Hibaüzenet

Notice: Undefined offset: 1 counter_get_browser() függvényben (/var/www/html/mother/sites/all/modules/counter/counter.lib.inc 75 sor).

Pszichikai oktatás és spirituális oktatás

Nyomtatóbarát változat

Eddig csak olyan oktatással foglalkoztunk ami a földre született minden gyermeknek adható és amely kizárólag emberi képességekkel foglalkozik. De minden emberi lényben megvan a lehetőség, hogy nagyobb tudatosságra tegyen szert, ami túlszárnyalja a jelen életének határait, és lehetővé teszi, hogy részese legyen egy magasabb rendű és kiterjedtebb életnek. Sőt, a különleges lények életét mindig ez a tudatosság irányítja, ez a tudatosság szervezi meg létezésük körülményeit, és az egyéni reakcióikat ezekre a körülményekre. Amit az ember mentális tudata nem ismer, vagy nem tud megtenni, ez a tudatosság ismeri és megteszi. Olyan, mint egy csillag, amely a lényünk közepén ragyog, átvilágítva a külső tudat vastag burkán. Vannak, akik halványan sejtik jelenlétét, sok gyermek pedig a hatása alatt áll, ami spontán cselekedetükben vagy szavaikban olykor egyértelműen megmutatkozik. Sajnos, mivel a szülők legtöbbször nem tudják, miről van szó és nem értik meg, hogy mi történik a gyermekben, nem jól reagálnak. Amennyire csak lehet, tudattalanná nevelik a gyermeket erről a területről, a figyelmét a külső dolgokra koncentrálják, így hozzászoktatják, hogy azt gondolja: csak a külsőségek számítanak. Igaz, hogy a külső dolgokra való koncentrálás nagyon hasznos, feltéve, ha megfelelően alkalmazzuk. A nevelés három fő vonala - a fizikai, vitális és mentális - foglalkozik ezzel a témával és segít, hogy a személyiséget felépítsük, az egyént kiemeljük az amorf tudatalatti masszából, és helyesen meghatározott öntudatos entitást hozzunk létre. A pszichikus oktatással elérkezünk a létezés valódi okának, a földi élet céljának kérdéséhez, valamint a felfedezéshez, amelyhez az életnek vezetnie kell, és amely azt eredményezi, hogy az egyén életét az örök princípiumnak szenteli. Ezt a felfedezést általában misztikus élményhez, vallásos élethez kötik, mivel leginkább a vallások foglalkoztak az élet ezen aspektusával. Pedig ez nem feltétlenül van így: az Istenről alkotott misztikus fogalmat helyettesítheti az igazság filozofikusabb fogalma. A felfedezés ekkor is nagyjából ugyanaz marad, a hozzá vezető útra pedig még a legrendíthetetlenebb pozitivista is ráléphet, mivel a mentális fogalmaknak és elképzeléseknek nagyon kevés szerepe van a pszichikus életre való felkészülésben. A lényeg, hogy megéljük a tapasztalatot, az magával hozza saját valóságát és erejét minden elmélettől függetlenül, ami megelőzheti, kísérheti vagy követheti. Mivel az elméletek általában csak magyarázatok, melyeket azért találunk ki, hogy a tudás illúzióját keltsük magunkban. Az ember különböző nevekkel ruházza fel az eszményt vagy abszolút igazságot, amit keres, attól függően, hogy milyen környezetben született vagy milyen nevelést kapott. A tapasztalat azonban, ha őszinte, alapvetően ugyanaz; csak a szavak és mondatok különböznek, a tapasztaló ember hite vagy mentális neveltetése szerint. Minden megfogalmazás tehát csak megközelítés, amelynek fokozatosan kellene pontosodnia, ahogy az élmény egyre pontosabb és rendezettebb lesz. Ennek ellenére, hogy nagy vonalakban felvázoljuk a pszichikus nevelést, meg kell osztanunk néhány gondolatot arról - bármennyire relatívak legyenek is -, hogy mit értünk pszichikus lény alatt. Azt mondhatnánk például, az egyéni lény teremtése során a megszámlálhatatlan lehetőségek egyike. Ami minden megnyilvánulás legfelső eredetében szunnyad, időben és térben kivetül, és az egyetlen és egyetemes tudat közvetítésével konkrét formát ölt az egyén törvényében vagy igazságában, majd fokozatos fejlődés által annak lelkévé vagy pszichikus lényévé válik.

