1962. október 6. (az igazság zuhataga, 78. aforizma, Gita)

Az Anya

Agendája

78. Amikor a tudás friss bennünk, akkor legyőzhetetlen; amikor régi, akkor elveszti az értékét. Ez azért van, mert Isten mindig előre mozog.

Tehát, mi a kérdésed?

A tudás, amire itt utalsz, az intellektuális vagy spirituális, de a szupramentális jógának a tudás... milyen fajta tudás ez? Egy testen belüli tudás, egy fizikai tudás?

Sri Aurobindo itt az inspiráción vagy kinyilatkoztatáson keresztüli tudásról beszél. Más szavakkal, amikor hirtelen leereszkedik és megvilágosítja a megértésed: hirtelen azt érezed, hogy most először értesz valamit, mert közvetlenül a Fény birodalmából érkezik hozzád, az igazi tudás területéről és ha az igazság természetes erejével együtt jön - az megvilágosít téged. És valóban, amikor még csak éppen megkaptad úgy tűnik, semmi nem tudna ellenállni ennek a Fénynek. És ha biztosítod, hogy tudjon benned dolgozni annyi átalakulást hoz magával, amennyit csak tud a saját területén.

Ez egy igen gyakori tapasztalat. Amikor megtörténik és egy kicsit utána (nem sokáig), úgy tűnik, minden egy igen természetes módon e Fény köré szervezi magát. Aztán apránként elvegyül a többivel. Megmarad az intellektuális ébersége, (így vagy úgy megfogalmazva) - ennyi megmarad, de ez olyan, mint egy üres maghéj. Már nincs meg benne a hajtóerő, ami átalakítja a létezés minden mozgását e fény képére. És ezt érti Sri Aurobindo: a világ gyorsan mozog, az Úr mindig előre halad, és utána csupán egy ösvény marad, amelyet maga után hagy: már nincs az azonnali és mindenható ereje, amellyel abban a PILLANATBAN bírt, amikor azt a világra vetítette.

Ez olyan, mint amikor esik az igazság zuhataga, és bárki, aki el tud kapni akár csak egy cseppet is, megvilágosodik. De ha csak ők maguk nem fejlődnek hihetetlen tempóban, az Úr és az ő igazság zuhataga már réges-régen messze lesz, és nagyon gyorsan kell majd futniuk, hogy utolérjék!

Ezt a képet láttam mindig.  

Ezt érti ő.

Igen, de ahhoz, hogy ennek a tudásnak tényleg meg legyen az átalakító ereje...?

Ez a magasabb tudás, az Igazság fejezi ki magát, amit ő "az igazi tudásnak" nevez; és ez a tudás átalakítja az egész teremtést. De úgy látszik, Ő folyamatosan engedi esni, és hogyha nem sietsz (nevetés) le fogsz maradni!

Soha nem éreztél még káprázatos villanást a fejedben? És aztán: "Aha! Ez az!" Ez néha valami, ami már intellektuálisan ismert volt, de örömtelen és élettelen; és aztán hirtelen hatalmas erőként érkezik, és megszervez mindent eköré a Fény köré - nem tart nagyon sokáig. Néha néhány óráig tart, néha néhány napig, hacsak az ember nem nagyon lassú mozgású. És ez idő alatt, tudod (nevet) az Igazság Forrása tovább és tovább megy.

De ezek mind pszichológiai átalakulások. Mi az Anyag, a test átváltoztatásához szükséges tudás?

Pillanatnyilag mon petit, semmit nem tudok erről mondani. Egyszerűen nem tudom.

Másfajta tudás ez?

Nem, nem hiszem.

(csend)

Lehet egy másfajta tevékenység, de nem egy másfajta tudás.

(csend)

Igazából csak akkor fogunk tudni arról beszélni, hogy mi alakítja át az anyagot, amikor az Anyag. legalább egy kicsit átalakult, amikor megkezdődik az átalakulás. Akkor beszélhetünk a folyamatról. De pillanatnyilag...

