektetett a földre, a kövekre. Felkeltem (minden teljesen természetesnek tűnt nekem): egy horzsolás sem, egy porszem sem volt rajtam, semmi, teljesen sértetlenül. Aztán mindenki odarohant hozzám, hogy megnézzen; azt mondtam: „Semmi! Jól vagyok.” De emlékeztem arra a benyomásra: olyan volt, mintha valami felkapna; olyan lassan estem. És ott volt az anyagi bizonyíték: érintetlen voltam, nem illúzió volt – az utat frissen kövezték (ismered a francia macskaköveket?)…

A lelkem nagyon élénk volt abban az időben; teljes erejével ellenállt az anyagi logika ⁴ betüremkedésének – az egész teljesen természetesnek tűnt nekem. Egyszerűen azt gondoltam: „Semmiféle baleset nem történhet velem.”.

De a levegőbe dobva jó!... Nagyon hosszú ideig az ÉRZÉS emléke megmaradt: valami, ami így ment (ugyanaz a gesztus egy levél lehull) és egyszerűen letett az úton. Amikor dolgoztam Theon-al, az emlék visszajött, és láttam ez egy entitás volt: ahogyan az emberek Európában hívják angyalok (hogy is hívják őket?) ... őrangyalok, ez így van. Egy entitás. Theon mesélte bizonyos világokról (a magasabb értelem világai - nem emlékszem, hogy nevezte a különböző síkokat), és abban a világban vannak lények szárnyakkal - akiknek szárnyai szabad választásuk eredménye, mert úgy találják, ez szép! Madame Theon mindig látott két ilyen lényt velem. Tudatta is velem több mint tíz év elmúltával. És úgy tűnik, ők mindig velem voltak. Szóval vetettem egy pillantást, és valóban, ott voltak. Az egyik még rajzolni is megpróbált. kérte, hogy adjam kölcsön a kezem, hogy rajzolni tudjon. Én kölcsönadtam a kezem, de amikor megláttam a rajzot, mondtam neki, "Ez nekem nélküled sokkal jobban megy!" Szóval ez volt a vége az ügynek!

Mit rajzolt le?

Vicces rajzok. Az egyik egy tengert ábrázolt egy sziklával és egy kis figurával (ez volt még talán a legsikeresebb). Egy magas szikla, egy apró alak, majd a tenger. Nem volt túl jó!

Kölcsönöztem a kezem, és máshová néztem - nem néztem meg, amit rajzoltam, hogy biztosan ne befolyásoljam a kimenetelét öntudatlanul. És egyértelműen éreztem, ahogyan a keze mozgatja az enyémet, és egy idő után azt mondtam magamban: "Azt hiszem vetek rá egy pillantást." ránéztem - "Ó," mondtam neki, "ez nem túl sok".

Ez Tlemcenben volt.

Ez a fajta furcsaság soha nem érdekelt engem. Egyszerűen természetesnek találtam őket. De ezek azok amit az emberek csodáknak hívnak.

Volt egy másik esemény (kevésbé szembeszökő), egyszer egy szobában, olyan hosszú mint ez itt, és szélesebb,⁵ a szalon a családom házában. Néhányan kis barátok összejöttünk, és játszottunk. Azt mondtam nekik: "Majd én megmutatom, hogyan kell táncolni." Elmentem a szoba egyik sarkába, úgy, hogy a legnagyobb távolságra legyen egy másik saroktól, és azt mondtam nekik: "Egyetlen lépés a közepébe." És sikerült! (Anya nevet) Ugrottam (nem is ugrásnak éreztem, olyan volt, mint a tánc, tudod, mint amikor spicc-táncolsz), érintettem a földet a lábujjaimmal, felpattantam és elértem a másik sarkot. Ezt nem tudod megtenni egyedül, még a bajnokok sem. Ez a hossz meghaladta az összes rekordot, mert utána megkérdeztem itt, amikor elkezdtük a fizikai gyakorlatokat az Ashramban, megkérdeztem, mi volt a leghosszabb ugrás - az enyém hosszabb volt! És nekifutással csinálják, látod, futnak majd ugranak. De nem futottam: álltam a sarokban, és hopp ! fel ! mentem (azt mondtam magamnak, "hop!" hangtalanul), és frrrt! Landoltam a lábujjaimra. Felugrottam és leszálltam a másik oldalon - egészen nyilvánvalóan vittek engem.

Mindez tizenhárom-tizennégy (nyolc-tizenhárom vagy tizennégy) éves korom előtt történt. Sok hasonló dolog, amelyek mindegyike számomra teljesen természetesnek tűnik - nem érzem, mintha valami csodálatosat csinálnék. Teljesen természetes.

Ugyancsak emlékszem, egyszer, vaskarikák (nem tudom, hogy még mindig léteznek-e) voltak a gyep szélén a Bois de Boulogne-ban és szoktam sétálni azokon! Kihívtam a bátyámat ( tizenhat hónapos különbség volt köztünk, ő volt az idősebb - és sokkal jobban viselkedett is!). Mondtam neki: "Tudsz járni ezeken?" "Hagyj békén," felelte, "ez nem érdekes." "Na idenézz!" Mondtam neki. És elindultam rajtuk olyan könnyedséggel! Mintha egész életemben csináltam volna. Ugyanez volt a jelenség: úgy éreztem hogy, súlytalan vagyok.

Mindig a hordozottság érzése - mintha valami vinne, valami, ami támogatott, valamit, ami vitt. És most, ha összehasonlítom a mozgást vagy az érzést ... az ugyanaz, mint a hatalmas szárnyak mozgása - azonos a rezgés.

Miután elmúltam tizenhárom-tizennégy éves, nehezebbé vált. De előtte, ez nagyon ment.

(csend)

Ugyanez a dolog volt, mikor egy felettesértelmi formációt csináltam (haladunk, a csodák felé!). Egy nap Sri Aurobindo azt mondta nekem, lehoztam a kreatív Brahma erejét Amrita ⁶-ba (ez a kreatív Szó, a Szó, amely megvalósítja magát automatikusan). És nem tudom, mi történt ... nem tudom felidézni, mi, amely megmutatta nekem, hogy ez nagyon jól működik. Ezután jött az ötlet: "Miért ne lehetne ezt kipróbálni szúnyogokon: hagyni a szúnyogokat megszűnni! Mi fog történni?" (Nagyon zavartak bennünket a szúnyogok.) Mielőtt csináltam volna (a meditáció véget ért, ez a következő alkalommal lett volna), azt mondtam Sri Aurobindonak: "Nos, mi lenne, ha kipróbálnánk az erővel amely reagál, azt mondani, 'A szúnyogok szűnjenek meg' legalább meg tudnánk szabadulni tőlük egy bizonyos tevékenységi területen, befolyásolva egy bizonyos területet, nem tudtuk azt?" Rám nézett, mosolygott, és nem szólt semmit; egy pillanat múlva odafordult hozzám, és azt mondta: teljesen a felettesértelemben vagy. Az nem az Igazság amit meg akarunk nyilvánítani... meséltem neked a történetet. Ez történt akkor.

Tehettünk volna ilyen dolgokat.

Mondta nekem, (Anya ironikus hangon beszél), "Ó, te biztosan tennél csodákat! Az emberek ámulatba esnek majd."

(csend)

De tapasztaltam egy sokkal bájosabb csodát .... Ez Tlemcenben volt ,zongoráztam, nem emlékszem, hogy mit (egy Beethoven vagy Mozart darab volt). Theonnak volt egy zongorája (mert az angol titkára szokott zongorázni), és ez a zongora a szalonjában állt, ami körülbelül ugyanazon a szinten van, mint a hegyi fennsík. Azaz, fel kellett másznod két lépcsőn a házba, hogy elérj a szalonba, és a szalonnak nagy, hegyoldalra nyíló francia ajtói voltak - ez nagyon szép volt. Így aztán, ott szoktam zongorázni a délutáni órákban szélesre tárt francia ajtókkal. Egy nap, amikor befejeztem a játékot, megfordultam, hogy felkeljek, és mit látok, egy nagy varangy, tele szemölcsökkel - egy hatalmas varangy - és fújtat pff, pff, pff (tudod, ahogyan felfújja, és leereszti magát), az felfújt, leeresztett, felfújt, leeresztett... mintha a hetedik mennyországban lett volna. Még soha nem hallott ilyen csodálatosat! Egyedül volt, olyan nagy nagyon kerek, fekete, szemölcsös, a hatalmas ajtók között - francia ajtók tárva-nyitva a napnak és a fénynek. Ült a közepében. Ez így ment egy darabig, aztán amikor látta, hogy a zene már véget ért, megfordult, hop-hop-ugrált ... és eltűnt.

Egy varangynak a csodálata örömmel töltött el. Ez bájos volt.

(csend)

Amikor tizenegy-tizenkét éves voltam, anyám bérelt egy nyaralót az erdő szélén: nem kellett átkelnünk a városon, hogy elérjük az erdőt. Szoktam menni, és ülni az erdőben teljesen egyedül - ültem és elábrándoztam. Egy nap, (ez gyakran megtörtént), egy napon mókusok, különböző madarak jöttek és még (Anya szeme tágra nyílik) szarvas is, figyel engem... Ez annyira szép volt! Amikor kinyitottam a szemem, és láttam ezt, el voltam ragadtatva - aztán sietve eltűntek.

Az összes ilyen dolog emléke visszatért KÉSŐBB, amikor találkoztam Theon-al - sokkal később, húsz éves korom után, azaz több mint tíz évvel később. Találkoztam Theon-al, és megmagyarázta ezeket a dolgokat, megértettem. Aztán eszembe jutott, hogy mi minden történt velem, és azt gondoltam, "Nos! ..." Mert Madame Theon mondta nekem (Meséltem neki, a gyerekkori történeteimet), azt mondta nekem, "Ó, ám tudom, hogy te vagy AZ, ANNAK a bélyege van rajtad." Átgondoltam amit mondott, és láttam, hogy valóban igaz. Mindezen tapasztalatok nagyon világosan jelzik, hogy természetesen voltak emberek láthatatlanul vigyázva rám! (Anya nevet)

Érdekes nem volt semmi mentális róla: nem tudtam azoknak a dolgoknak a létezéséről, nem tudtam mi a meditáció - meditáltam anélkül, hogy halvány fogalmam lett volna róla. Semmit sem tudtam, egyáltalán semmit, anyám az egészet teljesen tabunak tartotta: ezeket a kérdéseket nem szabad megérinteni, mert őrületbe kergetnek téged!

Később, az emlékek vissza jöttek.

*
*     *

(A beszélgetés vége felé, Anya kéri a következő aforizmát a "Bulletin"-hez, és ha Satpremnek van bármilyen kérdése.)

Szeretnék kérdezni tőled a halálról.

Ohhh!...

Minden amit hittem, most teljesen felületesnek tűnik nekem... valami olyanra leltem, ami ezzel szemben elképesztő felfedezés volt számomra. De ez csak egy villanás, a dolog nem az én rendelésem, Nem tudok beszélni róla. Szóval lehet, hogy jobb várni egy kicsit, mielőtt viszonyulunk a témához.

A halálról szól ez az aforizma?

Igen, a dualitásokra utal: élet és halál, hiba és tudás, szeretet és kegyetlenség .... Mi, persze, kihagyhatunk bármilyen kérdést a halálról, de ez volt a kérdés amely jött hozzám.

Mondom, ez tönkretenne egy témát, ami néhány hónapon belül (néhány hónap vagy néhány év, nem tudom), kitisztul. Lehet, hogy azután valamit érdemes elmondani.

Néhány alkalommal, tudod, én, így voltam (Anya tesz egy gesztust lebegett a két világ között)⁷, mintha igazán kapcsolatba lennék azzal amit én "a halál a halálának" hívok. Ez a halál valótlansága volt. Egy teljesen ANYAGI szempontból. Ez a sejtek és a sejtek tudatosságának kérdése. Mint amikor egy centinyire vagy valamitől: "Ott van! Elkapnám, ez az, ott van! ... "De aztán elhalványul. Ez maradt a benyomás.

A tapasztalat néhány másodpercig tartott, és azt a benyomást keltette, hogy a legfontosabb probléma megoldódott. De aztán ...

Ha ez valóban így történik, ez érdekes lesz.

*
*     *

(Éppen csak indulás elött)

Kell nekünk egy másik aforizma [a Bulletinhez]? Már van három.

Én csak hozzá akarom tenni azt a rész amit mondtál az elején a csodákról az elmében.

Amit Srí Aurobindo tett?

Igen, én kérdeztelek, mik voltak azok a csodák az elmében. Azt mondtad ő hozná a szuperelmét az elmébe... Ez érdekes.

Úgy gondolod, ezt mondjuk el az embereknek? Ők ...

Mert én személy szerint nem igazán értettem, ez mit jelent és Sri Aurobindo és te miért nem hajtottatok végre semmilyen csodát. De nem fogok beletenni mindent, amit mondtál ma.

Ó, nem, nem, nem! Nem kell ... Ezt csak a mi saját élvezetünknek. És mi van a könyveddel, hogy megy a dolog?

Lassan

Hamarosan elkezdem a felkészülést a következő év február 29.⁸-ére és a könyved része a felkészülésnek. Igyekszem megtalálni a rangsorolást, - hogy mi fog történni. Azt még nem tudom, hogy mi fog történni. De sokan, a világ minden sarkából, várják ezt a február 29.-ét (mindenhonnan akarnak jönni), úgyhogy legalább van valami ami készen áll számukra.

Eddig az az egyetlen dolog jött be a tudatomba, hogy olyan belső állapotban legyek, hogy két vagy három óráig tudjak ülni, miközben az emberek elmennek mellettem (persze, szóba sem jöhet bármit meghatározni magamnak, ez lehetetlen). Egyszerűen fel kell szívódnom az elmélkedésben, úgy, hogy nem befolyásolja az állapotomat, amint az emberek elmennek mellettem.

Az volt javasolt nekem egy látomás formájában: Ültem egy valamelyest magas széken lenn, a földszinten (a meditációs teremben, ahol 1960-ban jártam), miközben az emberek elhaladtak mellettem. De akkor ott lennie kell valamilyen fajta rangsorolásnak, és én inkább támogatok valami nyomtatottat, mint egy anyagi tárgyat. Egy anyagi tárgy... az elején nagyon gyenge vagyok. Valami nyomtatott.

Ez homályos - nem homályos, de hiányos. A részletek pontosak, amit látok, azt pontosan, de nem mindent. Csak bizonyos pontokat itt-ott - ez nem teljes.

De egy dolgot tudok, azt szeretném, ha a könyved akkorra publikált lenne, hogy jöjjön ki február végére, lehetőleg 21.-ére. Azonban azoknak az embereknek időtlen időkig tart bármit is megfelelően csinálni. Éppen ezért kérdezlek.

Remélem, hogy kész lesz a következő hónap elején.

Bon. Au revoir, mon petit.

