30. (Láttam egy gyereket a sárban hemperegni, és ugyanazt a gyereket...)

30. Láttam egy gyereket a sárban hemperegni, és ugyanazt a gyereket csillogón, miután megtisztította az anyja, de mindkétszer megremegtem a tisztaságától.

Megtarthatja egy gyermek a tisztaságát, ha már felnőtt?

Elméletben nem lehetetlen. Azok az emberek, akik a városoktól, civilizációktól és kultúráktól távol születtek, a földi testük élete során megtarthatják spontán tisztaságukat, a lélek azon tisztaságát, amelyet nem homályosított el a működő elme.

A tisztaság, amelyről Sri Aurobindo beszél az ösztön tisztasága, amely spontán engedelmeskedik a Természet impulzusainak, sohasem számít, sohasem kétkedik, nem kérdezi, hogy valami jó. vagy rossz, hogy erény-e vagy bún, hogy helyesen vagy helytelenül cselekszünk, hogy az eredmény kedvező, vagy kedvezőtlen lesz. Ezek a fogalmak akkor jelennek meg, amikor a mentális egó színre lép, elkezdi uralni a tudatot és elleplezni a lélek spontaneitását.

A modem "civilizált" életben a szülők és tanárok a gyakorlatias és ész- szerű "jó tanácsaikkal" nem vesztegetik az időt: elkezdik eltüntetni ezt a spontaneitást, amelyet ők tudattalanságnak neveznek, majd pedig nagyon kicsiny, nagyon szűk korlátozott egóval helyettesítik. Az egó magába fordul, a rossz viselkedés, a bűn és büntetés, vagy a személyes érdek, számítás és haszon fogalmaival van teli, amelyek mind elkerülhetetlenül növelik a vitális vágyat, elnyomás, félelem vagy önigazolás által.

A teljesség kedvéért azonban el kell mondanunk, hogy mivel az ember mentális lény, fejlődése során szükségképpen hátra kell hagynia a tudattalan és spontán tisztaságot, ami nagyon hasonlatos az állat tisztaságához, és miután túljutott a mentális kiforgatás és tisztátalanság időszakán, az elme fölé emelkedhet, az isteni tudatosság magasabb rendű és fényes tisztaságába.

1960. április 27.