15.

15. Az, amit az emberek hallucinációnak hívnak, annak a visszatükröződése az elmében és az érzékszervekben, ami a közönséges mentális és érzékszervi észlelésünkön túl van. A babona ezen visszatükröződéseknek az elmében való helytelen megértéséből fakad. Más hallucináció nincsen.

A hallucinációk hasonlíthatók a látomásokhoz?

Egy vízió (látomás) a látószervek általi érzékelés, egy olyan jelenségé, ami valóban létezik egy olyan világban, ami összhangban van a szervvel, amely látja azt.

Például, az egyéni létsíkkal összhangban van egy kozmikus élő/valós világ. Amikor egy emberi lény elegendően fejlett, rendelkezik egy egyéniesült létező/élénk énnel, amelynek vannak látó-, halló-, és szagló szervei stb. Tehát az a személy, akinek jól fejlett, életképes lénye van, láthatja az eleven, való világot a valós látásával, tudatosan, s annak emlékeivel, amit látott. Ebből lesz a vízió (látomás).

Ez azonos az összes bonyolult világban – valós, mentális, elmén-túli, szupra-mentális (elme-feletti) világ – s az összes köztes világban és a létezés minden síkján. Ily módon az egyénnek lehetnek látomásai, amik vitálisak, mentálisak, elmén-túliak, vagy elmén felettiek stb.

Másrészről, Sri Aurobindo azt mondja nekünk, hogy amit hallucinációnak neveznek, az annak visszatükröződése az elménkben vagy a fizikai érzékelésben, ami az elménken túl van (meghaladja azt), illetve hagyományos érzékelésünkön túl esik. Éppen ezért ez nem egy közvetlen látomás, hanem egy visszatükröződő kép, amit többnyire nem értenek vagy magyaráznak meg. Ez a bizonytalansági sajátosság (jelleg) valótlanság benyomását kelti, és alapot, alkalmat ad mindenféle babonáknak. Ezért van az is, hogy a „komoly” emberek, vagyis azok, akik magukat annak tartják, nem tulajdonítanak semmi értéket, jelentőséget eme jelenségeknek, s hallucinációknak hívják őket. S mégis, azokban, akiket érdekelnek az okkult jelenségek, ez a fajta érzékelés gyakran előzi meg a látomás képességének kialakulását, amely már éppen kialakulóban lehet. Ám vigyázzon, nehogy összetévessze ezt az igazi víziókkal! Mert hiszen, megismétlem, e jelenségek leggyakrabban akkor lépnek fel, amikor az illető szinte a teljes tudatlanság állapotában van, és igen gyakran járnak sok hibával és rossz, téves értelmezéssel. A gátlástalan emberek esetéről nem is beszélve, akik sok olyan részletet tesznek hozzá élményükhöz, amelyek valójában nem szerepeltek látomásukban, ezáltal igazolva a kételyeket, amellyel e jelenségeket fogadják a racionális és megfontolt emberek.

Így tehát mi fenntartjuk a „látomás” szót ama élményeknek, amik tudatosságban és őszinteségben jelennek meg. Mindazonáltal mindkét esetben, tehát a hallucináció és a vízió esetében is, amit látunk, az megfelel valami valósnak, habár néha erősen torzul az átíródás során.

1960. január 20.