110. Kétségtelenül nagy eredmény megfigyelni

110. Kétségtelenül nagy eredmény megfigyelni a nap összetételét vagy a Mars vonalait; de ha megvan eszközöd, amely úgy tudja megmutatni egy ember lelkét, ahogyan egy képet látsz, akkor úgy fogsz mosolyogni a fizikai Tudomány csodálatos jelenségein, mint csecsemők játékain.

Ez annak a folytatása, amit korábban mondtunk azokról, akik "látni" akarnak. Állítólag Rámakrisna mondta, Vivekanandának: "Láthatod az Urat mint ahogy látsz engem és hallod az Ő hangját ahogy hallod a hangomat." Vannak, akik ezt a nyilatkozatot úgy vették, hogy az Úr a földön volt húsvér testben (!) azt mondtam: "Nem, ez nem igaz! Azt akarta mondani, hogy hallod Őt, amint belépsz az igazság tudatosságba – azt mondom sokkal tisztábban, mint hallod fizikailag, és látod Őt sokkal világosabban, mint látod fizikailag." – "Ó! De..." Azonnal tágra nyílnak szemeik, valami irreálissá válik!

A fizikai tudomány csodái megmosolyogtatnak?

A csodák rendben vannak, ez az ő dolguk (!) De ez a gőgös magabiztosságuk, ami engem mosolyogtat, ez megmosolyogtat. Azt hiszik, hogy mindent megtanultak és ők a Természet mesterei - ez gyerekes. Mindig lesz valami, ami kijátssza őket, amíg nem állnak kapcsolatban a teremtő Erővel és kreatív Akarattal,

Íme egy olyan kísérlet ami könnyen elvégezhető: egy tudós megmagyarázhatja a szemünk elé táruló összes jelenséget, sőt használja a fizikai erőket és tehet velük valamit tetszése szerint (produkálhat anyagi szempontból lenyűgöző eredményeket), de amint feltesszük nekik azt az egyszerű kérdést: "Mi a halál?" valójában fogalmuk sincs. Leírják a jelenséget, ahogy fizikailag történik... de ha őszinték, kénytelenek bevallani, hogy ez nem magyaráz meg semmit.

Mindig eljön egy pillanat, amikor ez semmit sem magyaráz. Mert a tudás... tudás, az hatalom.

(csend)

Alapvetően, ami a leginkább jellemzője a materialista gondolkodásnak, tudományos gondolkodásnak, az a tény, hogy nem tudja megjósolni a jövőt. Előirányoz sok mindent, ám a világ eseményeinek folyása túl van a jóslatokon. Azt hiszem, ez az egyetlen dolog, amit bevallanak: van egy szürke terület, a kiszámíthatatlan egy területe, ami kijátssza az összes számításaikat.

Soha nem beszéltem a legmodernebb tudomány tipikus képviselőjével, így nem vagyok egészen biztos benne, nem tudom, hogy milyen mértékig fogadnak el váratlant, vagy kiszámíthatatlant.

Azt hiszem, Sri Aurobindo a következőképpen érti: amikor közösségben vagyunk a lélekkel és birtokoljuk a lélek tudását, az a tudás sokkal csodálatosabb, mint az anyagi tudás, amelyet szinte megvetéssel megmosolyogjuk. Nem hiszem, hogy úgy érti, hogy a lélek ismerete olyan dolgokat tanít az anyagi életről, amit a tudomány nem tud.

Az egyetlen pont (nem tudok róla, hogy a tudomány megoldotta), a jövő kiszámíthatatlansága. De lehet, erre azt mondják, hogy azért van, mert ők még nem érték el az eszközeik és módszereik tökéletességét! Például, talán azt hiszik, hogy épp amikor az ember megjelent a földön, ha lettek volna olyan műszereik, amilyenek már jelenleg vannak, képesek lettek volna előre látni az átalakulást az állatról emberre, vagy az ember látszatát, mint egy "valami"-nek az eredményét az állatban – nem vagyok tisztában (Anya mosolyog) a legmodernebb feltételezéseikkel. Ebben az esetben, képesnek kellene lenniük arra, hogy mérjék, vagy érzékeljék a különbséget most az atmoszférában, "valami" behatolását ami nem volt ott – mert az még mindig az anyagi tartományhoz tartozik.¹ De nem hiszem, hogy ez az, amit Sri Aurobindo mondott; azt hiszem, úgy értette, hogy a lélek világa és a belső valóság annyival szebb, mint a fizikai valóság, hogy minden fizikai "csoda", megmosolyogtat - ezt inkább.

