39. (Néha az ember azt kell, hogy higgye, igazán csak azok a dolgok...)

39. Néha az ember azt kell, hogy higgye, igazán csak azok a dolgok számítanak, amelyek sohasem történtek meg; mert mellettük a történelmi vívmányok többsége szinte halványnak és eredménytelennek tűnik.

Szeretnék egy magyarázatot erről az aforizmáról.

Sri Aurobindo, aki alapos történelmi tanulmányokat folytatott, tudta, hogy bizonytalan adatokat használtak a történelem leírásához. Leggyakrabban a dokumentumok pontossága kétséges, és az általuk nyújtott információk szegényesek, hiányosak, triviálisak és gyakran torzítanak. Egészében véve, az emberi történelem hivatalos verziója nem más, mint az erőszakos agresszió hosszú, szinte töretlen feljegyzése: háborúk, forradalmak, gyilkosságok vagy gyarmatosítások. Igaz, ezek közül néhány agresszió és mészárlás már díszített hízelgő kifejezésmóddal és jelzőkkel; mint az úgynevezett vallásháborúk, szent háborúk, civilizációs kampányok; ám azok mégis a kapzsiság vagy bosszú cselekményei maradnak.

Ritkán van, hogy megtaláljuk történelemben egy kulturális, művészi vagy filozófiai kivirágzásnak a leírását.

És ez az oka annak, amint Sri Aurobindo mondja, hogy mindezeket összességében elég haloványan, és bármely mély jelentés nélkül teszi.

Másrészről, a legendás beszámolókban, ahol hallunk dolgokról, amik talán sosem léteztek ezen a földön, eseményekről, amiket esetleg nem deklarált a hivatalos tudás, rendkívüli egyénekről, akik létezését kétlik a tudósok a felszáradt bölcsességükben, megtaláljuk az ember minden reményeinek és törekvéseinek kikristályosodását, szeretetét a rendkívüli, a hősies, a fennkölt iránt, a leírást mindenről amivé válni szeretne, és amiért küzd.

Voilà, körülbelül ez, amit Sri Aurobindo mond az aforizmájában.

1960. június 16.