 

---

¹ Más szavakkal, a fizikai elme, az orvosi, gravitációs és halálos ketrec teremtője, amiben élünk. _(vissza)

² Később Anya megismételte ugyanezt a megjegyzését: ''Én nem sokat foglalkoztam ezzel a területtel, látom MÁS szögből. Amire utalok itt az alulról felfelé látható, míg látom a másik irányból is (gesztus felülről lefelé), így egészen más jelleget vesz fel. Majd beszélünk róla később.'' _(vissza)

³ A következő beszélgetésben Anya egy nagyon friss példát adott valakiről aki a szupramentális erő anyagi elmében hatásával gyógyult: "Miután A. [a párizsi tanítvány], három figyelmeztetést kapott, amelyeket ő nem hallgatott meg, egy reggel, azon kapta magát, hogy félig megbénult. És a következő napon, ez kezdett átterjedni a másik oldalra, a balra. Ekkor hívást adott - rátört, hogy az egyik okdala megbénult, a másik pedig követte, látta magát lefelé menni, így adott egy hívást. És mondja, hogy belül néhány percig, egy fantasztikus erő lépett beléje, és az Erő mondta: "Nem!". És szinte automatikusan, minden hirtelen megállt. Semmi sem jött át a bal oldalra, és a jobb oldali javulni kezdett. És amikor megkaptam az első táviratot az arról értesített, hogy A. ágyába kényszerült, mert egy "roham" érte ( "szívroham," mondták, de ez nem a szíve volt, hanem egy embólia az agyban), a távirattal a kezemben, láttam, FELÜLÍRÓDNI a távirat szavait: "Ez semmi, nem kell aggódni"! Szóval azt mondtam hűvösen, "Ó, ez semmi, nem kell aggódni." (Anya nevet) Ezután jött a levél minden részlettel: trombózis, és így tovább. De azt mondja, érez egy Erőt [Anya közelében] ami nem az ő hétköznapi kis életében van odaát, úgy találja az teszi az összes különbséget - ez valami ami egy ÉLETET ad, ami nem az ő hétköznapi kis életéte Franciaországban. Akárhogy is, ez olyan, mint egy csoda. _(vissza)

⁴ Csak mi elnököl a balesetek "elkerülhetetlensége", beleértve a gravitációt, a betegséget és a halált. _(vissza)

⁵ Körülbelül tizenkét méter hosszú és négy méter széles. _(vissza)

⁶ Anya titkárainak egyike. _(vissza)

⁷ 1962 márciusában, amikor Anya majdnem nem tért vissza a testébe. _(vissza)

⁸ A szupramentális Megnyilvánulás második évfordulója. _(vissza)

Az Anya

Agendája

 

(A március 9.-i beszélgetéssel kapcsolatosan: "Egy néhány másodperces tapasztalat amit kaptam, azt a benyomást keltette, hogy a legfontosabb probléma megoldódott." Ez az az élmény volt amit Anya "a halál halálának" hívott.)

Ezek a dolgok furcsák... Nem emlékszel aktívan, azaz egyáltalán nem találsz egyetlen gondolatot sem kifejezni a tapasztalatot, még a tapasztalat aktív érzése is elhalványul. És mégis akkor már nem ugyanaz a személy vagy - ez a figyelemre méltó dolog! Tapasztaltam ezt a jelenséget többször (nem emlékszem, elég világosan elmondani neked, hogy pontosan hányszor), többször az életemben, mindig ugyanaz a dolog: a továbbiakban a személy nem ugyanaz, valaki mássá válsz. Minden a kapcsolat az élettel, a tudatossággal, a mozgással - minden megváltozik. Mégis, a központi dolog csak egy homályos benyomás. A tapasztalatnak abban a pillanatában, egy másodpercig, ez annyira egyértelmű, olyan pontos - egy villám. De aztán ... valószínűleg az agy és idegrendszer képtelen annak megőrzésére. De az összes kapcsolatok megváltoznak, egy másik személy vagy.

Láttam már ezt a jelenséget nagyon gyakran. Például, a hétköznapi életben az a benyomásunk (kevés ember van ennek tudatában, de mindenkinek megvan a benyomása, tudom), hogy „alá vagyunk vetve” – a Sorsnak, a Végzetnek, egy akaratnak, a körülményeknek: – a szavak között nincs különbség - valaminek, ami ránk nehezedik, és rajtunk keresztül igyekszik megnyilvánulni. De ránk nehezedik. Ezek voltak az első tapasztalataim: fölé emelkedés (nagyon régen, a század elején). És ez volt az a fajta tapasztalat: egy másodperc, de hirtelen, oh, akkor fölé emelkedve találod magad. Emlékszem, mert abban az időben azt mondta az embereknek, tudom (talán már a Kozmikus ellenőrzést kerestem, ez volt a kezdete, vagy talán csak előtte), azt mondtam nekik: "Van egy állapot, amelyben szabadon dönthettek arról, hogy mit fogtok csinálni; amikor azt mondod, 'akarom ezt' az azt jelenti, hogy meg fog történni." Ez volt a benyomásom amivel éltem. A gondolkodás helyett, hogy "Szeretném, hogy ez történjen, szeretném, hogy az történjen," azzal az érzéssel, hogy a döntést a Sorsra hagyták , az a benyomás, hogy te vagy a fent, és hozod a döntést: dolgok LEGYENEK ilyenek, dolgok LEGYENEK olyanok.

Ez az emlékem a század elejéről való.

Sok ilyen fajta tapasztalatom volt - elég sok belőlük. És az utolsó „a halál halála” élmény óta, amely egy másodpercig tartott, az a benyomásom… Korábban, amikor dolgoztam az embereken, vagy azért, hogy visszatartsam őket a haláltól, vagy hogy segítsem őket, ha már meghaltak - dolgok százait és százait tettem egész idő alatt -, azzal az érzéssel tettem, hogy a halál, mint ez (gesztus Anya fölött) valami legyőzendő vagy leigázandó, vagy valami, aminek a következményeit helyesbítenünk kell. De nem volt mindig így, a Halál volt... (nevet), egy kissé magasabban. És ettől a pillanattól kezdve [a halál halála], a fej föléje emelkedett - a fej, a tudatosság, az akarat volt felül. Az Úr oldalán.

Volt egy élmény elég régen, amikor Sri Aurobindo itt volt: egy éjszaka azt tapasztaltam, hogy kapcsolatban vagyok a Legfelsőbb Úrral, és ez konkrét volt:

"Csak akkor halsz meg, amikor Akarod."

Nem emlékszem részleteiben (leírtam), de az elképzelés valami ilyesmi volt: Az Úr kizárólag a Te hozzájárulásoddal tesz halottá - a hozzájárulásod szükséges ahhoz, hogy meghalj. És hacsak nem Ő dönt, akkor soha nem halsz meg. Ez a két dolog: a halálhoz szükségünk van valaminek (azaz a lélek legbelső magjának) az egyetértésére, a léleknek kell mondani, hogy igen, akkor meghalunk; és amikor a lélek igent mond, az Úr dolga a döntés. És e tapasztalat óta ott az a bizonyosság, hogy csak akkor tudsz meghalni, ha az Úr is úgy akarja, hogy ez teljes mértékben az ő akaratától függ, nincsenek balesetek, sem "előre nem látható szerencsétlenségek", mint az emberi lények vélik -, mindez nem létezik: ez az, Ő Akarata. Attól az élménytől eddig az utolsóig [a halál halála], éltem ebben a tudásban. Mégis az az érzésem, ... nem valami teljesen ismeretlen, hanem érthetetlen. Az érzés, hogy valami van a tudatosságban, amely nem érti, (az "érti" -t úgy értem, hogy rendelkezni a hatalommal tenni és visszavonni, ez az amit úgy hívok "megérteni": a hatalom megvalósítani és visszavonni, ez az igazi megértés, a HATALOM), nos valami, ami eddig elkerült. Ez volt még mindig a Végtelen Legfelsőbb rejtélye. És amikor ez a tapasztalat [a halál halála] jött, aztán, "Ah, ott van! Megvan, megfogtam! Végül, az enyém."

Nem volt sokáig (nevet) elment. De a hozzáállásom megváltozott. Ez még egy dolog, látom felülről; fölé emelkedtem, az elhelyezkedésem fölötte van.

Mindig megfigyelhetem nagyon óvatosan, valahányszor valaki itt halt meg az Ashramban, nos (egy vagy két ember halt meg ezen tapasztalatom óta, különösen az idős orvos nővére) nos, ez TELJESEN MÁS volt. Olyan volt, mintha felülről láttam volna. Nem volt többé bármilyen rejtély. Ám ha kérsz, hogy magyarázzam meg... azt nem tudom - a szavak, az elme, nincs. De a tudatosság HELYZETE más volt - a tudatosság helyzete. Egészen más.

És ez ugyanúgy történik minden alkalommal.¹ De lehet, hogy évekbe telik tudatos erővé válni. És JELEN ESETBEN a tudatos erőn azt értem, hogy képesnek lenni egyaránt okozni vagy megakadályozni a halált, okozni a szükséges erők mozgását: majdnem egy gépies tevékenység a sejteken. S az erő azt jelentené: tudsz halált okozni, és meg tudod akadályozni a halált.

De NINCS TÖBBÉ a szokásos éles hasadás érzés élet és halál közt, amelyek egymás ellentétei – a halál nem az élet ellentéte! Erre akkor rájöttem, és soha többé nem felejtem el. A halál NEM az élet ellentéte, az nem az élet ellentéte.²

Olyan, mint egy változás a sejtek működésében,³ vagy szervezettségükben... Amikor most ezt mondom, megpróbálok visszahúzni egy mélyre eltemetett emlékezetet. Ám pont ez a lényeg. És ha ezt egyszer megértetted, (mindent megértettél amit tenni tudsz) nagyon egyszerű: könnyedén vissza tudod tartani, hogy ilyen vagy olyan úton haladjon (Anya összekulcsolja az ujjait, a háló egyik oldalán és a másikon), teheted ezt vagy azt. Aztán szinte gyerekjáték, hogy valaki meghaljon, vagy hogy valaki éljen! De ezt jobb, ha nem mondjuk ki.

Természetesen ez… ez az élet új szakaszát jelentené a Földön.

(csend)

Ez majdnem eredmény lehet (később, egyszer egy felfelé ívelő modern tudománynak) egy ANYAGI tudásban. Ez nem lenne az [Anya tapasztalata] hanem egy kép arról, ahogy Sri Aurobindo hívja egy illusztráció, egy ábrázolás, a legközelebbi szó a "kép". Egy kép, nem maga a dolog, hanem vetítés, mint egy mozivásznon.

(csend)

Egyértelmű, hogy... Egyértelmű, hogy közeledünk ahhoz, ami a hétköznapi tudatosság vonatkozásában a csodák világa.

(hosszú csend)

Alapvetően, megérteni a teremtést, hogyan képes ezt csinálni - ennyi. Amikor megérted, tudod csinálni. Bármely ember megteszi tudatos akarattal itt (Anya egy gesztust tesz, mintha szemellenző lenne rajta) de egy láthatatlan erővel, amely lehet, hogy nem jön, ami vagy rendelkezésére áll, vagy sem. És, az a láthatatlan Erő az, ami CSELEKSZIK. Az embereknek lehetnek elképzeléseik, de nincs hatalmuk. De ha teszed azt a mozdulatot, és mész innen ODA (gesztus fent), azután rájössz, hogy mindazok, elképzelések, olyanok mint egy egyetemes billentyűzet hangjai; játszhatsz az összes hangon, ez kitűnő, és egy szép zenekar lesz, de ez nem alapvető fontosságú, ez mellékes. AZ [a láthatatlan erő] ami szükséges. AZ tudja, hogyan kell csinálni, és hogyan kell játszani.

 

---

¹ Később, anya hozzátette: "Mondhatni, egy rendkívül erőteljes élmény de ami nem marad meg, kivéve a hatását: más személlyé válás, megváltozott helyzet. Nem lennék képes leírni az élményt, de a helyzetem megváltozott. Ez történt minden alkalommal. Ez nagyon különbözik a többi tapasztalatoktól: azok maradnak, érted őket teljesen, nem tűnnek el - ám nincs meg a hatalmuk megváltoztatni a személyedet. Ez két típusa a tapasztalatoknak, mindkettő nagyon hasznos, de nagyon különböznek egymástól. A nagyon erőteljes de nagyon rövid fajtájú megtapasztalások azok, amik később a másik típus formájában fejeződnek ki. A másik tapasztalatok azok, amelyek RÖGZÍTIK a tudatosság egy bizonyos területében, azt az első tapasztalatot amely csak jött mint egy sokk - kényszerítő de átmeneti sokk. És néha ez sokáig tart - korábban évekbe telt az első tapasztalatok, és az eredmény között; most az intervallum úgy tűnik, egy kicsit rövidebb, de még így is időbe kerül. És ugyanezt a folyamatot követi minden alkalommal: valami jön, eléri a szükséges hatást, majd a tudatosság mintha bealudna azon a ponton, mintha egy néma lappangási idő szükségeltetik, - abbahagyod a témával való foglalkozást - és ez újra felbukkan egy hosszú ciklus végén, de mintha megemésztődött, asszimilálódott volna, és ekkor már készen állsz a teljes tapasztalathoz." _(vissza)

² Hirtelen eszembe jutott ez az öt vagy hétezer éves furcsa verssor a Védikus Bölcsektől: „Felfedezte a két világot, az örökké valót, és EGY fészekben” (Rig-Véda, I.62.7) _(vissza)

³ Így a sejtek mélyén az a kulcs ott van, ott található az átjáró, nem egy ''túl'' világban, hanem ebben a valós világban, ahol halál nem az élet ellentéte - ahol a halál nincs többé (ez a valós világ ahol leesel a kövekre súlytalanul, és karcolások nélkül?) _(vissza)

Az Anya

Agendája

 

88. Ezt a világot a Halál alakította ki, hogy képes legyen élni. Meg akarod szüntetni a halált? Akkor az élet is megsemmisül. Nem tudod megszüntetni a halált, de átalakíthatod egy nagyszerűbb életté.

89. Ezt a világot a Kegyetlenség alakította ki, hogy képes legyen szeretni. Meg akarod szüntetni a kegyetlenséget? Akkor a szeretet is megsemmisül. Nem tudod megszüntetni a kegyetlenséget, de átváltoztathatod annak ellentétévé, egy szenvedélyes Szeretetté és Gyönyörűséggé.

90. Ezt a világot a Tudatlanság és a Tévedés alakították ki, hogy képesek legyenek tudni. Meg akarod szüntetni a tudatlanságot és a tévedést? Akkor a tudás is megsemmisül. Nem tudod megszüntetni a tudatlanságot és a tévedést, de átformálhatod őket az értelem legteljesebb és tündöklő meghaladásává.

91. Ha egyedül Élet lenne, és halál nem, akkor nem lehetne halhatatlanság; ha egyedül szeretet lenne, és kegyetlenség nem, akkor az öröm csak egy langyos és röpke elragadtatás lenne; ha egyedül értelem lenne, és tudatlanság nem, akkor a legmagasabb vívmányunk nem haladna meg egy korlátozott racionalitást és világi bölcsességet.

92. Az átalakított Halál Életté lesz, amely Halhatatlanság; az átváltoztatott Kegyetlenség Szeretetté lesz, amely elviselhetetlen eksztázis; az átformált Tudatlanság Fénnyé lesz, amely túlhaladja a bölcsességet és tudást.

Ez ugyanaz a gondolat, hogy az ellentétek és szembenállások ösztönzik a haladást. Mert azt mondani, hogy Kegyetlenség nélkül, a Szeretet langyos lenne ... A szeretet alapelvének, mivel az meghaladja a Megnyilvánultat és a Megnyilvánulatlant, semmi köze a langyossághoz vagy a kegyetlenséghez. De Sri Aurobindo elképzelése - úgy tűnik - az, hogy az ellentétek a leghatékonyabb és leggyorsabb módja annak, hogy gyúrjuk az anyagot úgy, hogy növelni tudja a megnyilvánulásait.

