Ez az Agenda... az ajándékom azoknak akik szeretnek engem
ANYA
Az Agenda részleteket angolból fordította: Fábián Attila és admin
Az Anya
Agendája
Találkozás az Auroville építészével, illetve N-nel és U-val – N. a Sri Aurobindo Társaság titkára, U. pedig, aki a riválisa, a "Sri Aurobindo Akcióközpont" titkára. Az építész ad Anyának egy virágot.)
Mi ez?
Azt hiszem, a „Szupramentális Világosság” vagy Rezgés.
(Anya angolul beszél)
Elmondom neked, hogy mi az egységet hirdetjük – az emberiség egységét – és mi mindannyian vitatkozunk – szörnyű veszekedésekkel, neheztelésekkel és mindenféle vágyakkal, amelyeket elítélünk másokban. Jó példával járunk elöl, s az emberek kikacagnak! Voila.
Sok helyről jött ez hozzám.
„Kezdd magaddal” – mondják, és igazuk van.
Mindegyikőtöknek jó oka van rá, s úgy tűnik, mindenki hazudik. Mindenkinek „jó oka van”. Tudod, az egó a legokosabb zsivány, akit valaha is ismertem. Oly szép jelenései (megjelenései) vannak, s mind azt mondja: „Megtenném, de nem tudom.” Voila. S azt mondom néked, közeli s távoli helyekről, Indiából és más országokból: Kezdd magaddal. Vagyis: nevetségesek vagyunk, nevetségesek. S milyen jó okaink vannak rá! Minden embernek jó okai vannak. Ez persze a józan ész felett áll, semmi köze a józan észhez, gondolkodáshoz, de semmi. Mi... egy új teremtést akarunk.
Ha az Isteninek csak egy órára is ugyanazok lennének az érzései, mint az embereknek, nem lenne többé a világ. Ennyit bizton mondhatok. Tisztán láttam – ha hiszed, ha nem – láttam a Világot az Isteni szemével. Ez valami olyan szörnyű, tudod, annyira ellentétes azzal, amilyennek lennie kéne, hogy ha az Isteni azt mondaná: „csak Ő”, brrr! – minden eltűnne, nem lenne világ, nem lennének emberek, csak Az. Des ego pulverises [összezúzott egók].
Nehéz, ez a legnehezebb dolog. De hát azért vagyunk itt, hogy nehéz dolgokat csináljunk. Az átmenet időszakát éljük. Nem mondhatom azt, hogy legyél ilyen vagy olyan, mert még nincsen követendő példa. Csak most történik ezek kialakulása, és épp az átmenet időszakát éljük. Ez nagyon-nagyon nehéz, de nagyon érdekes.
Hosszú évszázadokon át az emberiség erre az időszakra várt. S eljött. De ez nehéz.
Nem csupán azt mondom, hogy mi azért vagyunk itt a Földön, hogy pihenjünk és jól érezzük magunkat, hiszen nem annak van itt az ideje. Hanem azért vagyunk itt, hogy... előkészítsük a terepet az új Teremtéshez.
A testnek vannak nehézségei, így sajnos nem lehetek aktív. Ez nem azért van, mert öreg vagyok. Nem vagyok öreg. Legtöbbeteknél fiatalabb vagyok. Ha inaktív vagyok itt, az azért van, mert a testem teljes mértékben átadta magát az átalakulásra való felkészülésnek. Ám a tudatom tiszta, és azért vagyunk itt, hogy dolgozzunk – a pihenés és a szórakozás csak ezután jöhet. Végezzük hát el a munkánkat.
Szóval azért hívtalak, hogy ezt elmondjam neked. Vegyél el, amit tudsz, tegyél meg, amit tudsz, a segítségem veled lesz. Minden őszinte törekvés maximális segítséget kap.
(Anya itt elkezd franciául beszélni)
Most jött el a hősiesség ideje.
A heroizmus nem az, amit az emberek mondanak, hanem a teljes egyesülés – s az isteni segítség mindig azokkal lesz, akik már egészen őszintén elhatározták, hogy hősiesek lesznek. Voila.
Most vagy itt, úgy értem, a Földön, mert egyszer ezt választottad – te nem emlékszel rá, de én tudom: ezért vagy itt. Nos, fel kell nőnöd a feladathoz. Erőfeszítést kell tenned, le kell győznöd a kicsinyességed és a korlátaid, és mindenek felett meg kell mondanod az egódnak: „lejárt az időd.” Egy egó nélküli fajt akarunk, az egó helyén az isteni tudattal. Ez az, amit akarunk: az isteni tudatot, ami képessé teszi majd a fajt a fejlődésre, és megszülethet az emberfeletti.1
Ha azt hiszed, hogy azért vagyok itt, mert köteles (kénytelen?) vagyok, nagyon tévedsz. Nem vagyok köteles. (idekötve?) Azért vagyok itt, mert a testem átadta magát az első próbálkozásnak az átalakulásra. Sri Aurobindo is így mondta nekem. Azt mondta: „Senkiről nem tudok, aki képes erre, kivéve téged.” Azt feleltem: „Rendben, megteszem.” Ez nem... senkitől sem várom, hogy megtegye ezt helyettem, mert... mert ez nem túl kellemes, de én boldogan teszem meg, mert mindenki részesül majd az eredményekből. Csak egyetlen dolgot kérek: ne hallgassatok az egóra. Ez minden. Az egó ideje lejárt. Az emberiségen és annak egóján túl akarunk lépni, magunk mögött hagyni, egó nélküli fajt akarunk, az egó helyén az isteni tudattal. Ennyi, ez minden.
