70. (Vizsgáld magadat sajnálat nélkül; akkor könyörületesebb és...)

70. Vizsgáld magadat sajnálat nélkül; akkor könyörületesebb és részvevőbb leszel mások felé.

Nagyon jó!

Ez nagyon jó, nagyon jó mindenkinek, különösen azok számára, akik azt hiszik, hogy ők annyira különbek.

De tényleg, ez valami nagyon mély.

Tulajdonképpen ez pontosan az a tapasztalat, amin keresztülmentem az elmúlt napokban; majdnem olyan, mint a hozzáállás megfordulása.

Valójában, az emberek mindig is áldozatnak tartották maguknak, akiket az ártalmas erők üldöznek - a bátrak felveszik a harcot, a többiek siránkoznak. De egyre inkább van egy nagyon konkrét elképzelés arra a szerepre, amit az ártalmas erők játszanak a teremtésben, és hogy ösztönző erőkként szinte feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy a teremtést fejlődésre késztessék, és arra, hogy újra a saját Kiindulópontjává váljon. És volt egy annyira világos vízió, hogy inkább kell megvalósítanunk saját átalakulásunkat - ez az, amiért imádkoznunk kell, amit végre kell hajtanunk -, minthogy az ártalmas erők átváltozását vagy megszűnését kívánnánk. Ez mind a földi, és nem az egyéni szempontból van így. Ez volt az összes hiba hirtelen látomása, minden értetlenség, minden tudatlanság, minden sötétség, és - ami még rosszabb - az összes rosszakarat a föld tudatosságából, amely felelősnek érezte magát ezen hátráltató erők és lények további fennmaradásáért, és felajánlotta azokat egy nagy... ez több volt, mint törekvés, ez egyfajta égő áldozat volt, annak érdekében, hogy az ártalmas erők eltűnhessenek, hogy ne lehessen semmi okuk arra, hogy létezzenek, már nem szükséges, hogy ott legyenek rámutatni, mindarra, aminek meg kell változnia.

Az ártalmas erőket az isteni életnek ezek a tagadásai tették szükségessé. És a föld tudatosságának ez a Legfelsőbb felé történő mozgása, mindezen dolgok felajánlása ilyen rendkívüli intenzitással, egyfajta jóvátétel volt, hogy ezen hátráltató erők eltűnhessenek.

Ez egy nagyon intenzív tapasztalat volt, amelyet lefordítani így lehet: "Vedd az összes rossz cselekedetemet, vedd mindet, fogadd el, töröld ki, és ezek az erők eltűnhetnek."

Ez lényegében az, amit ez az aforizma mond, a másik végéről nézve. Amíg csak egyetlen emberi tudatosság is magában hordozza annak lehetőségét, hogy a nagy isteni Formálódással ellentétesen érezzen, cselekedjen, gondolkodjon, vagy létezzen, lehetetlen bárki mást okolni ezért; lehetetlen okolni azokat az ártalmas erőket, amelyek azért maradnak a teremtésben, hogy általuk lásd és érezd, hogy milyen messze kell még menned.

(csend)

Olyan volt ez, mint egy emlék, a legfelsőbb Szeretet tudatának egy örökké jelenlévő emléke, amely az Úr által áradt a földre, - BELE a földbe - hogy azt újra visszavonzza Magához. És valóban ez volt az isteni természet lényegének leereszkedése a legteljesebb isteninek a tagadásba, és így azon állapot feladása a földi sötétség felvétele érdekében, azért hogy a Föld vissza legyen hozva az isteni állapotba. És hacsak nem válik Az - a legfelsőbb Szeretet - mindenhatóan tudatossá itt a Földön, a visszatérés sohasem lehet végleges.

Ez a nagyszerű isteni Formálódásnak a víziója után jött.¹ "Mivel ez a világ fejlődő" - tűnődtem - "mivel egyre inkább az Istenivé válik, nem lesz mindig jelen a nem isteninek ez a mélyen fájdalmas érzete, azé az állapoté, amely az eljövendőhöz képest nem isteni? Nem mindig lesz ott amit "hátráltató erőknek," nevezünk, más szóval, azok a dolgok, amelyek nem követik a mozgást harmonikusan? Aztán jött a válasz, a látomás Arról: "Nem, a nagy Lehetőség pillanata közeledik, a pillanat, a tökéletes Szeretet lényege megnyilvánulásának pillanata, ami képes átalakítani ezt a nem-tudatosságot, ezt a tudatlanságot és ezt a vele együtt járó rosszakaratot egy - teljesen haladó, teljesen átfogó, tökéletességre szomjazó - fényes és örömteli fejlődésbe."

Ez nagyon konkrét volt.

És ez megfelel egy olyan állapotnak, amelyben te olyan TÖKÉLETESEN azonosulsz mindennel, ami van, hogy konkrétan mindenné válsz, ami isteni-ellenes - és így ajánlhatod azt fel. Ezt fel lehet ajánlani, és valóban át lehet alakítani ezen a felajánláson keresztül.

Ez a fajta szándék az emberekben a tisztaságra, Jóra (ami szokásos mentalitással kifejezve egy igény az erényességre), valójában a NAGY AKADÁLYA a valódi önátadásnak. Ez a gyökere a Hamisságnak, maga a képmutatás forrása; annak elutasítása, hogy az ember a nehézségek terheiből kivegye a részét. És ez az, amit Sri Aurobindo érintett ebben aforizmában, közvetlenül és nagyon egyszerűen.

Ne próbálj meg erényesnek látszani. Lásd milyen mértékben egyesültél, milyen mértékben vagy EGY minden isteni-ellenessel. Vedd ki a részed a terhekből; fogadd el, hogy te magad is tisztátlan és hamis vagy, és így képes leszel arra, hogy felvedd az Árnyékot és felajánld azt. És abban a mértékben fognak megváltozni a dolgok, amennyire képes vagy magadra ölteni és felajánlani.

Ne próbálj a tiszták közé tartozni. Fogadd el, hogy azokkal vagy, akik a sötétségben vannak, és teljes szeretettel ajánl fel mindent.

1962. január 21.

¹ Lásd az előző aforizma kommentárját. _(vissza)