Mint tapasztalat, ez teljesen bizonyos: amikor először kapcsolatba kerülsz az örök szeretettel, a legfelsőbb szeretettel, az első azonnali ... (hogy is mondjam?) érzékelés vagy érzés (ez nem megértés, sokkal konkrétabb) az, hogy még a leginkább felvilágosult, összegyúrt, előkészített anyagi tudatosság is KÉPTELEN megnyilvánítani Azt! Az első amit érzel az ez a képtelenség. Aztán jön valaminek a tapasztalata ami egyfajta... nem éppen "kegyetlenségként", nyilvánul meg, mert ez nem az a kegyetlenség, ahogy mi azt felfogjuk; de a körülmények összességében van egy rezgés, a szeretet bizonyos fokú elutasításának érzete, ami itt megnyilvánul - pontosan erről van szó: van valami az anyagi világban, ami elutasítja a szeretet megnyilvánulását, ahogyan az jelenlegi formájában létezik (nem a hétköznapi világra gondolok, hanem a jelenleg legmagasabb fokú tudatosságra). Egy olyan tapasztalatról beszélek ami megtörtént. Azután a tudatosságnak az a része, amely érintett volt ebben a szembenállásban, hívta közvetlenül a szeretet eredetét OLYAN INTENZITÁSSAL, AMIT NEM ÉLHETETT VOLNA ÁT AZ ELUTASÍTÁS TAPASZTALATA NÉLKÜL. Megtörnek a határok, egy áradat ömlik lefele és valami olyant fejez ki, amit korábban nem tudott. Ez nem túl régen történt.

Ezt látva nyilvánvalóan van egy hasonló tapasztalat azzal kapcsolatban, amit életnek és halálnak hívunk. Ez egyfajta "overhanging" ["felfüggesztettség"] (angolul jönnek a szavak, ezért vannak nehézségeim) az állandó jelenléte a Halálnak vagy a halál lehetőségének. Ahogy ő mondja a Savitri-ben: van egy állandó társunk egész úton a bölcsőtől a sírig, folyamatosan beárnyékol a halál fenyegetése vagy jelenléte. Nos, ez ad a sejteknek egy élénkséget az Örökkévalóság Erejének hívásában, amely nem lenne az állandó fenyegetettség nélkül. Akkor megértjük - elkezdjük megérteni nagyon konkrétan -, ezek a dolgok csak ösztönöznek, hogy a Megnyilvánulás intenzívebben fejlődjön és tökéletesedjen. És amennyiben az ösztönzés goromba, az azért van, mert a Megnyilvánulás nagyon durva. Ahogy ez egyre tökéletesebb lesz, és alkalmas arra, hogy megnyilvánítson valami örökké növekedőt, azok a nagyon durva módszerek utat nyitnak a kifinomultabbaknak is, és a világ halad, anélkül, hogy szükség lenne ilyen brutális ellentétekre csak azért, mert a világ még gyerekcipőben jár, és az emberi tudatosság teljesen csecsenőkorban van. Ez egy nagyon konkrét tapasztalat.

Tehát, amikor a földnek már nem kell meghalnia ahhoz, hogy haladjon, nem lesz többé halál. Amikor a földnek már nem kell szenvednie a haladáshoz, nem lesz többé szenvedés. És amikor a földnek már nem kell gyűlölnie a szeretethez, nem lesz többé gyűlölet.

(csend)

Ez a leggyorsabb és leghatékonyabb módja annak, hogy kihúzza tehetetlenségéből a teremtést és virágzásba vezesse.

(hosszú csend)

Van egy sajátos aspektusa a teremtésnek (ami lehet, hogy nagyon modern): ez egy olyan igény, hogy elhagyja káoszát és zűrzavarát - diszharmóniáját és zavarodottságát. Egy zűrzavar, egy rendellenesség, amely magára ölt minden formát, átfordítja küzdelmeké, haszontalan erőfeszítéseké és elpazarolt energiává. Attól függ, hogy milyen szinten állsz, de materiálisan, a gyakorlatban, ez szükségtelen bonyodalmakat, elpazarolt energiát és eszközöket, időveszteséget, értetlenséget, félreértést, zavartságot, rendetlenséget jelent - ahogy az ősi időkben a Védákban nevezték deformálódás, tekervényesség. (Nem tudom, a francia szót ehhez, ez valami tekeredett, amely ahelyett, hogy egyenesen a célba találna, éles és szükségtelen cikcakkokkal szövi útját.) Ez az egyik legtávolabbi dolog egy tisztán isteni tett harmóniájától - ami valami olyan egyszerű.... úgy tűnik, gyerekjáték ... és direkt - közvetlen, ahelyett az abszurd és teljesen szükségtelen csavarok és fordulatok helyett. Nos, ez világosan ugyanaz a jelenség: a rendellenesség az egyik módja annak, hogy ösztönözze a tiszta és isteni egyszerűség szükségességét. A test erősen érzi, nagyon erősen, hogy minden olyan egyszerű, olyan egyszerű lehetne!

És a lénynek - ennek az egyfajta egyedi összességnek - az átalakuláshoz valójában egyszerűbbé és egyszerűbbé kell válnia. A természetnek mindezen összetettségét, amit az ember most kezdi megérteni és tanulni, ahol a számára a legkisebb dolog is oly bonyolult (a legkisebb fizikai működésünk is egy olyan komplex rendszer eredménye, hogy szinte elképzelhetetlen.... bizonyosan lehetetlen lenne az emberi elmének kigondolni, és feltalálni ezeket a dolgokat), és most a tudomány felfedezi. És azt elég világosan látni ahhoz, hogy a működés istenivé váljon, vagyis, hogy elkerülje a rendezetlenséget és zavartságot, egyszerűbbé és egyszerűbbé kell válnia.

(hosszú csend)

Más szóval, a Természet vagy inkább a Természetnek a kinyilvánítás felé tett erőfeszítései folytán kénytelen volt igénybe vennie egy hihetetlen, szinte végtelen bonyolultságot, hogy reprodukálja az eredeti Egyszerűséget.

Ez visszavezet bennünket ugyanahhoz a dologhoz: ez a túlzott bonyolultság az, amely olyan egyszerűséget tesz lehetővé, amely nem üres - egy teljes egyszerűséget. Egy egyszerúség amely tartalmaz mindet, míg azon komplikációk nélkül, az egyszerűség egy üresség.

Ez volt a tapasztalatom az elmúlt néhány napban.

Olyan felfedezéseket tesznek - mint például az anatómiában, ahol felfedeznek sebészeti kezeléseket - amelyek hihetetlenül bonyolultak! Ez ugyanaz, az Anyag összetevőire felosztása  - egy félelmetes bonyolultság! És mindez abból a célból, ... egyben törekvés kifejezni Egységet, az EGY Egyszerűség - az isteni állapot.

(csend)

Lehet, hogy gyorsan fog menni.... De ez végülis egy ELÉGSÉGES törekvés kérdése ami kellően erős és hatékony ANNAK vonzásához, amely képes átalakítani mindezeket: a komplikációkat Egyszerűséggé, a kegyetlenséget a Szeretetté... és így tovább.

Nem érdemes panaszkodni, és azt mondani, sajnálatos, hogy a dolgok így vannak.... Azok vannak, ahogy vannak. Miért?... Amikor a dolgok már nem így működnek, akkor bizonyára megtudjuk miért. Vagy másképpen: ha tudjuk, hogy miért, akkor már nem lesz így.

Tehát az a spekuláció, mint: "Ez jobb lett volna, ha nem lett volna", és így tovább, nem szolgál semmilyen célt - irreleváns, teljesen haszontalan.

Igyekezzünk megtenni, amit meg kell tennünk, hogy véget vessünk neki, ez minden, ez az egyetlen praktikus dolog.

A test számára, ez nagyon érdekes. Hanem az egy hegy, látod! A látszólag apró élmények, ilyen nagy számban egy tetemes heggyé válnak.¹

 

---

¹ Amikor később ennek a beszélgetésnek a szövegét Satprem felolvasta Anyának, ő megjegyezte: "A tudósok tagadni fogják ezt, azt fogják mondani, amit mondok nonszensz, de ez azért van, mert nem az ő nyelvüket használom, ez csak egy szókincs kérdése." _(vissza)

Az Anya

Agendája

 

(Tekintettel a Seuil kiadótól Satprem egy közeli barátjának levelére, aki arra céloz, hogy a második Sri Aurobindo kéziratot ["A Tudatosság Kalandja"] is vissza fogják utasítani: "Nem tudom, hogy egyáltalán P.A.L elolvasta e már, nem mondta el nekem, de amint én elolvastam az első oldalakat, úgy éreztem ezt a kéziratot sosem fogja a Le Seuil publikálni. Van néhány hibája és esetlen szakasza - de ez még nem ok a visszautasítására.")

Nagyon helyes! (nevetés) Várjunk, és lássuk, mit mondanak. Természetesen, egy percig sem gondoltam, hogy azok az emberek publikálják majd - de mások fogják.

Ha egyszer MI közzé tettük, biztos vagyok benne - biztos - hogy lesznek emberek, akik majd publikálni akarják. Ezen kívül, ez nem az a fajta könyv, amelynek csak egy ideig van sikere, aztán elbukik. Maradandó hatása lesz.

Mit ért az "esetlen oldalak" alatt? Minden az, amit ő nem tud megérteni!

Ő érti. Talán arra céloz, hogy néhány szakasz kicsit hosszadalmas egy irodalmi álláspontból. Akár hogy is, nem tudom, majd ír nekem. El fogja mondani. kíváncsi lennék, hogy mit értett meg. De ez az ember nyitott-elméjű.

A saját benyomásom az, hogy inkább egészében kell értékelni a könyvet, te már biztos sokat tudsz - sokkal többet, mint azok az emberek.

Van egy erős benyomásom - és ez az, amiért Sri Aurobindot annyira érdekelték a könyvek, és amiért olyan sokat foglalkozott azokkal - ez a dolgok elmagyarázásának az a módja, amelyet egy európai oktatással a legjobban meg lehet értetni. Vagy azokat egy modern tanítással, minden áron egy modern észjárással, mert ez nagyon jellemző Amerikára is. És kapcsolatot teremteni India azon részével, amely a Brit oktatás befolyása alatt van, azon a módon, amit ők is megértenek.

Nem egy pillanatig sem gondoltam, hogy publikálniuk kellene - valójában, az igazat megvallva, az sem tett volna engem túlságosan boldoggá! Ez nem az ő "Kollekciójukba" való könyv. Az ő Kollekciójuk túlságosan elcsépelt, túlságosan felszínes.

Mindenesetre nem lesz benne a "Kollekciójukban" mert több mind 300 oldalas és a Kollekciójukban a könyvek csak 150 oldalasak. De lehetne a Kollekción kívül - nos, nem úgy látszik, hogy ez meg fog történni. Kíváncsi lennék a kritikájukra.

Óh, ők egyáltalán semmit sem fognak megérteni.

Mutasd meg a kézírását.

(Anya tanulmányozza a levelet)

Óh, ez az ember intuitív! Óh,óh !

Óh, ő nagyon jó! Sokkal jobb, mint amiket ír.

*
*   *

Szeretnék neked egy apró kérdést feltenni. Ebben a Sri Aurobindo könyvben, az elmúlásról beszélek melyben a három nézőpont - Transzcendens, Immanens, Kozmikus - valószínűleg összhangban van a Katolikus Szentháromsággal, Atya, Fiú és Szentlélek. El tudnád nekem mondani a pontos összefüggést? Az Atya egyértelműen a Transzcendens, vagy a Fiú?

A Fiú az Immanens (benne rejlő).

És akkor, mi a helyzet a Szentlélekkel és az ő leereszkedésével?

Igen, gyakran csodáltam.

Volt idő, amikor tudtam. Egyszer volt egy eszmecserém erről a bíboros barátommal, és ő megadta nekem a magyarázatot, hozzátéve, hogy a bíborosoknak tanították az ezoterikus értelmezést titoktartási eskü alatt. Azt is tanították, hogy a Szűz volt a Természet, az egyetemes Anya.

De mit tett a leereszkedő Szentlélek a "lángnyelvekkel" Pünkösdkor? Azok a "lángnyelvek" egyfajta kozmikus szimbólumnak néznek ki, nem igaz?

De nem értem, hogy lehet Krisztus kozmikus? Ő egyértelműen az isten az emberben.

Miért? A Szentlélek mindenhol leszállt, vagy csak egy helyre korlátozottan?

A hagyomány szerint Pünkösd napján szállt le.

Mit jelent a "Pünkösd napján"?

Úgy hiszem, Húsvét után negyven nappal van.

Negyven nappal a feltámadás után.

Ebben az időben a tizenkét apostol összegyűlt, és a Szentlélek "leereszkedett" rájuk lángnyelvek formájában.

De az Immanens nem "ereszkedik le", mon petit!

Hát, persze! De hogyan tud a Kozmikus (elfogadva hogy a Szentlélek egy kozmikus szimbólum) "leszállni" szintén? És lángnyelvek formájában?

Talán túl messzire próbáljuk kitágítani a párhuzamot, talán ez valami más.

(csend)

Talán inkább ez a kihirdetés (nem a Kinyilatkoztatás!) része,  egy új világnak a beharangozása - egy új világnak. A Szentléleknek kell lennie a világnak, amely majd leereszkedik az emberi világ után.

Ezt mondom, mivel Théon mindig hirdette az "új világ" eljövetelét. Ő nem a "Szuperelméről" beszélt, ő azt mondta: "Lennie kell új mennyországnak és egy új Földnek" Ez volt az ő magyarázata. Tehát talán így van, eredetileg, a Katolikus vallás kezdetében, nekik is megvolt az-az elgondolásuk, hogy negyven nap után (ez jelenthetett negyven századot is, talán negyven eónt vagy negyven évet), jönne a Szentlélek leereszkedése lángok formájában, mely beengedi azokat, akik készen állnak. Ezt a magyarázatot sokkal logikusabbnak tartom.

Természetesen a madár, a "fehér galamb" melyről beszélnek, lehetett az Univerzális. Talán nyíltan megnyilvánulna, mint ama leereszkedésnek egy eredménye?

Alapvetően, mi mindig megpróbáljuk a dolgokat kis darabokra vágni. Ez kétségtelenül jelenti a megnyilvánulást, egy Isteni új megnyilvánulását, mely helyet foglal nem sokkal az után, hogy az Isteni az emberben újjáéledt. Az Isteni az emberben újjáéledt, ez nagyon egyszerű: tudatossá vált. És egy idő után (4 megnyilvánulás, 10 megnyilvánulás, tökéletesítesedik), az Isteni újjáéledése az emberben, és ama megnyilvánulásnak a tökéletessége megengedi, hogy az egyetemes vagy kozmikus dolgok megnyilvánuljanak. Ha ezt elfogadod így, van értelme.

Ez az "egyetemes dolog" lehet egy kollektív átalakulás. Az átalakulás többé nem kizárólag individuális - a Szentlélek leereszkedése a közösségbe?

Megtudtam, hogy még a Bíborosi Főiskolában is a dolgok csak javasolva vannak, és minden egyes dolgot hagyják, hogy megértsék többé vagy kevésbé mélyen, megfelelően a tanulók képességeinek. Ez elég hihető. De ki tartotta meg a hagyományt sértetlenül?... Nem tudhatjuk.

Mindenesetre tegyük fel, így van értelme.

Az Anya

Agendája

 

Kaptam egy levelet egy laptulajdonos barátomtól. Elmondta a valódi okait annak, hogy miért utasították vissza a kéziratomat "Sri Aurobindo avagy a Tudatosság kalandja"-t.