Hangsúlyoznom kell, hogy amit az imént röviden összefoglaltam, az nem a valóság teljes ismertetése és nem meríti ki a témát - távolról sem. Csak egy nagyon tömör magyarázat, aminek praktikus célja, hogy alapot szolgáltasson ahhoz az oktatáshoz, amelyet áttekinteni szándékozunk most.

Az individualizált lény igazsága a pszichikus jelenlétén keresztül lép kapcsolatba a lénnyel és életének körülményeivel. A legtöbb esetben ez a jelenlét úgymond a színfalak mögül tevékenykedik, anélkül, hogy felismernénk vagy ismernénk. Néhány esetben viszont észrevehető és a tevékenysége azonosítható; nagyon ritkán pedig kézzel foghatóvá válik, a tevékenysége pedig tökéletesen hatékonnyá. Az utóbbi esetben az ember teljes nyugalommal és biztonsággal éli életét, hiszen hatalma van végzete felett. A pszichikus oktatást pont azért kellene gyakorolni, hogy megszerezzük e hatalmat és tudatossá váljunk a pszichikus jelenlétéről. Ehhez azonban még egy különleges tényezőre is szükség van: a személyes akaratra. A pszichikus lény felfedezése és az azzal való azonosulás eddig nem szerepelt a hivatalos tantárgyak között, habár bizonyos művekben találunk hasznos és gyakorlatias utalásokat. Kivételes esetben pedig még olyan szerencsénk is lehet, hogy találkozunk valakivel, aki meg tudja mutatni az utat és segíteni tud a követésében, legtöbbször az egyén saját kezdeményezésére van bízva a próbálkozás. A felfedezés egyéni dolog, nagy elhatározottság, erős akarat és lankadatlan kitartás kell ahhoz, hogy elérjük a célt. Mindenkinek saját magának kell utat törnie önnön nehézségein keresztül. A cél valamennyire ismert, mivel akik már elérték, többé-kevésbé világosan beszámoltak róla. A felfedezés legfelsőbb értéke azonban a spontaneitás, a tisztaság: ez minden szokásos mentális törvény elől megszökik. Ezért ha bele akarunk vágni a kalandba, először fel kell keresnünk valakit, aki már sikeresen véghezvitte, aki tud minket támogatni és meg tud minket világosítani az úton. Vannak azonban magányos utazók is, számukra hasznos lehet néhány általános útmutatás.

A kezdőpont, hogy elkezdjük keresni magunkban azt, ami független a testtől és az élet körülményeitől, ami nem a mentális képződményből származik, mely megadatott nekünk. Nem a nyelvből, amit beszélünk, nem a környezet szokásaiból, amiben élünk, nem az országból és korból, amelyben születtünk. A lényünk mélységeiben meg kell találnunk azt, ami az egyetemesség, határtalan kiterjedés és töretlen folytonosság érzését kelti. Ekkor decentralizáljuk, kiterjesztjük, kitágítjuk magunkat; elkezdünk minden dologban, minden lényben élni, és megszűnnek a korlátok, amelyek az egyéneket elválasztják. Gondolkodunk a gondolataikkal, rezgünk az érzékeléseinkkel, érzünk az érzéseinkkel, minden és mindenki életében élünk. Ami addig élettelennek tűnt, hirtelen élettel teli lesz, a kövek felgyorsulnak, a növények éreznek, akarnak és szenvednek. Az állatok olyan többé-kevésbé artikulálatlan nyelven beszélnek, ami mindazonáltal tiszta és kifejező; mindent egy idő és határok nélküli, csodálatos tudat mozgat. És ez csak az egyik tényezője a fizikai megvalósításnak, sok más tényező is létezik. Mind segít, hogy meghaladjuk egoizmusunk korlátait, külső személyiségünk falait, a reakcióink erőtlenségét és akaratunk gyengeségét.

De mint már mondtam, a megvalósításhoz vezető út hosszú és nehéz, teli csapdával és megoldandó problémával, ami nem lankadó eltökéltséget igényel. Olyan ez, mint mikor a felfedező őserdőn vágja át magát egy ismeretlen földet kutatva, egy nagyszerű felfedezés reményében. A pszichikus lény is hatalmas felfedezés, ami legalább annyi lelkierőt és kitartást igényel, mint az új földrészek felfedezése. Néhány egyszerű szó talán hasznos tanácsként szolgálhat annak, aki eldöntötte, hogy elindul az úton.

