1963 március 16. ("Csak akkor halsz meg, amikor Akarod.")

Az Anya

Agendája

(A március 9.-i beszélgetéssel kapcsolatosan: "Egy néhány másodperces tapasztalat amit kaptam, azt a benyomást keltette, hogy a legfontosabb probléma megoldódott." Ez az az élmény volt amit Anya "a halál halálának" hívott.)

Ezek a dolgok furcsák... Nem emlékszel aktívan, azaz egyáltalán nem találsz egyetlen gondolatot sem kifejezni a tapasztalatot, még a tapasztalat aktív érzése is elhalványul. És mégis akkor már nem ugyanaz a személy vagy - ez a figyelemre méltó dolog! Tapasztaltam ezt a jelenséget többször (nem emlékszem, elég világosan elmondani neked, hogy pontosan hányszor), többször az életemben, mindig ugyanaz a dolog: a továbbiakban a személy nem ugyanaz, valaki mássá válsz. Minden a kapcsolat az élettel, a tudatossággal, a mozgással - minden megváltozik. Mégis, a központi dolog csak egy homályos benyomás. A tapasztalatnak abban a pillanatában, egy másodpercig, ez annyira egyértelmű, olyan pontos - egy villám. De aztán ... valószínűleg az agy és idegrendszer képtelen annak megőrzésére. De az összes kapcsolatok megváltoznak, egy másik személy vagy.

Láttam már ezt a jelenséget nagyon gyakran. Például, a hétköznapi életben az a benyomásunk (kevés ember van ennek tudatában, de mindenkinek megvan a benyomása, tudom), hogy „alá vagyunk vetve” – a Sorsnak, a Végzetnek, egy akaratnak, a körülményeknek: – a szavak között nincs különbség - valaminek, ami ránk nehezedik, és rajtunk keresztül igyekszik megnyilvánulni. De ránk nehezedik. Ezek voltak az első tapasztalataim: fölé emelkedés (nagyon régen, a század elején). És ez volt az a fajta tapasztalat: egy másodperc, de hirtelen, oh, akkor fölé emelkedve találod magad. Emlékszem, mert abban az időben azt mondta az embereknek, tudom (talán már a Kozmikus ellenőrzést kerestem, ez volt a kezdete, vagy talán csak előtte), azt mondtam nekik: "Van egy állapot, amelyben szabadon dönthettek arról, hogy mit fogtok csinálni; amikor azt mondod, 'akarom ezt' az azt jelenti, hogy meg fog történni." Ez volt a benyomásom amivel éltem. A gondolkodás helyett, hogy "Szeretném, hogy ez történjen, szeretném, hogy az történjen," azzal az érzéssel, hogy a döntést a Sorsra hagyták , az a benyomás, hogy te vagy a fent, és hozod a döntést: dolgok LEGYENEK ilyenek, dolgok LEGYENEK olyanok.

Ez az emlékem a század elejéről való.

Sok ilyen fajta tapasztalatom volt - elég sok belőlük. És az utolsó „a halál halála” élmény óta, amely egy másodpercig tartott, az a benyomásom… Korábban, amikor dolgoztam az embereken, vagy azért, hogy visszatartsam őket a haláltól, vagy hogy segítsem őket, ha már meghaltak - dolgok százait és százait tettem egész idő alatt -, azzal az érzéssel tettem, hogy a halál, mint ez (gesztus Anya fölött) valami legyőzendő vagy leigázandó, vagy valami, aminek a következményeit helyesbítenünk kell. De nem volt mindig így, a Halál volt... (nevet), egy kissé magasabban. És ettől a pillanattól kezdve [a halál halála], a fej föléje emelkedett - a fej, a tudatosság, az akarat volt felül. Az Úr oldalán.

Volt egy élmény elég régen, amikor Sri Aurobindo itt volt: egy éjszaka azt tapasztaltam, hogy kapcsolatban vagyok a Legfelsőbb Úrral, és ez konkrét volt:

"Csak akkor halsz meg, amikor Akarod."