Oh, tényleg!

Ez érdekes. Ha akarod, felolvasom neked...

(Satprem olvas)

..."Már beszéltem neked a kételyeimről.¹ Minthogy a döntések indítékai, mindig ugyanabba a pontba sűrűsödnek össze: az ökumenizmus őszinte (bár kétértelmű) akarata, egy inkább értehetőbb, mint mélyebb intellektuális kuriózum, amely megenged gondolkodásmódokat, csak úgy, mint azok, akik adják cégünk irányvonalát és publikus képét, hogy szenteljünk egy kis figyelmet a tisztelt akadémiai tanulmányoknak (tévesen a jelen esetben), melyek a híres "Keleti spiritualitással" foglalkoznak. De amint a tanulmányok a belsőből élnek, a jóakarat behúzódik a kagylójába. A reakció még rosszabb, ha a szerző egy "hitehagyott", egy Nyugati, aki átment az ellenség oldalára. (Erről tanúskodni tudok!)² Hangsúlyoznom kell, hogy ez az egész folyamat nem csak akaratlan, hanem több annál, tudatalatti (ami nem egy kifogás, hanem egy bosszantó körülmény). Az ellenzék keményebben fellép az első kéziratoddal szemben ³ mint a másodikkal, ez egy sokkal személyesebb könyv, úgy értem kevésbé "elfogulatlan" még kevésbé "objektív" mint az első - és még terjedelmesebb is. Az irodalom eszközein keresztül, képes leszel kifejezni, amit csak szeretnél. Egy közvetlen esszén keresztül, el fogod érni - ez akár sajnálatos, akár szerencsés - kizárólag azokat, akik keresnek. A cégünk és a cég nagyközönsége nem tartozik bele, ami azt illeti, a keresők kategóriájába."

Ő öntudatos!

Ez nyilvánvaló, már megmondtam neked előre: a könyved nem jelent számukra semmit. Nincsenek sokan, akik keresnek.

Azok, akik keresnek... igazán nincsenek sokan.

Látom kapunk leveleket azoktól, akik meg vannak győződve, hogy nem csak keresnek, de találtak is... mindenhonnan levelek érkeznek Sri Aurobindo állítólagos tanítványaitól, Franciaországból, Németországból, Angliából, - nem értik, nem értik!

Végül is, ez nem számit, hagyjuk későbbre.

Mindenek fölött, azt gondolják, hogy megértettek mindent.

Ah, kevesebbet tudsz, annál inkább úgy gondolod, tudod. Igen, mindent tudnak, nem lehet tanítani nekik semmit. Vissza kell, hogy küldjék mindkét kéziratodat. Nem kell, hogy rájuk penészedjen.

De nem értem, mit befolyásolhat ez?

Nem, nem! Nem érdemes próbálkozni.

De még mindig értékes a Munka szempontjából nézve - hogyan lesz ott egy átörés valaha?

Oh!... Emlékszel Sri Aurobindo egyik aforizmájára? ... Én értem NAGYON JÓL mire érti. Ez lesz a nagy felfordulás napja. Egy kicsiny gyermek...

[76. Európa büszke a gyakorlatias és tudományos szervezettségére és hatékonyságára. Megvárom, amíg a szervezettsége tökéletes nem lesz; akkor egy gyerek fogja elpusztítani Európát.]

Ehhez nem akarok megjegyzést fűzni... De igaz.

Mert ők legyőzhetetlenek. Ezek az emberek legyőzhetetlenek.

Mentálisan.

Az nem intellektuális, hogy behódoltathatod őket.

Akkor hogyan?...Inkább erő által - erőszakos erő - vagy máshogyan egy csoda által (amit ők egy "csodának" hívnak)... amitől majd megrémülnek.

Azok az emberek teljesen sebezhetőek (a sebezhetőség alatt, védtelenséget értek) a spirituális erővel szemben. A nap, amikor fizikai testet ölt, az egy összeomlás lesz.

Még itt is, ezek az emberek is, akik a tradíciójukon keresztül hozzászoktak az Erőhöz, az igazi spirituális Erőhöz, amikor az csak egy kicsit is testet ölt, ők... ők mind reszketni fognak. De akkor megtagadják... ami a teljes védtelenségüket jelenti.

Nem tudom, mikor fog eljönni - nem tudom, talán nem is hamarosan - de egy dolgot tudok: ha eljön, pánik lesz - tudod, A Pánik.

És egy pánikban, tehetsz valamit.

Akárhogy is, itt a könyved publikálva lesz, ami azt jelenti, hogy el fogja érni azon keveseket, akik készen állnak - de ennél többet nem.

Az Amerikaiak nyitottabbak, mert leginkább ők maradtak meg gyermetegnek - azt hiszik, tudnak mindent egy materiális szinten, de azt is tudják, hogy vannak dolgok, amiket nem tudnak. Amíg mások... ők "túl vanak a gyerekes vallásos meggyőződéseiken" természetesen!

Ez nem egészen igaz, mert amint egy kis valami belül megmozdul (gesztus a szívközpontnál) visszamerülnek a Katolicizmusukba.

Végül....

*
*     *

(Ezt követi egy eszmecsere Anya és Satprem között, hogy eldöntsék vajon Anya megjegyzését az utolsó aforizmára, a lemondásra, kellene e publikálni a "Bulletin=időszakos kiadvány"-ban teljesen, vagy csak kivonatokban. Először Anya túlságosan "személyesnek" találja. Ez felvetette Anya szavai publikálásának a problémáját.)

... Objektívan kellett volna mesélnem, nem úgy, mint a "saját tapasztalatomat". De ha elkezdtem mondani a "saját tapasztalatomat", el kellett mennem a saját tapasztalatom végéig, nem hagyhattam abba félúton.

De ez a lényeg: igazán csak akkor ütős, ha ez a TE tapasztalatod.

Igen, de akkor el kellene mondanom mindent. Pontosan úgy, ahogy a barátod írta ebben a levélben: ha prezentálsz egy "objektív" elméletet, az jó - az emberek megfogadhatják vagy rád hagyhatják, nem számít; de amikor bemutatod a személyes részedet...

Nem attól félek, hogy az emberek nem fogják értékelni (Én tökéletesen semleges vagyok ebben), csak attól félek, hogy néhányakban talán kárt okozhat.

Kárt, hogyan?

Amikor olvasol valamit, amire nem állsz készen, az nem tesz neked jót.

Ha legalább didaktikus módon fogalmaznám meg...

Igen, de didaktikus módon, nem lesz meg az a gazdagsága, az az ereje.

Természetesen, de ez az, amit az emberek "intellektuálisnak" tekintenek.

Nos, szerintem figyelmen kívül kellene hagynunk őket.

Vagy órákat kellene adnom, vagy hasonló... De el kell mondanom, hogy mostanság nem élvezem. Túl gyerekesnek találom azt mondani, "A dolgok így működnek" - Tökéletesen tudom, hogy nem "így működnek"! Történnek így és történnek úgy, és minden lehetséges. Nem mondhatod folyamatosan az embereknek, "Minden lehetséges, tudod." Mindig ismételni, "Minden lehetséges, tudod" abszurd.

Tehát inkább csendben kellene maradnom, vagy ilyesmi...

Hadd mondjak egy másik példát: amikor válaszolok az emberek leveleire, sosem magamról írok, hanem róluk, ez mégis nagyon személyes: NEKIK. És valójában, kezdem látni (nem egy nagyon kellemes módon), hogy a személyes válaszon kívül, ők egy általános tanítást akarnak - ez abszurd! Abszurd. Mondok valamit ennek a férfinak vagy annak a nőnek, és az ellenkezőjét fogom mondani valaki másnak! De ők közzéteszik... Tehát meg kellene állítanunk mindenféle publikálást.

Vagy többé nem teszünk közzé semmit vagy pedig, nos, annyi baj legyen...

Ha mindig figyelembe vesszük ezt, akkor többé nincs semmi, amit tehetnénk vagy mondhatnánk.

Nagyon jól tudom, megakadályozhatnám a közzétételét bárminek, mondván: "Ilyen körülmények között, nem beszélek többé, befejeztem." De ezután abba kell hagynunk a Bulletint.

Szerintem be kellene mutatnod a tapasztalataidat, és kész. Mert egyébként, ha kivágjuk ezeket a szövegeket és csak az "objektív" dolgokat hagyjuk, szárazzá válik.

Igen, száraz és tompa.

És befejezetlen, szörnyen befejezetlen. Akkor az emberek dogmatikusan fogják érteni - ami rossz.

Szerintem jobb mindent beletenni.

Az igazat megvallva (nevet), Nem érdekel! Még ha meg is kapják a benyomást, akkor "egy kerekem hiányzik"...

Azok, akik rossz benyomást kapnak, valahogyan megkapják.

És, igazán, őszintén, nekem ez teljesen mindegy. Ugyanilyen, mint amikor az emberek írják nekem, "Milyen csodálatos": mosolygok, és azt gondolom, "Mit tudnak megérteni?" Kapok leveleket... felbecsülhetetlen leveleket! Pozitívan túláradóak, bombasztikus szavakkal telik, és vannak mások, akik nagyon nyíltan elmondják, hogy tele vannak kétségekkel, ezért én meglehetősen egyszerűen használom a "trükköket" hogy futassam az egész "üzletet" (!) mint bármely átlagos emberi intelligencia, és akkor nem érezhetnek semmi nagyszerűt mindezek mögött - mindkettő ugyanazt a benyomást tette rám, ez is és az is! (Anya nevet) Számomra ez egy és ugyanaz a dolog. Az ő véleményük - megvan a joguk hozzá, hogy olyan véleményük legyen, amilyet szeretnének. Az igazat megvallva, minden, amit tehetünk az, hogy válaszolunk rájuk, "Legyen olyan véleményed, amely számodra haladást hoz", akár így,akár úgy, egyáltalán nem számít!

Nem ez a lényeg.... Talán a félelem (valahol félelem van, nem tudom) az intimitás megnyitásától való félelem egy kicsit túl nagy, egy félelem a rezgések szempontjából.

De (nevet) szerintem nincs nagy veszély!

Láttam ezt, valójában: Mutattam A.-nak néhány fejezetet az Agenda-ból, amelyeket én választottam ki; nyilvánvalóan A. kedvel engem, valamint azon fáradozott, hogy megértse spirituálisan - nos, tisztán láttam, hogy amíg olvasta, nem értette meg. Volt egy egész rész, amely abszolút az ő megértésén túl volt, nem értette meg, és az a kicsi, amit elkapott az csak a héja volt.

Szóval, az igazat megvallva, ez nem számít.

Természetesen, van egy szabály, hogy nem jó magadról beszélni - ez beszéd nélkül megy. De most miről tudok beszélni, ha nem a saját tapasztalatomról? Mert többé semmi nem létezik - az összes úgy nevezett "objektív" tudás számomra haszontalan mentális tevékenység.

Tehát hagyd csak így.

Egyébként, megcsonkított publikációk. Nagyon rossznak találom őket; jobb ha nincsenek, mert így olyan kiüresedettek.

Igen, minden erőtől megfosztottak.

Csak hagyd úgy, eredetiben.

 

---

¹ Lásd Május 25.-ei beszélgetés. _(vissza)

² Ezen levél szerzője egy Nyugati emberé vált Szufi. _(vissza)

³ Sri Aurobindo avagy a Világ Átalakulása _(vissza)

Az Anya

Agendája

 

Emlékszel Savitri vitájára a Halállal?...¹ Eszerint, Sri Aurobindo úgy tűnik, azt mondja, hogy Zavar keletkezett, amikor az élet belépett az anyagba.

(Anya lapozgatja vastag fordítási jegyzetfüzetét.)

Bár Isten a saját gyönyörére teremtette a világot,
Egy tudatlan Hatalom vette át az irányítást, az ő Akaratának tűnve fel.

Más szavakkal, ez a Hatalom öltötte magára Isten Akaratának a látszatát.

S azóta a Halál mélységes hamissága uralja az Életet.
Minden a Véletlen – Sorsot utánzó – játékává vált.

(X.III.629)

És ezelőtt, Sri Aurobindo írja:

Ó Halál, ez a te uralmad titka.

Ő arra látszik utalni, hogy csak a földön:

A föld visszás és tragikus mezején,
Melynek céltalan útját a nap vezeti
Hatalmas, hallgatag csillagok erőltetett menete közepén,
Egy sötétség szállta meg Isten tartományait,

(Anya megismétli)

Egy sötétség szállta meg Isten tartományait,
És az Anyag világát a te alakod vezérelte

A Halál alakja.

S álarcod lefedi az Örökkévaló orcáját

Ez csodálatos!

Az Üdvösség, mely alkotta e világot, álomba merült.
Sorsára hagyva a Végtelenben, ő csak szendergett tovább:
Egy gonosz átváltoztatás lepte meg
Tagjait, miközben nem tudott magáról.

(X.III.627)

És így tovább, az egész passzuson. És úgy tűnik arra utal, hogy az amikor az Élet belépett az élettelen Anyagba, hogy egy tudatlan Hatalom... amit olvastam az elején:

Egy tudatlan Hatalom vette át az irányítást, az ő Akaratának tűnve fel.
S azóta a Halál mélységes hamissága uralja az Életet.

Következésképpen, eszerint, Halál csak a földön létezik.

(csend)

Itt tartok a fordításomban (Anya becsukja a jegyzetfüzetét)

Mik a következtetéseid?

El kell jutnom a végéig, hogy megértsem mit akar bemutatni.

Látod mindig az volt a benyomásom, hogy a föld a világmindenséget jeleníti meg szimbolikusan, hogy a munkát jobban tudjuk egy pontra koncentrálni és így tudatosabban és szándékosabban végezhessük És mindig az volt a benyomásom, hogy Sri Aurobindo is így gondolta. De itt... olvastam a Savitrit anélkül, hogy észrevenném ezt. De most, hogy elolvastam és így elmélyedtem a problémában... más szóval, ez olyan, mintha ezt a kérdést kaptam volna megoldani.

Ezt vettem észre miközben olvastam.

(hosszú csend)

Úgy tűnik, hogy ez legitimálja és igazolja azokat, akik szabadulni akarnak teljes egészében a Föld légkörétől. Az lenne az elképzelés, hogy a Föld a Legfelsőbb egy különleges kísérlete az Ő univerzumában; és azok akik nem túl lelkesek ezért a kísérletért (!) inkább ugorjanak ki abból (mondhatni a dolgokat kissé fölényesen).

A különbség a következő: Az egyik esetben, a föld a célja a Munka egy koncentrációja (ami azt jelenti, hogy azt meg lehet itt csinálni gyorsabban tudatosabban és tökéletesebben), és így van egy komoly ok maradni, és csinálni azt. A másik esetben, ez csak egy kísérlet, a több ezer vagy millió másikból, és ha ez nem különösebben vonzó számodra, jogos igény kimaradni abból.

Én nem látom, hogyan lenne lehetséges, hogy a Legfelsőbb egyik pontja nem az egész Legfelsőbb. Ha van itt egy nehézség, az egy nehézség az EGÉSZNEK is, nem?

Nem feltétlenül.

Miért kellene legyen valami, ami más, mint a többi?

Minden attól függ valójában, (nevet) hogy Ő hová akar kilyukadni.

Mi nagyon jól el tudjuk képzelni, hogy Ő folytathat néhány nagyon különböző kísérletet. És így mehetnél egyik kísérlettől a másikig, látod. Úgy lenne, mint Buddha mondta: a kötődés vagy a vágy tart itt, különben semmi okod, hogy maradj.