(csend)
Ha egy őszinte „Igen” van a szívetekben, akkor teljesen elégedett leszek veletek. Nincs szükségem szavakra: a szíved őszinte odaadása kell nekem. Ez minden.
(csend)
(Az építészhez:) Tudtál követni?
Igen, Anya.
Egyetértesz?
Teljes mértékben.
(a másik két alak csendben van;
Anya feléjük fordul és ismét angolul beszél)
(N-hez és U-hoz:) Te és te, egyet kell értenetek. Azért vagytok itt. Ekkor és erre a helyre azért jöttetek. Példát kell mutatnunk a világnak, hogy minek kell létrejönnie, s nem kicsinyes, egoista lépéseket tenni, hanem törekedni az Igazság megmutatására.
(csend)
Biztosíthatlak benneteket, hogy minden őszinte próbálkozást, pleinement segít az Isteni. Ebben biztos vagyok. S erről biztosíthatlak benneteket is.
(csend)
Ennyit akartam elmondani.
1 Anya később helyesbítette az ''emberfelettit" és azt mondta: ''a szupramentális lény''. (vissza)
Az Anya
Agendája
(Anya megmutat Satpremnek egy képeslapot saját fényképével és a következő rányomtatott angol szöveggel)
Semmilyen emberi akarat sem győzedelmeskedhet végül az Isteni akarattal szemben.
Tegyük magunkat szándékosan és kizárólagosan az Isteni oldalára, és végül bizonyos a győzelem.
Az Anya
Furcsa, hogy mennyire ellenáll ennek az emberi természet. A közönséges emberi természet olyan, hogy preferálja a vereséget a saját feltételeivel a másképpen aratott győzelemmel szemben. Elképesztő felfedezéseket teszek manapság - elképesztőeket!
Az emberi ostobaság végtelen. Végtelen.
Olyan, mintha az Erő, amit korábban említettem,1 így akart volna menni (fúrógépre emlékeztető mozdulatot tesz), mélyebbre és mélyebbre a tudatalattiban.
Csodálatos dolgok vannak a tudatalattiban - csodásak. Egész éjszakákat töltök azzal, hogy nézem őket. És csak lefelé megy, lefelé, lefelé... ELKERÜLHETETLENÜL.
Szóval az ember tudatalattija felkiált: "Ó, még ne, kérlek, még ne - ne ilyen gyorsan!" És ez az, amivel szemben állunk! Egy általános tudatalatti.
Természetesen, az ellenállás katasztrófákat idéz elő, és aztán az emberek azt mondják: “Látod! Nézd meg a jótékony cselekedeted, csak katasztrófákat okoz!” Hihetetlen, hihetetlenül ostobák!
Magamon látom: soha nem éreztem az alsóbbrendű természet ellenállását ilyen...
Igen, ó, igen! Ez borzasztóan megnövekedett.
Igen, félelmetesen. Az ember eltűnődik, mi lesz a vége, és olykor igencsak aggódik.
Nem kell aggódni. Egyszerűen csak... kapaszkodj folyamatosan az Istenibe. Hiszen, persze, az ellenállás érvelése olyan csodás! “Nézd,” - mondja, “Láthatod, hová vezet ez téged, tudod...” Ó, ez... ez több, mint ellenállás: ez már PERVERZIÓ.
Igen.
Perverzitás.
Igen, Anya, úgy van. Látom. Tisztán látom, hogy ez valóban perverzitás.
Igen, perverzitás.
De nem tudom, mit tegyek. Látszólag semmi sem képes legyőzni ezt. Nem tudom, mit tegyek.
Nos, az egyetlen mód... Ha el tudod kerülni, hogy odafigyelj, az jobb, de ha már meghallgatod, az egyetlen lehetséges válasz: “Nem érdekel, hogy mit mondasz, nem érdekel.” – állandóan. “Ostobákká váltok.” – Nem izgat. “Elszúrjátok az összes munkátokat” – Nem érdekel... Mindezen perverz érv ellen ugyanaz a válasz: nem érdekel.
Ha meg tudod tapasztalni, hogy az Isteni az, ami mindent megtesz, akkor megrendíthetetlen hittel azt mondod: “Minden érved értéktelen. Az Istenivel való együtt létezés öröme, az Isteni tudat mindent meghalad” – meghaladja a teremtést, felülmúlja az életet, boldogságot és sikert, egyszóval mindent (Anya felfelé mutat egyik ujjával) : AZ.
Ez minden. S akkor minden rendben. És vége van.
Olyan mintha Az a természet összes rossz dolgát a ragyogó napfénybe, a szabadba hajtja, kapcsolatba azzal az Erővel...
Igen!
...hogy leszámoljon velük.
Mellesleg megtámadni látszik azt, ami jószándékú volt bennünk.
Bizonyos idő után abszolúte csodálatossá válik, de az ember néha nehéz pillanatokon megy át.
Igen. Igen, vannak idők, amikor azon tűnődsz, hogy nem tűnik-e majd el minden.
(Anya nevet) Ez abszurd! Abszurd. Ami eltűnik, amit elsöpörnek, az az ellenállás.
De....
(Anya lehajtja fejét, mosolyog)
Egyre inkább érzem, hogy csak egyetlen út van... (kacagva) Mulatságos képet fest: „elmén ülés” – csak ülj az eszeden és fogd be. Ez az egyetlen út.
Az eszeden ülsz (Anya ad egy kis pofont magának): fogd be!
(csend)
A tudatalatti tartalmazza az összes korábbi pralaya 2 emlékét is, és ez az emlék az, ami mindig azt a benyomást kelti bennünk, hogy minden szertefoszlik, összeomlik.
