Hibaüzenet

Notice: Undefined offset: 1 counter_get_browser() függvényben (/var/www/html/mother/sites/all/modules/counter/counter.lib.inc 75 sor).

1967. március 7. (A "halál"-al kapcsolatos dolgok.)

Nyomtatóbarát változat

Az Anya

Agendája

 

Kaptam néhány kérdést az idősebb tanítványoktól (nem fiatal gyermekek, idősebb tanítványok) a "halál"-ról a halál feltételeiről, miért van olyan sok baleset jelenleg, stb. Már válaszoltam két tanítványnak. Természetesen a válasz a mentális szinten van, de megkísérel túllépni rajta.

Van az a fajta mentális logika, amely azt akarja... igen, le akarja vezetni az egyik dolgot a másikból, annak a logikája szerint... és így elértek... megfejthetetlen kérdéseket.

(A kérdések szövege:)

A halál ideje és módja mindig a lélek által kiválasztott? Nagy emberi pusztítások bombázások alatt, árvizekben, földrengésekben, az összes lélek döntése, hogy meghaljon együtt éppen akkor?

Az emberi lények túlnyomó többsége kollektív sorsú. Számukra a kérdés nem merül fel.
Valaki, akinek egy individualizált pszichikus lénye van, képes túlélni még a kollektív katasztrófa közepette is, ha a lelkének az a választása.

Hogy lehetséges, hogy a lénynek a lelke tudatos és létezik a halál után, ha egyszer szétválasztott a fizikai, vitális, és mentális lényétől?

A lélek a Legfelsőbb Isteni egy szikrája, nem látom, hogy az Úrnak szükséges egy test azért, hogy létezésének tudatában legyen.

Ez nem újdonság, hanem egy szélesítése a tudatosságnak. És mindezek a kérdések valójában már jönnek az atmoszférába az utóbbi időben, először ad egy benyomást, hogy az ember nem tud semmit a halállal kapcsolatban – nem tudja mi az, nem tudja mi történik, felépít mindenféle hipotéziseket, de nincs bizonyossága. És kényszerítéssel – kitartással és kényszerítéssel... – arra a következtetésre jutottam..., hogy valójában nincs olyan dolog, mint halál.

Csak egy látszat, egy korlátozott látáson alapuló látszat. Nincs gyökeres változás a tudatosság rezgésében. Ez jött, mint egy válasz, egyfajta szorongás - a sejtekben egyfajta szorongás volt, hogy nem tudják, mi a halál valóban; egyfajta szorongás, ilyesmi. És a válasz egyértelmű és tartós volt: az, hogy a tudatosság önmagában képes tudni mert... mert az állapot különbözőségéhez kapcsolt felszínes fontosság csupán a tényleges jelenség nem ismerésén alapszik. Valaki aki valami fajta kommunikációs eszközt képes megtartani elmondaná, hogy számára nem jelent nagy különbséget.

Az egész még csak most áll össze bennem: néhány terület még mindig nem világos, és bizonyos kísérleti részletek még mindig hiányoznak. Szóval úgy tűnik számomra, hogy várni kellene, amíg a tudás teljesebb, mert ahelyett, hogy egyre közelítjük a feltételezésekkel, jobb lenne elmondani a teljes valójában a teljes élményt. Úgyhogy tegyük el későbbre.

Azt mondod, nincs különbség… Ez azt jelenti, hogy az ember még mindig érzékeli a fizikai világot, hamár egyszer a másik oldalon van?

Igen! Igen, pontosan.

Érzékeli az embereket, és… [azt akartam mondani: a fákat és madarakat, az eget és a gyönyörű Napot Földünk fölött]?

Igen, pontosan.

Csak érzékelés helyett… levedlesz egyfajta illuzórikus állapotot és egy csak a látszatokat érzékelő érzékelést, de van érzékelésed. Volt idő, amikor megvolt az érzékelésem, képes voltam látni a különbséget, de az élmény nem volt teljes (nem teljes abban az értelemben, hogy a külső körülmények megszakítottak) így jobb várni egy kicsit, mielőtt beszélünk róla.

De van érzékelés.

Nem pontosan azonos, de néha nagyobb belső hatékonysággal. Ám ez valójában nem a másik oldalról érzékelt. Nem tudom, hogyan magyarázzam meg. Van egy példám (nem egy példa: átéltem egy teljes megtapasztalást) egy lényről aki velem élt együtt évekig, akinek tökéletesen tudatos kapcsolata maradt, miután elhagyta testét (és hát elhagyta egészen materiálisan), és nem olvadt egybe, de szorosan kapcsolódott egy másik élőlénnyel, és folytatta a SAJÁT TUDATÁNAK életét ebben a társulásban.1 Nem tudok sem neveket sem részleteket adni minderről, de ez annyira konkrét, amennyire csak lehet, és folytatódik tovább.

Mindez már láttuk, láttam hosszú ideig, de éppen ma reggel jött vissza, mint az új ismeretek egy illusztrációja. Rendkívül konkrét hatásait tekintve [a "szövetség"] a másik tudatosság képességei és mozgásai megváltoznak. És tudatosan - egy teljesen tudatos élet. És ez ugyanaz a tudatosság amely tudatosság abban a fázisban volt, amikor még egyáltalán nem hagyta el a testet, és a jelenléte, csak éjjeli látásban, volt látható.

Vannak más esetek.

Ez az egy nagyon közeli és intim, ezért képes voltam követni minden részletében.

Ám ez világos, pontos és MAGÁTÓL ÉRTETŐDŐ, csak ezzel az új látással, mert (hogy is mondhatnám?) tudtam ezt - mindezt tudtam korábban is - de most új tudatossággal, egy új látásmóddal újra láttam, s a megértésem teljes volt, érzékelésem teljes volt, és a korábbi vitális-mentális tudásból teljesen hiányozó - igencsak kézzelfogható, meggyőző összetevőkkel. Ez a sejti tudatosság tudása.

Ám mindez csak az összes ténnyel lenne érdekes (amit nem tudok adni). Szóval szeretném, ha egy teljesebb és "személytelen" tapasztalatom volna mondhatnám, úgy értem nem illusztrált tényekkel, hanem a folyamatnak egy átfogó látásával. Azután képes leszek beszélni róla.

Ez jönni fog.

 


1 Anya utal egy diplomatának a fiára, akiről már beszélt, aki egybeolvadt Pavitrával
(Lásd: Agenda 7. kötet. 1966. február 23.) (vissza)

magyar