1962. október 27. (a zenéről és a művészetekről)
Az Anya
Agendája
(Egy szerencsétlen áramszünet sorozat miatt a beszélgetés nagy részét nem tudták felvenni, kivéve néhány bekezdést. Satprem emlékezetből írta le a kimaradt részeket, aztán Anya kiegészítette a jegyzeteit számos megjegyzéssel és hozzáfűzni valóval.)
A harmónium számára egy kis szobát fogunk építeni a teraszon. Szeretnék egy kicsit kísérletezni.
Mindig is volt egy rossz hozzáállás a testemben, ami gátolta a játékomat. Most, hogy eltűnt, szeretném látni, mi történik. Valami a tudatalattiban keresztbe tett: minden, amit megtanulsz a zenei tanulmányaid során, hogy nem játszhatod le ezt a hangot azzal a hanggal, és a többi, és így tovább. Ráhangolódnék a magasztosabbra, és onnan hallgatnám, de a régi szokások a tudatalattiban folyamatosan közbe szóltak. Most mindez megváltozott, és szeretném látni mi lesz belőle - lehet, hogy csak kakofónia!
De amit játszom, az nem zene, én nem próbálok zenét játszani; egyszerűen ez meditáció a hangokkal.
Folyamatosan hallok valami olyasmit, mint a zene nagy hullámai. Csupán kicsit vissza kell vonuljak, és ott is van; hallom. Mindig ott van. Ez hangnélküli zene. A zene nagy hullámai. És mindig, amikor hallom azokat a hullámokat, az ujjaimban megjelenik a késztetés játszani. Úgyhogy kísérleteket fogok folytatni: teljesen passzív leszek, mozdulatlan újjakkal, és aztán megpróbálom átírni.
Azt mondták, hogy elektromos vezetéket szerelnek a mennyezeten át, hogy automatikusan mindig felvegyék, amikor játszom. "Ez a ti dolgotok", mondtam nekik "De ne várjatok zenét!"
Egyszer bementem a zene világába, és amit ott hallottam az annyira csodálatos volt, annyira hihetetlenül gyönyörű, hogy órákig velem maradt miután felébredtem. Elképesztő volt. Hol van ez a világ?
Nagyon jól tudom, sokszor voltam már ott. Ez az emberi tudatosság csúcsán van, azon a határon, amit Sri Aurobindo az alacsonyabb és magasabb féltekének hív. Ez nagyon, nagyon magas. Behatóan tanulmányoztam ezt a birodalmat.
Ez az alkotás világa, számos szinttel vagy fokkal.
Igen, szeretném megérteni hogyan működik. Beszélnem kell róla a könyvben.
Az első világ, amivel találkozol az a festészet, szobrászat és az építészet területe: minden, aminek anyagi formája van. Ez formák, a színes formák területe, amit festészetben, szobrászatban, és építészetben fejeznek ki. Ezek nem az általunk ismert formák: inkább típusok, láthatsz például építészeti vagy kertészeti alkotásokat, csodálatos színekkel, amik gyönyörűek.
Aztán jön a zenei terület, itt találod azon hangok eredetét, amik a különböző zeneszerzőket inspirálták. Hatalmas, néma zene hullámok. Egy kicsit furcsának tűnik, de így van.
De hallasz valamit miközben játszol, vagy mi?
Amikor játszom általánosságban azt hallom, amit játszom. Nehéz elmondani. Nem csak egy hagyományos hang, hanem hangok keveréke, és nem... nem, nem igaz, hogy ugyanaz a hang, hanem mintha annak a hangnak a tömény kivonata lenne. De például azt érzem, hogy amit hallok azt egy nagy zenekarnak kellene kifejeznie. LÁTOM, tudod, látok sok nagy zenekart magam körül, a jobb oldalamon, a bal oldalamon. és nekem ezt át kellene írnom egy harmóniumra! Mintha ezt a zenekart zenészek csoportjai alkotnák, ahol minden csoport a keverék egy hangját fejezi ki, ami egy sokkal teljesebb hang annál, amit az emberi fül be tud fogadni. Ez van. Ezt nem tudod kifejezni azzal, hogy dúdolsz egy kis dallamot - itt egy egész testnyi zenei rezgés van. És ahogy hallom, látom... hogyan kellene kifejezni. Nagy zenekarokat látok magam körül. De ez egy másik fajta látomás: ez nem a fizikai szem látomása, hanem valami nagyon... a tudatosság lát így. Hogy tudnám elmagyarázni?! Csak annyit mondhatok, hogy ez nem a megszokott látásunk, vagy hallásunk.