De ha az igazi fényben tekintesz a dolgokra, akkor csak egy csodálatosabb manifesztáció lehetséges! Théon mondta nekem akkoriban, hogy ez volt a hetedik és egyben utolsó megnyilvánulás. Sri Aurobindo (elmondtam neki, amit Théon mondott), Sri Aurobindo egyetértett, ezért azt mondta: “A jelenlegi meglátja majd a Szupramentális átalakulást.” Ám a Szuperelme eléréséhez az elmének el kell CSENDESÜLNIE! S mindig az a benyomásom (kacag), hogy egy gyermek ül az elme fején (olyan mozdulatot tesz, ahogy egy kisgyerek rugdossa a lábát), azon játszva! Ha még tudnék rajzolni, valami igazán vicces kép születne ebből! Az elme – az a hatalmas, földi, földhözragadt elme (Anya kerekre fújja az orcáit) – ami olyan fontosnak és nélkülözhetetlennek hiszi magát, s mégis: egy gyermek ül a fején és játszik! Ez olyan mókás!
Ah, mon petit, nincs hitünk! Abban a pillanatban, ahogy az embernek van hite...
Azt mondjuk: “Isteni életet akarunk” – de félünk tőle! Abban a másodpercben, ahogy a félelem eltűnik, és őszinték vagyunk... tényleg, minden megváltozik.
Azt mondjuk: “Semmi többet nem akarunk ettől az élettől”, de mégis... (kacag) valami bennünk ragaszkodik hozzá!
Igen!
Ez olyan nevetséges.
Ragaszkodunk a régi ideáinkhoz, a régi... ehhez a régi világhoz, amely már kipusztulásra ítéltetett – félünk!
Miközben az isteni gyermek az elme fején ül és játszik!... Bárcsak le tudnám rajzolni ezt a képet! Oly’ csodás!
Olyan buták vagyunk, hogy még azt is mondjuk (Anya felveszi a megsértett büszkeség álarcát) : az Isteni téved, “Nem úgy kellene a dolgokat kezelni!” – ez komikus, mon petit.
(csend)
A legjobb gyógymód (vagyis a legkönnyebb) számomra a következő: amit Te akarsz – amit Te akarsz, teljes őszinteséggel. Teljes őszinteséggel. És ekkor – eljön a megértés pillanata. Ekkor megérted. DE nem mentálisan érted meg, nem itt (Anya megérinti a fejét).
Amit Te akarsz.
(csend)
Szóval látom az ellenállást az emberekben, látom (nem mondják ki, de gondolják; látom ezt az ilyen mentális légkörben – körbe mutat): egy öregasszony locsogása!
Ez a helyzet.
Ó!...
1 A február 21.-i leereszkedés (a "félelmetes nyomás, kényszeríteni a szükséges haladást"). Lásd a március 8.-i beszélgetést (vissza)
2 Pralaya: világvége (vissza)
Az Anya
Agendája
(Anya ül és "néz")
Mit látsz?
(csend)
Azt hiszem, már elmondtam neked, hogy van egy bizonyos aranyló Erő, ami lefelé nyom (kézmozdulat); nincs anyagi tartalma, és mégis szörnyen nehéznek érezzük....
Igen, igen.
...lefelé nyomja az Anyagot, hogy arra késztesse, hogy BEFELÉ forduljon az Isteni felé – nem kívülre szárnyalva (felfelé mutat) hanem befelé fordulva az Istenihez. S a nyilvánvaló eredmény az elkerülhetetlen katasztrófák sora. De az elkerülhetetlen katasztrófa érzékelése mellett egyes helyzetekre vagy eseményekre olyan megoldások adódnak, melyek egyszerűen csodásnak tűnnek.
Mintha mindkét véglet még végletesebbé válna: a jó jobbá, a rossz pedig rosszabbá. Csak úgy. És egy elképesztő Erő nyomása NEHEZEDIK a világra. Ez a benyomásom.
Igen, ez nagyon érezhető.
Igen, ez ennyire kézzelfogható, mint ez (Anya mozgatja az ujjait, és érzi a levegőt közöttük). És az élet szokásos körülményei között is, sok dolog, ami egyébként indifferens, hirtelen égetővé válik – égető helyzetek, égető különbségek, égetően rossz szándékok – és ugyanakkor, egyszeri csodák. Egyszeriek. A halál szélén álló emberek megmenekülnek, megoldhatatlannak látszó helyzetek hirtelen megoldódnak. És ugyanez igaz a személyekre is.
Azok, akik tudják, hogyan forduljanak... (hogy is mondjam?) szóval azok, akik ŐSZINTÉN keresik az Istenit, akik úgy érzik, hogy ez az egyetlen megváltás, az egyetlen kiút, és akik őszintén felajánlkoznak, s ekkor...(kirobbanó mozdulatot tesz) néhány percen belül egy csoda történik – a leges legkisebb dolognál is: nincs nagy vagy kicsi, fontos vagy lényegtelen, ez mind ugyanaz.
Az egész értékrend megváltozik.
Mintha az egész világnézet megváltozna.
(csend)
Ez képet ad arról a változásról, amelyet a szupramentális Leereszkedés hozott el a világban. A dolgok, amelyek jelentéktelenek voltak, meglehetősen határozottá válnak: egy apró hiba kategorikussá válik következménye miatt, míg egy kis őszinteség, egy kis igazi lelkesedés csodás eredményeket hozhat. Az értékek intenzívebbé válnak az emberekben. Még materiálisan is, a legkisebb hiba is hatalmas következményekkel jár, míg a legkisebb őszinte lelkesedés is rendkívüli eredményekhez vezet.
Az értékek intenzívebbé válnak, jobban kiemelődnek.