(csend)

De bármilyen átalakulás a lényben, bármilyen szinten, mindig kihat az alatta lévő szintekre. Mindig van egy tevékenység. Még azok a dolgok is, amik tisztán intellektuálisnak tűnnek biztosan hatással vannak az agy szerkezetére.

És ezek a megvilágosodások csakis egy csendes elmében történnek - vagy legalábbis egy nyugodt elmében. Ha az elme nem teljesen zavartalan és nyugodt, ez nem jön. Vagy ha mégis jön, nem veszel észre semmit, mert akkora zajt csapsz! És természetesen ezek a tapasztalatok segítik, hogy a nyugodtságod, a csended és nyitottságod egyre jobban és jobban megalapozódhasson... Ez az érzés, hogy valami teljesen mozdulatlan, de nem bezáródott - mozdulatlan, ugyanakkor nyitott és befogadó - annál jobban megalapozódik, minél több ilyen tapasztalatod van. Nagy különbség van egy halott, megtört, tartózkodó csend és egy nyugodt fogékony elme csendje közt. Ez nagy különbséget tesz. De ez az eredménye ezeknek a tapasztalatoknak. Az összes előrelépés, amit megteszünk, igen természetesen, mindig a fentről érkező igazság eredménye.

Hatása van: minden ilyen dolognak hatása van a test működésére - a szervek, az agy, az idegek és a többi működésére. És ez bizonyára jóval az előtt fog megtörténni, hogy bármilyen hatás lenne a külső formán.

Igazából, amikor az emberek átalakulásról beszélnek, főleg egy festői szépségű átalakulásra gondolnak, nem? Egy gyönyörű megjelenés - könnyű, rugalmas, plasztikus, tetszés szerint változó. De nem sokat gondolkodnak... ezen a másik dolgon, a szervek inkább érzéstelen átalakulásán! És mégis bizonyára ez fog először végbe menni, jóval a látszat átalakulása előtt.

Sri Aurobindo arról beszélt, hogy a csakrák működése helyettesíti a szerveket.

Igen - azt mondta 300 év! (Anya nevet.)

(csend)

Egy kis elmélyüléssel könnyű megérteni: hogyha arról lenne szó, hogy valamit abbahagyjunk, valami MÁST pedig elkezdjünk, ezt igen gyorsan meg lehetne tenni. De életben tartani a testet (megtartani működését), majd EGYIDEJŰLEG birtokolni eleget az új működésből ahhoz, hogy életben maradjon, és aztán egy átalakulás - ezt a kombinációt nagyon nehéz megvalósítani. Ennek teljesen tudatában vagyok, teljesen tudatában vagyok... az elképesztő időmennyiségnek, amire szükség van, hogy ezt katasztrófa nélkül meg lehessen tenni.

Mindenekfelett természetesen, amikor a szívhez érünk: helyettesíteni a szívet egy alakítható, dinamikus Erő központjával! (Anya nevet) Pontosan melyik PILLANATBAN fogom megszüntetni a keringést és bedobni az Erőt!??

Ez... nehéz.

(csend)

Nem, nincs sok mondani valóm. Semmit nem lehet kiadni abból, amit most mondtam neked; bekerülhet az Agendába, de nem lehet kiadni.

Nem rossz, ha az emberek szereznek valamilyen elképzelést a munkáról.

Nem... Nos, összeírhatod; majd meglátom. De nincs sok mondani valóm.

(csend)

A mindennapi életben gondolsz dolgokra, aztán megteszed őket - de ez pontosan az ellentéte ennek! Ebben az életben először kell megtenned dolgokat, és utána megérted - de jóval utána. Először cselekedned kell, gondolkodás nélkül. Ha gondolkodsz, nem jutsz sehová; csak visszatérsz a régi módhoz, ahogy teszed a dolgokat.

*
*     *

Egy kicsit később, Satprem visszatér az előző beszélgetéshez az istenekről:

De ezek az istenek az emberi tudatosságtól függetlenül léteznek? Nem emberi teremtmények?

Nem, egyáltalán nem!

Egy dolog megrázott: azt mondod, hogy a Gita ahogy Sri Aurobindo kifejtette, nem felettesértelemi hanem szupramentális.