Ez inkább egy teljes tudás, a különböző hangok keverékéről, és egy átfogó elképzelésazok kifejezéséről.
A zenei terület mögött húzódik a gondolat: gondolatok, szervezett gondolatok a színdarabokhoz és könyvekhez, elvonatkoztatásokhoz és filozófiákhoz. De engem különösen azok a kombinációk érdekeltek, amik megszülik a novellákat és a színdarabokat.
Ez a harmadik terület.
Hall az ember hangokat az intellektuális területen?
Nem, amit itt találsz azok gondolatformák, minden egyes ember agyában a saját nyelvén megtestesülve. A novelláknak, színdaraboknak, még a filozófiai rendszereknek is vannak gondolatformái. Ezek gondolat kombinációk, tiszta gondolatok, nem valamilyen nyelven megfogalmazottak és az ember agyában automatikusan a saját nyelvén fogalmazódnak meg. Ez a tiszta gondolat birodalma. Itt dolgozol, amikor az egész földért szeretnél dolgozni; nem szavakba öntött gondolatokat küldesz ki, hanem egy tiszta gondolatot küldesz ki, ami aztán minden fogékony agyban megfogalmazódik az éppen aktuális nyelven. Ezek a formák mindenki rendelkezésére állnak - senki nem mondhatja, hogy ez az "ÉN ötletem, ez az ÉN könyvem". Bárki, aki képes felemelkedni erre a területre képes megragadni ezeket a formákat, átírni őket az anyagba. Egyszer végeztem egy ilyen kísérletet; tudni akartam mi fog történni, úgyhogy én is létrehoztam egy alakzatot, és útjára bocsájtottam. És ugyanabban az évben, két igen különböző ember, aki nem is ismerte egymást, az egyik Angliában, a másik Amerikában megragadta az alakzatomat; az angliai könyvet írt, míg az amerikai egy színdarabot. És a körülmények úgy alakultak, hogy a könyv is és a színdarab is megtalálta az útját hozzám.
Magasabban ott van a negyedik terület, ezen a területen színes fények vannak, a színes fények játékai. Ez a sorrend: először a forma, aztán a hang, aztán a gondolat, aztán a színes fények. De ez a terület már messzebb van az emberiségtől; ez az erők területe, egy terület, ami színes fényekként jelenik meg. Nincsenek formák - a színes fények reprezentálják az erőket. És az ember egyesítheti ezeket az erőket, hogy dolgozzanak a földi atmoszférában és előidézzenek bizonyos eseményeket. Ez a formától, hangtól és gondolattól független tevékenység területe - fölötte áll mindezeknek. Ez a tevékeny erő területe, amit használhatsz egy bizonyos célra - hogyha képes vagy rá. Ez a legmagasabb terület.
Tehát van a forma, amit festészetben, szobrászatban, vagy építészetben fejezünk ki; van a hang, amit a zenei motívumokban fejezünk ki; és a gondolat, amit könyvekben, színdarabokban, novellákban, sőt akár filozófiai és más fajta intellektuális elméletekben fejezünk ki (itt tudsz kiküldeni gondolatokat amik az egész világot befolyásolják, mert az összes befogadó agyat befolyásolják, és az éppen helyénvaló nyelvben testesülnek meg). És e terület fölött, formától, hangtól és gondolattól mentesen van az színes fényeknek tűnő erők játéka. És amikor odamész és megvan benned a hatalom, akkor egyesítheted ezeket az erőket, hogy végül a földön anyagi formában testesüljenek meg (ehhez valamennyi idő kell, ritkán azonnali).
De ezek a nagy zenei hullámok, amiket hallasz, amik azt mondtad a hangokon túl vannak - ezek is részei a fényes rezgések területének?
Igen. De ez a zenei terület magasabb szintje. Mindegyik terület számos szintet tartalmaz, és a zenei terület teteje már kezd hullámmá, rezgés hullámokká válni. De ezek még mindig a zenével kapcsolatosak, míg a színes erők, amikről beszéltem földi átalakításokkal és tevékenységekkel - nagy tevékenységekkel kapcsolatosak. Ezek a tevékenységek erői. Ez a terület ahol nem hallasz semmilyen hangot végül a hangok és zene területévé alakul. Ez a csúcspont. Minden terület számos szintet tartalmaz.
Röviden, amikor valaki felemelkedik ehhez az eredethez egyetlen rezgést talál, ami kinyilvánulhat zenei, gondolati, építészeti vagy képi formákban - ugye?
