374.-376. (Fogadjam el a halált vagy forduljak meg és birkózzak vele, és...)

374. Fogadjam el a halált vagy forduljak meg és birkózzak vele, és győzzem le? Úgy lesz, ahogy azt Isten óhajtja bennem. Mert akár élek, akár halok, én mindig vagyok.

375. Mi ez a dolog, amit halálnak hívsz? Isten meghalhat? Ó, te, aki féled a halált, az Élet az, aki hozzád jött, egy halálfejjel játszadozva és a rettegés maszkját viselve.

376. Van módja a fizikai halhatatlanság elérésének, és a halál a mi választásunk alapján létezik, nem a Természet kényszere. De ki szeretne egy kabátot száz évig hordani vagy bezárva lenni egy szűk és változatlan szobában egy hosszú örökkévalóságig?

Ha valaki úgy érzi, hogy munkája véget ért ebben az életben és hogy ő semmi többet nem kínál, nem lenne jobb neki, meghalni és újjászületni ahelyett, hogy húzzon tovább egy céltalan létezést?

Ez az, amit az elégedetlen ego kérdez magától amikor úgy találja, hogy a dolgok nem mennek, vágyai szerint.

De valaki, aki az Istenihez tartozik és élni akar az igazságban tudja, hogy az isteni a földön fogja tartani őt mindaddig, amíg Ő érzékeli a hasznosságát a földön és rávenni, hogy hagyja el a földet, amikor már semmi több tennivalója ott. Tehát a kérdés nem merül fel, és ő élni fog csendben az Isteni legfelsőbb bölcsességnek a bizonyosságában.

1970. március 6.

Azt írtad tegnap: "De valaki, aki az Istenihez tartozik..." Vajon nem mindenki, bárki legyen is, az istenihez tartozik?

Amikor azt mondom, "valaki, aki az Istenihez tartozik" úgy értem, egy lény, aki eltörölte az egot magában, aki folyamatosan az Isteninek a tudatában van, akinek már nincs bármi személyes akarata, aki csak az Isteni impulzus alatt cselekszik és akinek nincs más célja, mint azt tenni, amit az isteni akar tőle.

Nem hiszem, hogy sok ember van ebben az állapotban. És természetesen ezek az emberek soha nem aggódnak, hogy az életük hasznos-e vagy sem, mivel már csak az Isteninek és az Isteni által léteznek és már nincs semmilyen személyes életük.

1970. március 7.