431.-434. (A filozófusok, akik Májaként utasítják el a világot: bölcsek és...)
431. A filozófusok, akik Májaként utasítják el a világot: bölcsek és aszkéták és szentek; de néha kénytelen vagyok azt gondolni, hogy csak egy kicsit, de ostobák is, és hagyják, hogy Isten túl könnyen becsapja őket.
432. Ami engem illet, én úgy vélem, jogom van ragaszkodni ahhoz, hogy Isten ugyanúgy odaadja Magát nekem a világban, mint rajta kívül. Miért alkotta egyáltalán, ha el akarná kerülni ezt a kötelezettséget?
433. A Májavádin egy álomként beszél az én Személyes Istenemről és jobban szeret a Személytelen Létezőről álmodni; a Buddhista ezzel is felhagy, mint képzelgéssel, és jobban szereti a Nirvána álmát és a nemlétezés üdvösségét. Ilyenformán az álmodók mind buzgón gyalázzák egymás látomását, és csodagyógyszerként a sajátjukkal kérkednek. Amiben a lélek legteljesebben örömét leli, az a gondolkodás számára a végső valóság.
434. A Személyiségen túl a Májavádin látja a meghatározhatatlan Létezést; én követtem őt oda, és túl azon ráleltem az én Krisnámra a meghatározhatatlan Személyiségben.
Mint mindig, itt is Sri Aurobindo csodálatos módon teszi egyértelművé számunkra az emberi állítások ostobaságát, amelyek mindegyike arrogánsan tagad bármit, ami nem a saját felfedezése, vagy a saját személyes tapasztalata.
A bölcsesség minden elmélet befogadásával kezdődik, beleértve a legellentmondásosabbakat is.
1970. április 1.