193.-196. (A szegénység létezése egy igazságtalan és rosszul szervezet...)

193. A szegénység létezése egy igazságtalan és rosszul szervezet társadalom bizonyítéka, közadakozásaink pedig csak egy rabló lelkiismeretének késlekedő ébredezései.

194. Valmiki, a mi ősi eposz költőnk, nem csak a mindenkire kiterjedő oktatást, erkölcsiséget és spiritualitást sorolja egy igazságos és felvilágosult társadalom ismertetőjegyei közé, hanem azt is, hogy ne legyen "senki, aki arra kényszerül, hogy közönséges ételt egyen, senki, akit koronájától megfosztanak és nem kennek fel uralkodónak, vagy akinek csak hitvány és jelentéktelen osztályrész jut a fényűzésből."

195. A szegénység elfogadása nemes lelkű és üdvös egy társadalmi osztály vagy egy egyén számára, de végzetessé válik, és a gazdagságából és terjeszkedéséből szegénysorba dönti az életet, ha egy egyetemes vagy nemzeti eszménnyé züllik le.

196. A szegénység csak annyira szükséges kelléke a szervezett társadalmi életnek, mint a betegség a természetes állapotban lévő testnek; mindkét esetben az élet hibás szokásai és az igazi szerveződésünk nem ismerése a bűnös oka egy elkerülhető rendellenességnek.

Jön majd egy nap, amikor nem lesz többé szegény ember és nem lesz többé szenvedés a világon?

Ez teljesen egyértelmű azoknak, akik értik Sri Aurobindo tanítását és hisznek őbenne.

Ez, és egy hely létrehozásának szándéka, ahol mindez megtörténhet, az oka annak, hogy meg akarjuk alapítani Aurovillet.

De azért, hogy ez az elképzelés lehetségesé váljon, muszáj mindannyiunknak arra törekednünk, hogy átformáljuk önmagunkat, hisz az emberek legtöbb szenvedése saját hibáiknak az eredménye, mind fizikailag mind erkölcsileg.

1969. november 8.

Hogy hihetsz abban, hogy Aurovilleben nem lesz többé szenvedés, feltéve, hogy akik ide jönnek azok mind ugyanabból a világból valóak, ugyanazokkal a gyengeségekkel és hibákkal születtek?

Sohasem gondoltam azt, hogy nem lesz többé szenvedés Aurovilleben, mert az emberek, olyanok amilyenek, szeretnek szenvedni, és hívják magukhoz még akkor is, ha átkozzák.

De meg kellene próbálnunk megtanítani nekik igazán szeretni a békét, és gyakoroltatni velük az egyenlőséget.

Amire én értettem, az az akaratlan szegénység és koldulás.

Aurovilleben az élet oly módon szervezett lesz, hogy ez nem létezik - és ha koldusok jönnének kívülről, vagy el kell menniük, vagy menedéket fognak kapni, és a munka élvezetének tanítását.

1969. november 9.

Mi az alapvető különbség Ashram és Auroville ideáljai között?

Nincsen alapvető különbség a jövővel kapcsolatos hozzáállásban, és az Isteni szolgálatában.

Azonban az emberek Ashramban az életüket megfontoltan a jógának szentelik (kivéve, természetesen a diákok, akik csak a tanulmányaik miatt vannak itt, és akiktől nem várható, hogy megteszik a választásukat az életben).

Mivel Aurovilleben egyszerűen a jóakarat kell az emberiség haladását segítő kollektív kísérlethez, ez elegendő ahhoz, hogy bebocsátást nyerjenek.

1969. november 10.