125. Minden törvény, bármennyire átfogó vagy zsarnoki is legyen az, találkozik valahol egy ellentétes törvénnyel, amellyel a működése ellenőrizhető, módosítható, hatályon kívül helyezhető vagy megkerülhető.

126. A Természet leginkább kötelező érvényű Törvénye csak egy rögzített folyamat, amelyet a Természet Ura alkotott és használ folyamatosan; a Szellem hozta létre ezt a Törvényt, és a Szellem tudja meghaladni, nekünk azonban először a börtönünk kapuit kell megnyitnunk, és meg kell tanulnunk kevésbé a Természetben élnünk, mint a Szellemben.

Nincs a természetnek olyan törvénye amit nem lehet legyőzni, és megváltoztatni, ha hiszünk abba, hogy mindent az Úr irányít, és hogy lehetséges közvetlen kapcsolatba kerülnünk vele, ha tudjuk hogyan lehet megszökni az ősi szokások börtönéből, és átadni magunkat fenntartások nélkül az Ő akaratának.

Igazából semmi sincs rögzítve, minden állandó változásban van; és ez a növekvő átalakulás lépésről lépésre elvezeti ezt a tudattalan és halandó teremtést az Úr örök és mindenható tudatosságához.

1969. augusztus 3.

127. A Törvény egy folyamat vagy egy képlet; de a lélek használja a folyamatokat, és haladja meg a képleteket.

A természet törvényei csak addig kényszerítőek a fizikai természetre, amíg ez a természet a pszichikai lény (a lélek) hatása alá nem kerül; mivel a pszichikai lény birtokolja az isteni erőt, amely az összes folyamatot és szabályt felhasználhatja saját céljaira, és saját akarata szerint átalakíthatja azokat.

1969. augusztus 5.

128. Élj a Természet szerint, ami a Nyugat irányelveit működteti; de melyik természet szerint, a test természete szerint, vagy azon természet szerint, ami meghaladja a testet? Ezt először meg kell határoznunk.

129. Ó, Halhatatlanság Fia, ne a Természet, hanem Isten szerint élj; és késztesd őt, hogy szintén a benned élő isteniség szerint éljen.

Kedves Anya,

Mit ért it Sri Aurobindo azon, hogy "azon természet szerint, ami meghaladja a testet"?

A természet, amely meghaladja a testet, az a természet, amely tovább él a test eltűnése után is; az a pszichikai természet halhatatlan és isteni lényegében. A pszichikai lény képes tudatában lenni a középpontjában lévő Isteninek, és tudatosan egyesül vele.

1969. augusztus 7.

130. A Sors az Isten előzetes tudása a Téren és Időn kívül mindenről, ami a Térben és Időben történni fog; amit Ő előre lát, azt Erő és Szükség kidolgozza az erők ütközése által.

Kedves Anya,

Ha minden előre látott, mi a szerepe az emberi törekvésnek és erőfeszítésnek?

Minden egyes területen (fizikai, vitális és mentális) minden előre látott; de egy magasabb terület beáramlása (felettesértelem és ezen túl a Jnana) bevezet egy másik determinizmust az eseményekbe, és képes megváltoztatni a dolgok menetét. Ez az, amit a törekvés képes elérni.

Ami az emberi erőfeszítést illeti, ez az egyik olyan dolog, amely meghatározott, és szerepe előre látható az erők teljes játékában.

1969. augusztus 5.

131. Mivel Isten akar és előre lát mindent, ezért nem szabadna tétlenül ülnöd és az Ő gondviselését várnod. Az Ő legfőbb célravezető erőinek egyike ugyanis a te cselekvésed. Akkor hát fel, és tedd – nem egoizmussal, hanem az esemény körülményeként, eszközeként és látszólagos okaként – azt, amit Ő előre megszabott.

132. Amikor semmit nem tudtam, akkor irtóztam a bűnözőktől, a vétkezőktől és a tisztátlanoktól, mivel magam is csupa bűn, vétek és tisztátlanság voltam; de amikor megtisztultam, és a szemeim megnyíltak, akkor szellememben meghajoltam a tolvaj és a gyilkos előtt, és imádat volt bennem a szajha lába iránt; mert láttam, hogy ezek a lelkek magukra vállalták a gonoszság rettenetes terhét, és mindannyiunkért az utolsó cseppig kiitták a világ-óceán tajtékzó mérgének nagyobbik részét.

Annak, aki teljes mértékben felismerte, hogy a világ nem más, mint az Egyetlen Legfelsőbb az Ő megnyilvánulásában, az összes emberi erkölcsi fogalmak szükségképpen eltűnnek, hogy utat nyissanak a teljesség látásának, amelyben minden érték megváltozott - Ó, de milyen nagymértékben megváltozott!

1969. augusztus 14.

133. A Titánok erősebbek, mint az istenek, mert egyezséget kötöttek Istennel, hogy elfogadják az Ő haragjának és ellenségeskedésének terhét, és hordozzák azt; az istenek csak az Ő szeretetének és kedvezőbb elragadtatásának kellemes terhét voltak képesek elfogadni.

Ahhoz, hogy helyesen értsük mit akar Sri Aurobindo mondani, meg kell ismernünk gondolkodásának csodálatos humorérzékét.

1969. augusztus 16.

Tehát az istenek gyávák! Akkor hol van a nagyság és a pompa? Miért imádunk alsóbbrendű lényeket? És a Titánoknak kell az Isteni legszerethetőbb fiainak lenni?

Amit itt Sri Aurobindo ír az egy paradoxon, hogy felébressze az ellustult elméket. De fel kell fognunk minden iróniát, mit e kifejezések hordoznak és mindenek felett az összes szándékot, amit a szavak mögé tesz. Amúgy is, sem gyáván, sem sehogy nem látom szükségét imádni az isteneket, akár kicsik akár nagyok. Csupán a legfelsőbb urat imádhatjuk, ki egy minden dologban és lényben.

1961. november 6.

134. Amikor meg tudod érteni, mennyire szükséges a szenvedés a végső gyönyörhöz, a kudarc a végleges eredményességhez és a késleltetés a legnagyobb sebességhez, akkor talán elkezdesz megérteni valamit, ha csak alig hallhatóan és halványan is, Isten munkálkodásból.

135. Minden betegség egy eszköz az egészség egy friss öröme felé, minden gonoszság és szenvedés a Természetnek a ráhangolása valami nagyobb fokú üdvösségre és jóságra, minden halál egy kedvező alkalom egy kiterjedtebb halhatatlanság számára. Hogy miért kell, hogy ez így legyen, és hogyan lehet ez így, ez Isten titka, amit csak az egoizmustól megtisztított lélek képes felfogni.

136. Miért szenved az elméd vagy a tested? Mert a fátyol mögött a lelked kívánja a fájdalmat vagy örömét leli benne; de ha akarod ­- és állhatatosan kitartasz az akaratod mellett -, akkor rá tudod kényszeríteni az alacsonyabb alkotóelemeidre a szellem zavartalan gyönyörének törvényét.