Sri Aurobindo azt mondta, hogy amit ő jött elhozni azt már jelezte a Gita.

De amit nem tisztáztál teljesen számomra az a különbség "a dolog", és a felettesértelem között.

Az Egység tapasztalata.

Nem, a látásbeli különbség - a látásról beszélek. Azt mondtad például, hogy az felettesértelemben lévő tárgyak világítottak.

Igen, az felettesértelemtől előrehaladva.

Ez alatt azt érted, hogy az ember a földi dolgokat megvilágosodni látja? ¹

Nem, nem! Úgy értem, hogy minden dolog és forma magában a felettesértelemben (az istenek ruházata például, ékszereik és koronáik - sok különböző dolog van a felettesértelemben.) Ezekben a világokban mindenféle forma van, amiket mi lefordítunk a földi élet képeibe, de ez csupán fordítás.

Vegyük például az istenek öltözékét. Öltözékük, amiket akaratuk szerint ugyanúgy változtathatnak, mint a formájukat, nem a fizikaiból épül fel, hanem a felettesértelem anyagából, és ez az anyag magában hordozza saját fényét. Ez van mindennel, ez minden. Nincsen nap, ami fényt és árnyékot vet: maga az anyag világít.

És ezentúl, a Szupramentálisban?

Szupramentális....

(nagyon hosszú csend)

Nehéz elmagyarázni...

(csend)

Amikor én az "Egység világáról" beszélek, nem csupán azt értem alatta, hogy az-az érzésed, minden egy és minden ebben az Egyben történik. Azt értem az Egység alatt, hogy nem tudsz különbséget tenni a tervezés, akarat, cselekvés, és az eredmény közt. Ez. minden egy, egyszerre.

De hogyan? Nem lehet megmagyarázni - egyszerűen nem lehet! Bepillanthatsz ebbe a tapasztalatba, de... végső soron kifejezhetetlen, nincs módunk kifejezni.

Hogyha azt mondjuk, "minden szimultán", közhelyekben beszélünk.

A dolgokat mindig a magas és alacsony értelmében fejezzük ki. Ahogy már gyakran mondtam, más szavak szükségesek, egy másik mód megfogalmazni dolgokat.

Azt mondod, nem értettem a kérdésedet, de én tökéletesen értettem, tökéletesen jól tudtam mit akartál. De mit lehetne Erről mondani! Egyszerűen nem lehet róla beszélni, és itt a bizonyíték: ha tudnánk beszélni róla, itt lenne. És valószínűleg még akkor sem beszélnénk róla.

Nem tudunk beszélni róla, nem tudunk mondani semmit; badarság, bármit is mondjunk róla! Természetes, hogy badarság - mi más lehetne?

(csend)

A lehetőségek maximális, legmagasabb szintjén az emberi fogalmak LEGJOBB ESETBEN is csak a felettesértelemről tudnak egy s mást kifejezni. Számomra ez nagyon eleven, nagyon ismerős, mert sokat éltem ott. De még így is a szavakat túl esetlennek érzem ahhoz, hogy kifejezzék - habár "költői" metaforákkal képes lehetsz átvinni egy benyomást erről. De ahogy beszélünk a Másik Dologról, igen tudatában vagyok, hogy... Mert még akkor is, amikor a tapasztalat közepében vagy, az egyetlen dolog, amit tenni szeretnél, hogy csendben maradsz. Nem tudsz beszélni. Ahogy kiejtesz egy szót, puff! Minden beborul, elködösödik. Hasztalan.

De fizikailag például, látod ezt a tárgyat [Satprem felvesz egy papírnyomót]. Most én ezt látom valahogyan - de te, egy szupramentális tudatossággal?

Én csak átlátok rajta, ennyi az egész.

De ez semmi!

Mit értesz az alatt, hogy átlátsz rajta?

Nos, azt értem, hogy látom a mögötte meghúzódó világító rezgést. De én nagyon is tudatában vannak, hogy az egyik nem zárja ki a másikat.

