1961. augusztus 02. (tudattalan, tudatalatti, individualizáció, istenek...)

Az Anya

Agendája

Amikor leereszkedünk a tudatalattiba, eljön egy idő, amikor ez már nem személyes - az egész világ ott van! Akkor mit tehetünk? Nem rólad beszélek, de mit lehetnek az olyan emberek, mint mi, hogy ez megváltozzon? Ez egy sziszifuszi munka! Rezgések jönnek folyamatosan minden pillanatban az egész világból. Hogyan tudjuk ezt megváltoztatni?

Nem, a problémát más irányból kell megközelíteni.

Az evolúció a Tudattalannal kezdődik, teljes Tudattalannal, és ebből a Tudattalanból fokozatosan felszínre jön egy tudatalatti - azaz, egy fél vagy negyed-tudatosság .... Két különböző dolog van itt. Tekintettel a földi életre (mert a folyamat kissé eltér az univerzumban) a földi élet a teljes Tudattalannal kezdődik és apránként, ami azon belül érintett volt, működni kezd, és ez átváltoztatja ezen Tudattalant féltudatosságba. vagy tudatalattiba. Ugyanakkor van egy egyéni működés, amely ébreszti az INDIVIDUÁLIS tudattalant egy individuális fél-tudatosság felé, és itt, természetesen, az egyéni kontrollál - jóllehet valójában nem egyénileg teszi, mert az individualizáció a tudatossággal kezdődik. A növények vagy az állatok tudatalattija például nem individualizált, amit mi állati viselkedésnek hívunk, nem az individualizációból ered, hanem a faj szelleméből. Következésképpen az individuális tudatalatti az általános tudatalattinak már valamilyen kifejlődése. De amikor leszállunk elvégezni az átalakítás munkáját - például, fényt vinni az élet különböző rétegeibe - nos ekkor egy kozmikus földi tudatalattiba, nem egy individuális tudatalattiba szállunk le. És az átalakítás munkája az egészen belül történik, nem individualizáción keresztül, hanem egy ellentétes mozgás révén, egyfajta egyetemesítés által.

Nem, amire gondolok az, hogy amint haladunk automatikusan válunk egyetemessé...

Oui, természetesen.

És azt mondjuk, hogy megváltoztatjuk a tudatalattit, fényt viszünk abba, de mivel univerzális nincs vége! Új rezgések jönnek minden pillanatban ...

De nem!

... rezgések kívülről, innen-onnan - ez végtelen. Hogyan lehet változtatni? Hogyan tudunk ezen változtatni?

Nem, ez nem végtelen - ez csak a Föld atmoszférájára korlátozódik.

Ez már elég sok!

Oui, de nem végtelen.

De akkor mit tudunk csinálni? Ezek a rezgések folyamatosan özönlenek a világ minden tájáról, az egész Földről?

Ez nem nehéz: abban a pillanatban amikor egyetemessé válsz, hatsz az egészre.

Ám maga Buddha azt mondta, hogy ha jelen van egy rezgése a vágynak, az a rezgés körbejárja a földi atmoszférát - az ellenkezője lehetetlen! Lehetetlen elkülönülni! Gondolatban elkülönülhetünk, de nem különülhetünk el a valóságban. Tulajdonképpen, ha megpróbálod, hogy megszüntesd a Tudatalattit magadban, a mozgásod szükségszerűen általános; nem lehet személyes, soha nem jutnál el sehová.

Oui, persze, de ezek a rezgések szüntelenül újrateremtődnek.

Nem, nem teremtődnek újra.

De vannak emberek, akiknek rossz mozdulataik vannak minden pillanatban, akkor?

Akkor az a légkörben marad, és körbejár a Föld légkörében. Ám összehasonlítva az univerzummal a Föld atmoszférája egy nagyon apró dolog. Nos abban az körbejár. És az evolúciós mozgás következtében van egy haladás: a jelenlegi tudattalan nem olyan öntudatlan mint kezdetben volt, és a jelenlegi tudatalatti sem olyan tudat-alatti, sem általános, mint volt az elején. Ez az ami a földi evolúció értelme.

De ha, ahogy mondod, azok a rezgések folyamatosan köröznek a Föld légkörében, ez nem azt jelenti, hogy szüntelenül újrateremtődnek?

De nem teremtődnek újra, köröznek, amely nem ugyanaz a dolog

Az újrateremtődés azt jelentené, hogy a tudattalannak és a tudatalattinak egy új kontingense jönne más szférákból vagy a Legfelsőbbtől - nos ez nem így van. A tudattalant "balesetnek" tartjuk: ha az megtörtént, megtörtént. Az nem egy végtelen és örök teremtés része.

De akkor a mi tudatosságunk rezgései eredményesek ezen mindenre kiterjedő rezgések megváltoztatásához?

Ah! oui.