Az embernek csak meg kell kísérelnie megszerezni a tapasztalatot, és kitartani, akkor megtudja, hogy amit Sri Aurobindo itt állít, tökéletesen igaz.

1969. augusztus 19.

137. Nincs az vas vagy az az elkerülhetetlen törvényszerűség, amely egy adott kontaktusnak fájdalmat vagy élvezetet fog okozni; az a mód, ahogyan a lélek fogadja kívülről a Brahman rohamát vagy nyomását az alkotóelemekre, határozza meg, milyen legyen a reakció a kettő közül.

Nyilvánvaló, hogy ugyanaz az esemény vagy ugyanaz a kapcsolat élvezetet okoz az egyik embernek, és fájdalmat a másiknak az egyes emberek belső hozzáállásától függően.

És ez a megfigyelés egy nagyszerű felismerés felé vezet; mert, ha egyszer valaki nem csak megértette, hanem át is érezte, hogy a Legfelsőbb Úr a létrehozója minden dolognak, és folyamatosan kapcsolatban marad Ővele, akkor minden az Ő kegyelmének működésévé válik, valamint átalakul nyugodt és fényes boldogsággá.

1969. augusztus 19.

138. Amikor a benned lévő lélek erő találkozik ugyanazzal az erővel kívülről, akkor az elme-tapasztalat és a test-tapasztalat értékelésében nem tudja összehangolni a kontaktus mértékeit; ezért van fájdalmad, bánatod vagy szorongó érzésed. Ha meg tudod tanulni a benned lévő erő válaszait hozzáigazítani a világ-erő kérdéseihez, akkor felfedezed, hogy a fájdalom kellemessé válik, vagy tiszta gyönyörűséggé változik. A helyes viszony az üdvösség feltétele, a ritam az ánanda kulcsa.

Az emberi lények szokása, hogy a másokkal való viszonyt a fizikai, vitális és mentális kapcsolatokra alapozzák; éppen ezért szinte mindig ott van bennük az egyetértés hiánya és szenvedés. Ha, éppen ellenkezőleg, kapcsolataik a pszichikus (lélek és lélek közötti) kapcsolatokon alapulnának, akkor úgy találnák, hogy a nyugtalan látszat mögött van egy mély és tartós harmónia, amely képes kifejezni magát az élet valamennyi tevékenységében, és hatására a zavar és szenvedés helyét átveszi a béke és a boldogság.

1969. augusztus 28.

139. Ki az emberfeletti, a szupermen? Az, aki fölé tud emelkedni ennek az anyagot figyelembe vevő, összetört, mentális emberi egységnek, és egyetemessé valamint isteni erőben, isteni szeretetben és örömben és isteni tudásban istenné válva tud önmagával rendelkezni.

A szupermen most van készülőben, és egy új tudatosság a közelmúltban megnyilvánult a földön, hogy tökélyre vigye ezt a folyamatot.

De nem valószínű, hogy bármely emberi lény megérkezett ezen kiteljesedéshez, főleg, mivel annak feltétlenül a fizikai test egy átalakulásával kell együtt járnia, és ez még nincs megvalósítva.

1969. augusztus 30.

140. Ha megtartod ezt a korlátozott emberi egót, és az emberfelettinek gondolod magad, akkor csak a saját büszkeséged bolondja, a saját erőd játékszere, és a saját illúzióid eszköze vagy.

Ez természetesen azt jelenti, hogy minden ambíciózus ember aki most szupermenné nyílvánítja önmagát, csak szélhámos lehet, vagy büszkeséggel teli ember, aki becsapja magát és próbál másokat is megtéveszteni.

1969. augusztus 30.

141. Nitzsche oroszlán-léleknek látta az emberfeletti embert, aki végleg elhagyja a teve jelleget, de az emberfeletti igazi címer alakja és szimbóluma az oroszlán, amelyik a tevén ül, a teve pedig a bőség tehenén áll. Ha nem tudsz az egész emberiség rabszolgája lenni, akkor nem vagy alkalmas, hogy az ura légy, és ha nem tudod olyanná tenni a természetedet, mint Vaszista bőség-tehene, akinek a tőgyéből az egész emberiség kifejhette a kívánságát, akkor mit ér, hogy egy oroszlánszívű szupermen vagy?

Az emberiség rabszolgájának lenni azt jelenti, hogy készen állsz szolgálni az emberiséget; és ha olyanná teszed magad, mint a bőség tehene, az azt jelenti, hogy képes vagy bőségesen szétárasztani mindazt az erőt, fényt, a képességet, amelyre az emberiségnek szüksége van azért, hogy kiemelkedhessen a tudatlanságából és tehetetlenségéből; mert ha ez nem így lenne, akkor egy emberfölötti lény inkább teherré válna a föld számára, mint segítséggé.

1969. augusztus 31.

142. Légy a világ felé olyan, mint az oroszlán a rettenthetetlenségben és az uralomban, mint a teve a türelemben és a szolgálatban, mint a tehén a szelíd, béketűrő és anyai nagylelkűségben. Csapj le Isten minden örömére, ahogy az oroszlán a prédájára, de hozd az egész emberiséget is a fényűző eksztázisnak erre a végtelen mezejére, hogy ott henteregjen és legelésszen.

Ezek a tulajdonságok szükségesek a lény növekedéséhez az istenivé válásáig; ez is egy emlékeztetés arra, hogy semmilyen átalakulás sem lehet teljes az emberiség felemelkedése nélkül.

1969. szeptember 1.

143. Ha a Művészet hasznossága csak az, hogy utánozza a Természetet, akkor gyújtsátok fel az összes képtárat, és legyenek helyettük inkább fénykép műtermeink. Mivel a Művészet feltárja, amit a Természet elrejt, azért egy kis festmény többet ér, mint a milliomosok minden drágaköve és az uralkodók kincsei.

144. Ha csak utánozod a látható Természetet, akkor vagy egy hullát, egy élettelen tervrajzot vagy egy szörnyeteget hozol létre; az Igazság abban él, ami a látható és érzékelhető mögé tekint, és túlmegy rajta.

A fényképészetre azt mondják, hogy egy modern művészeti eszköz. Mi a véleményed erről?

Minden attól függ, milyen módon használják a fényképészetet. Jellemző célja és megszokott felhasználása a dokumentálás; minél pontosabb és precízebb, annál inkább használható.

De kétségtelenül, vannak olyan művészek, akik használják a fényképezést a kifejezés egyik közvetítő közegeként. De akkor az, amit csinálnak már nem a Természetnek egy pontos másolata, hanem a formáknak és a színeknek egy olyan elrendezése, ami valami mást szándékozik kifejezni, azt amit általában a fizikai megjelenés elrejt.

1969. szeptember 4.

