2. (Az inspiráció a ragyogás keskeny folyója, mely egy hatalmas...)

2. Az inspiráció a ragyogás keskeny folyója, mely egy hatalmas és örök tudásból tör elő, sokkal tökéletesebben haladja meg az értelmet, mint ahogy az értelem meghaladja az érzékszervek által szert tett tudást.

Bizonyára már feltettél számtalan ehhez hasonló kérdést: „Ezt miért mondja így Sri Aurobindo?” – egyik, másik dolog esetében.

Én tudnék válaszolni, „Azért mondja így, mert így látta.” De, kezdetnek, egy dolgot tisztázni kell; ezek a Sri Aurobindo által megadott definíciók, definíciók melyeket leginkább paradox formában adott meg, hogy gondolkodásra késztessen minket.

Vannak szótári definíciók, melyek szavak általános értelemben vett jelentésének magyarázatai. Ezek nem késztetnek gondolkodásra. Amit Sri Aurobindo mond azonban, annak érdekében lett kimondva, hogy megtörje a szokásos koncepciót, hogy kapcsolatba léphess a mélyebb igazsággal. Ily módon az összes kérdés megszűnt.

A törekvőnek meg kell találnia a mélyebb tudást, a mélyebb igazságot, ahogy Sri Aurobindo fejezte ki, ami nem a szavak értelmezésének szokásos módja.

Ki kellene választanom néhány kérdést: az első, mely felkeltette az érdeklődésem egy elmélkedő embertől származik, a „tudás” szót érinti és összehasonlítja a módot, ahogyan a szót Sri Aurobindo ebben az aforizmában használta, azzal ahogyan azt a múlt héten olvasott aforizmában tette.

Mikor a múlt heti aforizmában Sri Aurobindo szembeállította – mondani lehet – a „tudást” a „Bölcsességgel”, arról a tudásról beszélt, ahogyan az minden átlagos ember tudatosságában élt, a tudásról, melyhez hozzájutni erőfeszítéssel és szellemi fejlődésen keresztül lehetett, noha itt, ellenkezőleg, a tudás, amelyről beszél a nélkülözhetetlen Tudás, az elmefölötti isteni Tudás, az identitás általi Tudás. És ez az oka annak, hogy „mérhetetlen és örökkévaló” –ként írja itt le, mely tisztán mutatja, hogy ez nem emberi tudás, ahogy mi általában képzeljük.

Számos ember kérdezte már, miért mondta Sri Aurobindo, hogy a folyó „keskeny”. Ez egy kifejező kép, mely feltűnő kontrasztot teremt az isteni, elmefölötti Tudás végtelensége – e határtalan inspiráció eredete - és a között, amit az emberi elme ebből érzékel és kap. Még ha kapcsolatban is vagy ezekkel a területekkel, az adagok, úgyszólván, amiket megkapsz, minimálisak, keskenyek. Olyan, mint, egy aprócska áramlat vagy néhány lehulló csepp melyek igazán tiszták, igazán ragyogóak, igazán egészek önmagukban ahhoz, hogy megadják neked a bámulatos inspiráció érzését, a benyomást, hogy elérted a határtalan területeket és nagyon magasra felemelkedtél az átlagos emberi állapot fölé. És mégis ez semmi ahhoz képest, amit még érzékelni lehetne.

Továbbá azt is kérdezték tőlem, hogy a pszichikai lény vagy másnéven a pszichikai tudat e az a médium, amelyen keresztül az inspiráció érzékelhető.

Általánosságban értve, igen az. Az első kapcsolatod a felsőbb régiókkal egy pszichikai kapcsolat. Természetesen, egy belső pszichikai megnyílás megvalósulása előtt nehéz birtokolni ezeket az inspirációkat. Megtörténhet kivételesen és kivételes feltételek mellett, mint a kegyelem, de az igazi kapcsolat a pszichikain keresztül történik; mert a pszichikai tudatosság igazán az a médium, amely a legnagyobb rokonságban áll az isteni Igazsággal. 

Később, mikor valaki felkerül a mentális tudatból egy magasabb tudathoz, túl az elmén, túl még a magasabb elmén is, és mikor megnyitja magát a Felettesértelem régióinak és a Felettesértelmen keresztül a Szupraértelemnek, akkor közvetlenül érzékelheti az inspirációkat. És természetesen, ezen a ponton válik sűrűbbé, gazdagabbá, ha szabad így mondani, teljesebbé.

Eljön az idő, mikor az inspiráció akarat által megszerezhető lesz, de ehhez nyilvánvalóan jelentős belső fejlődés kell. Ahogy említettük, az elménél jóval magasabb szinten lévő inspiráció felülmúlja értékben és minőségben az elme legmagasabb eredményeit, pl az értelmet. Az értelem határozottan az emberi mentális tevékenység csúcspontja.

1958 szeptember 19.