485.-489. (Nem a szomszédság miatt kell szeretnem a szomszédomat...)

485. Isten szeretete és a jóindulat az emberek felé az első lépés a tökéletes bölcsesség felé.

486. Az, aki elítéli a kudarcot és a tökéletlenséget, Istent ítéli el; a saját lelkét korlátozza az, és a saját látását csapja be. Ne ítélj, hanem figyeld meg a Természetet, segítsd és gyógyítsd a testvéreidet, és együttérzéseddel erősítsd a képességeiket és bátorságukat.

487. A férfi szeretete, a nő szeretete, a dolgok szeretete, a felebarátod szeretete, a hazád szeretete, az állatok szeretete, az emberiség szeretete mind Istennek a szeretete, aki ezekben az élő hasonmásokban tükröződik vissza. Szeress tehát, és válj hatalmassá, hogy kedvedet leld mindenben, segíts mindenkinek, és szeress örökre.

488. Ha vannak dolgok, amelyek teljesen elutasítják, hogy át legyenek alakítva vagy helyre legyenek hozva Isten tökéletesebb hasonmásává, azokat gyöngédséggel a szívben, de könyörtelenséggel a csapásban el lehet pusztítani. De először győződj meg arról, hogy Isten adta neked a kardodat és a megbízásodat.

489. Nem a szomszédság miatt kell szeretnem a szomszédomat – mert mi van a szomszédságban és a távolságban? Sem azért, mert a vallások azt mondják, hogy ő a testvérem – mert hol van a gyökere ennek a testvériségnek? Hanem, mert ő én magam vagyok. A szomszédság és a távolság kihatással van a testre, a szív túlmegy rajtuk. A testvériség a vérből van, vagy a hazából vagy a vallásból vagy az emberiségből, de amikor az önérdek zajosan követelőzik, mi lesz ebből a testvériségből? Csak azáltal, ha Istenben élünk, és ha az elmét és szívet és testet az ő egyetemes egységének képmásává tesszük, válik lehetségessé ez a mély, érdek nélküli és feddhetetlen szeretet.

A szolidaritásra és a kölcsönös szeretetre adott összes emberi oknak kicsi az értéke, és kicsi a hatása. Csak azáltal, hogy tudatossá válunk az Istenire és egyesülünk Vele, tudjuk elérni és megvalósítani az igaz Egységet.

1970. április 20.