145. Ó, Költő! Ó, Művész! Ha csak tükröt tartasz a Természetnek, akkor, azt hiszed, a Természet örömét leli majd a munkádban? Inkább el fogja fordítani az arcát. Mert mit mutatsz meg neki ott? Saját magát? Nem, hanem egy élettelen körvonalat és tükörképet, egy homályos utánzatot. A Természet titkos lelke az, amit meg kell ragadnod, örökké az igazságot kell kutatnod a külső szimbólumban, és ezt egyetlen tükör sem fogja magában tartogatni a számodra, sem annak számára, akit keresel.

Mi az a "külső a szimbólum", amelyről itt Sri Aurobindo beszél?

A külső a szimbólum a Természet titkos lelke és ennek a léleknek az Igazsága, amely felé a költő és a művész törekedjen és kifejezze.

1969. szeptember 7.

146. Shakespeare-ben én egy sokkal nagyobb és következetesebb, egyetemes érvényűségre törekvőt találok, mint amilyenek a görögök. Minden teremtménye egyetemes érvényű mintakép Lanzelo Gobbótól és a kutyájától kezdve egészen Learig és Hamletig bezárólag.

147. A görögök úgy keresték az egyetemességet, hogy elhagytak minden nagyszerűbb egyéni jellegzetességet; Shakespeare eredményesebben kereste ezt azzal, hogy egyetemessé tette a személyiség legritkább egyéni részleteit. Amit a Természet arra használ, hogy elrejtse előlünk a Végtelent, azt Shakespeare arra használta, hogy az emberiség szeme láttára felfedje az emberben az Ananta-gunát.

148. Shakespeare, aki kitalálta a tükröt tart a Természetnek szóképet, az egyedüli költő volt, aki soha nem ereszkedett le egy másolat, egy fénykép vagy egy árnyék színvonalára. Az az olvasó, aki Falstaffban, Macbethben, Learben vagy Hamletben a Természet utánzását látja, annak vagy a belső lelki látása hiányzik, vagy egy frázis hipnózisa alá került.

149. Az anyagi Természetben hol találod meg Falstaffot, Macbethet vagy Leart? Az árnyékaik vagy nyomaik megvannak a Természetben, de ezek az alakok önmagukban fölé tornyosulnak.

150. Két fajta ember létezik, akik számára van remény: az, aki megérezte Isten érintését, és vonzódást érez iránta, valamint a szkeptikus kereső és meggyőződéses ateista; de ami az összes vallás előíráskövetőit és a szabadgondolkodás papagájait illeti, ők holt lelkek, akik a halálnak hódolnak, amit ők életnek hívnak.

Nem a vallások szabálykövetői segítik a hétköznapi tömegeket azáltal, hogy adnak nekik egy képet Istenről? Nem gondolod, hogy a vallás segít a hétköznapi embereknek?

Minden ami történik, a Legfelsőbb Úr akaratából történik, azért, hogy az egész teremtést a Legfelsőbbnek a tudásához vezesse.

De e tevékenységnek messze legnagyobb része ellentét és tagadás által működik. Így működnek a vallások a legtöbb úgynevezett hívő számára, akik hit nélkül és még kevesebb tapasztalattal követik vallásukat.

1969. szeptember 14.

151. Jött egy ember egy tudóshoz, és azt szerette volna, hogy tanítsa őt; a tudós megmutatta neki a mikroszkóp és a teleszkóp felfedezéseit, de az ember nevetett, és azt mondta: "Ezek nyilvánvalóan hallucinációk, amelyet a közvetítő közegként használt lencse vált ki a szemben; addig nem hiszek, amíg ezeket a csodákat nem mutatja meg a puszta látásomnak." Ekkor a tudós sok közvetett tényen és kísérleten keresztül bizonyította neki tudásának megbízhatóságát, de az ember megint csak nevetett, és így szólt: "Amit maga bizonyítékoknak nevez, azt én véletleneknek hívom, a véletlenek száma nem képez bizonyítékot; ami a kísérleteit illeti, azokat nyilvánvalóan szokásostól eltérő körülmények között hajtották végre, és a Természet egyfajta tébolyodottságát jelentik." Amikor szembe találta magát a matematika eredményeivel, dühös lett, és így kiáltott fel: "Ez nyilvánvalóan szélhámosság, zagyvaság és babona; azt próbálja elhitetni velem, hogy ezeknek a nevetséges kabbalisztikus figuráknak bármilyen valódi erejük és jelentésük van?" Ekkor a tudós - nem ismerve fel a saját tagadásainak a rendszerét és a saját negatív érveléseinek a módszerét - elkergette, mint egy reménytelen gyengeelméjűt. Ha el szeretnénk utasítani egy tárgyilagos és előítéletmentes kutatást, mindig meg tudjuk találni azokat a tiszteletre méltó többszótagú szavakat, amelyek támogatják az elutasításunkat, vagy előírhatunk olyan vizsgálatokat és körülményeket, amelyek érvénytelenné teszik a kutatást.

A többnyire materialista tudósok ugyanazokat az eljárásokat használják az okkult és spirituális tudás megcáfolására, mint a tudatlan gyengeelméjűek, a tudomány megcáfolására.

Ami egy jóindulatú ember számára bizonyíték, az csalás annak, aki nem hajlandó tanulni.

1969. szeptember 17.

152. Amikor az elménk az anyag befolyása alá kerül, akkor azt gondolja, hogy az anyag az egyetlen valóság; amikor visszahúzódunk az anyagtalan tudatba, akkor az anyagot egy álarcnak látjuk, és csak a létet érezzük a tudatban úgy, hogy azt megérinti a valóság. Akkor e kettő közül melyik az igazság? Nem tudom, Isten tudja; de az, aki mind a kettőt megtapasztalta, könnyen meg tudja mondani, melyik állapot a termékenyebb tudásban, melyik a nagyszerűbb és boldogabb.

153. Úgy vélem, hogy a anyagtalan tudat igazabb, mint az anyagi tudat. Mert az elsőben tudom azt, ami a másikban el van rejtve előlem, és ura is lehetek annak, amit az elme ismer az anyagban.

Hogyan képes az ember mindig megmaradni egy anyagtalan tudatosságban?

Nem képes, és nem is lenne jó, ha abban maradna.

Sri Aurobindo nem említi itt a tudatosságot, amely a szóban forgó két tudatosság (anyagi és nem anyagi), bármelyikénél magasabb, vagyis a szupramentális tudatosságot, amely tartalmazza az összes többit önmagában és ily módon mindent ismer a lény összes síkján. Ez az a tudatosság, amelyre törekszünk, ez az a tudatosság, amely megtanítja nekünk a teljes igazságot.

1969. szeptember 18.

154. A Pokol és a Menny csak a lélek tudatában létezik. Ez igaz, de a föld és annak tájai és tengerei és mezői és sivatagjai és hegyei és folyói ugyanúgy a lélek tudatában léteznek. Az egész világ nem más, mint a Lélek látásának elrendezése.