Valójában mi vagyunk az első lehetséges eszközök a világ fejlődéséhez. Például (ez az egyik megfogalmazás), a tudattalan az átalakulása a tudatalattiba valószínűleg sokkal gyorsabb és teljesebb most, mint volt, mielőtt az ember megjelent a földön; az ember egyik első átalakító elem. Természetesen az állatok sokkal tudatosabbak, mint a növények, ám az akaratlagos (és így gyorsabb) haladás az emberiséghez tartozik. Hasonlóképpen, abban reménykedünk (ez több mint reménykedés!), az amit elvárunk, hogy amikor az új szupramentális faj a földre érkezik, a munka sokkal gyorsabban fog haladni, és akkor az emberiség szükségképpen hasznot húz ebből. És ahogy a dolgok az igazság szerint rendeződnek el a mentális zavarodottság helyett, az állatok és minden más, valószínűleg hasznot fog húzni ebből is. Más szóval, az egész Föld, egységként véve, növekszik majd egyre gyorsabban. A tudattalan (oh, mindez angolul jön hozzám, ez itt a nehézség!) menni szándékozik és szükségképpen a tudatalatti is megy.

Általánosságban elmondható, hogy ez azt jelenti, hogy a fizikai anyag válik tudatossá?

Oui, egy bizonyos módon. Fogékonnyá válik majd. Az életmód nem feltétlenül változik, de az életforma megváltozik. Az ANYAG "responsive" lesz. hogy mondjuk franciául "responsive?

Réceptif?...

Nem, a fogékony (réceptif) egy dolog, és a válaszoló (responsive) egy másik - vagyis válaszolni. Az Anyag válaszolni fog a tudatos akaratra. Valóban, ez az ​​amiért van remény, különben hogyan is lehetne átalakulás? – A dolgok mindig ott maradnának, ahol vannak! Miféle földön tudna élni a szupramentális faj, ha nincs Anyag adta válasz, ha az Anyag nem kezd el rezegni és válaszolni az akaratnak? Mindig ugyanazok a nehézségek lennének. És ezek nem behatároltak: például, még ha el is képzeljük a hatalmat a test felett, különbözővé téve a testi életet, ez az új testi életet továbbra is egy környezetben létezik, nem maradhat a levegőben lógva. A környezetnek válaszolnia kell.

És teljesen nyilvánvaló, hogy a tudattalan, a tudatalatti és a félig tudatos, mindezek egy véletlen baleset következményei; nem a teremtés állandó részei, ezért óhatatlanul eltűnnek, átalakulnak.

Évekkel ezelőtt, amikor a Sri Aurobindo és én együtt leereszkedtünk síkról síkra (vagy életmódról életmódra) és elértük a tudatalattit, azt láttuk, hogy az tovább nem volt individuális: az földi volt. A többi - az elme, a vitális és természetesen a test - individualizálódott; és aztán amikor az alá a szint alá süllyedünk, ott ennek vége. Valóban létezik valami a test tudatos élete és e tudatalatti földi élet között - az egyéni tudatosság által a tudatalatti anyagon végrehajtott tettek folytán kilökődtek elemek;¹ ez egy fajta féltudatosságot hoz létre, és az megmarad. Például, amikor az emberek azt mondják, "lenyomod a nehézségedet a Tudattalanba és ő újra a felszínre bukkan", ez nem az általános tudattalanra vonatkozik, ez valami, az egyéni tudatosság tettei folytán individualizálódott tudatalatti, amely odalent marad, majd újra felbukkan. A folyamat, hogy úgy mondjam, vég nélküli, még a személyes része is.

Minden éjjel, tudod, folyamatosan látom, hogy egyre több és több elképesztő dolog emelkedik ki a tudatalattiból, amiket át kell alakítani. Az összes olyan - nem egyértelműen személyre szabott - dolog egyfajta keveréke, amik többé kevésbé összekapcsolódtak az életben. Például ott néhány ember összekeveredett. Újraéljük a dolgokat, majdnem mint egy álomban - bár ezek nem "álmok" - újraéljük az egészet egy bizonyos beállításban, egy bizonyos jelképsoron vagy legalábbis kifejező körülményeken belül. Alig két nappal ezelőtt meg kellet küzdenem valakivel - ott tevékenykedtem és meg kellet csinálnom valamit vele - és látva azt a személyt, feltettem magamnak a kérdést, "Ő emez vagy amaz?" Ahogy kevésbé belebonyolódott lettem az akcióba, és néztem egy objektívebb tudatossággal, a tanúskodó-tudatossággal, láttam, hogy az egyszerűen két személy keveréke volt - minden összekeveredve van a tudatalattiban... Már amikor Japánban éltem négy embert soha nem tudtam megkülönböztetni az éjszakai tevékenységem alatt - mind a négyen - és isten is tudja, még csak nem is ismerték egymást - mindig keveredtek mert a tudatalatti reakciók azonosak voltak.