Az első és talán legfontosabb tényező, hogy az elme képtelen spirituális dolgokat megítélni. Mindenki ezt állítja, aki írt valamit a témában; de nagyon kevesen valósították meg gyakorlatban. Mindazonáltal, akik haladni akarnak az úton, tartózkodniuk kell minden mentális véleménytől és reakciótól.

Minden személyes kényelem, kielégülés, élvezet vagy boldogság utáni törekvést fel kell adnod. Legyél csupán a fejlődés tüze, és mindent ami az utadba kerül, vedd úgy, hogy az a fejlődésedet segíti, és azonnal tedd meg a szükséges lépéseket a haladás érdekében.

Próbálj meg élvezni mindent, amit csinálsz, de soha ne tégy semmit az élvezet kedvéért.

Soha ne légy izgatott, ideges vagy nyugtalan. Maradj minden körülmények között tökéletesen nyugodt. Mégis légy mindig résen, hogy fel tudd fedezni, milyen irányba kell fejlődnöd, és soha ne vesztegesd az idődet.

Soha ne értelmezd a fizikai történéseket látszat szerint. Mindig csak egy ügyetlen kísérletei annak, hogy kifejezzenek valami olyant ami az igaz dolog és elkerüli a felszínes megértésünket.

Soha ne panaszkodj más viselkedésére, hacsak nincs meg az erőd, hogy megváltoztasd a természetében azt, ami ilyen cselekvésre készteti: ekkor változtasd meg, ahelyett, hogy panaszkodnál.

Bármit is teszel, soha ne feledd a célt, amit kitűztél magad elé. Ha elindultál e csodás felfedezés útján, nincs többé kicsi vagy nagy; minden ugyanolyan fontos, vagy gyorsítja, vagy késlelteti a felfedezés sikerét. Ezt tudván, mielőtt eszel, koncentrálj néhány másodpercig arra, hogy az étel, amelyet el fogsz fogyasztani, nyújthassa a testednek a szükséges szubsztanciákat, melyek egy szilárd alapként szolgálhatnak a hatalmas felfedezéshez, és energiát adnak, hogy kitarts a törekvésed során.

Mielőtt elalszol, koncentrálj néhány másodpercig arra, hogy az alvás állítsa helyre elfáradt idegeidet, hozzon békét és csendet agyadnak, így felébredvén megújult erővel folytathatod a nagyszerű felfedezés felé vezető utadat.

Mielőtt cselekszel, koncentrálj az akaratra, hogy a cselekvésed segíthesse, vagy legalábbis semmiképpen ne akadályozza a menetelésedet előre, a nagyszerű felfedezés felé.

Amikor beszélsz, mielőtt a szavak kijönnének a szádon, koncentrálj elég időn át, hogy ellenőrizhesd szavaidat és csak azokat mondd ki, amelyek feltétlenül szükségesek, és amelyek nem károsak haladásodra a nagyszerű felfedezés felé.

Összefoglalva, soha ne feledd az életed célját. A hatalmas felfedezésre való törekvés lebegjen mindig feletted, a tetteid és te magad felett, mint egy óriási fénymadár, mely lényed minden mozgásán uralkodik.

A törekvésed, fáradhatatlan kitartásod előtt hirtelen meg fog nyílni egy belső ajtó, és olyan tündöklő ragyogásban találod magad, ami által megbizonyosodsz a halhatatlanságodról. Ténylegesen megtapasztalod, hogy mindig is éltél és mindig is élni fogsz, csak a külső formák enyésznek el, melyek a te valóságodhoz képest olyanok, mint a ruhák, amelyeket kidobsz, ha tönkremennek. Ekkor kiegyenesedsz, megszabadulsz minden láncodtól, és ahelyett, hogy a Természet által rád rakott súlyok alatt görnyedve fáradoznál - amelyeket el kell viselned és meg kell tartanod, ha nem akarod, hogy összeroppantsanak - képes leszel továbbmenni, egyenesen és határozottan, tudatosan a végzetedről, az életed mestereként.

