32.

32.  Az Ateista: Isten, aki bújócskát játszik Önmagával; de más-e bármiben is az Istenhívő? Hát, talán; mert ő meglátta Isten árnyékát és megkapaszkodott benne.

Mit jelent az, hogy „Isten bújócskázik Önmagával”?

A bújócskában az egyik ember elbújik, a másik pedig keresgéli. Szóval Isten elbújik az ateista elől, aki azt mondja: „-Isten? Nem látom őt, nem tudom, hol van, ennélfogva: nem is létezik.” De az ateista (hitetlen) nem tudja, hogy Isten benne is ott van, s ennélfogva maga Isten az, aki tagadja (is) saját létezését. Hát nem egy játék ez? S mégis eljő majd a nap, amikor szembesül majd önmagával, s köteles lesz elismerni, hogy létezik. A hívő jóval feljebbvalónak véli magát az ateistához képest, de csak Annak árnyékát tudta megragadni Istenből, és kapaszkodik ebbe az árnyékba, azt képzelve, hogy ez maga Isten. Mert hiszen ha igazán ismerné Istent, akkor tudná, hogy Isten minden, és benne rejlik minden dologban, s innentől nem hinné magát felsőbbrendűnek senkinél.

1960. május 11.