155. Csak egyetlen lélek és egyetlen létezés van; ezért mindnyájan csak egy objektivitást látunk; de az elmének és az egónak sok csomópontja van az egyetlen lélek-létezésben, ezért az egyetlen Dolgot mindnyájan különböző fényekben és árnyékokban látjuk.

156. Az idealista téved; nem az Elme az, amely ezeket a világokat teremtette, hanem az teremtette a világokat, ami az elmét teremtette. Az Elme kizárólag rosszul látja azt, ami teremtve van, mert részlegesen és részleteken keresztül lát.

Hogyan tud segíteni itt az életünkben az idealizmus?

Sri Aurobindo úgy tűnik, hogy itt egy filozófiai iskolára utal, amely úgy tartja, hogy az Idea teremtette a világot. Természetesen, ez tévedés.

Azok az idealisták, akik tagadják, hogy az anyag rabszolgái, nem kell, hogy e filozófia támogatói legyenek, és idealizmusukkal mégis képesek segíteni az embereket, hogy ne legyenek tovább az anyagi vágyak rabszolgái.

1969. szeptember 22.

157. Ekkép szólt Rámakrisna, és így mondta Vivekánanda. Igen, de engedd meg, hogy megtudjam azokat az igazságokat is, amelyeket az Avatár nem öntött szavakba, és a próféta kihagyott a tanításából. Istenben mindig több lesz, mint amit az emberi gondolkodás valaha is kigondolt, vagy az emberi nyelv valaha is kimondott.

158. Mi volt Rámakrisna? Isten, aki emberi testben nyilvánult meg; de a háttérben ott van Isten az Ő végtelen személytelenségében és az Ő egyetemes Személyiségében. És mi volt Vivekánanda? Egy ragyogó pillantás Síva szeméből; de mögötte van az isteni tekintet, amelyből érkezett, és maga Síva és Brahma és Visnu, és a mindent túlszárnyaló OM.

  Vajon az Avatároknak továbbra is le kell születniük a Földre, ha egyszer a szupramentális tudatosság megszilárdult?

Ezt a kérdést könnyebb lesz megválaszolni, amikor a szuperelme megnyilvánul az élőlényekben a Földön.

Mindig azt hallottam, hogy Sri Aurobindo volt "az utolsó Avatár"; de ő valószínűleg emberi testben az utolsó Avatár - utána, nem tudjuk ...

1969. szeptember 23.

159. Aki nem ismeri fel Krisnát, az emberben lévő Istent, az nem ismeri teljesen Istent; aki csak Krisnát ismeri, az még Krisnát sem ismeri. De azért az az ellentétes igazság is teljesen igaz, hogy ha egy kis sápadt csúnya és illat nélküli virágban képes vagy teljesen meglátni Istent, akkor birtokolod az Ő legfelsőbb valóságát.

Ha egyszer valaki rálépett Sri Aurobindo jógájának ösvényére az ne hagyja abba az összes többi isten és istennő imádatát?

Aki valóban követi azt az ösvényt, amelyet Sri Aurobindo mutatott meg, amint elkezd tapasztalatot szerezni ezen az ösvényen, lehetetlennek fogja találni, hogy a tudatosságát bármelyik isten vagy istennő, sőt akár együtt az összes imádására korlátozza.

1969. szeptember 26.

160. Őrizkedj az üres metafizika haszontalanság  csapdájától és a terméketlen intellektualitás száraz porától. Csak azt a tudást érdemes birtokolni, amelyet fel lehet használni az élő gyönyör érdekében, és alkalmazni lehet temperamentumban, tevékenységben, alkotásban és létezésben.

161. Válj a tudássá, amellyel rendelkezel, és élj aszerint; a tudásod ekkor lesz a benned lévő élő Istenné.

Meddig tud az "intellektuális kultúra" segíteni nekünk az ösvényünkön?

Ha az intellektuális kultúrát kiterjesztjük annak végső határáig, az az elmét ahhoz a ki nem elégítő beismeréséhez vezeti, hogy az Igazság megismerésére képtelen, az őszintén törekvőt pedig annak szükségszerűségéhez, hogy nyugodtan maradjon, és csendben megnyíljon a magasabb régiók előtt, amelyek megadhatják neki a tudást.

1969. szeptember 27.

162. Az evolúció nem ért véget; az értelem nem a Természet végső szava, és a gondolkodó állat sem a legfőbb szereplője. Ahogy az ember kiemelkedett az állatiból, ugyanúgy emelkedik ki az emberből az emberfeletti.

Szeretném látni az angol szöveget és tudni milyen igeidőt használt Sri Aurobindo az emelkedik igéhez — vajon az jelen vagy jövő?

Ha az ige jövő idejű, ez egy ígéret, mindannyian tudjuk, és amelynek megvalósításán dolgozunk. Ha jelen idejű...! Nincs mit hozzátennem. ¹

1969. szeptember 30.

¹ Jelen idejű. _(vissza)

163. Az a képesség, hogy szigorúan betartsuk a törvényt, a szabadság alapja; ezért a legtöbb fegyelmi szabályzatban a léleknek tűrnie kell, és meg kell felelnie az alacsonyabb családtagjaiban meglévő törvénynek, mielőtt felemelkedhetne isteni lényének tökéletes szabadságába. Azok a fegyelmi szabályzatok, amelyek szabadsággal kezdődnek csak az erőseknek valók, akik természettől fogva szabadok vagy az előző életekben alapozták meg a szabadságukat.

164. Azok, akik képtelenek egy önként vállalt szabály szabad, teljes és intelligens betartására, mások akaratának kell, hogy alá legyenek vetve. Ez a nemzetek alávetettségének az egyik legfőbb oka. Miután háborgó egoizmusukat az uruk a lábával tapossa, megadatik nekik vagy - ha van erejük hozzá - kivívnak egy újabb esélyt a megérdemelt szabadságra a szabadság által.

Mik azok a fegyelmi szabályzatok, amelyek "szabadsággal kezdődnek" amikről Sri Aurobindo itt beszél?

Azt hiszem, itt Sri Aurobindo a beavatás többféle szabályzatára utal, amelyeket különféle - azokban az időkben még bizonyos jelentőséggel és tekintéllyel rendelkező - beavatási iskolákban gyakoroltak.

Korunk már nagyon materialistává vált, és nem adja meg ugyanazt a fontosságot és tekintélyt ezeknek az iskoláknak.

1969. szeptember 30.

165. Inkább a magunknak előírt szabály betartása, mások szabálya helyett, az, amit szabadság alatt értünk át nem alakult állapotunkban. Csak Istenben és a szellem főhatalma által élvezhetjük a tökéletes szabadságot.

Az igazi szabadság az, hogy állandó összhangban vagyunk az Istenivel és tesszük amit az Isteni akar, hogy tegyük.

De addig is, jobb, ha elfogadtatjuk magunkkal a cselekvés és viselkedés egy magasabb törvényét, és azt aprólékosságig menően gondosan megfigyeljük, ahelyett, hogy engedelmeskedünk más emberek, illetve erkölcsi és társadalmi konvenciók törvényének.