(Satprem szótlanul tiltakozik)

Minden lehetséges nekem, tudod, abszolút minden, még a látszólag legellentmondásosabb dolgok is - igazán, én teljesen képtelen vagyok egy mentális vagy logikai vagy ésszerű kifogást emelni sem ennek sem annak. De a kérdés... (Anya befejezetlenül hagyja a mondatot). Ez azt jelenti, az Úr Akarata nagyon világos Számára és (nevetés) az egész arról szol, hogy ismerjük és egyesüljünk ezzel a szándékkal.

Számomra mindig úgy tűnt, hogy az a mód,² ám biztosan meg vagyok győződve arról, hogy Sri Aurobindo látott dolgokat igazabban és teljesebben mint bárki más látta azokat, természetesen, amikor mond valamit, azon légy, hogy megfontold a problémát.

Nem tudom, még nem értem a Savitri végére sem, mert észrevettem (újraolvasva azt néhány hónap, alig kér év szünet után), hogy teljesen mást mond mint amikor először olvastam azt. Teljes egészében valami mást, végtelenül több van benne mint amit tapasztaltam, tapasztalatom korlátozott volt, és most ez sokkal teljesebb (talán ha újraolvasom egy-két év múlva, akkor még teljesebb lesz, nem tudom), de sok dolog van amit még nem láttam az első alkalommal.

Lehet, hogy ez a passzus amit most olvastam csak egy szempont?... Látni fogom, amikor elérem a végét.

Amit tudtunkra ad, és amiben én is biztos vagyok, hogy a Győzelem elnyerhető a földön, és hogy a föld egy progresszív lénnyé válik (örökké progresszív) az Úrban, - ami érthető. De ez nem zárja ki a többi lehetőséget. A föld jövőjét egyértelműen közölte, és ez úgy értendő, hogy a földnek a jövője; csak amennyiben ezt a lehetőséget (a halál, kizárólag földi jelenség) "történetileg" helyesnek nevezhettük, adna valamiféle legitimitást a hozzáállására azoknak, akik elmennek. Hogy lehet az, hogy a Buddha, aki tagadhatatlanul Avatár volt, ugyanakkora súlyt helyezett a Megszabadulásra, mint a dolgok végleges elrendezésére? Aki csak azért maradt, hogy segítsen másoknak... eltávozni gyorsan. Akkor ez azt jelenti, hogy csak a probléma egy részét látta?

Ah! oui.

Ám, ha van egy egész univerzum, univerzumok ezrei teljesen különböző módokkal, és ha csupán egy VÁLASZTÁS kérdése, hogy itt lehetek,.. akkor a választás egyértelműen szabad, természetesen vannak, akik szeretik a hódítást és a győzelmet, és vannak akik szeretik a semmittevést.

De Buddha csak a tudatosság egy szakaszát képviselte. ABBAN AZ IDŐBEN az jó volt, követni azt az utat, ennélfogva...

Elképzelhetjük, hogy ez egy adott szükségszerűség volt az egészen belül, természetesen. Ám ezek mind elképzelések, ez még mindig valami mentális - nemrég volt a kezemben egy idézet Sri Aurobindotól, amelyben azt mondta, hogy "nincs probléma amit az emberi elme ne tudna megoldani, ha akarna" (nevet) Nincs itt semmiféle probléma, amit az emberi elme ne tudna megoldani, ha beleveti magát. De nem baj, semmi szükségem a mentális logikára - semmi szükségem. És ez nem befolyásolja a cselekedeteimet - ez nem az amit akarok, egyáltalán nem. Ez csak azért létezik, mert fennáll ez az egyre akutabb ellentmondás az Igazság és aközött ami van. Ez válik fájdalmasan élessé. Tudod, a szenvedés, az általános szenvedés majdnem elviselhetetlenné válik.

Volt idő, amikor mindent egy mosollyal néztem - hosszú idő. Évek óta volt ez a mosoly, ahogy mosolyogsz egy gyerekes kérdésre. Most, nem tudom miért jött... ez a NYOMÁS rám, mint egyfajta akut szorongás, ami bizonyára szükséges a kivezető út megtalálásához.

Kivezető úton egy gyógymód, egy változási mód, nem egy menekülés értendő. Nem szeretem a menekülést.

Ez volt a fő kifogásom a buddhistákkal szemben: minden, amit tanítanak arra irányul, hogy menekülési lehetőséget nyújtsanak – igazából nem tetszik.

De megváltoztatni, az igen!

(csend)

Vannak sorok a Savitriben, amelyek hirtelenjében oly fenköltek. Jönnek oly hatalommal, de miután papírra vetettek, már nem az igaziak.

Ugye LÁTJUK, amint a Halál álarcának képe lefedi a Legfelsőbb orcáját.

Ez csodálatos.

Annyira Intenzív

És akkor a tudatlan Hatalom átvette a föld irányítását és miatta... úgy tűnt, úgy TŰNT ez a Legfelsőbb akarata.

Ez annyira jelentőségteljes.

 

---

¹ "A Szeretet és Halál Vitája" _(vissza)

² A föld mint a koncentráció egy szimbolikus pontja. _(vissza)

Az Anya

Agendája

 

Arra a következtetésre jutottam, hogy kell lennie egy hatalmas erőnek (talán egy átalakító erőnek) a körülmények szélsőséges feszültségében.

Hadd magyarázzam meg:

A segítség mindig jelen van, abban az értelemben, hogy kétségtelenül érezzük, hogy az Erő hat (az "Erő", azaz, a Legfelsőbb Tudatosság és legfelsőbb tudás), ez egyfajta nyomást gyakorol egy kedvező irányba, minden körülmények között, minden emberre, hogy valóban a lehető legjobb történjen meg — és ami hierarchikusan a legjobb, más szóval, ami a legmagasabb és legtisztább, (tudod a "tiszta" meghatározásomat) egyfajta központ, amellyel kapcsolatban a dolgok megszerveződnek; egy hierarchikus rendszert alkotnak mindegyiknek megvan a "helyes fejlődése", de mintha az Istenihez legközelebb lévő az Istenit legjobban kifejező előnyben lenne. Mégis a külső körülmények szempontjából van egy olyan feszültség, hogy úgy érezzük, közeli a katasztrófa.

Sri Aurobindo azt mondta nekem, hogy három nehézség van, és ez a három dolog amit meg kell hódítania a Földnek, hogy készen álljon (tisztán külső szempontból, nem a pszichológiai tényezőkről beszélek): a kormány, a pénz, és az egészség.

A három közül az egészség van a legközvetlenebb kapcsolatban a belső átalakulással, de nem teljesen, mert állandóan attól függ, hogy mi jön kívülről: a hatások, a rezgések — a káros befolyás kívülről. Kénytelenek vagyunk megenni mindent, amit az étellel együtt kapunk — ez fantasztikus! Annyi mindent, hogy az evés jelentős munkát képvisel — fizikai emésztés önmagában nem sok, de az asszimiláció és az összes többi beépítése jelentős munka. Következésképpen, a háromból az egészség áll leginkább a belső fejlődés közvetlen hatása alatt, ám amint mondottam, nem teljesen így van. Ezért azt is meg kell hódítani.

Ami a pénzt illeti, amikor Sri Aurobindo itt volt nem jelentett gondot: mindaz ami szükségeltetett megjött. Mégis az elmúlt két évben kezdett egyre nehezebb lenni, és azt hiszem már említettem, hogy én mindig is mondtam, hogy ez az eredménye a környező emberek rossz hozzáállásának; hogy ez a rossz hozzáállás jelentős problémát képvisel — ez egyre rosszabbá és meglehetősen súlyossá vált.

Ami a kormányt illeti, egy másik görbét követett: eleinte egy szörnyű ellenségeskedés volt, úgy értem egyszerűen csak azért, hogy itt tudjunk maradni, meg kellett küzdenünk minden percben. És Sri Aurobindo azt mondta, hogy valószínűleg mind az egészség, mind a pénz egyszerre adna módot; lehet, hogy az egészség előbb és a pénz utána, de nem nagy különbséggel. És hozzátette: "Ami a kormányt illeti, csak egy megoldás van, csak egy: a kormánynak kell LENNI" Amennyiben nem te vagy maga a kormány, akkor soha nem leszel képes meghódítani, kivéve, ha a föld átalakul — de ezután nem marad semmilyen munka! Voilà, ez a helyzet. Így állnak a dolgok... negyven, ötven éve — több mint negyven éve.

Azonban az egyre több és több belső munkám miatt, egyre inkább tudatossá válok a dolgokra, egyre inkább tudatában vagyok a kezelésüknek, a gondoskodás és a körülmények hierarchikus szerveződése, mely mindig támogatja, az isteni munkát a legértékesebb és leghasznosabb módon — természetesen nem feltűnően, hanem belsőleg. És mégis, mindhárom területen — a kormány, a pénz és az egészség területén — a dolgok mindig elérik a pontot, a feszültség és komplikáció egy pontját, hogyha nincs belső bizonyosságod, azon a ponton minden tökéletesen katasztrófának, bukásnak tűnik. És mindig annál a pontnál, ott... (gesztus hirtelen megfordítása) minden megfordul — nem korábban, nem egy perccel előtte.

Ez nem arra szolgál, hogy hitet adjon nekem — van nekem; nem arra szolgál, hogy tudatosságot adjon nekem — van nekem; külső ok miatt van. Nem tudom még felfogni miért. Mert belül, még akkor is ha azt mondtam, hogy minden elpusztulhat a legtragikusabb módon, azt mondanám: "Jó." És teljes őszinteséggel, tudod, sehol semmi nem kezd bennem tiltakozni vagy vibrálni, semmi. Azt mondom: "Jó." De látom — látom, hogy ebben a feszültségben, egy bizonyos erő szabadul fel, egy elegendően erős hatalom, gyógyítani, megváltoztatni egy tamaszt.¹

Tegnap (mondok egy példát, de mindhárom területen ez hasonló), tegnap ez egy pénz kérdés volt. A pénz kérdése több, mint tizenkét év óta probléma — egyre inkább akut, mert a költségek fantasztikusan növekednek míg a jövedelem csökken! (nevet) Tehát a két dolog együtt nagyon súlyossá teszi a problémát. Ez azt eredményezi dolgokban, hogy fizetni kell, de nincs pénz, ami azt jelenti, hogy a pénztáros (szegény pénztáros, jógikus szempontból nagyon jó, megszerzett egy nyugalmat ami azelőtt soha nem volt neki! De még mindig ő az egyetlen, aki a legnagyobb feszültséget állja), a pénztáros költi a pénzt, és én nem térítem meg. Nagyon jó. És akkor itt nem nekem kell rohangálni, pénzt keresni, rendezni a dolgokat, beszélni az emberekkel, természetesen ez nem lenne megfelelő (!), viszont azok, akik csinálják nekem, van bennük egy meglehetősen jókora mennyiségű tamasz, amit még nem ráztam fel. Mindenesetre tegnap valami abszurdot javasoltak (nem akarok belemenni a részletekbe, nem számít), de a javaslatuk abszurd volt, és teljesen "elfogadhatatlan" helyzetbe hozott. Más szóval, lehet, hogy hoztak egy bírósági határozatot ellenem, lehet, hogy beidéztek a bíróság elé, mindenesetre ezek mindenféle "illegális" dolgok — nem mintha személyesen érdekelne, de azok "nem megengedettek". Amikor javasolták az elképzelésüket, ránéztem és láttam, hogy az ostoba volt; nagyon csendes voltam amikor hirtelen jött belém egy Erő (Mondtam már, hogy időről időre ez történik velem) mint ez (masszív gesztus). Mikor az jön, úgy érzed, mintha rombolni tudnál — elpusztítani vele mindent... látod, túl félelmetes a Föld jelenlegi állapotában. Így nagyon halkan válaszoltam, hogy ez elfogadhatatlan, elmondtam miért és visszaadtam a papírt. Akkor valami arra késztetett, hogy hozzátegyem: "Hogy itt vagyok, nem valamiféle szükségszerűség vagy kötelezettség; nem szükségszerű a múltból, egy karma, sem valamilyen kötelezettség, attrakció, ragaszkodás, hanem ez kizárólagosan és teljesen az Úr kegyelme következtében van. Azért vagyok itt, mert Ő itt tart engem, és amikor már nem tart itt, mert úgy véli, hogy ne maradjak tovább, nem maradok." És hozzátettem (angolul beszéltem): "Ami engem illet..." ("ami engem illet" [gesztus felfelé], azaz nem ez [gesztus, a testnek]), "Ami engem illet, úgy vélem, hogy a világ nem áll készen e módjára a befelé és kifelé reagálásnak, még jól láthatóan a körülöttem lévők is, azt bizonyítják, hogy a világ nem áll készen — valaminek kell történnie ahhoz, hogy kész legyen. Ellenkező esetben még sok idő szükséges a felkészülésre és... Teljesen mindegy nekem, hogy készen áll-e vagy sem, nem tesz különbséget. És minden összeomolhat, egyáltalán — nem — érdekel." És micsoda erővel mondtam ezt! A karom felemelkedett, öklömmel az asztalra csaptam — mon petit, azt hittem, össze fogok törni mindent!

Néztem a jelenetet, és mondtam magamban, "Mi az ördög! Hogy csináltam ezt ?!" Ezek az emberek látszólag teljesen elkötelezettek, meglehetősen visszafogottak és közvetlenek ahhoz, hogy ne féljenek. (Nem tudom, milyen hatással volt rájuk, de kellett legyen némi hatása.) Amint vége lett, elkezdtem dolgozni újra, utánanézni ügyeknek, és így tovább. Később, amikor egyedül voltam, azt mondtam magamban: "De miért jön rám az?..." És este megkaptam a megoldást a helyzetre, itt van (Anya felvesz egy borítékot az asztalról). Még nem is néztem bele (Anya kinyitja a borítékot, és látja az összeget a csekken).

Akkor azt mondtam magamnak: mivel ez így van, ott egy bizonyos mennyiségű tamasz van jelen — egy értetlen tamasz — amit, hogy változzon, még hevesen rázni kell. A betegségekkel ugyanez a helyzet abban az értelemben, hogy csak amikor tényleg úgy tűnik rosszra fordulnak a dolgok... kimegyek a testemből tudatosan, lebegve mindenek fölött, és a test magához tér — most már nagyon kevés idő: negyed óra-húsz perc alatt.

És a kormányzat szempontjából is ez ugyanannak a dolognak látszik, mintha az összes nehézség apránként JUTTATTA hatalomra az általam befolyásolt embereket.² De ez még mindig szórványos — azt hiszem, ez az a dolog, ami utoljára adja meg magát. Sri Aurobindo azt mondta, hogy 67.-ben fog megtörténni... van még egy kis idő, most '63.-ban vagyunk, négy év a távozásáig. Ám ez nem jelenti, hogy irányítani fogjuk magunkat (Isten tudja, nincs időnk rá!) hanem "a kormánynak lenni" azt jelenti, hogy a kormányban, lesznek emberek, akik közvetlenül a Befolyás alatt állnak. És ez még nem elég, ha ez a helyi (Isten tudja! (Nevet) még soha nem láttam semmi, rothadtabbat!), ez nem elég, ha ez a helyi, nem elég, ha ez az indiai, egyáltalán nem: annak globálisnak kell lennie... És világos, ebben a pillanatban, mi még mindig nagyon messze vagyunk ettől, még a láthatatlanban, még a tudattalanban.

