1967. november 22. A szupramentális átalakulásról

Amennyiben egy testben megtörténik, megtörténhet minden testben! Én sem vagyok másból, mint az összes többi ember. Az én testem ugyanúgy készült, ugyanazon dolgokat eszem, pontosan ugyanúgy fogantam. Az én testem ugyanolyan ostoba, tudatlan, tudattalan és makacs volt, mint minden más test a világon. Minden akkor kezdődött, amikor az orvosok kijelentették, hogy nagyon beteg vagyok – az volt mindenek kezdete. Mert a testet teljesen kiürítettem szokásaitól és energiáitól; s aztán, nagyon lassan, a sejtek ráébredtek egy új fogékonyságra. E nélkül reménytelen lenne! Mert az Anyag eredetileg kevésbé volt tudatos, mint egy kő… még a kő is rendelkezik a szervezettség valamilyen formájával, bizonyosan rosszabb volt, mint egy kő: tehetetlen és abszolút öntudatlan; és apránként felébredt. Nos, ugyanez a helyzet itt, hogy az állat emberré váljék, nem kellett más, mint a mentális tudatosság beáramlása; és most a mélyen eltemetett tudatosság ébredezik. Az elme visszahúzódott, a vitális visszahúzódott (emiatt jelent meg a súlyos betegség abban az időben), és a test önmagára maradt, a sejtek fokozatosan kezdtek tudatosságra ébredni. És abból, további munka és nógatás után (nem tudom, milyen sokáig fog tartani), egy új forma fog kiemelkedni, amit Sri Aurobindo szupramentális formának hívott – és az lesz… akármi, nem tudom, hogy hívjam azokat a lényeket. Milyen lesz kifejezési formájuk, hogyan fognak kommunikálni?... Az emberben mindez nagyon lassan fejlődött ki. Amikor az ember kiemelkedett az állatból, nem volt mód feljegyezni a folyamatot; most ez más, tehát érdekesebb lesz…

…De még ma is, [tette hozzá Anya], az emberek és az értelmiségiek elsöprő többsége tökéletesen elégedett azzal, hogy magával és fejlődésének kis szeletkéivel törődik. Nem is akarnak semmi mást! Ami azt jelenti, hogy a következő lény eljövetele észrevétlenül vagy félreértve is megtörténhet. Nehéz megmondani, mivel nincs precedens, amivel összehasonlíthatnánk; de több mint valószínű, hogy ha a nagymajmok valaha is összefutottak az első emberrel, minden bizonnyal csupán annyit éreztek, hogy az a lény egy kicsit… furcsa volt. Ez minden. Az emberek megszokták, hogy azt gondolják, hogy bármi, ami náluk magasabb, annak... isteni lénynek kell lennie – vagyis test nélkülinek –, aki egy fényrobbanásban jelenik meg. Más szavakkal, mint az összes általuk érzékelt isten – de egyáltalán nem így van!