48.

48.  Tudtam, hogy az elmém le lett győzve, amikor csodálta a rút szépségét, és ennek ellenére tökéletesen érezte, miért riadtak vissza vagy utálkoztak mások.

Mit jelent az „ocsmány szépsége”?

Az mindig ugyanaz a felismerés más szemszögekből bemutatva, különféle tapasztalatok által kifejezve: a felismerés, hogy minden a Legfelső, az Örök, a Végtelen megnyilvánulása, mely megváltoztathatlan a maga teljes tökéletességében és abszolút valóságában. Ezért van az, hogy elménknek és annak tudatlan és hibás észleléseinek legyőzésével, keresztül mindenen, kapcsolatba léphetünk ezzel a Legfelső Igazsággal, mely egyben a Legfelső Szépség és Legfelső Szeretet, túl a szépség és ocsmányság, a jó és a rossz minden általunk alkotott mentális és vitális fogalmán.

Még ha azt is mondjuk, hogy Legfelső Igazság, Legfelső Szépség, Legfelső Szeretet, jelentést kellene adnunk ezeknek a szavaknak, ellentétben azzal, amit intellektusunk hozzájuk rendel. Fontos nyomatékosítani ezt a tényt, melyről Sri Aurobindo paradox módon ír, „az ocsmány szépségét.”

1960. november 14.

Mit jelent itt az, hogy más?

Úgy értettem, hogy az Istenit nem tudjuk intellektuálisan felfogni. Csak akkor, ha elhagyjuk a mentális világot és belépünk a spirituális világba, és ahelyett, hogy gondolnánk a dolgokra, inkább megéljük őket és azokká válunk, hogy igazán megérthessük őket. De még akkor is, amikor ki akarjuk fejezni tapasztalatainkat, csak azok a szavak állnak rendelkezésre, melyek a mentális tapasztalatainkat fejezik ki és minden törekvésünk ellenére, ezek a szavak alkalmatlanok, hogy közvetítsék azt, amit ki akarunk fejezni.

Ezért használ Sri Aurobindo olyan gyakran paradoxonokat, hogy kiemelje az elmét a szokásos gondolkodás kerékvágásából, és az elmondottak látszólagos abszurditása mögött megláthassuk annak fényét, ami érezhető és érzékelhető.

1960. november 26.