Vannak erre utaló jelek. Vannak erre utaló jelek, amely előtt a hétköznapi emberek ujjongva csodálkozhatnak, de nekem ez messze nem elegendő.

Nem, a kormány vonatkozásában a probléma még mindig bizonytalan, és mégis... Azonban sok dolog van ami halad, ami közeledik és aztán elmegy érintőlegesen — ez a baj, mert amikor elmegy érintőlegesen akkor nagyon messzire megy... (gesztussal mutatja a lehetőséget, ami nagyon közel jön a történelmi kereszteződéshez, majd távolodik hatalmas kör mentén hátra, vissza megint)... és hosszú idő szükséges, hogy újra visszatérjen.³

Valamit, megkísérlünk most: vannak olyan emberek, akik kapcsolatban vannak velünk, és tudatosak; van egy cselekvési lehetőségük és ők megpróbálják. Van egy gondolatuk, összehozni Oroszországot és Amerikát, úgy, hogy legyenek együtt a béke ügynökei a Földön. Ez egy KIVÁLÓ gondolat. Meglátjuk, mi fog történni.

Mert, persze... Oh! alapvetően nem tudom. Mondom "természetesen", de teljesen mindegy nekem, ha minden megsemmisült, és újra kezdődik — ez egy másik módja a játéknak, ez minden. De talán rombolás nélkül... Lerombolni és elölről kezdeni az egészet (nevet) már megtörtént egy párszor! Lehet, hogy elég — ha rombolás nélkül képes fejlődni az emberiség... De lehetséges ez?

Nagyon a cél közelébe kell kerülünk ahhoz, hogy ez lehetséges legyen.

A nagy nehézséget ez a tamaszikus ostobaság jelenti. Tegnap ebben a tekintetben volt egy élményem egy fiatal párral, akik eljöttek hozzám. (Manapság szokássá vált, hogy a házasodás előtt álló párok, akiknek ismerem a családját, vagy akik itt laknak, eljönnek hozzám áldást kérni a házasságukra. Ez az új divat.) Tehát eljöttek. A lány itt tanult, a fiú is elég rég itt élt, itt dolgozott — és esküvő előtt álltak. A fiú elment munkát keresni; volt hite (Anyában) és talált is állást. Ő — azt nem mondhatom, hogy tudatos, mert ez nem tudatosság, inkább azt mondanám, babonás — de a megfelelő céllal. A szellemi ösztönzés öntudatlan, de jól irányzott — tehát működik. Ez nem azt jelenti, hogy megvilágosodott hite van, de van hite. Rendben. A dolgok így jók. Tehát eljöttek az áldásomat kérni. Aztán elmentek. És a szobában maguk mögött hagytak… egy vitális formációt, nagyon pezsegőt, teljesen tudatlant, ... nagyon pezsegőt, életörömmel pezsgőt, ami annyira derűsen naív minden lehetséges nehézségre, minden lehetséges nyomorúságra, és nemcsak a sajátjára, hanem mindenki máséra is! Tudod, a „joie de vivre” azt mondja: „Ó, nekem nem számít, hogy megszületünk és meghalunk — az élet rövid, szóval hadd legyen jó, ennyi elég.” Nincs mentális kíváncsiság, nincs a mindent legyőző kényszer tudni a Világ „miértjét”. Mindez értelmetlen, nem kellene törődnünk vele! Legyünk boldogok, érezzük jól magunkat, és boldoguljunk, ahogy tudunk. Ennyi!... Az az alakzat olyan erős volt, tudod, a szobában, ahogy megláttam, és helyet kellett találnom neki. Ez összekapcsolt engem a Föld és az Emberiség egész birodalmával, és nekem kellett a megfelelő helyére tennem, rendbe tennem és rendszereznem. Belekerült némi időmbe (elég hosszúba, talán háromnegyed óra vagy egy óra volt) mire mindent rendbe tettem és rendszereztem. Ekkor megláttam, mennyire szétterjedt már a Földön. (Fontos, hogy e fiatalok a társadalom „krémjéhez” tartoznak, nagyon intelligensnek tartják őket, igen tanultak, egyszóval: az emberiség legjava! Nem az alja nép, távolról sem!) S azon tűnődtem, hogy nem még elterjedtebb ez a nyugati országokban, mint itt. Azt hiszem, ott még inkább. Abban a pillanatban minden hellyel egyszerre léptem kapcsolatba, és nos, ez a „mindenhol” meglehetősen tág teret jelentett!

Később megkérdeztem magamtól: „De mi az ördögöt lehet mindezzel kezdeni?...” Felrázni ezeket az embereket? Ők meglehetősen képtelenek kilépni jelenlegi állapotukból ebben az életben, és valószínűleg sok-sok életre lesz szükségük ahhoz, hogy ráébredjenek a TUDÁS SZÜKSÉGESSÉGÉRE — amíg mozogni, járkálni tudnak, tudod (nevet), amíg járkálni tudnak, és a dolgok nem túl fájdalmasak, addig elégedettek! S emellett még ott van az az egész tehetetlen tömeg — tudod, az embereké, akik nagyon közel állnak az állatokhoz — azzal mit lehet tenni? Ha annak is készen kell állnia, akkor számomra lehetetlennek tűnik… Mert az a fiatal pár — az emberek véleménye szerint — két nagyon remek ember!

Szóval hány... HÁNY tudatosságnak kell jelen lennie, mekkora mennyiségnek, ha szabad mondanunk (az intenzitás: hol ragyog, hol meg nem, mint a csillagok), milyen tudatosságmennyiségre van szükség ahhoz, hogy ez az új világ eljöjjön a Földön? Mert egyébként mi történne vele? A Föld elnyelődne a semmiben. Mint 1960-ban, amikor láttam leszállni a szupramentális erőket (mon petit, micsoda látvány is volt az! Azok leszálltak, és az fantasztikus, csodálatos volt! Olyanok voltak, mint a zuhatagok, úgy érezted, hogy mindent elöntenek), és ezután lentről nagy sötétkék tömegek emelkedtek fel, mint ez, és „zutty”! (az elöntés gesztusát mutatja) Mindent elöntött, elnyelt az ár.

Akkor ugyanez történne FIZIKAILAG is, ugye érted.

(csend)

Szóval, tegnap ott volt először azoknak a fiataloknak a látogatása, aztán a pénz kérdés, és akkor az a megnyilvánulás (az Erőé) ami jön időről időre. Később kérdeztem magamtól: "Hogy van ez ..? Miért van az, hogy úgy voltam?" Tart egy ideig, teszek egy bizonyos dolgot, aztán teljesen eltűnik. És meglepődtem, tudod, megdöbbentem. Az első alkalommal volt némi nehézség a testben a hatalom megtartásában, most semmi, semmi, a test nem érzi, hozzászokott. Talán ez az ami történt, a test hozzászokott. Ám, ha az az Erő állandóan ott van, a mindenségit! Az embereknek viselniük kellene, mert...

Néztem, és arra gondoltam: "Hogyhogy?" Én sem dühös, sem ideges, sem semmilyen nem voltam — belül mindig ott volt ugyanaz a szeretet, akkor is, amikor egyfajta megkülönböztetéssel látom a dolgokat (nem is egyszerűen intuitíven, hanem egy megkülönböztetéssel, ami magasabb, mint az intuitív, olyan, mint egy világos jövőkép — világos, pontos, fehér fényben), minden ostobaság, minden rosszindulat, minden elvetemültség elkülönítésével — nagyon világos megkülönböztetéssel, mindig mosolyogva, és mindig ugyanaz az örök Szeretet Vibrációja. Aztán, az Erő jön — nem zavarja semmi, nem veszi el semminek a helyét: ez egy hozzáadás. Ez egy akció: megvalósítja a cselekvést, majd eltűnik. De amíg itt van... tudod, az erő, ami miatt ököllel az asztalra csaptam, képes volna összetörni mindent. De persze, szegény kis kéz, szegény kis kar, csak megrázni képes az asztalt!... (Anya nevet) Ez csak nagy zajt csinál, és rázza az asztalt. De a hatása óriási volt.

Ez történt legutóbb, és nem ez volt az első alkalom.

Időnként nem moccan, néha akkor jön, amikor egyedül vagyok, így természetesen nem szólok egy szót sem, és nem moccanok, de egy idő után, jön valamiféle... (hogy is mondjam?) kíváncsi vagyok, "Mi fog történni?..." Ez nem egy szorongás, hanem valami, ami megfigyel, és kérdi, "De vajon tényleg lehet ezt hagyni... hagyni megnyilvánulni?" És mindig jön együtt egy adott helyzetben, egy cselekvéssel, egy mozgással, (néha — nagyon ritkán — valaki gondolatában, de ez ritka), és jön majdnem mint egy SZÜKSÉGSZERŰSÉG: "Ezt le kell csapni" (egy fényes kard lesújtásának gesztusa). És mint egy hatalmasan feltűnő erő, összemérhetetlen földi dolgokkal. Aztán elmegy — nem húzom le, és nem küldöm vissza: részese vagyok és a test használta, semmi több. Aztán elment megint.

Van egy állandó törekvés a testben afelé, ami képes tökéletesíteni — úgy értem, hogy tökéletesíteni az eszközt — és van egy nagyon, nagyon kicsi kérés az Erőért. Amikor Sri Aurobindo itt volt, világosan tudatában volt az Erő szükségességének, és néhányszor már mondtam "Ez a szupramentális Erő első megnyilvánulása", mert enélkül az erő nélkül lehetetlen lesz: az ellenállás tömege a világban elegendő, hogy elnyeljen mindent, mint ahogy a Fényt elnyelte 1960.-ban — elnyelte a szupramentális Fényt és Tudatosságot; ez ugyanaz a dolog lesz. De később amikor el kellett végeznem az egész munkát, nem ragaszkodtam tovább ehhez a ponthoz (Erő) nem volt értelme és szükségessége többé, hanem inkább az EGÉSZ érzete volt jelen, amelynek együtt kell fejlődnie, és együtt kell megjelennie. Az Egésznek egyfajta tökéletessége.

Ám ez közeledik.

Hanem például, amikor Pujának használtuk azokat az összejöveteleket,⁴ és Durga jött (amikor Sri Aurobindo Itt volt és egy ideig utána), amikor megnyilvánult, volt egy nagy erő, ami jött vele együtt — de ez semmi! Semmi összehasonlítva Azzal. Durga ereje... igen, ez olyan, mint a tej a vízhez képest.

És nincs abszolút semmi vitális akörül — most a vitális erőt elég durvának szinte visszataszítónak találom. Nincs semmi vitális körülötte: ez valami a magasból. Mindig jön egy aranyló rezgéssel, nagyon erős, és oly hatalmas! .

Ám ez csak akkor jön amikor a helyzet rendkívül feszült; ami megmagyarázhatja, hogy valószínűleg szükséges felrázni minden anyagot egy kicsit, és ez csak akkor lehetséges amikor az összes többi eszköz már nem működik többé.

Tudod, azokban az időkben, éreztem egy ilyen erőt magamban, egy fizikai erőt, nagyobbat, mint amit valaha is éreztem életemben, még annál is, amikor fiatal voltam, és elég erős, és az volt az érzésem, hogy az emberek fizikai ereje... semmi! Az első alkalomra betegségemet követően került sor, (az őröm nem volt ott) ez minden látható ok nélkül történt (esetleg mint egy teszt) és ott volt ez az eszköz az asztalon (Anya egy acél forgócsappal szerelt tolltartóra mutat). Így az Erő jött, és valamilyen oknál fogva le akartam nyomni ezt a dolgot. Rátettem a kezem, minden erő, minden erőfeszítés nélkül.(de az Erő volt ott a karomban): elpattant! (Ezt nem könnyű letörni.) Tisztán lepattant. Egy erőfeszítésnek az árnyéka nélkül. Az orvos, aki jelen volt, azt kérdezte tőlem: "Miért?" Azt mondtam neki: "Ó, nem szándékosan csináltam, egy erő megfogta karomat, és Klakk!" És tudatosan tetten, láttam, láttam az erőt, láttam, egyfajta arany villámcsapást, nagyon erőset, az jött és — klakk. A legkisebb erőfeszítést sem tettem. Az orvos kiborult! (Ő egy szattvikus természetű ember.) Mondta nekem: "Ostobaság összetörni a dolgaidat" — kapok majd másikat!

Ez volt az első alkalom. Utána vigyázott rám.

Amikor Sri Aurobindo itt volt, egy fiúnak teljesen ellenőrizhetetlen haraggörcsei voltak amiket nem tudott irányítani (nem mintha eszébe jutott volna, hogy uralkodjon felettük). Ő egy mérnök, nagyon intelligens fiú (de ez nem tesz különbséget), és egyszer, amikor Sri Aurobindo a szobámban volt, ez a fiú jött fel a lépcsőn, és hívott engem. Kimentem hozzá, ekkor belé szállt egy nagy düh, kiabálni kezdett és dühében megpróbált rám támadni. Nos csak két kezemet a vállára tettem, erőfeszítés nélkül, így — lebukfencezett a lépcsőn a földszintre. Egyszerűen arról van szó, hogy én megállítottam a közeledését vállának érintésével... De ez tisztán Káli volt. Sri Aurobindo jött, és elmondtam neki, mi történt. (A fiú lábra állt és jött felfelé újra, amikor meglátta, Sri Aurobindot, elillant... persze sohasem csinálta többé. De ez nyilvánvalóan Káli volt: amikor Káli akar, ő nagyon erős, de még mindig a földi dolgok birodalmába tartozik. Nagyon erős: egyszerűen megállottam a fiú közeledését, a kezemet a vállára tettem, így elvesztette az egyensúlyát, és legurult egészen a lépcső aljáig. Akkor nekem úgy tűnt, hogy Sri Aurobindo volt aki beavatkozott Káli-nak (aki hallotta ugye a tébolyult fiú kiáltását).

Ez nem ugyanaz.a dolog. Réges-régen, amikor a Sri Aurobindo itt volt, Káli szokott jönni időről időre — de ő még mindig ehhez a világhoz tartozik, ez nem ugyanaz [mint a szupramentális Erő].

Egy másik alkalommal, egy Ausztráliából érkezett fickó (van itt néhány ilyen a háborodott karakterekből): tanító volt, és kapott osztályt az iskolában. Elkezdett prédikálni hihetetlen dolgokat — ő volt a megtestesült Isten, látod! Amíg egy napon elkezdett fájni a nyaka. És kijelentette, itt marad örökre... Az emberek bosszúsak voltak, mindenki bosszús volt, nem tudták, mit tegyenek. Itt voltam a szobámban (ez három évvel ezelőtt volt, talán néggyel). Emlékszem: ültem az ágyamon (abban az időben ott dolgoztam az ágyamon), és kaptam egy levelet, melyben azt mondták, ... röviden, hogy kibírhatatlanná vált, elviselhetetlenné, hogy nem lehetett itt tartani. Szóval egy percbe sűrítem és Káli megérkezett — Káli a háborús hangulatában, egy fekete táncoló Káli. Mondtam neki: "Miért nem mész a fejére?" (Nevet) Elment és táncolt a fején — a következő napon írta, hogy elhagyja a Ashramot. Ebben az esetben, ez nagyon világos: az előző nap, kijelentette, hogy nem mozdul, hogy itt akar maradni, és folytatni a tanulmányait, és hogy elmenjen, el kell küldenünk erővel, (könnyek között mondták mindezt nekem). Káli tánca meggyőzte, hogy jobb ha megy!

