506. (Ó, világegyetem Arisztophanésza, te, aki nézed a világot, és...)

506. Ó, világegyetem Arisztophanésza, te, aki nézed a világot, és édesen nevetsz magadban, nem engednéd meg nekem is, hogy isteni szemekkel lássam és részesedjek világméretű nevetéseidben?

Semmi kétség, hogy valakinek kell legyen egy látomása, isteni látomásként, hogy képes legyen nevetni ezen a világon.

1970. május 1.