71. (Egy gondolat az igazságra kilőtt nyílvessző; egy pontot eltalálhat,...)

71. Egy gondolat az igazságra kilőtt nyílvessző; egy pontot eltalálhat, de nem tudja lefedni az egész céltáblát. Az íjász viszont túlságosan is elégedett a sikerével ahhoz, hogy bármi továbbit kérjen.

De ez nyilvánvaló! Annyira nyilvánvaló számunkra.

Igen, de hogy feded le az egész célt?

Ne légy egy íjász!

Ez a kép csodálatos. Tökéletes azok számára akik azt hiszik, megtalálták az igazságot.

Ezt jó elmondani azoknak, akik azt hiszik, megtalálták az igazságot, pusztán azért mert megérintettek egy pontot.

Mégis, hányszor mondtuk már, hogy ez nem elég!

Az ember feltehetné a kérdést: a napon amikor képessé válik lefedni az egész célt, más szavakkal megismer minden nézőpontot és azok hasznosságát, akkor, amikor már látja, hogy az összes dolog hasznos és helye van, hogyan tud cselekedni? A cselekvéshez nem kell, hogy valamennyire kizáróak, vagy harciasak legyünk?

Halottad a Dél - Franciaországban élő filozófus történetét? Nem emlékszem a nevére, egy nagyon jól ismert ember volt. A Montpellieri Egyetem professzora volt és a közelében lakott. Több út vezetett a házához. Ez az ember, amikor elhagyta az egyetemet és elért a kereszteződéshez, ahol az utak szétváltak, történetesen mindegyik a házához vezetett, egyik erről, másik arról, harmadik amarról. Így szokta mondani magának, minden nap, amikor ott áll a kereszteződésnél és tanakodik: "Melyiket válasszam?" Mindegyiknek volt előnye és hátránya. Mindez átsuhant a fején, az előnyök és a hátrányok és ez, vagy az, és elpocsékolt félórát azzal, hogy melyik utat válassza hazafelé!

Ezzel a példával szerette volna bemutatni, hogy a gondolat akadályozza a cselekvést: ha elkezdesz gondolkodni, nem cselekszel.

Ez az analógia nagyon pontos ezen a síkon, de a magasabb birodalmakra nem érvényes - fönt pont az ellenkezője van! Amíg íjász maradsz, aki egy pontot megérint, ez van; minden alatta lévő intelligencia ilyen, mindenféle lehetőséget lát, ezért nem tud dönteni és cselekedni. Ahhoz, hogy megláthasd a célt, a minden befogadó igazságot, át kell menj a másik oldalra. És amikor ezt megteszed, nem végtelen igazság összegét fogod találni, megszámlálhatatlan igazságot amik összeadódnak és egyesével át kell nézd, ezáltal lehetetlenné válik megérteni az egészet egy szempillantás alatt; amikor felmész az egészet látod elsőre, EGY PILLANTÁS ALATT, teljességében, megosztás nélkül. Itt már nem kell dönteni; ez egy látomás: AZT kell megtenni. Nem dönteni kell e között és a között, már nem így működik. A dolgok már nem egymásután követik egymást; inkább egy állandó látomás van egy egészről, ami egységként létezik. A döntés egyszerűen egy látomás.

Amíg nem vagy ebben az állapotban, nem láthatod az egészet. Az igazságot nem lehet egymásután meglátni, azzal, hogy egyik igazságot a másikhoz adjuk; az elme pontosan ezt teszi, és ezért képtelen meglátni az egészet. Nem tudja megtenni. Az elme mindig egymás után fog látni dolgokat, összeadja azokat, de ez nem AZ, valami mindig kikerül téged - az igazság jelentése, érzete el fog kerülni.

Csak akkor láthatod meg teljességében az igazságot, amikor egy időben, globálisan érzékelni tudod az egészet.

Ekkor a tett már nem döntés, ami lehet hibás, korrigálandó, megbeszélendő, hanem egy tiszta látomás arra, hogy mit kell tenni. És ez a látomás tévedhetetlen.

1962. február 3.