De tudod, mindez a világ játéka. Ami most történik az valami egészen más.

Az jön, cselekszik, megy. És nem ad előzetes értesítést az érkezéséről!

Ezekben a pillanatokban, a test úgy érzi, nagyon nagy — hatalmas, határtalan, roppant nagy terjedelmű, mintha MEGÉRINTENE valamennyi anyagot; van egy tudatos kapcsolat minden anyaggal. És lecsap az öklöm, ahogy tettem tegnap, elég szimbolikusan, ez nem más, mint szimbolikus: nem volt asztal, az öklöm a Földre sújtott. "Föld, ha nem állsz készen, nos akkor marad az, hogy megvédd magad, elmegyünk és jövünk vissza, amikor készen állsz".

Tehát úgy tűnik, hogy szükséges felrázni egy tamasz-t valahol — bőven van TAMASZ, bőven.

Tudod, nem érzek, semmi sietséget — annyira szeretem a köveket, virágokat, növényeket, állatokat, ezek mind olyan csodálatosak! Kezd kevésbé kellemes lenni ezeken túl... a legkellemetlenebb az emberi perverzió — a kegyetlenség, a gonoszság, a keménység perverziója. Magasabbra kell emelkedned, az elfogadásukhoz, hogy ne légy befolyásolt általuk.

De ez a dolog, amit tegnap láttam, az életöröm túláradását, világosan láttam, hogy ez az egyik legnagyobb akadály — a vitális élvezet, ami csak önmagát ismeri, ami semmi mást nem ismer, mint a saját vitális élvezetét, és TÖKÉLETESEN elégedett vele. Láttam, hogy ez egy nagy akadály, mert... már tartalmazza az Igaz Dolog egyfajta tükröződését. És aztán mi csak nevetünk, de vannak olyan emberek, akik azt mondják szigorúan, "Majd meglátod, ha megbetegszel, látni fogod, ha megöregszel... " (Mindez azért jött, mert egy átfogó munka folyamatban volt, ami egy nagy komédia szerte a földön, és ott volt ez meg az meg amaz...) Miért? Miért e szigor? Legyenek boldogok, olyanok mint a... olyanok, mint hab a friss sörön!

*
*     *

Éppen indulás előtt

Volt egy álmom tegnap este, ez az utolsó dolog, amire emlékszem. Olyan volt, mint egy hegyi úton, és ott hatalmas járművek voltak, mint a tankok, nagyon feketék, nagyon nagyok, felkapaszkodtak a hegyre. És volt egy olyan érzésem, hogy oroszok vagy a kínaiak, mint egy hatalmas katonai konvoj, nagyon, nagyon fekete, kapaszkodott fel a hegyre.

Ez nem egy álom! Lehet, hogy ez történik odafent.⁵

Valószínűleg odamentél.

(csend)

Igen, láthatjuk az ilyen dolgokat — sok mindent.

(csend)

Ez megmutatja neked, hogy vannak belső érzékeid — az egyik megy és látja, másik vándorol majd visszatér (nevet) Ezek gyakorlatok!

 

---

¹ sötétség, homály, tudatlanság _(vissza)

² Ez a Kennedy-Hruscsov-de Gaulle "kombináció". időszaka, Indira Gandhi körülbelül két évvel később fog hatalomra kerülni. _(vissza)

³ Kennedy elnök merénylet áldozata lesz majdnem pontosan egy hónappal később (november 22.-én). _(vissza)

⁴ Októberben és novemberben puják az isteni Anya különböző megnyilvánulásairól. _(vissza)

⁵ A Himalájában. _(vissza)

Az Anya

Agendája

 

(Anya fáradtnak tűnik)

Tegnap elhatároztam, hogy meglátogatom Sujata-t és ők ott tartottak, hogy álljak oda elrendezni tárgyakat, teljesen feleslegesen, azzal az ürüggyel, hogy itt vannak a kirakatszekrények, hogy látogatókat várnak, és a tárgyakat el kell rendezni a kirakatszekrényekben... Miután több, mint egy órát töltöttem el ezzel a munkával, azt mondtam nekik, "Menjetek el, elég volt! És tegyetek, amit jónak láttok!" Felbosszantottak.

Az emberek, levelek, dolgok, bonyodalmak lavinája... De ugyanakkor (hogy is mondjam?) minden lavinaként zúdul le, minden megújul. Minden. Minden.

Egy példa: tegnap legalább negyed óráig megteltem egy csodálatos — csodálkozó — rajongással a Természet fantasztikus képzelőereje iránt az állatok feltalálásban. Részletesen láttam az állatokat — az ember előtti korszakban. Tehát nem volt elme. És elme nélkül tudod milyen csodálatos volt ez a képzelet? Mintha megéltem volna: nem volt ember, nem volt gondolkodás, csak a képzelőerő, amitől egy faj létrejön egy másikból, aztán megint egy másik; az összes ilyen részlet... Minden ilyenné válik, mintha most először vált volna LÁTHATÓVÁ, és egy egészen másik szögből; minden, minden: az emberek személyisége, a körülmények, még a Föld és a csillagok mozgása is, minden olyan teljesen újjá vált és ... váratlanná abból a szempontból, hogy a teljes emberi mentális látásmód — eltűnt! Így a dolgok sokkal jobbak! (Nevet) Sokkal jobbak, az emberi elme nélkül. (Nem úgy értem, hogy jobbak a dolgok az ember nélkül, úgy értem, hogy egy másik, nem emberi vagy mentális nézőpontból nézve minden sokkal csodálatosabb.) És akkor az összes részlete minden percnek, minden embernek, minden dolognak, minden... A fák, (Anya kinéz az ablaka előtti kókusz fára) megkopasztotta őket a ciklon, de ez csodálatosan tartotta magát, és még új virágot is hozott — a régi leveleit megtépázta a ciklon, de nőtt egy új virága. Oly gyönyörű, annyira friss! Minden ilyen.

Én is. Én is (nevet) egy új szögből láttam magamat! És a múltbéli dolgok, amik ha nem is problémák, de mindenképp "megoldandó kérdések" voltak (bizonyos cselekedetek, bizonyos kapcsolatok) mind eltűntek! És van valami, ami nagyon örül magának — nem is tudom, hogy mi ez a dolog, de nagyon örül magának. Látszólag, ahogy mondtam minden rám ömlik ("rám ömlik", nos, nem rám) erre a testre, amely kötelező kérdésekre válaszoljon, kötelező leveleket olvasom, kötelező emberekkel találkozzon... noha sokkal jobban szórakozik amikor élvezheti a belső tapasztalatot és átélheti a dolgok ezen új nézőpontját — minden nagyon materiális, nem szállunk ki az Anyagból, hogy másképp lássuk a világot (mit tettünk hosszú ideig, természetesen, és nincs benne semmi csodálatos), nem erről van szó: ez ahogyan az Anyag ránéz saját magára egy egészen új nézőpontból, és ettől olyan szórakoztató! Az egész dolgot újként és teljesen másként látja. És aztán visszalöknek a dolgok hülye látásmódjába, a mindennapi emberi látásmódba, ahol minden problémává és bonyodalommá válik. És nekem kötelező — kötelező embereknek válaszolni, meghallgatni a mondanivalójukat... Ez egy szégyen.

Pazarolják az időmet.

*
*     *

(Később a következő "Bulletin" előkészítésére gondolva Anya megkérdezi mi a következő aforizma.)

95. Csak a vágyról való tökéletes lemondással vagy a vágy tökéletes kielégítésével tapasztalható meg Isten legteljesebb ölelése; mert mindkét módon teljesül a nélkülözhetetlen előfeltétel: a vágy elenyészik.

Lehetetlen tökéletesen kielégíteni a vágyat — ez lehetetlen. És a vágyról lemondani is az: lemondasz egy vágyról és jön egy másik. Tehát mindkét mód viszonylag lehetetlen — ami tehetsz, hogy belépsz egy állapotba ahol nincs vágy.

(hosszú csend)

Sajnálom, hogy nem tudom feljegyezni az összes tapasztalatot amit átélek, mert csupán az elmúlt néhány napban, egy ideig, volt egy nagyon tiszta érzékelésem a valódi működésről, ami a legfelsőbb Szándék kifejeződése, és spontán, természetesen és automatikusan dolgozik az egyéni eszközön keresztül; még azt is mondhatnám (mert az elme csendben marad, nagyon csendben): a testen keresztül. És a pillanat érzékelése, amikor ez az isteni Szándék elhomályosul, eltorzul amikor belép a vágy, a vágy egy különleges rezgése aminek saját minősége van és sok látszólagos ok miatt jön: ez nemcsak egy szomj valamire, egy vágy valamire, vagy egy kötődés valamihez; ezt a rezgést kiválthatja az a tény is például, hogy a szándék, ami legfelsőbb Szándék megnyilvánulásának tűnik (vagy legalábbis annak értelmeztük), de zűrzavar van az azonnali cselekedet között, ami nyilvánvalóan a Legfelsőbb szándék megnyílvánulása, és a következmény között, ami ezt a cselekedetet követi — ez egy nagyon gyakori hiba. Az emberek azt gondolják, hogy amikor akarnak egy bizonyos dolgot, annak kell eljönnie; mivel túl rövid látóak — rövid és szűklátókörűek, nem látják átfogóan, hogy egy bizonyos rezgésre szükség van, hogy beindítson számos másik rezgést, és ezek ÖSSZESSÉGE fog hatni, ami nem a kiküldött rezgés azonnali következménye... nem tudom, hogy ez most érthető-e, de ez egy folyamatos tapasztalatom.

Könnyebb lenne megérteni, ha adnék egy példát, de ennek egy megélt példának kell lennie, különben értéktelen.

De éppen ebben az időszakban, tanulmányoztam és megfigyeltem a jelenséget: a vágy rezgése hogyan adódik hozzá a Szándék rezgéséhez, amit a Legfelsőbb küldött ki (a kis mindennapi cselekedetek esetén). És a fenti látásmóddal (hogyha természetesen vigyázol, hogy tudatos maradj a fenti látásmódra) láthatod, hogy a kiküldött rezgés pontosan az, amit a Legfelsőbb küldött ki, de ahelyett, hogy azt az eredményt hozná létre, amit a felszínes tudatosság elvár, arra szánatott, hogy rezgések egész sorát indítsa be, hogy elérjen egy másik célt, távolabbit és teljesebbet. Nem nagy dolgokról, vagy földi cselekedetekről beszélek, hanem az élet nagyon kis dolgairól. Például azt mondod valakinek: "Add nekem ezt," és az ember ahelyett, hogy azt adná, félreérti és valami egészen mást ad; szóval, ha nem vigyázol, hogy megtartsd átfogó látásmódodat, előfordulhat egy bizonyos rezgés, például a türelmetlenségé vagy a kielégületlenségé együtt azzal az érzéssel, hogy az Úr rezgését se nem értik meg, se nem fogadják be. Nos, például a türelmetlenség (vagy, tulajdonképpen a történésekkel kapcsolatos értetlenség) kis HOZZÁADOTT rezgése, ez a hiányérzet a fogadókészséggel vagy válasszal kapcsolatban, ami hordozza a vágy minőségét — nem nevezhetjük "vágynak" de ugyanaz a fajta rezgés. És ez az, ami jön, és bonyolítja a dolgokat. Hogyha rendelkezel a teljes, pontos látással, tudod, hogy az "Add nekem ezt" egy, az azonnalitól különböző eredményhez fog vezetni, és hogy ez a másik eredmény egy megint másikhoz fog vezetni, és ez pontosan az, aminek történnie kell. Nem tudom, hogy érthető vagyok-e, ez egy kicsit bonyolult! De ez megadta nekem a kulcsot a Szándék és a vágy rezgései közti különbséghez. És ezzel együtt a lehetőséget is, hogy megszabaduljak a vágytól egy szélesebb és teljesebb látásmódon keresztül — szélesebb, teljesebb, távolibb, vagyis egy nagyobb teljesség látásmódja.

Azért hangsúlyozom ezt, mert ettől megszűnik minden morális elem. Ez kiküszöböli a vágy lekicsinylő hajlamát. A látásmód egyre inkább eltávolítja az összes ilyen fogalmat, mint a jó és a gonosz, a jó és rossz, felsőbbrendű és alsóbbrendű, és így tovább. Csak az marad, amit én szinte rezgésbeni minőség különbségnek nevezek — a "minőség" még mindig a felsőbbrendű és alsóbbrendű minőségét kelti, nem minőség, nem is intenzitás, nem ismerem a tudományos kifejezést, amit két rezgés megkülönböztetésére használnak, de arról van szó.

És akkor ami figyelemreméltó dolog, hogy a Rezgés (amilyennek nevezhetnénk az Úrtól érkező rezgés minőségét) építő: építő, békés és fényes; míg a másik rezgés, a vágy és hasonlóké, bonyolít, rombol és összezavar, kiforgat dolgokat — összezavarja, eltorzítja, és kiforgatja azokat. És elveszi a fényt; homályosságot hoz létre, amit vad mozdulatokkal nagyon erős árnyékokká lehet felerősíteni. De még ott is ahol nincs szenvedély, ahol a szenvedély nem szól közbe, ugyanez történik. Látod, a fizikai valóságból egy tér lett, ahol a rezgések összekeverednek, és sajnos összeütköznek, ellentmondanak egymásnak. És az összeütközés, a konfliktus ezeknek a bizonyos fajta rezgések által keltett nyugtalanságnak, zűrzavarnak és zavarodottságnak a csúcspontja. Ezek a rezgések végül is a tudatlanság rezgései, és túl kicsik, túl szűkek, és korlátozottak — túl rövidek (azért jönnek, mert az emberek nem tudják, hogy ezek a tudatlanság rezgései). A problémát egyáltalán nem egy pszichológiai nézőpontból nézzük: semmi másról nincs szó, csak rezgésekről.

Ha pszichológiai nézőpontból nézzük... a mentális síkon nagyon könnyű: a vitális síkon sem nehéz, a fizikai síkon kicsit nehezebb mert a vágyakat "szükségletekként" adja tovább. De itt is volt lehetőségem tapasztalni az elmúlt napokban: az orvosi és tudományos elképzeléseket a test felépítéséről, hogy mi jó és mi rossz számára. És mindennek a veleje lényegében megint a rezgés kérdése. Igen érdekes volt: ott volt egy látszat (mert minden dolog, ahogy a hagyományos tudatosság látja azokat nem több látszatnál), az ételmérgezés látszata (mérgesnek gondolt gombák). Egy bizonyos tanulmánynak az volt a tárgya, hogy kiderítse, van-e valami abszolút a mérgezéssel kapcsolatban, vagy ez csak relatív, vagyis tudatlanságon alapuló, egy rossz reakció, az igaz Rezgés hiányában. A következtetés a következő volt: az arány a kérdés a Legfelsőbbhöz tartozó rezgés mennyisége, és azon rezgések összessége közt, amik még mindig a sötétséghez tartoznak. Az aránytól függően a mérgezés tűnhet egy konkrét, valódi valaminek, vagy valami olyannak, amit el lehet távolítani, vagyis más szavakkal, ami nem befolyásolja az Igazság Rezgését. És ez nagyon érdekes volt, mert amint a tudatosság rájött, hogy mi okozza a hibát a test működésében, (a tudatosság észlelte, hogy honnan jöii és mi volt), azonnal megkezdődött a megfigyelés azzal a gondolattal, hogy:" Lássuk mi fog történni." Először is pihentessük [nyugtassuk le] a testet azzal a bizonyossággal (ami mindig ott van), hogy semmi nem történik, ami nem az Úr Szándéka lenne, és hogy a hatások is az Úr Szándéka, minden következmény az Úr Szándéka, és emiatt nagyon nyugton [mozdulatlanul] kell maradni. Tehát a test nagyon nyugodt: zavartalan, semmi nem izgatja, nem rezeg semmi — nagyon nyugodt. Amikor ezt elértük, milyen szintig kerülhetőek el a hatások? Mert egy bizonyos anyagmennyiséget felszívott a test, ami tartalmazott egy elemet, ami hátrányos a test elemei és az élet számára, milyen az arány az előnyös és hátrányos elemek közt, vagy az előnyös és hátrányos rezgések közt? És nagyon tisztán láttam: az arány attól függ, hogy hány sejt van a testben, amelyek a közvetlen Hatás alatt állnak, amik csak a legfelsőbb Rezgésre válaszolnak, és hány sejt tartozik még a hagyományos rezgésmódhoz. Nagyon tiszta volt, mert láttam az összes lehetőséget, a hagyományos [sejt] tömegektől, amiket teljesen felborított a behatolás, és ahol a szokásos módokon harcolnod kell, hogy megszabadulj a nemkívánatos elemtől, a legfelsőbb Erő sejtszintű válaszáig, ami a behatolást teljesen ártalmatlanná alakítja... De ez még mindig a holnap álma — haladunk efelé. Azonban az arány igen előnyössé vált (nem mondhatom, hogy mindenhatóvá, attól még messze van, de igen előnyössé) így a rosszullét következményei nem tartottak soká, és a kár mondhatni minimális volt.