Ugyanez a helyzet, amikor emberekre nézek: nem úgy látom őket, ahogy ők látják magukat, én a bennük rejlő és rajtuk átmenő összes rezgés erejével látom őket, igen gyakran a Jelenlét legfelsőbb Rezgésével. És ezért van, hogy a fizikai látásom... nem egészen romlik, de jellegében változik, mert számomra hamis az a fizikai pontosság, amit a hagyományos látásmód ad. Ösztönösen (nem azért mert így gondolom) ez így Van. De hát az én látásom pontossága többé nem arra szolgál, hogy én a dolgoknak csupán a felszínes héját lássam.

De ez nem akadályoz meg abban, hogy fizikailag lássak - habár igen, vannak idők amikor elbizonytalanodom, hogy ki áll előttem? (mert én egy rezgést látok, ami nagyon hasonló, majdnem ugyanaz három vagy négy emberben, akik nem feltétlenül vannak jelen, de akárhogy is)... Aztán ott van egy enyhe külső különbség - van egy hatalmas különbség abban, hogy a külső forma hogy néz ki, természetesen, és mindössze egy enyhe külső különbség van a rezgések kombinációjában. Szóval néha nem vagyok biztos, nem tudom, hogy ez az ember ez vagy az; ezért kérdezem gyakran "Ki van ott?" - Nem arról van szó, hogy nem látok semmit, de nem ugyanúgy látom.

Egy bizonyos módon úgy gondolom, jobban látok. De egy különös módon. Például, be kell fűzzek egy tűbe egy cérnát (kísérleteztem az ilyesmivel), szóval, hogyha próbálom befűzni a tűbe a cérnát, ez szó szerint lehetetlen. De néha (amikor egy bizonyos hangulatban vagyok), ha be kell fűzzek egy cérnát egy tűbe, magától befűződik - nekem semmit sem kell tennem: fogom a tűt, fogom a cérnát, ennyi.

Úgy gondolom, (ténylegesen egyszerűen ez tapasztalat kérdése), úgy gondolom, ha tökéletesedik ez az állapot, lehetségessé válik mindent MÁS MÓDON tenni, és az a mód nem függ a külső érzékeléstől; és természetesen az egy szupramentális kifejezés kezdete lenne, mert ez egyfajta belső tudás, ami CSINÁLJA a dolgokat. Amikor EZ eljön, akkor tudod, és akkor cselekedhetsz.

De nem szabad gondolkodnod; abban a percben, hogy elkezdesz gondolkodni, vagy használni akarod valamelyik érzékszervedet, ez teljesen eltűnik.

És ami a kifejezést illeti, az első dolog, ami átfut rajtad... ez nem csak egy lehetetlenség: KÉPTELEN VAGY beszélni.

Valami másra van szükség, valami egészen másra.

Várnunk kell. Meg kell várnunk, amíg eljön.

(csend)

De amiről itt beszélsz [Satprem a papírnyomóra mutat] nem az, amit az emberek "tisztánlátásnak" neveznek?

Nem, nem!

Ez szupramentális látás?

Igen.

Egy tisztánlátó nem így látná.

Nem. Ez a szupramentális tudatosság beszűrődése.

Amitől mást látsz a tárgyakon vagy embereken keresztül.

Nem, semmi köze azokhoz a víziókhoz, amik nekem voltak.

De az a Látás, jól ismerem, és ez nem egy "vízió" - nem egy vízió! Nem nevezhetem képnek: ez egy tudás. Még azt sem mondhatom, hogy tudás, ez. valami, ami MINDEN egyszerre, valami, ami megtestesíti saját igazságát.

Alapozzuk meg! Amikor jól megvannak az alapok, beszélünk róla újra (Anya nevet).

Azért teszek fel neked kérdéseket, mert egy könyvet kell írnom!

Oh, de ne beszélj erről a könyvedben! Az emberek azt fogják mondani, hogy teljesen megőrültél (Anya nevet)

¹ Ténylegesen Satprem mindig ugyanazt a kérdést kutatta: Mennyire változtatja meg a másik látásba való váltás az Anyag meglátásának képességét - hogyan néz ki az igazi Anyag? _(vissza)