42.

42.  Ha Isten a helyemet a Pokolban jelöli ki, nem tudom, miért kellene akkor a Mennybe törekednem. Ő tudja legjobban, mi szolgálja boldogulásomat.

 

Létezik a Menny és a Pokol?

A Menny és a Pokol egyszerre valódi és valótlan. Egyszerre léteznek, és nem léteznek.

Az emberi gondolat kreatív; többé-kevésbé maradandó formákat alkot a mentálisnak, vitálisnak és még az apró fizikai anyagnak is. Ezek a formák inkább látszatok, mint valóságok; azonban azok számára, akik annak gondolják és még inkább azok számára, akik annak hiszik, a formák pontosan annyiban léteznek, hogy a valóság egy illúzióját megteremtsék. Így, azon vallások hívőinek, melyek kijelentik egy pokol, egy paradicsom vagy különböző mennyek létét, ezek a helyek objektíve léteznek és a hívők haláluk után hosszabb vagy rövidebb időre oda kerülhetnek. De mégis ezek a dolgok csak átmeneti mentális képződések, önmagukban nem hordoznak örök igazságot. Láttam már a mennyeket és poklokat, ahová néhány ember a halála után került és nagyon nehéz megértetni velük, hogy nincs igazság bennük. Egyszer több mint egy évembe került meggyőzni valakit arról, hogy az ő úgynevezett pokla nem pokol és kijuttatni őt onnan.

A pokol melyről Sri Aurobindo itt beszél, inkább egy tudatállapot, mintsem egy hely; egy pszichológiai állapot, amit valaki saját magának alkot. Mint ahogyan magadban hordozhatod egy menny boldog közösségét az Istenivel, úgy, ha nem törődsz azzal, hogy urald természeted aszura hajlamait, egy pokol szenvedését és pusztaságát is tudatosságodban hordozhatod.

Vannak az életben olyan pillanatok, amikor körülötted minden, az emberek és körülmények annyira homályosak, kedvezőtlenek, rútak, hogy egy felsőbb megvalósulás minden reménye tűnni látszik. A világ helyrehozhatatlanul kudarcra ítéltnek tűnik a kegyetlen gyűlölet, öntudatlan, makacs tudatlanság és hajthatatlan rosszakarat egy éjszakájával szemben. Ekkor mondhatnánk Sri Aurobindoval, „Isten már kijelölt nekem egy helyet a pokolban”; és vele együtt, minden körülmények között, akármilyen szörnyűnek is látszanak, az Isteninek való teljes önátadás békés örömében lakozva és minden őszinteséggel azt mondani az Úrnak „Legyen meg az akaratod”.

 

1960. július 13.

8 Aszura: Titán; az istenek ellensége; a mentalizált vitális sík ellenséges lénye.