1969. október 1.

Ha valaki közösségben él, nem válik-e gyakran szükségessé, hogy mások által előírt törvényeknek engedelmeskedjen ahelyett, hogy azokat a szabályokat kövesse, amelyeket kívánna magának?

Nyilvánvaló, ha választottad vagy elfogadtad, hogy egy közösségben élsz, be kell tartanod annak a közösségnek a törvényeit, különben a rendetlenség és zűrzavar egy éltető elemévé válsz.

De egy önkéntesen elfogadott fegyelem nem lehet hátrányos a belső fejlődésre és a magasabb tudatosság növekedésére.

1969. október 3.

166. A bűn és az erény kettős törvénye van kiszabva nekünk, mert nem birtokoljuk azt az ideális életet és tudást magunkban, amely spontánul és csalhatatlanul vezeti a lelket az ön-beteljesüléséhez. A bűn és erény törvénye akkor szűnik meg a számunkra, amikor Isten napja leplezetlen ragyogással fényeskedik az igazsággal és szeretettel eltöltött léleknek. Mózest felváltotta Krisztus, a Sasztrát a Véda.¹

Gondolod, hogy a bűn és erény ezen eszméje tett az emberiségnek bármi jót is?

Ahogy Sri Aurobindo mondja, a bűn és az erény törvénye bizonnyal szükséges volt az emberiség fejlődéséhez, amikor meghozták azt több ezer évvel ezelőtt. De ma már nincs értelme vagy hasznossága, és a továbbiakban nem kell figyelembe venni.

Ez egy múlthoz tartozik aminek nem kellene, hogy többé hatalma legyen.

De hogy ez lehetségesé váljon, helyettesíteni kell azt egy fényesebb és igazabb törvénnyel és nem zűrzavarral és romlottsággal.

1969. október 4.

És milyen az a fényesebb törvény? ²

Tökéletes és spontán engedelmesség az isteni rendnek, amely fel kell váltsa az összes törvényt.

1970. szeptember 26.

Vajon jó megszegni minden erkölcsi és társadalmi konvenciót, mint ahogy az új generáció csinálja? Ezeknek a dolgoknak nincs semmilyen értékük?

Aminek értéke van egy időszakban, már nincsen egy másikban, ahogy az emberi tudatosság tovább fejlődik. Az embernek azonban nagyon gondosan kell lecserélnie azt a törvényt, amelynek többé már nem engedelmeskedik, olyan magasabb és igazabb törvénnyel, amely elősegíti a haladását az elkövetkezendő felismerés felé.

Az embernek nincs joga, elhagyni egy törvényt, amíg nem képes megismerni és követni egy magasabb és jobb törvényt.

Ui. Olvasd el még egyszer, mit írtam tegnap, már kifejtettem ezt neked.

1969. október 5.

Hogyan lehet követni ezt magasabb törvény? ³

Minden pillanatban tenni, amit Isten akar.

1970. szeptember 26.

¹ Shastra: Szentírás; Véda: tudás. _(vissza)

² Ez a kérdés akkor tették fel amikor ezek a kommentárok először 1970-ben publikálásra kerültek. _(vissza)

³ Ez a kérdés akkor tették fel amikor ezek a kommentárok először 1970-ben publikálásra kerültek. _(vissza)

167. Isten bennünk mindig pontosan vezet minket, még amikor a tudatlanság béklyóiban is vagyunk; de ekkor, bár a cél biztos, azt körbeforgásokkal és terelőutakkal érjük el.

Az Isteni által meghatározott cél mindig beteljesül, de csak azoknál teljesül be közvetlenül és tudatosan, akik tudatossága egyesült az Isteni Tudatossággal; a többiek - azok túlnyomó többsége, akik csak külső lényüknek vannak tudatában - csak azután érik el ezt a célt, hogy számos kitérőt tettek, melyek gyakran tűnnek úgy, hogy az ellenkező irányba vezettek.

1969. október 6.

168. A Kereszt a Jógában a lélek és a természet szimbóluma az ő szilárd és tökéletes összhangjukban, de mivel beleestünk a tudatlanság tisztátlanságaiba, ezért a szenvedés és megtisztulás szimbólumává vált.

169. Krisztus azért jött a világba, hogy megtisztítson, nem azért, hogy beteljesítsen. Ő maga előre tudta missziójának kudarcát, és annak szükségét, hogy Isten kardjával térjen vissza abba a világba, amelyik elutasította őt.

Ebben az aforizmában "az Isten kardja" mit jelent?

Isten kardja az az erő, aminek semmi nem tud ellenállni.

1969. október 10.

170. Mohamed missziója szükségszerű volt, különben - az önmagunk megtisztulására tett erőfeszítéseink eltúlzásában - talán annál az elgondolásnál maradtunk volna, hogy a földet csak a szerzetesnek szánták, és a várost csak a pusztaság előcsarnokának teremtették.

171. Mindent összevéve, végül a Szeretet és az Erő együtt tudja megmenteni az emberiséget, de nem csak a Szeretet vagy csak az Erő. Ezért Krisztus örömmel kellett, hogy várja második eljövetelét, és Mohamed vallása - ahol nem tespedt el - az Imámokon keresztül örömmel vár egy Mahdit.

Önmagában, a Krisztus által prédikált szeretet elégtelennek bizonyult az ember átalakításához. A Mohamed által prédikált erő nem alakította át az embert, távolról sem.

Ez az amiért a tudatosság amely munkálkodik az emberiség átalakításán, egyesíti az Erőt a Szeretettel és az az Ember akinek meg kell valósítania ezt az átalakítást az Isteni Szeretet Erejével fog eljönni a földre.

1969. október 10.

172. A törvény nem tudja megmenteni a világot, ezért Mózes előírásai halottak az emberiség számára, és a Brahminok Sásztrája ¹ romlott és halódó. A Szabadságba kiengedő törvény a felszabadító. Nem a Pandit, hanem a Jógi; nem a szerzetesi élet, hanem a vágyról és a tudatlanságról és az egoizmusról való belső lemondás.

Ez kétséget kizáróan egyértelmű, és ez pontosan az, amit tenni próbálunk. De az emberi természet lázadó, és nehéznek találja elnyerni a szabadságot a vágyról, a tudatlanságról és az önzésről való lemondásnak az árán.

A legtöbb ember jobban szereti a vágy a tudatlanság és egoizmus rabszolgaságát mint a szabadságot ezek nélkül.

1969. október 13.