Nem emlékszem részleteiben (leírtam), de az elképzelés valami ilyesmi volt: Az Úr kizárólag a Te hozzájárulásoddal tesz halottá - a hozzájárulásod szükséges ahhoz, hogy meghalj. És hacsak nem Ő dönt, akkor soha nem halsz meg. Ez a két dolog: a halálhoz szükségünk van valaminek (azaz a lélek legbelső magjának) az egyetértésére, a léleknek kell mondani, hogy igen, akkor meghalunk; és amikor a lélek igent mond, az Úr dolga a döntés. És e tapasztalat óta ott az a bizonyosság, hogy csak akkor tudsz meghalni, ha az Úr is úgy akarja, hogy ez teljes mértékben az ő akaratától függ, nincsenek balesetek, sem "előre nem látható szerencsétlenségek", mint az emberi lények vélik -, mindez nem létezik: ez az, Ő Akarata. Attól az élménytől eddig az utolsóig [a halál halála], éltem ebben a tudásban. Mégis az az érzésem, ... nem valami teljesen ismeretlen, hanem érthetetlen. Az érzés, hogy valami van a tudatosságban, amely nem érti, (az "érti" -t úgy értem, hogy rendelkezni a hatalommal tenni és visszavonni, ez az amit úgy hívok "megérteni": a hatalom megvalósítani és visszavonni, ez az igazi megértés, a HATALOM), nos valami, ami eddig elkerült. Ez volt még mindig a Végtelen Legfelsőbb rejtélye. És amikor ez a tapasztalat [a halál halála] jött, aztán, "Ah, ott van! Megvan, megfogtam! Végül, az enyém."

Nem volt sokáig (nevet) elment. De a hozzáállásom megváltozott. Ez még egy dolog, látom felülről; fölé emelkedtem, az elhelyezkedésem fölötte van.

Mindig megfigyelhetem nagyon óvatosan, valahányszor valaki itt halt meg az Ashramban, nos (egy vagy két ember halt meg ezen tapasztalatom óta, különösen az idős orvos nővére) nos, ez TELJESEN MÁS volt. Olyan volt, mintha felülről láttam volna. Nem volt többé bármilyen rejtély. Ám ha kérsz, hogy magyarázzam meg... azt nem tudom - a szavak, az elme, nincs. De a tudatosság HELYZETE más volt - a tudatosság helyzete. Egészen más.

És ez ugyanúgy történik minden alkalommal.¹ De lehet, hogy évekbe telik tudatos erővé válni. És JELEN ESETBEN a tudatos erőn azt értem, hogy képesnek lenni egyaránt okozni vagy megakadályozni a halált, okozni a szükséges erők mozgását: majdnem egy gépies tevékenység a sejteken. S az erő azt jelentené: tudsz halált okozni, és meg tudod akadályozni a halált.

De NINCS TÖBBÉ a szokásos éles hasadás érzés élet és halál közt, amelyek egymás ellentétei – a halál nem az élet ellentéte! Erre akkor rájöttem, és soha többé nem felejtem el. A halál NEM az élet ellentéte, az nem az élet ellentéte.²

Olyan, mint egy változás a sejtek működésében,³ vagy szervezettségükben... Amikor most ezt mondom, megpróbálok visszahúzni egy mélyre eltemetett emlékezetet. Ám pont ez a lényeg. És ha ezt egyszer megértetted, (mindent megértettél amit tenni tudsz) nagyon egyszerű: könnyedén vissza tudod tartani, hogy ilyen vagy olyan úton haladjon (Anya összekulcsolja az ujjait, a háló egyik oldalán és a másikon), teheted ezt vagy azt. Aztán szinte gyerekjáték, hogy valaki meghaljon, vagy hogy valaki éljen! De ezt jobb, ha nem mondjuk ki.

