57. (Mivel a tigris a természete szerint cselekszik, és semmi másra nem...)
57. Mivel a tigris a természete szerint cselekszik, és semmi másra nem képes, ezért isteni, és semmi gonoszság nincs benne. Ha kételkedne önmagában, akkor bűnöző lenne.
Mi lenne az ember számára teljesen természetes állapot? Miért kérdőjelezi meg magát?
A földön1 az ember átmeneti lény. Így a fejlődése folyamán sok egymást követő természettel rendelkezett, ami egy felívelő görbe pályáját követte és addig követi, amíg eléri a szupramentális természetet és az ember át nem alakul emberfeletti-emberré. Ez a görbe a mentális fejlődés spirálját adja.
"Természetesnek" hívunk minden olyan spontán megnyilvánulást, ami nem egy választás vagy előre kigondolt döntés eredménye, tehát amely mentes mindenféle mentális tevékenységtől. Így ha valaki kevéssé tudatosodott vitális spontaneitással rendelkezik, egyszerűségében "természetesebbnek" tűnik. Ez a természetesség azonban nagyon hasonló az állatéhoz és az emberi fejlődés skálájának legalján áll. Az ember csak akkor nyeri vissza ezt a mentális hatásoktól mentes spontaneitást, amikor eljut a szupramentális állapotba, tehát amikor meghaladja elméjét, és belép a magasabb Igazságba.
Addig értelemszerűen a viselkedése természetes! Az elmével viszont a fejlődés nem csupán elferdült, hanem el is torzult, mivel az elme természeténél fogva nyitott a kiforgatásra, és már az elejétől fogva kifordult magából, vagyis jobban mondva az aszurikus (démonikus, sötét) erők kiforgatták. És a kiforgatás e szintje azt a benyomást kelti, hogy nem természetes.
Miért kérdőjelezi meg az ember magát? Egyszerűen azért, mert ilyen az elme természete!
Amint az elme elkezdett individualizálódni, megjelent az elkülönülés éles érzése, valamint egyfajta, többé-kevésbé egyértelmű benyomás a választás szabadságáról - mindez, e pszichológiai állapotok a mentális élet természetes következményei, és mindennek utat nyitnak, amit látunk, az aberrációtól kezdve a legszigorúbb elvekig. Az elmének az az illúziója, hogy választhat a dolgok közül. Ám ez a benyomás egy igaz elv eltorzulása, ami csak akkor valósulhat meg teljesen, ha a lélek vagy a pszichikus lény megjelenik a tudatban, és átveszi a lény irányítását - ha az ember élete valóban a felsőbb Akarat megnyilvánulásává válik, amely személyesen és tudatosan fejezi ki magát. Az átlagos emberi állapotban azonban ez rendkívül kivételes eset, és az átlagos emberi tudat számára egyáltalán nem természetes - úgy tűnik szinte természetfeletti!
Az ember azért kérdőjelezi meg magát, mert a mentális eszköznek minden lehetőséget látnia kell. Ennek a közvetlen következménye a jó és rossz, a helyes és a helytelen fogalma, és minden szenvedés, mi ezekből ered. Nem állíthatjuk, hogy ez egy rossz dolog; ez egy köztes állapot - nem túl kellemes, de még mindig ... az elme fejlődéséhez bizonyosan elkerülhetetlen.
1961. március 17.
1 Anya hozzátette: Ez a kis részlet nem felesleges; azért emeltem ki, hogy 'a földön', mert az ember nem csupán a földhöz tartozik: lényegében az ember univerzális lény, de a földi megnyilvánulása különleges. (vissza)
magyar