21. (A Keresztények és a Vaisnavák magasztalják a megbocsájtást, de...)

21.  A Keresztények és a Vaisnavák magasztalják a megbocsájtást, de ami engem illet, én azt kérdezem: “Mit kell nekem megbocsájtanom, és kinek?”

Amikor megbocsájtást kérünk az Istenitől, Ő vajon mindig megbocsájt nekünk?

Sri Aurobindo maga adja meg az "Isteni" választ: “Mit kell nekem megbocsájtanom, és kinek?” Az Úr tudja, hogy minden Ő maga, és ennél fogva minden tett az Övé, s minden dolog ő Maga. A megbocsájtáshoz az egyénnek másnak kell lennie, mint az, akinek megbocsájtanak, s a megbocsájtott dolgot valaki másnak kellett elkövetnie, mint a megbocsájtó személy maga.

Az igazság az, hogy amikor megbocsájtást kérsz, azt reméled, hogy tetteid súlyos következményei "kitörlődnek" majd. De ez csak akkor lehetséges, ha az általad elkövetett hiba okai maguk is eltűntek. Ha nemtörődömségből követtél el hibát, akkor annak kell eltűnnie. Ha rossz szándékból követtél el hibát, akkor a rossz szándéknak kell eltűnnie, s le kell, hogy váltsa a jó szándék. A puszta megbánás nem elegendő, előrelépésnek is társulnia kell hozzá!

Mivel az univerzum folyamatosan fejlődik, semmi sem áll mozdulatlanul. Minden folyamatosan, állandóan változik, előre vagy visszafelé mozog. Azok a dolgok vagy tettek, amelyek visszavetnek bennünket, rossznak tűnnek számunkra, és zűrzavart okoznak. Az egyetlen gyógyír ezekre a radikális előre mozdulás, azaz haladás. Csakis ez az új irányultság tudja annullálni a visszafelé haladás következményeit.

Ennélfogva nem egy homályos és elvont megbocsájtás az, amit az embernek kérnie kellene az Istenitől, hanem erőt ahhoz, hogy megtegye, elérje a szükségszerű haladást. Hiszen csak egy belső átalakulás söpörheti el a tett következményeit.

1960. március 2.