És mégis ez a leválás minden rabszolgaságából a húsnak,   ez a felszabadulás minden személyes kötődés alól, nem a végső eredmény. Más lépések is vannak a csúcsra érés előtt. És még ezeket a lépéseket lehet és kell is követni másoknak, amelyek megnyitják a jövő kapuit. Ezek a következő lépések alkotják a tárgyát annak, amit én spirituális oktatásnak hívok.

Ám mielőtt belépünk az új szakaszba, és foglalkozunk a kérdéssel részletesen, magyarázat szükséges. Miért teszünk különbséget a pszichikai oktatás, amiről az imént beszéltem, és a spirituális nevelés között, amiről most hamarosan beszélni fogunk?   Mivel a kettőt általában összekeverik a "jógikus fegyelem" általános kifejezés alatt, jóllehet nagyon különböző célok felé törekszenek: az egyik egy magasabb megvalósításra a Földön,  a másik egy menekülés minden földi megnyilvánulás elöl, akár az egész univerzumból, visszatérve a megnyilvánulatlanba.

Így azt mondhatjuk, hogy a pszichikai élet halhatatlan élet, végtelen idő, határtalan tér, egyre progresszívabb változás, töretlen kontinuitás, a formák világában, míg a spirituális tudatosság más felől azt jelenti, hogy élni a végtelenség és az örökkévalóság, ami kivetítendő az egész teremtésen, időn és téren túlra. Ahhoz, hogy tudatossá váljunk a pszichikai lényünkre és pszichikus életet éljünk, meg kell szüntetnünk minden egoizmust. Ám ahhoz, hogy igazán spirituális életet éljünk nincs szükségünk tovább egóra.

Itt a spirituális nevelésben is, a célt előbb kitesszük magunknak, az elme megfogalmazásában, bevonva különböző elnevezéseket, attól függően, hogy mi az a környezet amelyben felnőttünk, milyen útvonalat követtünk és milyenek az alkati vonzódásaink. Azok, akik vallásosak, hajlamosak Istennek nevezni, és az ő spirituális erőfeszítésüket azonosítják a minden formán túli transzcendens Istennel, szemben az immanens Isten minden formában lakozásával. Mások az Abszolútnak fogják hívni, a Legfelsőbb Eredetnek, mások Nirvánának; megint mások, akik a világot egy irreális illúziónak látják, az Egyetlen Valóságnak fogják nevezni, és azoknak, akik minden megnyilvánulást hamisságnak tekintenek, ez lesz az Egyetlen Igazság. És ezen kifejezések mindegyike tartalmaz némi igazságot, ám hiányosak, csak az egyik oldalát fejezve ki annak. Itt a mentális megfogalmazásnak szintén nincs nagy jelentősége, és ha egyszer már áthaladtunk a közbenső fázisára, a tapasztalat azonos.   Minden esetben, a leghatékonyabb kiindulási pont, a leggyorsabb módszer a teljes önátadás. Ezenfelül, nincs tökéletesebb öröm, mint a teljes önátadás öröme, mindannak ami fogantatásunk csúcsa: néhányaknak ez az Istenről alkotott elképzelés, másoknak pedig a Tökéletességről. Ha ezen önátadás kitartással és lelkesedéssel készül, eljön a pillanat amikor túlmegyünk a fogalmon és megérkezik egy tapasztalat ami megszökik bármilyen leírástól, ám szinte mindig azonos hatásaiban. És amint az önátadás egyre tökéletesebbé és teljesebbé válik, kísérni fogja a törekvés az azonosulásra, egy  teljes egyesülésre Azzal, akihez adtad magad,   és apránként ez a törekvés le fog győzni minden különbséget   és minden ellenállást, különösen akkor, ha a törekvéssel együtt van egy intenzív és spontán szeretet,   mert akkor semmi sem állhat a győztes lendület útjába.

Van egy lényeges különbség az iménti azonosulás, és a pszichikai lénnyel való azonosulás között. Az utóbbit egyre inkább tartóssá lehet tenni, és bizonyos esetekben állandóvá válik, és soha nem hagyja el a személyt, aki felismerte, függetlenül az ő lehetséges külső aktivitásától. Más szóval, az azonosulás már nem valósul meg csak a meditációban és a koncentrációban, ám ezek a hatással vannak az egyén életének minden pillanatára, alvásban valamint ébrenlétben.

