1962. május 13. (Eredet)
Az Anya
Agendája
(Ez az első beszélgetés Anyával két hónapja. Még mindig támaszkodik a kanapén. Sápadtnak és törékenynek, szinte áttetszőnek tűnik. Az egy hónappal korábbi, Április 13.-i tapasztalatát részletezi. A következő írás nem felvételből, hanem emlékezetből íródott, majd Anyának fel lett olvasva.)
Az Eredetnél voltam - ÉN VOLTAM az Eredet. Több mint két órán keresztül, tudatosan, itt az ágyon, én voltam az Eredet. Lökésszerű volt - robbanásokban végződő nagy lökések. És minden ilyen lökés az univerzum egy periódusa volt.
Szeretet volt annak legfelsőbb esszenciájában - aminek semmi köze ahhoz, amit az emberek általában értenek ez alatt a szó alatt.
És minden lökése ennek az esszenciális szeretetnek eloszlott és kiterjedt volt ... de ezek nem erők voltak, ez messze túl volt az erők birodalmán. Az univerzum, ahogy mi ismerjük nem létezett többé; olyan volt mint egy bizarr illúzió, semmilyen kapcsolata nem volt AHHOZ. Csak az univerzum igazsága volt, ezekkel a nagy színlökésekkel - színezettek voltak - nagy lökések beszínezve valamivel ami a szín esszenciája.
Döbbenetes volt. Több mint két órát éltem így, tudatosan.
És aztán egy Hang mindent elmagyarázott nekem (nem pontosan egy Hang, hanem valami olyasmi ami Sri Aurobindo eredete volt, mint az Eredet legutóbbi kitörése). Ahogy kibontakozott a tapasztalat ez a Hang elmagyarázott nekem minden Lökést, az univerzum minden periódusát; aztán elmagyarázta hogyan lett az egész ilyen (Anya a megfordulást gesztikulálja): az univerzum eltorzulása. Aztán azon tűnődtem hogyan lehetséges, ezzel a tudatossággal, ezzel a legfelsőbb Tudatossággal kapcsolódni a jelenlegi, eltorzult univerzumhoz. Hogyan kapcsolódjak anélkül, hogy elveszíteném ezt a Tudatosságot? Lehetetlennek tűnt a kettő közti kapcsolat. És ekkor ez a valamilyen Hang emlékeztetett az ígéretemre, hogy megígértem, hogy elvégzem a Munkát a földön és akkor megtörténik. "Megígértem, hogy elvégzem a Munkát a földön és akkor megtörténik."
Aztán megkezdődött a leereszkedés folyamata 1 és a Hang elmagyarázta nekem - átéltem minden részletében, és ez nem volt kellemes. Másfél óráig tartott, hogy átváltsak ebből az igazi Tudatosságból az egyéni tudatosságba. Mert e tapasztalat alatt végig nem létezett egyéniesség, nem létezett test, nem voltak korlátok, nem voltam itt - itt A SZEMÉLY volt. Másfél óra volt szükséges ahhoz, hogy visszatérjek a test-tudatossághoz (nem a fizikai tudatossághoz, hanem a test tudatossághoz), az egyéni test tudatosságához.
Az egyéniséghez való visszatérés első jele egy fájdalom tüske volt, egy parányi pont (Anya létezésének terében ujjai közt egy aprócska pontot formál). Igen, mert van egy fájdalmam, egy igen furcsa helyen lévő fájdalmam, és ez fáj 2 (Anya nevet) Vagyis éreztem a fájdalmat: ez volt a jele az egyéniség visszatérésének. Ezenkívül már nem volt semmi más - sem test, sem egyén, sem határ. De ez furcsa, tettem egy furcsa felfedezést 3 Régebben azt gondoltam, hogy az egyén (Anya megérinti a testét) érez fájdalmat, cselekvőképtelenséget, és az élet összes szerencsétlenségét; nos észrevettem, hogy ami megtapasztalja a szerencsétlenségeket az nem az egyén, nem a testem, hanem minden szerencsétlenség, minden fájdalom, minden cselekvőképtelenség mondhatni saját egyéniséggel rendelkezik, és mindegyik egy csatát jelképez.
Testem a csaták világa.
Maga a csatamező.
*
* *
(Amikor felolvastam ezt a szöveget Anyának, a következő módosításokat tette)
Egy más szót szeretnénk használni mint a "leereszkedést" mert nincs leereszkedési érzés vagy érzet - egyáltalán nincs. ... Ezt hívhatnánk a materializáció vagy az individualizáció folyamatának - "a tudatosság átalakulása" pontosabb lenne. Ez az Igaz tudatosságból az eltorzult tudatosságba való váltás folyamata - pontosan ez az.
Te magad is mondtad: az átmenet az igaz Tudatosságból a hagyományos tudatosságba.
Pontosan ez az. A "leereszkedés" nem adja át a tényleges érzést - nem éreztem leereszkedést. Egyáltalán nem. Sem felemelkedést, sem leereszkedést. Semmilyet. Ezeknek a teremtő lökéseknek nem volt HELYZETÜK a teremtéshez viszonyítva; hanem.... CSAK AZ volt. EGYEDÜL AZ létezett. Semmi más.
És minden Abban történt.
Tényleg, ez volt.... Nem volt sem magas sem alacsony, sem belül sem kívül - ezek többé nem léteztek. Csak AZ volt.
Ez "valami" volt ami kinyilvánítja magát, ahogy megtestesül ezeken a lökéseken keresztül. Valami ami maga volt a MINDEN. Nem volt semmi más, semmi más nem létezett csak AZ. Tehát magasról, alacsonyról, leereszkedésről, beszélni egyáltalán nem megfelelő.
Ha szeretnéd, mondhatjuk "a visszatérés folyamatának"
Visszatérés a test-tudatosságba. Vagy a materializációba.
*
* *
(Egy kicsit később, az 1956, Augusztus 22.-ei Beszéddel kapcsolatban, ami a következő Bulletinben lesz kiadva, Anya azt mondja: "Amikor befogadó állapotban vagy, megkapod az Istenitől annak a kapcsolatnak a TELJESSÉGÉT amit birtokolni KÉPES vagy; ez nem egy rész, egy darab vagy egy ismétlődés, hanem kizárólag és egyénileg egy kapcsolat amire mindenki képes az Istenivel. Vagyis, pszichológiai nézőpontból EGYEDÜL NEKED van kapcsolatod az Istenivel." Anya aztán hozzáteszi, egy hangon mely mintha a távoli messzeségből jönne:)
Az ember mindig egyedül van a Legfelsőbbel.
1 Ahogyan majd látni fogjuk, a "leereszkedés" nem a megfelelő szó. (vissza)
2 Anya még vagy 12 évig szenvedni fog ugyanettől a fájdalomtól (vissza)
3 Később, Anya kihangsúlyozta: "Nem általános felfedezésre gondolok, csak a testemre vonatkozik. Nem mondom, hogy minden test ilyen, de az ÉN testem - amivé vált a testem - az ilyen." (vissza)
magyar