Anya, te hibáról, tévedésről beszélsz – nem tudom, ez talán téveszme, de egyre erősebb bennem az az elképzelés, hogy a tévedések, hibák valótlanok. A dolog nem így működik. Ezek csupán eszközök valamire. Igen, a törekvéseink hatókörének kiterjesztésére.
Igen, ez tökéletesen igaz.
Ezek fájdalmat okoznak – a tévedések, hibák alapvetően fájdalmak, amelyek a törekvés felkeltésének eszközei a lényünk mélyebb bugyraiban.
Igen, ez nagyon igaz. Az általános felfogás az, hogy minden.... arra rendeltetett, hogy a világ tudatos felemelkedéséhez vezessen. A tudatosság fejlődik az Isteniség irányába. És tökéletesen igaz az, hogy: amiket mi hibákként észlelünk, egy teljesen hétköznapi emberi koncepcióban gyökeredzenek – teljes egészében.
Az egyetlen hiba – ha egyáltalán létezik – az, hogy nem akarunk valami mást. De amikor elkezdesz valami mást akarni....
Nos, ez nem hiba, ez simán ostobaság!
Igen, pontosan, ostobaság. De nekem úgy tűnik, hogy attól a pillanattól fogva, hogy valami mást akarsz, minden hibának vagy tévedésnek – mindennek – célja van.
Igen, igen. Tökéletesen így van. S valóban, ez igen egyszerű: az egész teremtés nem akarhat mást, mint az Istenit, mint megtestesíteni az Istenit; annak minden tette (beleértve az úgynevezett hibáit, tévedéseit) eszköz arra, hogy az egész teremtés elkerülhetetlenül megjelenítse az Istenit – de nem abban az értelemben „Isteni”-t, ahogy az ember többnyire felfogja azt, mindenféle korlátozással, és megszorítással: hanem egy hatalmas erő és fény TELJESSÉGEKÉNT.
Valójában az Erő BENNE van a világban, egy új és elképesztő Erő, amely azért jött a világra, hogy megtestesítse az Isteni Mindenhatóságot, illetve, hogy úgymond „megtestesíthetővé” tegye azt.
Alapos megfigyelés útján erre a következtetésre jutottam: megláttam, hogy amit mi, jobb szó híján, a „Szupramentálisnak” nevezünk, valójában a teremtést fogékonyabbá teszi a magasabb Erőre, melyet „Isteninek” hívunk, mert mi... (hozzánk képest isteni, de...). Ez egy olyan valami (leszálló és nyomást gyakorló kézmozdulat), ami az Anyagot fogékonyabbá és reakció-készebbé teszi az Erőre. Hogy is magyarázzam?... jelenleg bármi ami láthatatlan vagy felfoghatatlan, az irreális számunkra (úgy értem, hogy az emberi lényekre általában); azt mondjuk, hogy bizonyos dolgok „konkrétak”, míg mások nem. Ám ez az Erő, ez a Hatalom, ami NEM ANYAGI, konkrétabban válik hatékonnyá a Földön, mint a földi anyagi javak. Ennyi.
És így fogják a szupramentális lények megvédeni magukat. Megjelenésében nem lesz anyagi, de az ANYAG FELETT nagyobb hatalma lesz mint az anyagi természetű dolgoknak. Napról napra, óráról órára, ez egyre igazabbá és igazabbá válik. Az érzés, hogy amikor ezt az Erőt az „Isteni” irányítja, akkor EREJE van, igazi ereje – hogy megmozgassa az Anyagot, tudod: képes ANYAGI balesetet okozni, vagy megmenteni az embert egy teljesen anyagi balesettől, képes eltörölni egy abszolúte anyagi esemény következményeit. Erősebb, mint az Anyag. Ez a teljesen új és érthetetlen tény. De ez... (lebegő kézmozdulatot tesz a levegőben), egyfajta pánikot kelt a hétköznapi emberi tudatosságban.
Így van. Úgy tűnik, hogy... a dolgok már nem azok, amik voltak. Van valami valóban új – a dolgok TÖBBÉ már nem azok, amik voltak.
Az összes józan „paraszti” eszünk, emberi logikánk, gyakorlati érzékünk – összeomlott, csődöt mondott! Már nem hatásos. Már nem realisztikus. Ezek már nem helytállóak.
Ez valóban egy új világ.
(csend)
S a testben, bárminek okoz is gondot az alkalmazkodás ehhez az új Erőhöz, ez nehézségeket, rendellenességeket és betegségeket okoz. Mégis, egy pillanat alatt érzékeled, hogy ha teljesen befogadó lennél, akkor ijesztővé válnál. Ez az érzékelés. Egyre inkább az az érzésem, hogy: ha a teljes tudat, a teljes leganyagibb tudat – a leganyagibb – fogékony lenne erre az új Erőre... akkor az ember fél-el-me-tessé válna.
(Anya becsukja a szemét)
De van egy elengedhetetlen feltétel: az egó uralmának véget kell érnie. Most az egó az akadály. Az egót le kell cserélni az Isteni tudatra – amit én személy szerint isteni tudatnak hívok. Sri Aurobindo ugyanezt „szupramentális”-nak hívta, tehát mi is hívhatjuk szupramentálisnak, hogy elkerüljük a félreértést, mert amint kimondod „Isteni”, az emberek egy Istenre kezdenek gondolni, ami mindent elront. Nem erről van szó. Ez a szupramentális világ leereszkedése (Anya lassan leereszti az ökleit), ami nem puszta képzelődés (felfelé mutat): ez egy ABSZOLÚT anyagi Erő. De (mosolyogva) nincs szükség hozzá anyagi eszközökre.
