56. Ó, lelkes vitatkozó, amikor felülkerekedsz egy vitában, akkor...

56.  Ó, lelkes vitatkozó, amikor felülkerekedsz egy vitában, akkor vagy nagyon szánalomra méltó; mert elszalasztottál egy lehetőséget, hogy kitágítsd tudásodat.

Mi a haszna a vitának? MI a legjobb módja annak, hogy valaki megértesse másokkal, amit igaznak gondol?

Általában, akik szeretik megvitatni a dolgokat, ők azok, akiknek szükségük van az ösztönző ellentmondásra ahhoz, hogy tisztázzák ideáikat.

Ez egyértelműen az alapfokú intellektuális fokozat jele.

De ha pártatlan szemlélőként tudsz „megjelenni” a vitában – még akkor is, ha részt veszel benne és közben a másik személy veled beszél – ez a lehetőség mindig hasznodra válhat, megfontolni egy kérdést vagy egy problémát különböző szemszögekből; és azáltal, hogy ellentétes nézeteket próbálsz meg összeegyeztetni, tágíthatod ideáidat és egy átfogóbb szintézis felé emelkedhetsz.

Arról, hogy mi a legjobb módja másoknak bizonyítani, amit valaki igaznak érez, az az, hogy meg kell élni azt – nincs más mód.

Hogy van az, hogy elveszítünk egy esélyt tudásunk tágítására azáltal, hogy nyerünk egy vitában?

A vita sosem más, mint vélemények egy konfliktusa; és a vélemények nem mások, mint az igazság nagyon töredékes aspektusai. Még ha képes is lennél összerakni és szintetizálni minden véleményt egy adott témában, még akkor sem érnél el semmit, csak az igazság egy nagyon tökéletlen kifejezését.

Ha nyersz egy vitában, az azt jelenti, hogy a véleményed nyert más véleménye fölött, nem feltétlenül azért, mert a tiéd igazabb volt, mint az övé, hanem mert jobb voltál érveid forgatásában, vagy, mert te egy makacsabb vitázó voltál. És arról meggyőződve jössz ki a vitából, hogy igazad abban, amit állítasz; és tehát elveszítesz egy esélyt, hogy meglásd a kérdés egy más szemszögből, másból, mint a sajátod és hozzáadd az igazság egy aspektusát ahhoz vagy azokhoz, melyeket már birtokolsz. Saját gondolatod börtönében maradsz és visszautasítod tágítását.

1961.március 17.