¹ Sásztra: bármilyen rendszerezett tanítás vagy tudomány; az erkölcsi és társadalmi kódex; a helyes tudás, helyes munka, helyes élet tudománya és művészete; [a jógában] a felismerést irányító igazságok, alapelvek, erők és folyamatok ismerete. _(vissza)

173. A felindultság nyomása alatt egyszer még Vivekánanda is elfogadta azt a téveszmét, hogy egy személyes Isten elviselhetetlenül erkölcstelen lenne, és minden jó ember kötelessége lenne ellenállni Neki. De ha egy mindenható erkölcs-feletti Akarat és Inteligencia igazgatja a világot, akkor kétségtelenül lehetetlen Neki ellenállni; ellenállásunk csak az Ő céljait szolgálná, és valójában Ő szabná meg azt is. Nem jobb akkor, az elítélés és a tagadás helyett, tanulmányozni és megérteni Őt?

174. Ha meg akarjuk érteni Istent, akkor le kell mondanunk önző és tudatlan emberi mércénkről, vagy pedig meg kell nemesítenünk és egyetemessé kell tennünk azokat.

A megértés emberi módjának a világ szörnyen erkölcstelen, tele van szenvedéssel és rútsággal, különösen az emberi faj megjelenése óta. Így nehéz az emberi tudatosságnak elfogadni, hogy ez a világ egy személyes isten munkája lehet, mert az embernek úgy néz ki, mintha egy mindenható szörny munkája lenne.

De Sri Aurobindo hozzáteszi, hogy jobb, megpróbálni megérteni az elítélése helyett.

És a megértés legjobb módja biztosan a Legfelső Tudatossággal való egyesülés, ezáltal úgy látni, ahogy az lát, és úgy érteni, ahogy az ért. Ez minden bizonnyal az egyetlen igazi bölcsesség.

És a Jóga az egyesülés igazi módja a Legfelsőbbel.

1969. október 15.

175. Isten gonosz azért, mert a jó ember meghal vagy elbukik, a gonosz pedig él és diadalmaskodik? Nem látom a következtetésben a logikát. Először is meg kell, hogy győzzenek, hogy a halál és a kudarc rossz dolog; néha úgy gondolom, hogy amikor bekövetkeznek, akkor pillanatnyilag azok számunkra a lehető legjobb dolgok. De bolonddá tesznek minket a szívünk és az idegeink, és érvekkel támasztjuk alá, hogy amit ők nem szeretnek, vagy amire nem vágynak, annak magától értetődően gonosznak kell lennie!

De mi van azokkal, akik szerencsétlenek, és mindig mindenből kudarcot csinálnak?

Először is, egyszer és mindenkorra, tudnod kell, hogy szerencse, jó vagy rossz, nem létezik.

Ami tudatlanságunk számára szerencsének tűnik, az egyszerűen olyan okok eredménye, amelyekről nem tudunk semmit.

Bizonyos, hogy valakinek, aki vágyakozik, amikor vágyai nem teljesülnek, ez annak a jele, hogy az Isteni Kegyelem vele van, és azt akarja, hogy e tapasztalaton keresztül fejlődjön gyorsan tanítása révén, hogy egy szolgálatkész és spontán megadás az Isteni Akaratnak sokkal biztosabb módja, hogy boldog legyen békében és fényben, mint minden vágy kielégítésével.

1969. október 17.

176. Amikor visszatekintek elmúlt életemre, akkor azt látom, hogy ha nem vallottam volna kudarcot vagy nem szenvedtem volna, akkor életem legfelsőbb áldásait veszítettem volna el; mégis a szenvedés és kudarc idején bosszantott a szerencsétlenség érzése. Mivel nem vagyunk képesek semmi mást látni, mint azt az egy dolgot, ami az orrunk előtt van, azért szabad folyást engedünk ennek a szipogásoknak és kiabálásnak. Legyetek csendben, ti bolond szívek! Pusztítsátok el az egót, tanuljatok meg határtalanul és egyetemesen látni és érezni.

177. A tökéletes kozmikus látás és kozmikus érzés a gyógymódja minden hibának és szenvedésnek; az emberek többsége viszont csak az egója terjedelmének növelésében ér el sikert.

Mit jelent a "kozmikus látás és a kozmikus érzés", és hogyan lehet azokat elérni?

Ez egyszerűen az egész föld vízióját jelenti egyszerre, valamint azt az érzést, amely az egész víziójának az eredménye. Az az egész tartalmaz egyszerre mindent, a fényt és a sötétséget, a szenvedést és az örömöt, a boldogságot és a boldogtalanságot és mindez az isteni felé fordított imádatot hozza létre, ahogyan minden egyszerre hallott hang építi fel a Isteni legfelsőbb megszólítását: OM.

1969. október 18.

178. Az emberek azt mondják, és azt gondolják: "A hazámért!", "Az emberiségért!", "A világért!", de valójában úgy értik: "Önmagamért, amit a hazámnak tekintek!", "Önmagamért, amit az emberiségnek tekintek!", "Önmagamért, amit a lelki szemeimmel a világnak képzelek!". Ez lehet, hogy egy kiterjedés, de nem megszabadulás. Szabadlábon lenni egy nagy börtönben, nem a szabadság egyetlen előfeltétele.

Ahhoz, hogy szabad legyen, az egyénnek ki kell jönni a börtönből. A börtön az ego, az elkülönült személyiség érzete. Ahhoz, hogy szabad legyen, az egyénnek egyesülnie kell tudatosan és teljesen a Legfelsőbbel, és ezen azonosuláson keresztül meg kell törnie az ego korlátait és - azzal, hogy egyetemessé teszi önmagát - fel kell számolnia magának az egónak a létét, noha a tudatosság egyéni jellege megmarad.

1969. október 19.

179. Élj Istenért a szomszédodban, Istenért önmagadban, Istenért a hazádban és ellenséged hazájában, Istenért az emberiségben, Istenért a fában és a kőben és az állatban, Istenért a világban és a világon kívül, akkor egyenes ösvényen haladsz a megszabadulás felé.

Nincs mit hozzátenni. Igaz - nagyon nyilvánvalóan igaz - és ahhoz, hogy biztos legyél benne, meg kell tapasztalnod, csak a tapasztalat a teljesen meggyőző.

1969. október 21.

180. Van kisebb és nagyobb örökkévalóság, mert az örökkévalóság a lélek időtartama, és ugyanúgy létezhet az Időben, mint azt meghaladóan. Amikor az Írások azt mondják "szaszvatih szamah", egy hosszú időközt és az idő állandóságát értik alatta, vagy egy alig mérhető eónt; csak az Abszolút Istennek van abszolút örökkévalósága. Mégis, amikor befelé megyünk, akkor meglátjuk, hogy minden dolog titokzatosan örökkévaló; nincs vég, és soha nem volt kezdet sem.

Hogyan képes az ember megtapasztalni az örökkévalóságot?

Azáltal, hogy egyesül az Örökkévalóval, vagyis, az istenivel.

1969. október 23.

181. Amikor mást ostobának mondasz - ahogy bizonyára néha megteszed -, akkor azért ne feledd, hogy ezzel te magad váltál az emberiség lehető legnagyobb bolondjává.

182. Isten szereti játszani az ostobát, amikor annak itt az ideje; az ember azt teszi akár itt az ideje, akár nincs. Ez az egyetlen különbség.

