192. (A régi indiai társadalmi ideál a paptól az élet önkéntes...)

192. A régi indiai társadalmi  ideál a paptól az élet önkéntes egyszerűségét, tisztaságot, tanultságot és a közösség ingyenes tanítását követelte meg, az uralkodótól hadviselést, kormányzást, a gyengék védelmét és életének feláldozását a harcmezőn, a kereskedőtől kereskedelmet, hasznot és a haszon ellenszolgáltatás nélküli visszatérítését a közösségnek, a szolgától munkavégzést a többiek számára és anyagi javakat. A szolgasága jóvátételeként megkímélte őt az ön-megtagadás adóterhétől, a vér adóterhétől és a gazdagság adóterhétől.

A kezdetekben, mintegy hatezer évvel ezelőtt, ez teljesen igaz volt, és minden egyént természete szerint soroltak be. Ezután vált merev, egyre inkább önkényes társadalmi megfeleléssé (a születésnek megfelelően), amely teljesen figyelmen kívül hagyta az egyén valódi természetét. Egy hamis elképzeléssé vált, és el kellett tűnnie.

De fokozatosan, az emberi fejlődéssel, az emberi tevékenységeket egyre hasonlóbb, kevésbé merev, igazabb módon sorolták be (az egyének természetének és képességének megfelelően).

1969. november 7.