Egy világ próbál beleszületni ebbe a világba.
(csend)
A testem számos alkalommal egy újfajta kényelmetlenséget érzett, egyfajta szorongást, és valami, nem igazán hang, de szavakká vált a tudatomban, azt mondta: „Miért aggódsz? Ez az új tudatosság.” Ez számos alkalommal megtörtént. S ezután megértettem.
(csend)
Tudod annak, ami a józan ésszel kapcsolatban azt mondja: „ez lehetetlen, ez még sohasem volt”, nos, annak van vége. Ez a hülyeség véget ért. Ostobasággá vált. Immár azt mondhatjuk: ez lehetséges, MERT még sohasem volt ezelőtt. Ez az új világ és ez az új tudatosság, és ez az új Erő. Lehetséges, és egyre jobban manifesztálódik és manifesztálódni fog, MERT ez az új világ és még sohasem volt ezelőtt.
Ez lesz, mert sohasem volt ezelőtt.
(csend)
Ez szeretnivaló: ez lesz, mert sohasem volt ezelőtt – MERT sohasem volt ezelőtt.
(Anya úgy néz fel, mintha mondani akarna valamit, majd meditációba mélyed)
Ez aktív – benned is.
Nem anyagi, és mégis konkrétabb, mint az Anyag!
Igen, szinte lesújtó.(összenyom)
Lesújtó, igen, valóban...
Bármi, ami nem befogadó, lesújtva érzi magát, de ezzel szemben ami befogadó, az egyfajta... rendkívüli kibővülést (kiterjesztést) érez.
Annyira kiterjedtnek érzed magad, mintha minden felrobbanna benned, de ugyanakkor olyan érzésed is van, hogy valami lesújt...
Igen, de ami lesújtva érzi magát, az ellenáll, és nem befogadó. Az embernek csak meg kell nyílnia. Ezután ez egy... i-jesz-tő dologgá válik. Mesés! Tudod, az évszázados szokásaink azok, amik ellenállnak, és keltik bennünk ezt az érzést, de bármi megnyílhat... úgy érzed, mintha egyre nagyobb és nagyobb lennél... Óriási. Ó, ez az!...
Az Anya
Agendája
Hogy vagy?
Nem túl jól.
Miért?
Nem tudom.
Mi a baj? ... A fej vagy a test?
Nem, ez inkább belül van.
Ohh! Ott minden rendben kell legyen.
Belül, mi vagyunk a mesterek - jól akarunk lenni, nagyon jól. Csak ez (Anya a testére mutat), nem igazán engedelmeskedik.
(hosszú csend Anya tartja Satprem kezét)
A test tudatalattija telezsúfolt kishitűséggel, és ezt teljesen meg kell változtatni. A tudatalattit ki kell tisztítani, hogy lehetővé tegyük az új faj létrejöttét. Teljesen szennyes. Dugig van kishitűséggel: az első reakció mindig a bukás. Ez teljesen undorító, mon petit, én látom, én dolgozom ott ... egy undorító hely. Ez feltétlenül kell ... kategorikusnak és erőteljesnek - félelem nélkülinek kell lennünk, tudod. KELL, hogy ez megváltozzon.
Ez undorító.
És folyamatosan a felszínre tör ... (gesztus alulról).
(csend)
És ez nagyon messzire nyúlik vissza… IRTÓZATOSAN nagy energiát gátol ez a vacak dolog.
(Anya virágot ad Sujatának)
Íme. Kérsz egy virágfüzért?
Nekünk kell .... (Satpremhez) Képes kell legyél, hogy ... (Anya belemélyíti az öklét az Anyagba). A kishitűség a tudatalattihoz tartozik - teljesen meg kell változtatni. A kishitűség isteni ellenes.
(csend)
Van azonban egy mód: akarni, amit a Legfelsőbb Tudatosság akar - bármilyenek a következmények a buta kis koncepciónk szempontjából. Mint ez (Anya kinyitja a kezét), akarom, amit Te akarsz.
Van nekem kapcsolatom a Legfelsőbb Tudatossággal?
Oh, mon petit! Ez magától értetődik!
Tényleg van egy kapcsolatod - mégpedig tudatos; nem csak egy kapcsolatod, hanem tudatos kapcsolatod van.
(csend) van
Keresztül mentem mindenféle szörnyű dolgokon az életemben ....
Igen, mint mindenki.
Igen, de azt hiszem, volt egy ... különleges osztályrészem.
Nem gondolod, hogy az én osztályrészem szintén?
Ó, bizonyosan, úgy hiszem igen.
Valóban?
De nekem volt - akkor is, amikor nem ismerlek, amikor nem tudtam a Ashramról, úgy értem - olyan érzésem volt, hogy valami a hátam mögött ....
Oui.
Valami, ami segített nekem.
Természetesen! De persze ott volt! Természetesen ott volt: AZ.
Én személy szerint a „Legfelsőbb Tudatosság”-nak nevezem, mert nem akarom az mondani, hogy „Isten”…
Ó, nem!
Tele van a ... a szó maga is tele van ámítással. Ez nem így van, ez… Mi vagyunk – MI vagyunk – azok, akik Isteniek vagyunk, de elfeledtük Önmagunkat. És a feladatunk, a feladatunk az, hogy helyreállítsuk a kapcsolatot – nevezzük bárhogyan is, teljesen mindegy. Tökéletessé kell válnunk, ez minden!
Nekünk a Teljességgé, a Hatalommá és a Tudássá kell válnunk, ez minden. Nevezd, aminek akarod, nekem nem számít. Ez az az ösztönző erő, amire szükségünk van. Ki kell jutnunk ebből a mocsokból, ebből az ostobaságból, ebből a tudattalanságból, ebből az undorító kishitűségből, ami összezúz bennünket, mert megengedjük neki.
