456.-461.(Gyűlölöd az ateistát, mert nem szereti Istent? Akkor téged...)

456. Gyűlölöd az ateistát, mert nem szereti Istent? Akkor téged kellene megutálni, mert nem tökéletesen szereted Istent.
457. Egy dolog van, amelyben a vallások és egyházak megadják magukat az ördögnek, és ez az átkaikban van. Amikor a pap azt ismételgeti: „Legyen átkozott! Maran atha”, akkor én egy ördög imádót látok imádkozni.
458. Kétségtelenül, amikor a pap megátkozz, akkor Istenhez kiált; de a düh és sötétség Istene az, akinek együtt az ellenségével átadja magát; mert ahogy ő közelíti meg Istent, úgy fogja őt Isten fogadni.
459. Sokat gyötört a Sátán, amíg rá nem jöttem, hogy Isten kísértett engem; ekkor az általa okozott gyötrelem végleg, örökre elhagyta a lelkemet.
460. Gyűlöltem az ördögöt, és torkig voltam a kísértéseivel és kínzásaival; és nem tudtam megmondani, miért volt távozó szavaiban a hang olyan édes, hogy amikor gyakran visszatért és felajánlotta magát nekem, szomorúan utasítottam őt el. Aztán rájöttem, ez Krisna volt az Ő tréfáival, és a gyűlöletem nevetéssé vált.
461. Úgy magyarázták az ördögöt a világban, hogy azt mondták, a Sátán felülkerekedett Istenen; de én büszkébben gondolkodom a Szerelmemről. Hiszem, hogy semmi sincs megtéve, csak az Ő akarata által, mennyben vagy pokolban, a földön vagy a vizeken.
A Legfelsőbben az ellentétek összebékítettek és kiegészítik egymást. Az elkülönítés a megnyilvánulásban az, amely létrehozta az ellentéteket; de ha egyszer az ember tudatossága egyesült a Tudatossággal, a szembenállás megszűnik.
1970. április 7.