Másrészt viszont, a  felszabadulás minden formája, és az azonosulás  azzal,  ami túl van formán, nem tarthat abszolút módon; mert automatikusan elhozza az anyagi forma feloldódását. Egyes hagyományok azt mondják, hogy ez az oldódás elkerülhetetlenül megtörténik a teljes azonosulást követő húsz napon belül. Ám ez nem feltétlenül van így, és akkor is, ha a tapasztalat csak pillanatnyi, ez létrehoz a tudatosságban következményeket, amik soha nem halványulnak el, és kihatnak a lény minden belső és külső állapotára. Továbbá, amint az azonosulás már megvalósult, szándékosan meg lehet újítani, feltéve, hogy tudjuk, hogyan helyezzük magunkat ugyanazon körülmények közé.

Ez a belemerülés a forma-nélkülibe, a keresett legfelsőbb megszabadulás azoknak, aki el akarnak menekülni egy létezéstől, aminek már nincs semmilyen vonzereje számukra. Nem meglepő, hogy elégedetlenek a világgal a  jelenlegi formájában. De egy felszabadítás, amely elhagyja a világot, ahogy van, és semmilyen módon nem befolyásolja az életfeltételeket melyektől mások szenvednek, nem elégíti ki azokat, akik visszautasítják egy adomány élvezetét, aminek a kizárólagos birtokosai, vagy majdnem, azokat, akik egy tündöklésre méltóbb világról álmodnak, amely a látszólagos zűrzavar és általános nyomor mögött rejtezik. Ők megosztják álmukat másokkal, a csodákat amiket felfedeznek saját belsejük feltárásában. És az ehhez szükséges eszközök elérhető közelségben vannak, most már, hogy megérkeztek felemelkedésük csúcsára.

A forma határain túlról, egy új erőt lehet előhívni, egy tudatosság hatalmat, amely még ki nem fejezett, és annak megjelenése által képes lesz megváltoztatni a dolgok menetét, és létrehozni egy új világot. Az igazi megoldása a szenvedés,  tudatlanság és halál problémájának, nem egy egyéni menekülés a földi nyomorúságból az önmegsemmisülés által a megnyilvánulatlanba, sem egy problematikus kollektív szökés az egyetemes szenvedéstől, egy teljes és végső visszatéréssel a teremtésnek a teremtőjéhez, így gyógyítva meg az univerzumot annak eltörlése által, hanem egy átalakulás, az anyag a Természetnek a tökéletesség irányába való felfelé menetelésének logikus folytatásával előidézett teljes színeváltozása, egy új faj létrehozása által, amely olyan az emberhez képest, mint az ember az állathoz képest, és ami egy új erőt, egy új tudatosságot és egy új hatalmat hoz el a Földre. És így kezdődik egy új oktatás, ami szupramentális oktatásnak nevezhető; ez annak a mindenható tevékenységével nem csak az egyes lények tudatosságára fog hatni, hanem arra az anyagra is, amelyből azok felépülnek, és arra a környezetre is, amelyben élnek.

Ellentétben az oktatási típusokkal melyeket korábban említettük, amely alulról felfelé haladás a lény különböző részeinek emelkedő mozgásával, a szupramentális oktatás haladása felülről lefelé lesz,  a befolyása terjed a lény egyik állapotából a másikba, míg végül elér a fizikaiig. Ez az utolsó átalakulás csak akkor jelenik meg láthatóan amikor a lény belső állapotai már jelentősen átalakultak. Ezért meglehetősen ésszerűtlen, megpróbálni felismerni a szupramentális jelenlétét a fizikai megjelenése által. Mert ez fog utoljára változni és a szupramentális erő sokáig munkálkodhat az egyénben, mielőtt bármi is érzékelhetővé válik az ő testi életében.

Összefoglalva elmondható, hogy a szupramentális oktatás nem fog az emberi természet egy progresszív formációjában és látens képességeiben egy növekvő fejlődést eredményezni, hanem a természet saját átalakulásában, a lény teljes egészének színeváltozását, egy új emelkedést a fajok fölé, az emberen túl az emberfölötti felé, hogy elérje egy isteni faj megjelenését a Földön.

Bulletin, 1952. február

magyar