1966. február 23. (Két szerencsétlenül járt fiatal férfi története)

Az Anya

Agendája

(Tekintettel az 1951. április 14.-i beszélgetésre melyben Anya két fiatal férfi történetét meséli el, akik szerencsétlenül jártak és macskát használtak mintegy vitális segítségként, hogy tájékoztassák Anyát halálukról.)

Charles de F.! Ő az, emlékszem, Franciaország nagykövetének (Ausztriai, azt hiszem) volt a fia. Alhadnagy volt. A századával kiment megtámadni egy lövészárkot, és mindannyian meghaltak. Az egy mészárlás volt.

Ám van egy folytatás a történethez... Ő később eljött. Amint újra formálódott, jött; közel maradt hozzám, és azt mondta nekem: "Azért jöttem, mert az volt a vágyam, és a szándékom, hogy Indiába mehessek veled, és szeretném elérni azt." És jött velem; amikor elindultunk Indiába (másodszor), ő jött velem. És még a visszatérésem után - jóval azután annak amikor Pavitra idejött - egy este, hirtelen megláttam F.-et és Pavitrát ölelkezni. Csak úgy. Aztán F. belé lépett. És az az érdekes, hogy Pavitra nem kedvelte a verseket, és nagyon kevésé érdekelte a művészet, és miután a fiú egyesült vele, a költészet egy nagyon speciális megértésével kezdett rendelkezni, és érdeklődést mutatni a művészet iránt! Ő tényleg érzet egy változást magában (nem mondtam meg neki, mi történt).

Láttam több ilyen esetet, de ez annyira tiszta volt! Olyan egyértelmű és pontos! És aktív gondolat közreműködése nélküli – nem gondolkodtam ezen egyáltalán. Egyik este így láttam őket: Pavitra kijön a testéből, és a másik távozik... (ő mindig nyugalomban volt az aurámban), elhagyta az aurámat, ölelkeztek, majd az egyik belépett a másikba¹,

Elég fiatal fiú volt, huszonegy éves. Az az első háború volt, a lövészárkok háborúja.

A másik² szintén költő volt, ám valamiféle nagyon jó emberek fia (azt hiszem, az alsó középosztályból valók voltak, vagy talán még parasztok, vidéki emberek), nagyon jó emberek, akik jelentős erőfeszítéseket tettek, hogy elküldjék a fiúkat Párizsba tanulni. Kiváló tanuló volt. Az előzővel azonos korú: húsz-huszonegy éves. Meglehetősen jó költő volt, intelligens, és különösen járatos az okkultizmusban. Ám nem formálódott meg belsőleg, csak az ő vitális tudatossága volt az ami átragadt a macskára.

Ám furcsa módon, a macska tekintete teljesen megváltozott.

¹ A rendkívül érdekes az a tény, hogy egy kicsit később Anya látni fogja ugyanazt a jelenséget (a "halott ember" egyesül Pavitrával) újra, a sejtek tudatosságával, és a testnek az új látása új részleteket hoz ki, melyek megszöktek Anya okkult látása elől, mintha a test egyedül látta volna pontosan, hogy mi van "a másik oldalon". _(vissza)

² Aki nem a háborúban halt meg, hanem Párizsban meggyilkolták. _(vissza)