1967. október 21.

Az Anya

Agendája

A halált most már csak egy régi szokásnak érzem, nem szükséglet többé. Csak azért van, mert a test még mindig elég tudatlan, hogy szükséget érezzen a teljes pihenésre. E tudatlanságot tehetetlenségnek is mondhatnánk. Amikor a tehetetlenség megszűnik, akkor nincs semmilyen kijavíthatatlan rendellenesség, vagy legalábbis semmi elhasználódás, semmi hanyatlás, semmi állapot romlás, semmi diszharmónia, amit ne lehetne kijavítani. Ez minden. Na és aztán ott ez többiektől rád nehezedő BORZASZTÓ kollektív sugalmazás…

És ott van az emberi atavizmusból fakadó összes régi dolog: ésszerűnek lenni, óvatosnak lenni, okosnak lenni, óvintézkedéseket tenni, felkészülni a váratlan eshetőségekre, ó!... a hétköznapi emberi nyugalmi állapot teljes szövevénye. Annyira anyagias! A sejtek egész mentalizációja…