31.

31. Amit kívántam, vagy amit a helyes dolognak tartottam, nem valósult meg; nyilvánvaló tehát, hogy nincs semmilyen Teljesen Bölcs, aki irányítja a világot, csak vak Véletlen és brutális Okozatiság van.

Egyes emberek számára az események mindig ellentétben állnak azzal, amire vágynak vagy azzal, amiről azt hiszik, jó nekik. Gyakran kétségbe esnek. Szükséges ez a fejlődésükhöz?

A kétségbeesés sohase szükséges a haladáshoz; ez mindig a gyengeség és a tamas (szanszkrit nyelven: sötétség) jele. Gyakran egy ellentétes, ellenséges erő jelenlétét mutatja, mondhatnám, egy olyan erőét, ami szándékosan a sadhana ellen cselekszik. Szóval, az élet minden körülménye között nagyon óvatosnak kell lennünk, hogy védekezzünk a kétségbeesés ellen. Emellett, ez a szokás, hogy valaki komor, morózus, az elkeseredés miatt, nem igazán az eseményektől függ, hanem az emberi természetbe vetett hit hiánya miatt van. Ha valakinek van hite, még ha csak önmagában is, minden nehézséggel, minden körülménnyel képes szembenézni, még a legmostohábbakkal is, elkedvetlenedés és kétségbeesés nélkül. Férfiként küzd mindvégig. Azok az emberi természetek, amelyekből hiányzik a hit, hiányzik a kitartás és a bátorság is.

Sri Aurobindo azt mondja nekünk, hogy az emberi lények számára a fizikai életben elért siker mértéke az egyéni és az univerzális fizikai természet közötti harmónia mértékétől függ. Egyes emberek akarata spontán összhangban van a kozmikus Természet akaratával, s mindenben sikert aratnak, amit elvállalnak, míg mások épp ellenkezőleg, olyan akarattal bírnak, ami többnyire egyáltalán nincs összhangban a kozmikus Természet akaratával, s ők mindenben kudarcot vallanak, amibe csak belefognak!

Arra a kérdésre válaszolva, hogy mi is szükséges a haladáshoz egy fejlődő világban, nos, minden szükségszerűen segítség lehet a haladáshoz. Ám az egyéni fejlődés, haladás jelentős számú megélt életen, s számtalan élményen terjed keresztül. Nem ítélhető meg egyetlen élet alapján, a születés és a halál között. Egészében véve, annyi bizonyos, hogy egy kudarcban és vereségben telt élet élménye éppolyan hasznos a lélek növekedéséhez, mint egy sikeres és győzedelmes élet élménye. Kétségkívül sokkal hasznosabb, mint egy eseménytelen életé, mint amilyen az emberi lét általában, s amelyben siker és kudarc, megelégedettség és csalódottság keverednek és követik egymást. Egy élet, ami „természetesnek” tűnik és nem igényel különösebb erőfeszítést.

1960. május 4.