Igen, de útközben meghatározott átalakulásokon megy keresztül. Áthalad az egyik területen vagy egy másikon, ahol átalakulásokon megy keresztül, hogy hozzá idomítsa magát ahhoz a bizonyos kifejezési módhoz. A zene hullámai egy bizonyos kifejezési formái a színes hullámoknak - igazából "világítónak" kellene hívni őket, mert tényleg belülről világítanak. Színes fényhullámok. Nagy színes fényhullámok.
(csend)
A művészi alkotás összes szintje nagyon magasan van az emberi tudatosságban, ezért tud a művészet kiváló eszköz lenni a spirituális fejlődésben. Mert az alkotás világa az istenek világa; de az isteneknek, sajnálattal közlöm, egyáltalán nincs ízlésük a művészi alkotáshoz.1
Semmi szükséget nem éreznek a formában való állandósságra - a legkevésbé sem érdekli őket! Amikor akarnak valamit, ott van - csupán akarniuk kell. Amikor egy bizonyos környezetet vagy atmoszférát kívánnak, kívánságuk szerint megalakul. Mindent megkapnak, úgy ahogy akarják, tehát semmilyen szükségét nem érzik a megmerevedett formáknak. Az ember azonban, nem kapja meg amit akar és úgy ahogy akarja, erőfeszítést kell tennie, hogy megalkosson formákat, és ezért halad előre - a művészet egy kiváló módja a spirituális előrehaladásnak.
De azok a nagy zenei hullámok, amik engem érdekelnek - az volt az érzésem, hogy jóval a gondolatok világán túl vannak.
Tudod, ez nem éppen földrajz!
De akárhogyan, pontosan a magasabb félteke határán van. Ez a Tudatosság első megnyilvánulása örömként. Emlékszem, hogy ugyanennek az örömnek a rezgését találtam Beethoven-ben és Bach-ban (és kisebb mértékben Mozartban is). Amikor először hallottam Beethoven versenyművét D-ben, D dúrban, hegedűre és zenekarra. hirtelen felhangzik a hegedű (nem a legelején, az elején egy zenekari passzus van, aztán belép a hegedű) és a hegedű első hangjai (Ysaye játszott, micsoda zenész!),2 az első hangokkal, a fejem mintha szét akarna robbanni, oly pompába vetették. Oh, elképesztően csodálatos volt! Több mint egy óráig az áldás állapotában voltam. Ysaye igazi zenész volt!
És jelzem, semmit nem tudtam ezekről a világokról, a legkisebb tudásom sem volt, de minden tapasztalatom ezúton jött - váratlanul, anélkül, hogy én bármit kerestem volna. Amikor ránéztem egy festményre, ugyanaz: valami hirtelen megnyílik a fejemben, és mintha látnám a festmény eredetét - és micsoda színek! Az ember oda tud jutni egyenesen a vitálison keresztül, mentális átmenetek nélkül. (anélkül hogy végig járná a mentális fokozatokat.)
*
* *
(Egy kicsit később:)
És még most is, ennyi év és ilyen sok tapasztalat után, minden mindig újnak tűnik számomra, mintha a világ folyamatosan újulna és én pedig semmit sem tudnék. Az éjszakáim... Amikor mostanában felkelek, azt mondom "Nos, itt van még valami, amit nem tudtam!". Azt hinnéd, az életed kezd beállni egy kerékvágásba ennyi év után, de nem!
Talán én mozgom oly gyorsan, mint az Úr! 3
1 Amikor legközelebb látta Saptrem-et, Anya hozzáfűzte a következő javítást: "Miután elmentél, eljöttek. Nem én emlékeztem - ők EMLÉKEZTETTEK! Ott volt Saraswati és azt mondta, "És a szitárom?". És Krishna "És a furulyám?" (Anya nevet) Volt még valaki, nem emlékszem, ki. Nagyon feldúltak voltak. Azonnal azt mondták nekem "Miről beszélsz? Mi IMÁDJUK a zenét". Rendben. "Jó" mondtam én (Anya nevet). Igaz - Krishna remek zenész és Saraswati a kifejezés tökéletessége. Most, hogy elismertük érdemeiket (Anya meghajol) folytasd az olvasást." (vissza)
2 Ysaye (1838-1931): ünnepelt belga hegedűs, Anton Rubinsteinkollégája. (vissza)
3 Lásd az 'igazság zuhataga' beszélgetést 1962 október 6.-án (vissza)
magyar