1960. május 16. (Amennyiben van alapvető szükségesség, az az alázatosság.)

Az Anya

Agendája

Amennyiben van alapvető szükségesség, az az alázatosság. Alázatosnak lenni. Nem úgy alázatosnak, ahogy azt általában értjük, pl. egyszerűen azt mondva: „Oly kicsi vagyok, nem is vagyok semmi” – nem, valami más... Mert a csapdák megszámlálhatatlanok, és minél előrébb haladsz a jógában, annál kifinomultabbak, és annál jobban elrejti magát az egó csodálatos és szent megjelenések mögé. Tehát amikor valaki azt mondja, „Másra többé nem akarok támaszkodni, csak Rá. Be akarom hunyni a szemeim, és egyedül Benne pihenni.” Ez a kényelmes „Ő” – aki éppen olyan, amilyennek akarod – az egó. Vagy egy félelmetes Asura vagy egy Titán (az egyén kapacitásától függően). Mindenütt otthon vannak a Földön, a Föld a birodalmuk. Szóval az első dolgod, hogy vágd zsebre az egódat. NE csak elrakd, hanem szabadulj meg tőle, amilyen hamar csak lehet!

És bármikor, ha belül valami bizonygatja: „Ez az, amit érzek, ez az, amit gondolok, ez az, amit látok. Ez az én utam, a sajátom – ez létezésem útja-módja, a felfogásomé, kapcsolatom az Istenivel stb.” biztosak lehetünk abban, az az általunk teremtett Isten, az egó Istene.

S ekkor azt mondjuk: „Azt akarom, hogy becsukom a szemem és nem látok mást, csak Őt; semmi mást nem akarok a külvilágból.” És elfeledjük, hogy ott a Szeretet! Ez a Nagy Titok, ami mögött ott a Létező és a Nem-létező, a személyes és személytelen – Szeretet. Nem a két dolog vagy két élőlény közti szeretet... Egy mindent magába foglaló szeretet.

A század elején megírtam az Imák és Meditációk-at, és beszéltem „Róla” is. De minden aspirációmmal és teljes őszinteséggel tettem ezt (legalábbis lényem tudatos részeinek minden őszinteségével), és bezártam egy fiókba, hogy senki se láthassa. Sri Aurobindo volt az, aki később megkért arra, hogy publikáljam, merthogy hasznos lehet... Ha tudtam volna akkor, ötven évvel ezelőtt, amit most tudok, összetéptem volna!... Mindez „szégyen”, mindez „érdemtelenség”...

Alapjában véve jó fokozatosan tudást szerezni, jó, ha van pár illúziónk – nem az illúziók kedvéért, hanem mint szükséges lépés az úton...

Minden a megfelelő pillanatban jön el.

És a csodálatos az, hogy a Kegyelem, az Öröm, a Fény, a Szeretet minden pillanatban szakadatlanul ömlik – az egó, a szégyen, a méltatlanság ellenére. Alázatosnak lenni...

*
*     *

(nem sokkal később)

Két nappal ezelőtt beteg voltam, megfázással és lázzal. Tudom is, miért – ez egy átalakulási pont. A test talán túl sok buzgalommal dolgozott, s így megingott egy kicsit. De ennek köszönhetően érdekes élményben volt részem. X ¹ használta rajtam az egyik erejét, hogy felgyorsítsa a gyógyulást. Na és persze, a természetének megfelelően, mindegyik adott erő egy színt vesz fel, úgymond, más színű ruhába öltözik. Bennem ez egy új fizikai élménnyel fordítódott le, amely hajnal 4-től 6:30-ig tartott, amikor is el kellett kezdenem beszélgetni emberekkel, és törődni külvilági dolgokkal. Egyfajta örökkévalóság volt ez, egyfajta teljes FIZIKAI mozdulatlanság, ami nem tartalmazott magában lehetőséget a betegségre – tulajdonképpen semmi nem maradt ebben a mozdulatlanságban, ez egyfajta nirvána volt. De nem akadályozott meg abban, hogy végigcsináljam a felöltözés megszokott mozdulatait.

Az egész tegnapi napomat azzal töltöttem, hogy megértsem ezt az élményt.

És ebben a fajta fizikai örökkévalóságban (ami két és fél órán át tartott – ez hosszú idő egy élménynél), tudatában voltam, hogy valami hiányzik, valami nincs ott: a tudat öröme. Hiszen egész életem során kifejlesztettem azt a szokásom, hogy mindig mindennek tudatában vagyok, minden másodpercben. És a tudat öröme nem volt ott. Így megköszöntem a Kegyelmet, ami láttatta velem azt, hogy ez a fajta nirvána egész egyszerűen fizikai tamasz.²

(csend)

X-nek hatalmában áll nagyon anyagivá tenni a dolgokat – ez az ő nagy ereje, s emiatt borulnak fel a dolgok, amikor idejön. Az éjszaka folyamán valaki, aki jól halad, nehézségekbe ütközik; az úton lévő pénz megakad; megbetegedsz, a dolgok elromlanak – mindez azért, mert Neki hatalmában áll anyagiságot adni a fentről jövő dolgoknak. Hiszen, látod, egyenesen a tudatod magasába emelkedhetsz, és onnan elsöpörheted a nehézségeket (a szadhana egy bizonyos pillanatában a nehézségek valójában nem léteznek; csak el kell kapnod a nemkívánatos vibrációt, és vége: az porrá lesz). És ott fenn minden nagyszerű, azonban idelent óriási a nyüzsgés. Amikor X eljő, pontosan ez a nyüzsgés az, ami kézzelfoghatóvá válik.

Az uralom egy IGAZ önuralom kell legyen, egy nagyon szerény és szigorú uralom, ami legalulról indul, és lépésről lépésre építi ki az ellenőrzést. Ténylegesen ez egy csata, kicsi, nagyon parányi dolgok ellen: a létezés bizonyos szokásai, az érzés, a reagálás bizonyos módozatai ellen.

Amikor ez a legalul lévő uralom kombinálódik a legmagasabb tudatossággal, akkor valóban elkezdhetsz dolgozni valamit – nemcsak magadon, hanem mindenki más számára is.

¹ A tantrikus guru _(vissza)

² Tamasz: inercia, tehetetlenség, Később, Anya azt fedezte fel, hogy ez nem Tamasz, hanem valami más. _(vissza)