Hibaüzenet

Notice: Undefined offset: 1 counter_get_browser() függvényben (/var/www/html/mother/sites/all/modules/counter/counter.lib.inc 75 sor).

151. (Jött egy ember egy tudóshoz, és azt szerette volna, hogy...)

Nyomtatóbarát változat

151. Jött egy ember egy tudóshoz, és azt szerette volna, hogy tanítsa őt; a tudós megmutatta neki a mikroszkóp és a teleszkóp felfedezéseit, de az ember nevetett, és azt mondta: "Ezek nyilvánvalóan hallucinációk, amelyet a közvetítő közegként használt lencse vált ki a szemben; addig nem hiszek, amíg ezeket a csodákat nem mutatja meg a puszta látásomnak." Ekkor a tudós sok közvetett tényen és kísérleten keresztül bizonyította neki tudásának megbízhatóságát, de az ember megint csak nevetett, és így szólt: "Amit maga bizonyítékoknak nevez, azt én véletleneknek hívom, a véletlenek száma nem képez bizonyítékot; ami a kísérleteit illeti, azokat nyilvánvalóan szokásostól eltérő körülmények között hajtották végre, és a Természet egyfajta tébolyodottságát jelentik." Amikor szembe találta magát a matematika eredményeivel, dühös lett, és így kiáltott fel: "Ez nyilvánvalóan szélhámosság, zagyvaság és babona; azt próbálja elhitetni velem, hogy ezeknek a nevetséges kabbalisztikus figuráknak bármilyen valódi erejük és jelentésük van?" Ekkor a tudós - nem ismerve fel a saját tagadásainak a rendszerét és a saját negatív érveléseinek a módszerét - elkergette, mint egy reménytelen gyengeelméjűt. Ha el szeretnénk utasítani egy tárgyilagos és előítéletmentes kutatást, mindig meg tudjuk találni azokat a tiszteletre méltó többszótagú szavakat, amelyek támogatják az elutasításunkat, vagy előírhatunk olyan vizsgálatokat és körülményeket, amelyek érvénytelenné teszik a kutatást.

 

A többnyire materialista tudósok ugyanazokat az eljárásokat használják az okkult és spirituális tudás megcáfolására, mint a tudatlan gyengeelméjűek, a tudomány megcáfolására.

Ami egy jóindulatú ember számára bizonyíték, az csalás annak, aki nem hajlandó tanulni.

1969. szeptember 17.

magyar