497.-499. (Amikor rájöttem, hogy a fájdalom a gyönyörnek az ellentétes...)

497. Amikor rájöttem, hogy a fájdalom a gyönyörnek az ellentétes oldala és a kiképzés rá, akkor törekedtem, hogy csapásokkal halmozzam el magam, és megsokszorozzam a szenvedést minden tagomban; mert még Isten kínzásai is lassúnak és csekélynek és hatástalannak tűntek nekem. Ekkor Szerelmem vissza kellett tartsa a kezemet és így kiáltott fel: „Hagyd abba, mert az én korbácsütéseim elegendők a számodra.”

498. A régi szerzetesek és vezeklők önkínzása abnormális volt és ostoba; mégis a természetellenességeik mögött megvolt a tudásnak egy titkos érzékelése.

499. Isten a mi bölcs és tökéletes Barátunk; mert ő tudja, mikor kell odacsapni, csakúgy, mint azt, hogy mikor kell dédelgetni, mikor kell elpusztítani minket, nem kevésbé, mint azt, hogy mikor kell megmenteni és segítségül sietni.

Csak egyetlen valódi bölcsesség van a Legfelsőbb Úr bölcsessége. Így, feladva minden személyes akaratot és akarni amit az Isteni akar, ez az egyetlen módja valóban bölcsé válni.

1970. április 24.