De a kulcs, amiről beszélsz, hogy a kulcs amivel ők nem rendelkeznek, az nem pontosan a lélek? A lélek hatalma az anyag felett, egy hatalom megváltoztatni az Anyagot - ráadásul fizikai csodákat tenni. A lélek rendelkezik ezzel a hatalommal?

Megvan ez a hatalma, és ÁLLANDÓAN használja, de az emberi tudatosságnak nincs róla tudomása! És a nagy különbség az, hogy az emberi tudat tudomást szerez róla, azonban arról szerez tudomást, ami MINDIG is létezik! És amit mások tagadnak, mert nincs róla tudomásuk.

Ezt például, volt alkalmam tanulmányozni. Számomra a körülmények, karakterek, az összes esemény és minden lény bizonyos "törvények" szerint mozognak, ha szabad így mondanom, amelyek nem merevek, de amelyeket érzékelek, és amelyek miatt látni lehet: "Ez ide fog vezetni, és az oda, és ez a személy olyan lesz mint az, ilyen és ilyen dolog fog történni vele, és..." Ez egyre inkább egyértelmű. Szükség esetén ez alapján meg tudnék jósolni dolgokat. Ám ez ok-okozati összefüggés ezen a területen, számomra teljesen nyilvánvaló, és megerősítik a tények. Míg nekik, akik nem rendelkeznek, eme látással, és a léleknek e tudatosságával, amint Sri Aurobindo mondja, ezek egyebek szerint kibontakozó körülmények, felületes törvények, amelyekről úgy vélik, hogy a dolgok természetes következményei; meglehetősen felületes törvények, amelyek nem állnak ki egy alaposabb elemzést, de nincs meg nekik a belső kapacitásuk, így nem zavarja őket, nyilvánvalónak találják azokat.

Úgy értem, hogy ennek a belső tudásnak nincs meg a hatalma, hogy meggyőzze őket, ezt már szinte naponta tapasztalom. Tehát amikor valamely eseménnyel vagy egyébbel kapcsolatosan látom, hogy "Ó, de ez teljesen, teljesen nyilvánvaló (számomra): az Úr Ereje dolgozik ott, látom ilyen és ilyen dolog történik, és így, egészen természetes, ez az, aminek meg kell történnie," nekem ez annyira nyilvánvaló, amennyire csak lehet, de nem mondom el amit tudok, mert az nem felel meg semmilyen tapasztalataiknak, így nekik ez félrebeszélés vagy feltételezés. Ami azt jelenti, hogy ha nem volt saját tapasztalatod, más tapasztalatai nem meggyőzőek, nem tudnak meggyőzni.

Az erő nincs annyira hatással az Anyagra – ez a valami FOLYAMATOSAN történik – de ... kivéve, ha hipnotikus eszközöket használnak (és azok sem érnek semmit, nem vezetnek sehova), a nehézséget az okozza, hogy az megnyissa a megértést (a kitörés gesztusa a fej tetején) ez az, amit olyan nehéz... A dolog, amit még nem tapasztaltál nem létezik.

Még ha előttük egy ilyen csoda történik, meg fogják találni maguknak a tárgyi magyarázatát, nem lesz csoda számukra abban az értelemben, hogy a beavatkozó erő és hatalom különbözik az anyagi erőktől és hatalmaktól. Számukra biztosan megvan az anyagi magyarázata, ez nem lesz meggyőző.

Csak akkor tudjuk megérteni, ha saját tapasztalatunkban érintettük azt a területet.

És ez nyilvánvaló - nyilvánvaló: csak a felébredtségünk arányában van lehetőségünk megérteni. Ez a szilárd talaj, ez az alap.

Mindent összevetve, a kérdés nem annyira "Anyag átalakítása" lehet, mint tudatosabbá válni az igazi kibontakozásról.

Ez az, amit gondolok. Az átalakulás végbemehet egy bizonyos mértékig anélkül, hogy az emberek tudatában lennének!

Látod, azt mondják, hogy most van egy nagy különbség, hogy amikor az ember jött, az állatnak nem volt eszköze észre venni; nos, azt mondom, ez pontosan ugyanaz a dolog: mindannak ellenére, hogy az ember felfogta, ő sem rendelkezik a megfelelő eszközökkel; bizonyos dolgok történhetnek, amelyekről nem fog tudni, csak jóval később, csak akkor, ha "valami" eléggé fejlett benne, hogy felfogja.

Még a tudomány fejlődésével eljutva annak a legvégső határárig, addig a pontig, ahol azt érezzük szinte semmi különbség nem maradt, amikor például ők elérik a szubsztancia egységét, és úgy tűnik, hogy továbbra is csak egy szinte alig észrevehető, vagy észrevehetetlen átmenet van az egyik állapotból a másikba [az anyagiból a spirituálisba], Nos, nem, ez nem így van! Ahhoz, hogy felismerd ezt a fajta identitást, neked már hordoznod kell magadban a MÁSIK DOLOG tapasztalatát, másként nem lehetséges.