Néhány éve szinte minden gyermekünknek, legyen kicsi vagy nagy, szokásává vált, hogy állandóan vulgáris szavakat használjanak a mindennapi beszédükben. Például, hogy minden mondatot olyan szavakkal nyomatékosítanak, mint "idióta", "bolond" stb. és más indiai kifejezésekkel, minden rossz szándék nélkül. Hogyan segíthetnénk nekik abban, hogy megszabaduljanak ettől az általánossá vált rossz szokástól?

Az egyetlen megoldás, megtanulni gondolkodni mielőtt beszélsz és csak azokat a szavakat kimondani, amelyek nélkülözhetetlenek a gondolatod kifejezéséhez.

Minél kevesebbet beszélsz, annál jobb. És ha elengedhetetlen kommunikálni valamit másnak, bölcs dolog lenne csak azokat a szavakat mondani, amelyek nélkülözhetetlenek, nem többet.

1969. október 24.

183. A buddhisták véleménye szerint nagyobb tett megmenteni egy hangyát a vízbe fulladástól, mint megalapítani egy birodalmat. Van igazság ebben az elképzelésben, de olyan igazság, amelyet könnyen el lehet túlozni.

184. Egyetlen erénynek - még a könyörületnek is - minden mással szembeni túlzott felmagasztalásával egyik kezünkkel eltakarjuk a bölcsesség szemét. Isten mindig egy harmónia felé halad.

Minden eltúlzás, minden kizárólagosság, az egyensúly hiányát és a harmónia sérülését jelenti, és ezért hiba olyan valakiben, aki a tökéletességre törekszik. A tökéletesség csak a legfelsőbb harmóniában létezhet.

1969. október 28.

185. Egészen addig, amíg a lelked él a megkülönböztetéssel, fenntartható a sajnálat a szenvedő állatok iránt; az emberiség azonban valami nemesebbet érdemel tőled; szeretetet, megértést, bajtársiasságot kér, segítséget a vele egyenrangútól és testvértől.

186. A rossz hozzájárulása a világ javához, és az erényesek által néha elkövetett baj, elcsüggeszti a jóságba szerelmes lelket. Azonban ne csüggedj és ne is döbbenj meg, hanem inkább tanulmányozd és higgadtan értsd meg Isten módszereit az emberiséggel kapcsolatban.

Sri Aurobindo azt mondja, hogy van a tudatosságnak egy szintje, ahol a jó és a rossz szokásos fogalmai elveszítik minden értéküket.

És azt tanácsolja nekünk, ahelyett, hogy az befolyásoljon bennünket, ahogy a dolgok a földön történnek, a tudatosságban emelkedve egyesüljünk az Istenivel; így megértjük, hogy miért vannak a dolgok úgy, ahogy vannak.

1969. október 29.

187. Az Isten gondoskodásában nem létezik gonoszság, csak jóság vagy az arra való felkészülés.

188. Az erény és a bűn a lelked küzdelme és fejlődése érdekében lettek létrehozva; de ami az eredményeket illeti, azok Istenhez tartoznak, aki bűnön és erényen túl teljesíti be önmagát.

Bűn és erény az emberi gondolkodás találmányai az evolúció és a haladás szükségletei érdekében, de az Isteni Tudatosságban bűn és erény nem léteznek.

Az egész világegyetem egy lassú felemelkedésben van Afelé, amit meg kell nyilvánítania.

1969. október 30.

189. Élj belül; külső események ne rázzanak meg [...].

190. Ne szórd az alamizsnádat mindenfelé jótékonyságot fitogtatva; ahol segítesz, légy megértő és szeress. Gyarapodjon benned a lelked.

191. Segíts a szegényeknek amíg vannak körülötted szegények; de tanulj és küzdj, hogy ne lehessenek a segítségedre szoruló szegények.

Az, hogy belül élünk az Istenire való folytonos vágyakozással, lehetővé teszi számunkra, hogy mosollyal szemléljük az életet, és békések maradjunk, akármilyenek is legyenek a külső körülmények.

A szegényeket illetően Sri Aurobindo azt mondja, hogy jó a segítségükre sietni, feltéve, hogy az nem egy felesleges hivalkodás a jótékonysággal, de sokkal nemesebb megpróbálni orvosolni a szegénységet, hogy ne maradhasson szegény a földön.

1969. október 31.

192. A régi indiai társadalmi  ideál a paptól az élet önkéntes egyszerűségét, tisztaságot, tanultságot és a közösség ingyenes tanítását követelte meg, az uralkodótól hadviselést, kormányzást, a gyengék védelmét és életének feláldozását a harcmezőn, a kereskedőtől kereskedelmet, hasznot és a haszon ellenszolgáltatás nélküli visszatérítését a közösségnek, a szolgától munkavégzést a többiek számára és anyagi javakat. A szolgasága jóvátételeként megkímélte őt az ön-megtagadás adóterhétől, a vér adóterhétől és a gazdagság adóterhétől.

A kezdetekben, mintegy hatezer évvel ezelőtt, ez teljesen igaz volt, és minden egyént természete szerint soroltak be. Ezután vált merev, egyre inkább önkényes társadalmi megfeleléssé (a születésnek megfelelően), amely teljesen figyelmen kívül hagyta az egyén valódi természetét. Egy hamis elképzeléssé vált, és el kellett tűnnie.

De fokozatosan, az emberi fejlődéssel, az emberi tevékenységeket egyre hasonlóbb, kevésbé merev, igazabb módon sorolták be (az egyének természetének és képességének megfelelően).

1969. november 7.

193. A szegénység létezése egy igazságtalan és rosszul szervezet társadalom bizonyítéka, közadakozásaink pedig csak egy rabló lelkiismeretének késlekedő ébredezései.

194. Valmiki, a mi ősi eposz költőnk, nem csak a mindenkire kiterjedő oktatást, erkölcsiséget és spiritualitást sorolja egy igazságos és felvilágosult társadalom ismertetőjegyei közé, hanem azt is, hogy ne legyen "senki, aki arra kényszerül, hogy közönséges ételt egyen, senki, akit koronájától megfosztanak és nem kennek fel uralkodónak, vagy akinek csak hitvány és jelentéktelen osztályrész jut a fényűzésből."

195. A szegénység elfogadása nemes lelkű és üdvös egy társadalmi osztály vagy egy egyén számára, de végzetessé válik, és a gazdagságából és terjeszkedéséből szegénysorba dönti az életet, ha egy egyetemes vagy nemzeti eszménnyé züllik le.

196. A szegénység csak annyira szükséges kelléke a szervezett társadalmi életnek, mint a betegség a természetes állapotban lévő testnek; mindkét esetben az élet hibás szokásai és az igazi szerveződésünk nem ismerése a bűnös oka egy elkerülhető rendellenességnek.

Jön majd egy nap, amikor nem lesz többé szegény ember és nem lesz többé szenvedés a világon?