Hanem mostanában minden tapasztalat, egyik a másk után — a test minden FIZIKAI tapasztalata — ugyanarra a következtetésre mutatnak: minden az arányon múlik, hogy mennyi elem válaszol kizárólag a Legfelsőbb Hatásnak, mennyi a fele-fele elem, ami úton van az átalakulás felé, és mennyi elem követi még az Anyag régi rezgési folyamatát. Ez utóbbi úgy tűnik csökken számában, méghozzá jelentősen, de még mindig van belőlük elég, hogy kellemetlen hatásokat vagy kellemetlen reakciókat váltsanak ki — átalakítatlan dolgok, amik még mindig a mindennapi élethez tartoznak. De minden probléma, legyen az pszichológiai, vagy tisztán materiális vagy kémiai, minden problémának a lényege: pusztán rezgések kérdése. Van a rezgések összességének érzékelése, és annak, amit nevezhetnénk (egy nagyon durva és hozzávetőleges nézőpontból) a különbségnek az építő és a romboló rezgések közt. Mondhatnánk (nagyon egyszerűen fogalmazva), hogy minden rezgés, ami az Egytől származik, és az Egységet fejezi ki, azok építőek, míg a hagyományos, elválasztó tudatosság szövődményei romboláshoz vezetnek

(hosszú csend)

Mindig azt mondják, hogy a vágyak hozzák létre a nehézségeket (és ez valóban így van). A vágy lehet valami, amit egyszerűen hozzátettek a szándék rezgéséhez. Azt is mondják, hogy semmi nem történik, ami nem a legfelsőbb Szándék által való lenne, tehát akkor, hogy lehet a kettő egyszerre igaz, hogy lehet azokat összekapcsolni? Ez azért van, mert felvetették ezt a problémát, amit találtam... A szándék (amikor az egyetlen Szándék, a legfelsőbb Szándék nyilvánul meg) közvetlen, azonnali, nem lehetnek akadályok; tehát minden, ami halaszt, akadályoz, összezavar, vagy kudarcot szül SZÜKSÉGSZERŰEN a vágy keveréke.

Ezt mindenben meg lehet látni. Vegyél, például egy felszíni működési területet a külső világban, a külső dolgokkal (természetesen azt mondani, hogy "külső" egyszerűen hamis nézőpontba helyez téged) de, például, ha a legmagasabb Igazság-Tudatosságban azt mondod valakinek "Menj" (egy példát mondok a millió közül) "Menj és látogasd meg őt, mondd meg neki azt, hogy szerezze be ezt." Hogyha a másik befogadó, belsőleg mozdulatlan és a megadás állapotában van, megy, találkozik a másik emberrel, megmondja neki, és a dolog megtörténik — a LEGKISEBB komplikáció nélkül, csak úgy. Ha a másiknak aktív a mentális tudatossága, nincs teljes hite és az egó és tudatlanság keveréke van benne, meglátja a nehézségeket, meglátja a megoldásra váró problémákat, meglátja az összes bonyodalmat — természetesen azok megtörténnek! Tehát, az aránytól függően, (mindig minden az arány kérdése), az aránytól függően, bonyodalmakat szül, időbe telik, a dolog késik, vagy egy kicsit rosszabb, eltorzul, nem pontosan úgy történik ahogy kellene, vagy megváltozik, kisebbedik, eltorzul, vagy végsősoron, meg sem történik — sok, nagyon sok fokozat van, de ezek mind a bonyodalmak (mentális bonyodalmak) és vágy birodalmához tartoznak. Míg a másik mód azonnali. A példák erre az esetre (minden esetre) számtalanok, valamint az azonnali eset példái is. Aztán az emberek azt mondják neked: "Oh, csodát tettél". Semmilyen csodát nem tettél: mindig így kellene történnie, működnie. Ez azért van, mert a közvetítő nem tette bele magát a cselekedetbe.

Nem tudom, hogy ez érthető-e, de akárhogy is...

Tehát, a legkisebb dologtól egészen akár a terresztrikus dolgokig... nem akarok egyáltalán személyes lenni, úgyhogy nem adok példákat, de voltak élvezetesek, például elérni, hogy bizonyos emberek, elnökök, miniszterelnökök, meghozzanak bizonyos döntéseket — feltéve, hogy a megfelelő közvetítő ott van.

Még egy földi tevékenység is lehet.

Vannak példák a földi tevékenységekben, amikor a dolgokat megtették "csak úgy": senki nem értette, hogy hogyan történt meg, vagy miért — csakúgy, annyira egyszerűen, nagyon egyszerűen, minden összejött. És más esetekben, csak azért, hogy megszerezz egy vízumot vagy engedélyt, meg kell mozgasd a mennyt és a földet! Tehát a legkisebb dologtól, a legkisebb fizikai kényelmetlenségtől, a legglobálisabb tevékenységig, mindig ugyanaz az elv, a lényeg mindig ugyanaz az elv.

Természetes, hogy nagyon könnyű megérteni, ha átéled ezt a tapasztalatot, de nagyon nehéz elmagyarázni — amúgy nem hiszem, hogy ezt beletehetnénk a Bulletin-be.

Dehogyisnem, ez igen tiszta!

Oh, felfoghatatlan.

Nem, nem.

Akárhogy is... próbáltam, amennyire lehet, kivenni a személyes elemet.

Ez tiszta.

Tényleg? Rendben (Nevet), nagyszerű!

Az Anya

Agendája

 

Kennedyt meggyilkolták, ezzel a háború lehetősége megnyílt.

Ő a béke megteremtésének egyik eszköze volt — ez visszalépés a világpolitika történetében a Földön.

De talán, ez azt jelenti, hogy a dolgok alapvetően nem álltak készen: egyes részek figyelmen kívül maradhattak.

Azt mondták nekem néhány hete, a múlt hónapban, miközben egy általános felmérést végeztem: halottam valakit, aki azt mondta ('valaki', ezzel azt mondom, tudom, hogy kicsoda): Kennedy won't be able to do it.     Arra gondoltam, hogy az eszköz túl kicsi, de erre nem számítottam.

És ezután öt légierő-parancsnokot meggyilkoltak helikopter-balesetben — a helikopterek szinte soha nem szenvednek balesetet, és a lehetséges legjobb pilóták voltak. Ez egy szabotázs — a kommunisták sokat szabotálnak. Szóval ez már két baleset gyors egymásutánban.

De ezek a balesetek mindig a Káli havában történnek novemberben: októberben és novemberben.

November és február.

Február is?

Forradalmak, nagy sztrájkok, veszélyes BELSŐ események mindig közvetlenül február 21.-e előtt történnek. És az ilyen jellegű katasztrófák novemberben — mindig.

Sri Aurobindo is szokta mondani, hogy a legnehezebb időszak az évben novembertől februárig tart.

(csend)

Tágítani, és elviselni kell, ez minden. Ezt az egyetlen leckét kell megtanulni: kitágítás és állhatatosság — kitartani — kitartani — kitartani

Ami a balesetet illeti (az öt katonai vezető) a halálos áldozatok első rangú pilóták voltak. Minden okunk megvan azt hinni, hogy ez egy szabotázs. Ez ugyanaz a dolog újra.

A kommunisták itt szabotálnak mindenütt (szabotálják a postát is, ez bosszantó), sokat szabotálnak és mindenhol.

Végül, nincs más hátra, mint várni, fennmaradni és azután egyre jobban és jobban kiszélesedni.

(csend)

Kennedy won't be able to do it...   Az amerikai alkotmány szerint, az alelnök automatikusan elnökké válik, a következő pillanatban; és az alelnöke jelképezte az ellenzéket Kennedynek. És a saját pártján belül, a demokraták között, már volt egy divízió.

Nos jó.

Mit hoztál nekem?

Semmit, kedves Anya, kivéve az Agendaszövegeket.

Hamarosan fecsegésnek fog tűnni — a dolgok olyan gyorsan történnek.

(csend)

Tegnap jobban voltál, nemde?

Igen, jobban.

Én is éreztem, hogy valami feloldódott: megnyomtam nagyon erősen, és hopp ! engedett.

De érzek egy igen fekete árnyékot, ami követ engem.

Még mindig?

Nem úgy, mint azelőtt.

Nem. Tudod, mi ad erőt, ennek a babonás tudatlanságnak az ellenállásra — a hit egy fajtájának babonás értelmezése, vagy legalábbis a hit a Sorsban, a Végzetben. Ez ingrained  mint egy szövet az emberi lényegbe. Ugyanaz a babona, ugyanaz a babonás hit abban, ami nekik kedvező, mint abban, ami kedvezőtlen számukra; a hit az isteni hatalomban, mint az ellentétes hatalomban — UGYANAZ a magatartás. És ez azért van, mert az isteni erőnek nincs teljes hatalma, és ez valóban azért van, mert az ellentétes erőknek akkora hatalma van felettük, és ezért ez abszolút a Hazugság egy mozgása, a Tudatlanságé — a teljes tudatlanságé.

Az elmúlt napokban lekövettem a dolgot a legkisebb részletekig a hétköznapi mentalitásban. Mindazokban, akik olvasták Sri Aurobindo-t, akik tanulmányozták, akik megértették, akik kapcsolatba kerültek a világosság e területével, ez még ott van — ez még ott van. Ez nagyon... igaz, nagyon szorosan beleszövődik a legkülsőbb, és leganyagibb részébe a tudatosságnak. Ez egyfajta engedelmesség, amely lehet nagyon lázadó, de amely bizonyos értelemben, mint mondtad, valami kényszer, ami a fejünkre és a vállunkra nehezedik és ez a Végzet, a Sors egy fajtája.

Tehát van jó sors, van rossz sors, van egy isteni erő, amit az ember mérlegel, miként valamit, amit nem ért, amelynek teljesen megmagyarázhatatlan szándékai, törekvései, és célzásai vannak, valami feltétlen engedelmeskedés, elfogadása mindannak, — vakon — ami eljő, megérkezik. A természet fellázad, de egy Abszolútum ellen lázad fel, amely ellen ő nem tehet semmit. És ez minden, ez a tudatlanság. Nincs egyetlen egy mindezen mozgások közül, ami igaz lenne — a leghatásosabb lázadástól a legelvakultabb engedelmességig, ez mind hamis, nincs egyetlen igaz, valós mozgás.

Nem tudom, hogy ezt tartalmazzák-e Sri Aurobindo írásai (nem emlékszem), de nagyon erősen hallom (nem a magam: az emberiség számára):

ÉBREDJ FEL ÉS AKARJ

Az emberek persze mindig azzal jönnek, hogy "akarom", olyan esetekben, melyeknek semmi közük az akarathoz: minden impulzusnál.

Akarj, a legfelső akarat szándékát jelenti. És ez, mintha ez lenne a kulcs, ami a jövő kapuját nyitja.

ÉBREDJ FEL ÉS AKARJ

Őrizkedj a rosszakarattól, mert az nem szándék, az egy szeszély — ne téveszd össze. Akard a legfelsőbb Szándékot.

Nem kell görnyesztenünk a vállainkat, — az rettenetes duzzogást kelt bennünk és semmire sem jó.

Oh! (Anya felemeli a fejét ) ez az érzés ilyen: emelt fővel tovább menni mindenen, fölé emelkedni...

De annyira-annyira a kis, apró dolgok rabszolgái vagyunk — a test összes apró-cseprő dolgainak: a szükségleteknek (vélt szükségleteknek). Látok mindenfelől jövő könyörgéseket, és azok mindig ugyanazon dolog körül forognak (még azoknál is, akik hisznek a tudatosság — nem a közösségi, hanem világi — általánosságában, rabszolgái testük reakcióinak), e két dolog körül forognak: alvás — táplálkozás — alvás — táplálkozás — alvás — táplálkozás — alvás. (Anya rajzol egy kört). És még azok is, akik hirdetik, hogy "nem érdekelnek" ezek a dolgok, nekik mégis visszahatnak a tudatukra: egy alvás nélküli éjszaka vagy az emésztés hiánya, vagy egy zűrzavaros működés az emésztési rendszerben — íme. Ennek hatalma van feszíteni kötelességtudatukat és akadályozni cselekvőképességüket. Ez egyfajta ragaszkodás — önkéntelen és mechanikus ragaszkodás — az alvás és a táplálkozás igényéhez. És nem olyan emberekről beszélek, akik szeretnek enni, vagy lusták és aludni akarnak — nem róluk mondom, akik legalul vannak, nem ők azok: akikre gondolok őket nem érdekli a táplálkozás, akik szeretnék helyettesíteni az alvást valamilyen más, annál érdekesebb dologgal, még ők is — mind — mind — mindegyik.

És még ez a test is, melyet évek óta dolgoztak, gyúrtak. Ez a test tudatalattijában van. És ez volt a válasz a testben, amit mondott:

ÉBREDJ FEL ÉS AKARJ

(csend)

Mint általában, teli humorral; valami mondja: "Te mindig morogsz, mindig keseregsz, mindig panaszkodsz, mire jó ez? ÉBREDJ FEL ÉS AKARJ"

És ez az engedelmesség, tudod, a legrosszabb elfogadása, azzal a gondolattal, hogy az az Úrtól jön! És nemcsak ez, hanem szinte elképzelni a legrosszabbat, mint egy próbát, mint egy tesztet, hogy megtudd valóban megadott vagy-e — mindez ostobaság!. Ha szükséged van arra, hogy elképzelj ilyen dolgokat, hogyha már nem vagy igazán lázadó, ez azt jelenti, hogy még mindig van valahol a csírája vagy maradéka a lázadásnak.

És az attól való félelem, hogy önző, és lázadó vagy — nem jelent mást, mint hogy még mindig létezik, különben nem félnél.

(csend)

Az ember oly kicsi, annyira kicsi. Minél kisebb, annál lázadóbb. Mindent össze akar törni, mert nagyon kicsi — amikor hatalmas vagy, nincs semmi széttörni való. Csak lennünk kell.

ÉBREDJ FEL ÉS AKARJ