És félünk. Féltjük az életét (Anya megérinti kezén a bőrt) ennek a dolognak, mintha fontos lenne számunkra, mert tudatosak akarunk maradni. Ám váljunk eggyé a Legfelsőbb Tudatossággal, és örökké tudatosak maradunk! Ez a lényeg, pontosan ez!
Úgy is mondhatnám: egyesítjük tudatosságunkat azzal, ami halandó, és félünk az elmúlástól!1 Nos, én azt mondom: egyesítsük tudatosságunkat az örökkévaló Tudatossággal, és mi magunk is élvezhetjük az örökkévaló tudatosságot.
Milyen ostoba tud lenni az ember!
(csend)
Ám, látjátok, amikor itt vagytok, kifejezhetem ezeket a dolgokat, mert a környezetetek elősegíti ezeket kifejeznem.
Muszáj ezt... muszáj ezt az Isteni, a Legfelsőbb Hatalom szolgálatába állítani – mindig. Mindig. Hittel, abszolút hittel: bármi is történik, ez az, amit a Legfelsőbb Hatalom látni kíván. A Legfelsőbb Hatalom, az Emberfeletti – ezt a szót használom, mert tudom, hogy mit értek ez alatt a szó alatt, felsőbbrendű Tudást értek, felsőbbrendű Szépséget, felsőbbrendű Jóságot, felsőbbrendű Akaratot – mindent… mindent, aminek manifesztálódnia kell, hogy ki tudjuk fejezni, amit ki kell fejezni.
(hosszú csend)
Undorodunk a Világtól ebben a jelen formájában – és HATALMUNKBAN áll megváltoztatni! De mi olyan bolondok vagyunk, hogy nem tudjuk magunkat rávenni, hogy a buta kis személyiségünket félretegyük, és engedjük… engedjük a Csodát megtörténni.
S mindez felgyülemlett a tudatalattinkban: mindaz, amit elutasítottunk, ott van, és most kapcsolatba kell hozni az átalakító Erővel… hogy ez a tudattalanság véget érhessen.
(Anya elmerül egy fél órára.)
1 Anya valójában nem csak a tudatalatti defetizmusával harcolt, hanem a halál kialakulásával is az atmoszférában. (vissza)
Az Anya
Agendája
Hogy vagy?
Azt hiszem, jól.
Nos, én is! (nevetés)
(csend)
Tisztán látom, hogy a gondolat helyett a tudatosság irányítja az életet. És amikor a tudatosságod csendben nyitott marad az Istenire, akkor minden jól megy. Sok-sok dolog jön folyamatosan be a tudatosságba, az egész világból, olybá tűnik (olyan mozdulatot tesz, mintha minden oldalról rátámadna valami): ez mind tagadja vagy ellenzi az isteni Cselekvést. Mindig egyre csak így jönnek (ugyanaz a mozdulat). De ha csendben tudok maradni (a felajánlás gesztusa, nyitott kezekkel), a nem létezés magatartásával... (mosolyog) ami egyfajta, nem is tudom… hogy átláthatóság-e – Nem tudom, hogy az embernek „átláthatóság”-ot kellene-e mondania, vagy „mozdulatlanság”-ot – de ez valami olyasmi a tudatosságban, mint ez: (ugyanaz a gesztus, nyitott kezekkel). Amikor ez így marad, minden rendben van. De amint elkezd felébredni, azaz, amint az egyéniség kezd előretörni bármilyen formában, minden „utálatossá” válik. Igazán lehangoló.
Tudod, a fizikai test egy évezrednyi tapasztalattal rendelkezik, ami azt mondja: „Na de, ez a boldog állapot nem lehetséges!” – ez az ostobaság az, ami késleltet mindent! Olyan ez, mintha maguk a sejtek, a testünk sejtjei, amelyek megszokták a küzdelmet és a szenvedést, nem tudnák elfogadni, hogy a dolgok így is lehetnek (ugyanaz a megadási gesztus, nyitott kezekkel). De amikor így vannak… az csodálatos.
Csak nem tartós. Nem tart naphosszat! A dolgok csak jönnek, jönnek állandóan (ugyanaz a gesztus, mintha minden oldalról rátámadna valami).
De most már egész jól látom, egészen tisztán – nagyon tisztán: a tudatosság átveszi a gondolat szerepét.
Igen, igen.
És... (hogy is mondjam?) a kettő közötti különbség: a gondolat olyan valami, ami így megy (körkörös, nyugtalan mozdulat), mindig mozgásban van... míg a tudatosság pedig ilyen (nyitott kezekkel, felfelé ajánlva tett mozdulat). Nem tudom elmagyarázni. (Anya lehunyja a szemét, kezei nyitva maradnak)
Azon tűnődtem, hogy mit tehetnék én, hogy felgyorsítsam a folyamatot? A hétköznapi élet olyan sok bosszantó dologgal van tele. Mit tehet az ember, hogy ez a folyamat gyorsabb legyen?
Ha az ember nyugodt, higgadt tudna maradni, az sokat számítana.
Igen.
Az sokat számítana.
Tudod, a testem kezdi – még csak kezdi - tudni, hogy az isteni eredetű oldala egy olyan életet jelent, ami... (Anya kitárja mindkét karját a végtelenbe) progresszív és ragyogó; de a felgyülemlett múltbéli emlékek azt mondják, hogy: “Ó, az lehetetlen!” – csak így egyszerűen. Nos, az az ostoba „lehetetlen” az, ami késleltet és elront mindent!
