1972 október 25. (Az Isteni az, akinek meg kell vívnia a harcot)

Az Anya

Agendája

(Satprem átnyújt Anyának egy virágot és Anya visszaadja azt Satpremnek.)

Ez az "Igazság Ereje a Tudatalattiban".

Hogy vagy?

Fizikailag jól vagyok, azt hiszem.

A kormányzó [Pondicherryé] jön ide, hogy elbúcsúzzon, de még nem érkezett meg. Kértem, hogy tájékoztassanak az érkezéséről; akkor csak ülj ott amíg fogadom, és aztán gyere vissza.

(Némi csend után)

Minden lehetséges ellentmondás felgyülemlik a tudatalattiban.

Igen.

És ez csak jön és jön kifelé (kiáradó mozdulatot tesz), állandóan, állandóan. És... úgy érzed magad, mint aki teljesen ostoba, eszméletlen, makacs.

Mindez...(ugyanaz a mozdulat alulról indulva).

Ám ez a tudatosság (kézmozdulatot tesz a feje körül) békés, rendkívül békés... (Anya széttárja a kezét): legyen meg a Te Akaratod, Uram. Így „az” nyomást gyakorol arra, ami alulról felemelkedik.

Mintha a világ harcát az én tudatomban vívnák meg.

Elérkezett az a pont, amikor az Isteni elfeledése akár csak egyetlen percre is, katasztrofális.

Hát veled mi újság?

Nos, a tudatalatti kitisztítása végtelen folyamatnak tűnik, Anya.

Igen, mert ez nem egy személy tudatalattija: ez A FÖLD tudatalattija. Ez véget nem érő. Mégis nekünk kell....

Ennek megállítása a munka abbahagyását jelentené. Ennek folytatása évezredekbe telik.... nem tudom... ez végtelen.

Jóllehet, ennek abbahagyása egyértelműen, nagyon is egyértelműen a munka abbahagyását jelentené. Mintha ez a tudatosság (Anya mozdulatot tesz maga körül) lenne a találkozási pont és a cselekvés középpontja.

Szóval az alapvető célom az, hogy csendben maradjak – nagyon-nagyon csendben... (Anya széttárja a kezeit felfelé). Érezni azt, hogy az egyéniség semmi, abszolúte semmi – hogy az isteni sugarak áthatolhassanak rajta. Ez az egyetlen megoldás. Az Isteni az, akinek meg kell vívnia a harcot.

(csend)

Legutóbb azt mondtad: „Évszázadokba, talán évezredekbe fog telni, mire az emberek tudatosan az Isteni felé fordulnak.” De...

Talán nem.

Az embernek az a benyomása, hogy ezúttal valami meghatározó dolognak kellene történnie.

Igen .... Tudod, nekem az a benyomásom, hogy a személyiség olyan, mint egy kép, amelyre a figyelmünket összpontosítjuk (ez embereknek szükségük van valamire – mindig is szükségük volt valamire az ő léptékükben, amire a figyelmüket összpontosíthatják), így tehát a test mindent megtesz, hogy ne akadályozza az isteni Erőt az áthatolásban, igyekszik elnyomni minden saját interferenciáját, de ugyanakkor úgy látja magát... mint egy képet, amire az embereknek szüksége van, hogy rá összpontosíthassanak.

(Ekkor J. kormányzó lép be a szobába, csendesen leül Anya elé, pár percig meditációs állapotban marad, majd elvégzi pranam-ját, és távozik a szobából.)

(Anya elmerül a végére.
Sujata jön fel Anyához)

(Sujata:) Anya, tudod, láttalak tegnap hajnalban 4:00 és 4:30 között, amint áldásod adtad mindenkinek. Ültél egy nagyon magas széken, fehér sariban (ha jól emlékszem), s én voltam az elsők egyike, aki pranam-ot kért tőled. Letérdeltem eléd, összetettem a kezeimet és fejet hajtottam. Ezután te kezedbe vetted a fejem, s hirtelen azt vettem észre, hogy többé már nem tudom felemelni azt! Rádöbbentem, hogy lefelé erőlteted a fejem: tudod, a kezeiddel nyomtad lefelé, s így a fejem egyre lejjebb és lejjebb került. Végül láttam a lábaidat – nagyon közel voltam hozzájuk – s micsoda csinos lábak ¹ voltak, Anya! Teljesen fehérek és... csodásak. Szinte áttetszőek.

(Anya mosolyog és megsimogatja Sujata orcáját)

¹ A lábak az anyagot szimbolizálják. _(vissza)