És pontosan azért, mert megszerezték a "megmagyarázás" képességét, magyarázzák maguknak a belső jelenségeket, úgy, hogy azok továbbra is a saját belső jelenségeik tagadásai: azt mondják, hogy olyanok, mint az, amit tanulmányoztak.

Csak az ember felépítése miatt (mert mondhatni nincs emberi lény, akiben ne lenne tükröződés vagy árny, vagy egy bimbizó kapcsolat a finom, benső lényével, a "lelkével"), csak emiatt van egy hiba a tagadásukban; ezt ők hibájukként tekintik - holott ez az egyetlen erősségük.

(csend)

Ez valóban az, amikor megtapasztaljuk – tapasztalat és tudás, és az identitás a magasabb erőktől –, hogy látjuk a külső tudás relativitását; de előtte nem, nem láthatjuk, tagadjuk a más valóságokat.

Azt hiszem, ez az, amit Sri Aurobindo akart mondani; egyszer amikor a másik tudatosság kifejlődött, a tudós mosolyogni fog rajta mondván: "Igen, ez mind nagyon szép, de ..."

Alapvetően, az egyik nem vezetheti a másikat. Kivéve a kegyelem egy jelenségén keresztül, ha van befelé egy abszolút őszinteség, amely lehetővé teszi a tudósnak látni, sejteni a pont kivetülését ahol az igazi tudás elillan, akkor vezetheti őt a másik tudatállapothoz, de a MÓDSZEREI NEM. Ott kell... valamit fel kell adni - valamit fel kell adni, és elfogadni új módszereket, új felfogásokat, új rezgéseket, az új lelkiállapotot.

Ezután ez egy individuális kérdés, ez nem osztály vagy csoport kérdése: ez a tudós, aki késszé válik arra, hogy... valami másra.

(csend)

Mindössze egy nyilatkozatot tehetünk: minden, amit tudunk, bármily szép is lehet, semmi ahhoz képest, amit akkor tudunk, ha képesek vagyunk használni a másik módszereket.

(csend)

Ez volt a munkám tárgya az elmúlt napok mindegyikében: hogyan lehet ezt az elutasítást kezelni?... Ez a kérdés már régóta érlelődött. És ez a folytatása annak, amit Sri Aurobindo mondott, egyik levelében azt írta, hogy India a maga módszereivel sokkal többet tett a spirituális életért mint Európa az összes kétségével. Pontosan ez a lényeg. Ez egyfajta tagadás – a megismerés egy bizonyos módszere elfogadásának elutasítása, hogy az nem a tisztán anyagi módszer, és a tapasztalat tagadása, az élmény valóságáról, – hogyan lehet meggyőzni őket erről?... És aztán ott van Káli módszere, amely az alapos verés módszere. De... ez sok rombolás egy kis eredményért, ha engem kérdezel.

Ez egy másik nagy probléma.

Úgy tűnik, hogy az egyetlen módszer, amely képes legyőzni minden ellenállást, az a Szeretet módszere; de valójában az ellentétes erők eltorzították e módszert, oly módon, hogy őszinte emberek, őszinte keresők szép számmal, úgy tűnik páncélozottak vele szemben. Ez a nehézség. Ezért ez időt vesz igénybe. Végül is...

1965. május 29.

¹ Amikor Satprem kérdezte Anyát, hogy ez a ''valami'' valóban a szupramentáis Erő, Anya ezt válaszolta: "Inkább nem nevezem meg, mert akkor egy dogmát fognak csinálnak belőle. Ez [ez a ''valami''] az, ami történt 1956-ban, amikor úgy hívtuk ''az első szupramentális megnyilvánulás''. Mindent megtettem, hogy ne tegyen egy dogma belőle. De ha azt mondom: ''Ezen a napon ez és ez történt'', az lesz kinyomtatva nagy betűkkel, majd ha valaki mást mond, akkor kijelentjük, ''Ön eretnek''. Szóval ezt nem akarom. De tagadhatatlan, hogy a légkör megváltozott, van valami új a légkörben - hívhatjuk úgy, hogy ''a szupramentális Igazság leereszkedése'' mert ezeknek a szavaknak van értelme számunkra, de nem fogom deklarálni így, mert nem akarom, hogy ez legyen 'A' klasszikus vagy ''igaz'' módja az esemény leírásának! Ezért is hagyom homályosan, szándékosan.'' _(vissza)