A tény alapja az, hogy amint a test kilép a helyes hozzáállásból, a dolgok fájdalmassá válnak: minden fáj, és ez munkaigényes – mindenütt halált és elporladást érzel. És ez az, ami megerősíti az… Anyag ostobaságát!
Szóval, igazat beszélve, inkább nem beszélgetnék, hacsak nem egy egészen konkrét kérdésre válaszolok.
Az én esetemben, azon tűnődöm, vajon milyen pontig kellene ezt magamra vonatkoztatnom?
Úgy érzed, túljutottál már a gondolaton?
Ó igen, teljesen. Csak a mechanikus gondolat maradt, de egyébként.... Azt mondhatom, hogy sohasem használom a gondolkodási folyamatot: mindig úgy érzem, hogy „felülről kapom” a dolgokat. A spekulatív elme, például, már lehetetlen számomra!
Nos, akkor jó, a jó úton haladsz!
Nos, talán! De úgyszólván mindennel küzd az ember, és olykor kissé … elveszettnek érzi magát.
Ami engem illet, tudod, mindazok a dolgok, amikre valaha támaszkodtam a tetteket illetően, KÉSZAKARVA összeomlani látszanak (minden, még a legkisebb dolgok is), így azt mondhatom: amit Te akarsz. Ez vált... ez vált az egyetlen menedékemmé. Nem emlékszem semmire, tudod? Például valaki azt mondja nekem: „Ezt fogod mondani annak az embernek.” – és én őszintén igent mondok, de a következő percben már nem emlékszem rá, mi volt az! ... Semmire sem emlékszem – zéró!1
Olykor órákig egy békés és ragyogó szemlélődésben tudok maradni, és azt gondolom, hogy az csak pár perc volt. A közönséges és kritikátlan szem számára – ezt el kell fogadnod – úgy nézel ki, mint… biztos vagyok benne, hogy százból 99 ember azt gondolja, hogy dilis vagyok (mosolyog).
Nem – nem, Anya! Nem, ez... ..
Ez TELJESEN lényegtelen!
A tudatosságukban látom ezt, de mosolyra késztet. El kell ezt fogadnod.
De elég sokan vannak olyanok is, tudod, akik látják a Fényt.
Lehetséges. (Nevet) Jó nekik!
Gyakran, nagyon gyakran kérdem az Urat: hogyan segíthetnék most, hogy nem látok olyan jól, nem hallok olyan jól, nem tudok tisztán beszélni, és segítségre van szükségem a közlekedésben? Ez az állapot… Noha a testem nem érez semmi gyengülést! Meg van győződve róla (a test), hogy ha az Úr holnap azt akarja, hogy visszatérjen szokásos működéséhez, akkor vissza is tud! Az Erő ott van (Anya megfogja karjait, izmait), a néha borzalmas erő!... Szóval miért? ...
Ez az állapot szándékos, azért hogy… (mosolyog) azért, hogy az emberek békén hagyjanak!
Igen, Anya, ez igaz, igazán hiszem, hogy igaz.
Na ugye! Másképp az emberek soha nem hagynának békén.
Elárasztanának téged egy rakásnyi jelentéktelen problémával.
Igen, jelentéktelen! Az ő problémáik mind jelentéktelenek! (Anya nevet) És milyen pimasz dolog ez: hűtlenség a házasságban és az őszinteség hiánya a munkahelyen! És ehhez hasonló dolgok. Hihetetlen – ez hihetetlen! Az emberek olyanokat kérdeznek tőlem... (nevet) s olyan valószínűtlen kérdéseket!
Tudod, az összes szabályt – ó, igen, az összes erkölcsi szabályt - úgy tűnik - sutba dobták. Így a megjelenések… Mondok egy példát: valaki [az Ashram-ból] nyit egy “Utazási Irodát,” majd amikor az emberek pénzt adnak neki, hogy vegyen jegyeket, zsebre vágja a pénzt és nem veszi meg a jegyeket – na, erről mit gondolsz? (nevetés) Mi jön ezután?
(csend)
De, tudod, biztos vagyok benne, hogy a te állapotod szándékos, mivel ahogy én fel tudom fogni a magam kis léptékében, úgy érzem, Te egy kolosszális energia közvetítő vagy, mozdulatlanságodban.
Igen, tudom. Tudom, hogy kolosszális! Igen, egy Erő ez… És még az én kezemben is: egy hihetetlen energia.
(csend)
(Mosolyog) Gyakran, tudod, nézem... (hogy is mondjam) te a tudatosságban, A tudatosságban vagy - látod, a tudatosságBAN vagy, és ezért ránézek és látom, milyen helyet foglalsz el a tudatosságban. És ... (Anya behunyt szemmel, mosolyog).
Mon petit, én nem akarom, hogy úgy érezd, ... (Anya megerősítő gesztust tesz) nem akarok bókolni neked, nem ez a szándékom. De te mindig ... olyan vagy, mint egy díszes kert ... meghatározott alakú (Anya egyfajta téglalapot rajzol a levegőben), ragyogó színekkel a rózsaszíntől az aranyfényig. Pontosan. És ez te vagy - én így látlak. Mindig.
Van egy hatalmas atmoszféra - hatalmas atmoszféra .... Egy hatalmas atmoszféra fedi Sri Aurobindo auráját: a kék, a ragyogó világoskék, ami az ő színe. És látlak abban, olyan vagy, mint egy díszes kert (ugyanazt a mozdulatot) színekkel ... az élénk rózsaszíntől, ... egy ragyogó, arany atmoszféráig... Egy kedves kert. Ez az, amit látok - látom nyitott szemmel (Anya megérinti nyitott szemét). És ez nagyon jó.
