Egy Álom

Kellene lennie valahol a Földön egy olyan helynek, amelyre egyetlen nemzet sem tarthatna igényt tulajdonaként, ahol minden jó szándékú ember őszinte "aspirációval", szabadon élhetne világpolgárként, és egyetlen tekintélynek, a legfőbb igazságnak engedelmeskedne; a béke, az egyetértés és a harmónia helyének, ahol az ember összes harcos ösztöneit kizárólag arra használná, hogy megbirkózzon a szenvedés és a nyomor okaival, legyőzze az ember gyengeségeit és tudatlanságát, diadalmaskodjon korlátozottságain és tehetetlenségén; olyan helynek, ahol a szellemi szükségleteket és a haladás gondját előnyben részesítenék a vágyak és szenvedélyek kielégítésével és az anyagi jellegű szórakozással és élvezetekkel szemben. Ezen a helyen a gyerekek úgy növekedhetnének és fejlődhetnének integrális módon, hogy nem veszítenék el kapcsolatukat a lelkükkel. Tanítás nem azért folyna, hogy a tanulók vizsgákat tegyenek le, vagy bizonyítványt és állást kapjanak, hanem hogy már meglévő képességeiket gazdagítsák, és újakat bontakoztassanak ki. Ezen a helyen a címeket és állásokat a szolgálat és a szervezés alkalmai helyettesítenék. A test szükségleteinek ápolására mindenkinek egyformán lenne lehetősége, és az általános szervezetben a szellemi, erkölcsi és lelki fölény nem az élvezetek és a hatalom gyarapodásában fejeződne ki, hanem a kötelességek és a felelősségvállalás növekedésében. A szépséghez mindenki egyformán hozzájuthatna minden művészi formában - festészetben, szobrászatban, zenében és irodalomban egyaránt. A szépség nyújtotta örömben való részesedés lehetőségét csak az egyes emberek képességei korlátoznák, nem pedig szociális vagy anyagi helyzetük. Ezen a helyen ugyanis a pénz többé nem lenne korlátlan úr. Az ember egyéni értékének nagyobb jelentősége lenne, mint az anyagi gazdagságnak és a társadalmi állásnak. A munka itt nem a létfenntartás megkeresésnek eszköze lenne, hanem az önkifejezés, valamint az egyéni képességek és lehetőségek kibontakoztatásának eszköze, egyidejűleg pedig a közösséget szolgálná, amely aztán a maga részéről fedezné az egyes emberek megélhetésének költségeit, és gondoskodna munkaterületükről. Röviden, olyan hely lenne, ahol az emberek közti szokásos kapcsolatokat, amelyek rendszerint szinte kizárólag a becsvágyó versengésre és a harcra épülnek, annak a versengésnek a kapcsolatai váltanák fel, amelynek során mindenki azon fáradozik, hogy a megtegye a legjobbat, ami csak telik tőle - vagyis együttműködés és igaz testvériség.

A föld minden bizonnyal nem áll készen felismerni egy ilyen eszményt, az emberiség még nem rendelkezik elegendő tudással ennek a megértéséhez és elfogadásához, vagy a tudatos erővel amely elengedhetetlenül szükséges a végrehajtáshoz; ezért hívom egy álomnak.

És mégis ez az álom a megvalósulás folyamatában van; ez az amire törekszünk Sri Aurobindo Ashramjában, kicsiben, ami arányos a mi korlátozott eszközeinkhez. A megvalósulás persze távol van a tökéletestől, de halad; lépésről lépésre haladunk a célunk felé, amelyet reméljük, egy nap képesek leszünk bemutatni a világnak, mint egy gyakorlati és hatékony módját annak, hogy kilábalunk a jelenlegi káoszból, és beleszületünk egy új életbe, amely igazabb és harmonikusabb.

Bulletin, 1951 augusztus.