Ez teljesen egyértelmű azoknak, akik értik Sri Aurobindo tanítását és hisznek őbenne.

Ez, és egy hely létrehozásának szándéka, ahol mindez megtörténhet, az oka annak, hogy meg akarjuk alapítani Aurovillet.

De azért, hogy ez az elképzelés lehetségesé váljon, muszáj mindannyiunknak arra törekednünk, hogy átformáljuk önmagunkat, hisz az emberek legtöbb szenvedése saját hibáiknak az eredménye, mind fizikailag mind erkölcsileg.

1969. november 8.

Hogy hihetsz abban, hogy Aurovilleben nem lesz többé szenvedés, feltéve, hogy akik ide jönnek azok mind ugyanabból a világból valóak, ugyanazokkal a gyengeségekkel és hibákkal születtek?

Sohasem gondoltam azt, hogy nem lesz többé szenvedés Aurovilleben, mert az emberek, olyanok amilyenek, szeretnek szenvedni, és hívják magukhoz még akkor is, ha átkozzák.

De meg kellene próbálnunk megtanítani nekik igazán szeretni a békét, és gyakoroltatni velük az egyenlőséget.

Amire én értettem, az az akaratlan szegénység és koldulás.

Aurovilleben az élet oly módon szervezett lesz, hogy ez nem létezik - és ha koldusok jönnének kívülről, vagy el kell menniük, vagy menedéket fognak kapni, és a munka élvezetének tanítását.

1969. november 9.

Mi az alapvető különbség Ashram és Auroville ideáljai között?

Nincsen alapvető különbség a jövővel kapcsolatos hozzáállásban, és az Isteni szolgálatában.

Azonban az emberek Ashramban az életüket megfontoltan a jógának szentelik (kivéve, természetesen a diákok, akik csak a tanulmányaik miatt vannak itt, és akiktől nem várható, hogy megteszik a választásukat az életben).

Mivel Aurovilleben egyszerűen a jóakarat kell az emberiség haladását segítő kollektív kísérlethez, ez elegendő ahhoz, hogy bebocsátást nyerjenek.

1969. november 10.

197. Athén, nem pedig Spárta, az emberiség számára a haladás mintaképe. Az ősi India, az ő mérhetetlen vagyonának és határtalan költekezésének eszményével, a legnagyobb volt a nemzetek között; a modern India a nemzeti aszketizmusra irányuló tendenciájával végül életerőben elszegényedett, és gyengeségbe és nyomorba süllyedt.

198. Ne álmodozz arról, hogy amikor megszabadulsz az anyagi szegénységtől, az emberek már ettől boldogok lesznek vagy elégedettek, vagy a társadalom megszabadul a bajtól, a szenvedéstől és a problémáktól. Ez csak az első és legalacsonyabb szükséglet. Mindaddig, amíg belül a lélek hibásan szervezett marad, mindig lesz külső békétlenség, zavargás és forradalom.

Ez teljesen nyilvánvaló, és ez az, amit mi is próbálunk megértetni az emberekkel. A biztonságos és csendes élet nem elég ahhoz, hogy az embereket boldoggá tegye. Szükséges a belső fejlődés és a béke, amely egy az Istenivel való tudatos kapcsolatból származik.

1969. november 13.

199. A betegség mindig visszatér a testhez, ha a lélek tökéletlen; mert a test vétkeinek az elme vétkei a rejtett okai. Ugyanígy, a szegénység és a szenvedés mindig vissza fog térni a társadalomban az emberhez, mindaddig, amíg az emberi faj elméje alá van vetve az egoizmusnak.

200. A vallás és a filozófia megkísérli megmenteni az embert az egójától; ekkor majd a belül lévő mennyek országa spontán módon tükröződik vissza egy külső isteni városban.

Sri Aurobindo a filozófia és vallás szót használta, hogy mindenki értse. De ő nagyon jól tudta, hogy az emberi egoizmus hatékony orvoslása túl van a filozófián a valláson, egy igaz spirituális földi életben megélt és elfogadott fizikai tudatosság maga az - ami igazán lehetővé teszi az egótól való megszabadulást egyszer s mindenkorra.

1969. november 15.

201. A középkori kereszténység azt mondja az emberiségnek: "Ember, te a földi életedben egy gonosz lény vagy, és egy féreg Isten előtt; tagadd meg hát egoizmusodat, élj egy eljövendő állapotért, és vesd alá magad Istennek és az Ő papjának." Az eredmények nem voltak túl jók az emberiség számára. A modern tudás azt mondja az emberiségnek: "Ember, te egy rövid életű állat vagy, és a Természet számára nem vagy több, mint egy hangya és egy földi giliszta - csak egy mulandó porszem vagy a világegyetemben. Élj hát az Államért, és egy hangyaként vesd alá magad a képzett hivatalnoknak és a tudományos szakértőnek." Sikeresebb lesz-e ez az evangélium, bármennyivel is, mint az előző?

202. A Védanta inkább ezt mondja: "Ember, te egy természetű és egy lényegű vagy Istennel, egy lelkű az embertársaddal. Ébredj fel és haladj legteljesebb isteniséged felé, élj a benned és a másokban lévő Istenért." Ezt az evangélium, amelyet csak kevesekkel közöltek, most az egész emberiségnek kell felajánlani a megszabadulása céljából.

Nincs mit hozzátenni. Sri Aurobindo tisztán és mesterien határozta meg először a gonoszt, majd annak orvoslását. Mindössze át kell ültetnünk a gyakorlatba, amit ő tanított nekünk.

1969. november 16.

203. Az emberi faj mindig akkor fejlődik a legjobban, amikor leginkább hangsúlyozza a fontosságát a Természet számára, a szabadságát és az egyetemességét.

204. Az állati ember a homályos kezdőpont, a jelenlegi természetnek megfelelő az egyenetlen és zavaros út közepe, a természetfeletti ember viszont a ragyogó és mindent meghaladó cél az emberi utazásunk során.

Az ember akkor találja meg minden erejét a haladáshoz, ha már többé nem érzi korlátozva magát a Természet vagy annak törvényei által.

A természet csak egy korlátozott kinyilvánítása az Isteninek, ellenben az ember arra teremtetett, hogy az Isteni tudatos kinyilvánításává váljon, az összes lehetséges erejével és fényével, amit csak magában hordoz.

1969. november 18.

205. Az élet és a cselekvés számodra akkor éri el csúcspontját és akkor kerül rájuk örökre korona, amikor szert tettél arra a képességre, hogy minden gondolatban és cselekedetben, a vagyon szerzésben, vagyon birtoklásban vagy vagyon elköltésében, otthon és a hivatalban és a társadalomban, a művészetben, irodalomban és életben az Egyetlen Halhatatlant jelképezd és nyilvánítsd ki ebben az alacsonyabb halandó életben.

Semmi kétség, ez a leírása az embernek, ha eléri létezésének csúcsát. De ez csak a felsőbbrendű ember első lépése.

1969. november 24.