Ott van még a merevség néhány pontja, úgy értem, (hogyan mondhatnám?) egy személyes természet állandóságai, de ... fokozatosan, apránként eltűnnek, átalakulnak. Voilà. Ez az, amit látok.
(Anya elmerül a végében, majd Sujata odamegy hozzá)
(Sujata :) Anya, a nagybátyám, aki azért jött tegnap velem, hogy lásson téged, azt mondta nekem később, "Nem tudom, hogy láttad-e, de én láttam egy fényt kijönni Anya arcából ..." 2
(Anya nevet)
Megkérdeztem tőle: "De milyen hatással volt ez rád?" Azt mondta: "Tudod, nincs semmi személyes vágyam, egyszerűen szerettem volna ... meghajolni előtte. ".
(Anya mosolyog)
1 De ha a mélyebb igazság legkisebb nyoma is van abban, aminek az elmondására Anyát kérték, ő tökéletesen emlékszik! (vissza)
2 Később ez a személy tevékenyen részt vett Auroville ügyének képviseletében az indiai kormányzattal szemben, amikor a csalók megpróbálták bebörtönözni az aurovillieket és az országból kitoloncolni. (vissza)
Az Anya
Agendája
(Satprem átnyújt Anyának egy virágot és Anya visszaadja azt Satpremnek.)
Ez az "Igazság Ereje a Tudatalattiban".
Hogy vagy?
Fizikailag jól vagyok, azt hiszem.
A kormányzó [Pondicherryé] jön ide, hogy elbúcsúzzon, de még nem érkezett meg. Kértem, hogy tájékoztassanak az érkezéséről; akkor csak ülj ott amíg fogadom, és aztán gyere vissza.
(Némi csend után)
Minden lehetséges ellentmondás felgyülemlik a tudatalattiban.
Igen.
És ez csak jön és jön kifelé (kiáradó mozdulatot tesz), állandóan, állandóan. És... úgy érzed magad, mint aki teljesen ostoba, eszméletlen, makacs.
Mindez...(ugyanaz a mozdulat alulról indulva).
Ám ez a tudatosság (kézmozdulatot tesz a feje körül) békés, rendkívül békés... (Anya széttárja a kezét): legyen meg a Te Akaratod, Uram. Így „az” nyomást gyakorol arra, ami alulról felemelkedik.
Mintha a világ harcát az én tudatomban vívnák meg.
Elérkezett az a pont, amikor az Isteni elfeledése akár csak egyetlen percre is, katasztrofális.
Hát veled mi újság?
Nos, a tudatalatti kitisztítása végtelen folyamatnak tűnik, Anya.
Igen, mert ez nem egy személy tudatalattija: ez A FÖLD tudatalattija. Ez véget nem érő. Mégis nekünk kell....
Ennek megállítása a munka abbahagyását jelentené. Ennek folytatása évezredekbe telik.... nem tudom... ez végtelen.
Jóllehet, ennek abbahagyása egyértelműen, nagyon is egyértelműen a munka abbahagyását jelentené. Mintha ez a tudatosság (Anya mozdulatot tesz maga körül) lenne a találkozási pont és a cselekvés középpontja.
Szóval az alapvető célom az, hogy csendben maradjak – nagyon-nagyon csendben... (Anya széttárja a kezeit felfelé). Érezni azt, hogy az egyéniség semmi, abszolúte semmi – hogy az isteni sugarak áthatolhassanak rajta. Ez az egyetlen megoldás. Az Isteni az, akinek meg kell vívnia a harcot.
(csend)
Legutóbb azt mondtad: „Évszázadokba, talán évezredekbe fog telni, mire az emberek tudatosan az Isteni felé fordulnak.” De...
Talán nem.
Az embernek az a benyomása, hogy ezúttal valami meghatározó dolognak kellene történnie.
Igen .... Tudod, nekem az a benyomásom, hogy a személyiség olyan, mint egy kép, amelyre a figyelmünket összpontosítjuk (ez embereknek szükségük van valamire – mindig is szükségük volt valamire az ő léptékükben, amire a figyelmüket összpontosíthatják), így tehát a test mindent megtesz, hogy ne akadályozza az isteni Erőt az áthatolásban, igyekszik elnyomni minden saját interferenciáját, de ugyanakkor úgy látja magát... mint egy képet, amire az embereknek szüksége van, hogy rá összpontosíthassanak.
(Ekkor J. kormányzó lép be a szobába, csendesen leül Anya elé, pár percig meditációs állapotban marad, majd elvégzi pranam-ját, és távozik a szobából.)
(Anya elmerül a végére.
Sujata jön fel Anyához)
(Sujata:) Anya, tudod, láttalak tegnap hajnalban 4:00 és 4:30 között, amint áldásod adtad mindenkinek. Ültél egy nagyon magas széken, fehér sariban (ha jól emlékszem), s én voltam az elsők egyike, aki pranam-ot kért tőled. Letérdeltem eléd, összetettem a kezeimet és fejet hajtottam. Ezután te kezedbe vetted a fejem, s hirtelen azt vettem észre, hogy többé már nem tudom felemelni azt! Rádöbbentem, hogy lefelé erőlteted a fejem: tudod, a kezeiddel nyomtad lefelé, s így a fejem egyre lejjebb és lejjebb került. Végül láttam a lábaidat – nagyon közel voltam hozzájuk – s micsoda csinos lábak 1 voltak, Anya! Teljesen fehérek és... csodásak. Szinte áttetszőek.
(Anya mosolyog és megsimogatja Sujata orcáját)
1 A lábak az anyagot szimbolizálják. (vissza)