Természetesen ez… ez az élet új szakaszát jelentené a Földön.

(csend)

Ez majdnem eredmény lehet (később, egyszer egy felfelé ívelő modern tudománynak) egy ANYAGI tudásban. Ez nem lenne az [Anya tapasztalata] hanem egy kép arról, ahogy Sri Aurobindo hívja egy illusztráció, egy ábrázolás, a legközelebbi szó a "kép". Egy kép, nem maga a dolog, hanem vetítés, mint egy mozivásznon.

(csend)

Egyértelmű, hogy... Egyértelmű, hogy közeledünk ahhoz, ami a hétköznapi tudatosság vonatkozásában a csodák világa.

(hosszú csend)

Alapvetően, megérteni a teremtést, hogyan képes ezt csinálni - ennyi. Amikor megérted, tudod csinálni. Bármely ember megteszi tudatos akarattal itt (Anya egy gesztust tesz, mintha szemellenző lenne rajta) de egy láthatatlan erővel, amely lehet, hogy nem jön, ami vagy rendelkezésére áll, vagy sem. És, az a láthatatlan Erő az, ami CSELEKSZIK. Az embereknek lehetnek elképzeléseik, de nincs hatalmuk. De ha teszed azt a mozdulatot, és mész innen ODA (gesztus fent), azután rájössz, hogy mindazok, elképzelések, olyanok mint egy egyetemes billentyűzet hangjai; játszhatsz az összes hangon, ez kitűnő, és egy szép zenekar lesz, de ez nem alapvető fontosságú, ez mellékes. AZ [a láthatatlan erő] ami szükséges. AZ tudja, hogyan kell csinálni, és hogyan kell játszani.

¹ Később, anya hozzátette: "Mondhatni, egy rendkívül erőteljes élmény de ami nem marad meg, kivéve a hatását: más személlyé válás, megváltozott helyzet. Nem lennék képes leírni az élményt, de a helyzetem megváltozott. Ez történt minden alkalommal. Ez nagyon különbözik a többi tapasztalatoktól: azok maradnak, érted őket teljesen, nem tűnnek el - ám nincs meg a hatalmuk megváltoztatni a személyedet. Ez két típusa a tapasztalatoknak, mindkettő nagyon hasznos, de nagyon különböznek egymástól. A nagyon erőteljes de nagyon rövid fajtájú megtapasztalások azok, amik később a másik típus formájában fejeződnek ki. A másik tapasztalatok azok, amelyek RÖGZÍTIK a tudatosság egy bizonyos területében, azt az első tapasztalatot amely csak jött mint egy sokk - kényszerítő de átmeneti sokk. És néha ez sokáig tart - korábban évekbe telt az első tapasztalatok, és az eredmény között; most az intervallum úgy tűnik, egy kicsit rövidebb, de még így is időbe kerül. És ugyanezt a folyamatot követi minden alkalommal: valami jön, eléri a szükséges hatást, majd a tudatosság mintha bealudna azon a ponton, mintha egy néma lappangási idő szükségeltetik, - abbahagyod a témával való foglalkozást - és ez újra felbukkan egy hosszú ciklus végén, de mintha megemésztődött, asszimilálódott volna, és ekkor már készen állsz a teljes tapasztalathoz." _(vissza)

² Hirtelen eszembe jutott ez az öt vagy hétezer éves furcsa verssor a Védikus Bölcsektől: „Felfedezte a két világot, az örökké valót, és EGY fészekben” (Rig-Véda, I.62.7) _(vissza)

³ Így a sejtek mélyén az a kulcs ott van, ott található az átjáró, nem egy ''túl'' világban, hanem ebben a valós világban, ahol halál nem az élet ellentéte - ahol a halál nincs többé (ez a valós világ ahol leesel a kövekre súlytalanul, és karcolások nélkül?) _(vissza)