6. (Az utóbbi időben tanultam meg, hogy amikor az értelem meghal,...)

6. Későn tanultam meg, hogy amikor az értelem meghal, megszületik a Bölcsesség; e megszabadulás előtt csak tudásom volt.

Még egyszer el kell ismételnem, hogy ezen aforizmák szándékosan ellentmondásosak, azért hogy egy kicsit sokkolják az elmét és megfelelő mértékben felébresszék, hogy erőfeszítést tegyen a megértésre. Nem szabad szó szerint vennünk ezt az aforizmát. Néhányan aggódhatnak amiatt, hogy az értelemnek el kell tűnnie, ha bölccsé akarnak válni. Egyáltalán nem erről van szó.

Az értelem nem lehet tovább a tetőpont és a mester.

Az életben egy nagyon hosszú ideig, amíg valaki bármiféle Tudáshoz hasonlót birtokol, elengedhetetlen, hogy az értelem legyen a mester, különben az irányultságai, szeszélyei, többé-kevésbé rendezetlen érzelmi képzelgései játékává lesz, és fennáll a veszélye, hogy messzire sodródik nemcsupán a bölcsességtől, hanem attól a tudástói is, amely ahhoz szükséges, hogy elfogadhatóan viselkedjen. De amikor valakinek sikerül lénye összes alsóbb részét is uralnia az értelem segítségével, ami az átlagos emberi intelligencia csúcsa, ha valaki túl akar jutni e ponton, ha meg akar szabadulni a szokványos élettől, a szokványos gondolkodástól, a dolgok szokványos látásmódjától, akkor, ha mondhatom így, rá kell állnia az értelem fejére, nem pedig megvetöen letaposni, úgy kell használnia, mintha lépcső lenne valami magasabb felé, ami meghaladja azt, hogy elérjen valamit, ami kevéssé foglalkozik az értelem rendelkezéseivel; valamit, ami megengedheti magának, hogy ésszerűtlen legyen, mert ez egy magasabb ésszerűtlenség, magasabb fény; valamit, ami túlmutat az átlagos tudáson, és ami a magasból kapja az inspirációt, nagyon magasból, az isteni Bölcsességtől.

Ez az, amit ez jelent.

Mivel a tudás, amelyről Sri Aurobindo beszél itt, az átlagos tudás, az nem azonosság általi Tudás, az olyan tudás, amelyet az értelem által, gondolati úton, szokványos eszközökkel szerezhetünk meg.

De még egyszer - mindenképpen vissza kell térnünk ehhez, amikor a következő aforizmát tanulmányozzuk - ne siess az értelem elhagyásával azt gondolva, hogy azonnal eléred a Bölcsességet, mert előbb késznek kell lenned a Bölcsességre; máskülönben az értelem elhagyásával erősen megkockáztatod az értelmetlenségbe való tévelyedést, ami igencsak veszélyes.

Az írásaiban, főként A Jóga Szintézisében, Sri Aurobindo sokszor figyelmeztet, hogy óvakodjuk azok képzelgéseitől, akik azt hiszik, végezhetik a szádhanát szigorú önkontroll nélkül, akik mindenféle inspirációt figyelembe vesznek, melyek veszélyes egyensúlyhiány felé vezetik őket, aminek hatására minden elnyomott, rejtett, titkos vágyuk elszabadul, és ezt a szokványos értelem és szokványos konvenciók alóli felszabadulás látszatával leplezik.

Az egyén csak akkor lehet szabad, ha magasba szárnyal, magasan az emberi létből adódó kötöttségek fölé. Csak ha elért egy magasabb, önzetlen szabadságot, és elhagyta az összes vágyat és késztetést, csak akkor van joga szabadnak lenni.

De a nagyon értelmes, a köznapi társadalmi törvényekhez mérten nagyon erkölcsös embereknek sem szabad bölcsnek gondolniuk magukat, hiszen az ő bölcsességük illúzió és semmilyen mély igazságot nem tartalmaz.

Aki megszegi a törvényt, annak a törvény felett kell állnia. Aki fittyet hány a konvenciókra, annak a konvenciók felett kell állnia. Aki megveti a szabályokat, annak minden szabály felett kell állnia. Ám a felszabadulás indítéka sohasem lehet személyes vagy egoisztikus: nem alapulhat a vágyra, hogy kielégítsünk egy ambíciót. Sem a felsőbbrendűség érzésére, hogy általa megnöveljük személyiségünket, lenézvén a többieket, hogy a tömeg fölé helyezhessük magunkat, majd leereszkedőn tekintsünk rájuk. Légy résen, amikor felsőbbrendűnek érzed magad és ironikusan nézel le a többiekre, mintha azt mondanád: "én többé nem ebből az anyagból vagyok". Ekkor letérsz az útról, és fennáll a veszélye, hogy szakadékba zuhansz.

Amikor valaki valóban eléri a bölcsességet, az igazi bölcsességet, amelyről Sri Aurobindo beszél itt, nincs többé magasabb, vagy alacsonyabb; ez csak az erők játéka, amelyben mindennek megvan a maga helye és fontossága. És ha létezik hierarchia, az annak hierarchiája, ahogy átadja magát a Legfelsőbbnek. Ez nem a felsőbbség hierarchiája, ahhoz képest, ami alul van.

És emberi megértéssel, emberi értelemmel, emberi tudással, senki nem tudja felfogni ezt a fajta hierarchiát. Csak a felébredt lélek ismerhet fel egy másik felébredt lelket, ekkor a felsőbbrendűség érzése teljesen eltűnik.

Az igazi bölcsesség akkor jelenik meg, ha az egó eltűnik, és az egó csak akkor tűnik el, ha kész vagy átadni magad a legfelsőbb Úrnak személyes indíték és haszon reménye nélkül - amikor azért cselekszel így, mert nem tudsz másképp cselekedni.

1958. október 17