Valójában ez az, amit legitimálja az egót; mert ha soha nem alakult volna ki egónk, teljesen összekeveredve élhetnénk (nevetés), most ez a személy, majd egy másik. Ó, látni ezt a minap, annyira jópofa és szórakoztató volt! Eleinte egy kicsit zavarba ejtő, de amikor közelebbről megnéztem, teljesen szórakoztató: két kis ember, külsőleg nem egyformák, mégis hasonló típusúak, csekély és... röviden hasonlítottak. Ez olyan, mint ahogy a négy embert szoktam látni Japánban: ott volt egy angol, egy francia, egy japán és még egy, mindegyik különböző országból; nos, éjjel mind egyformák voltak, mintha egyiket a másikon keresztül néztem volna, mindnyájan összekeveredtek - nagyon szórakoztató!

Végül is az individualizáció – és az ebből következő szükség az egóra – azért létezik, hogy visszatérjen az Isteni Tudatba, hogy tudatos és akarattal rendelkező legyen, teljes, tudatos részvétellel.

Ha már szóba került az individualizáció, van egy kérdésem, amin már régóta tűnődöm: amikor az ember a „központi lényről” beszél, ez a központi létezés nem itt a fizikai életben valami, ugye?... Hanem odafent...

Odafent is és belül is és mindenütt! (Anya nevet) Nem. Ha nem tanulsz meg mindig négy dimenzióban gondolkodni, soha nem fogsz megérteni semmit sem!

De Sri Aurobindo azt mondja, hogy ez a központi lény még nem született meg. Szeretném tudni, hogy valami egyedi-e, – vagy vajon minden embernek van egy ilyen központi léte?

Az egyik nincs elkülönülve a másiktól.

Az egyik nincs elkülönülve a másiktól? Milyen értelemben? A központi lény nem különül el az Istenitől. Egy azzal. De minden egyes személynek van egy külön, egyedi és egyéni központi lénye, vagy csak egyféle központi lény van mindenki számára?

A tudatunkban válik személyessé. Ez egy tudati jelenség.

De nem különül el – sosem különül el.

Igen, nem különül el, de van egyénisége?

Soha sem különül el, sem a Központtól - már ha nevezhetjük „központnak” vagy „középpontnak” - sem az Egésztől. És amint valaki kapcsolatba kerül vele, ez a probléma már nem merül fel: világos, hogy nem is lehet másképp!

Mert amikor az ember elveszíti az egóját és megtalálja ezt a központi létet, Sri Aurobindo szerint az egyénisége megmarad – az nem tűnik, pusztul el – tehát megőrzi a személyiségét.

Igen, a személyiség megmarad.

Akkor ez a központi lény személyisége, az Igazi Személyiség.

Igen.

Akkor végül is ez egy egyén, nem egy személytelen „én”.

Egyéni a tetteiben és a megnyilvánulásaiban.

Ez az, ahol a probléma felüti a fejét. Sri Aurobindo szerint ez állandó dolog, míg az összes ősi hagyomány azt mondja, hogy eltűnik a testtel.

Egy állandó, egyéni én?

Másképpen nem lehetne állandó anyagi élet – hiszen az egyéni jelleg a materializáció alaptermészete, lényege. Ha az eltűnés lenne a végzete, akkor a fizikai pusztulás jelensége állandóvá válna, és soha nem lenne fizikai halhatatlanság. Mivel egy bizonyos… alapvetően egy bizonyos mennyiségű illúzió vagy káosz, vagy valótlanság elhasználása után az ember visszatérne az Igazsághoz. De Sri Aurobindo szerint ez nem így van: ez az egyéniesedés, ez az egyedi megszemélyesítés az Igazság, egy valódi, hiteles isteni jelenség – az egyetlen valótlanság benne a tudat torzulása. Nos, amikor újra felfedezzük az Egység igaz tudatát, azét az Egységét, amely a külsőleg megnyilvánult és fölötte is van, meg a nem-megnyilvánult fölött is - a „fölött” abban az értelemben, hogy egyformán magában foglalja a megnyilvánultat és a nem-megnyilvánultat - nos, ez az Igazság magában foglalja az anyagi megszemélyesítést, ami ² máskülönben nem létezhetne.

De minden egyes egyénnek más a személyisége.

Igen... talán nem a jelenlegi kaotikus állapotban, de elvben.

Minden tudatos lényé?

Igen, elvileg. Minden IGAZ léleké.

Az igaz itt azt jelenti: kialakult?

Igen, „kialakult”, ha alulról nézed. De ha felülről nézed… (Anya nevet).

Minden egyén képvisel valamit az Isteniből?

Kifejezhetjük így is, de ez még mindig egy elkülönítő megfogalmazás.

DE akkor mi ez a „személyiség”?!

A létezés egy módja.

Ez teszi különbözővé az egyik lényt a másiktól?

A létezés egy módja, bizonyos tekintetben, lényegét tekintve – lényegét tekintve, mert a megnyilvánulásban (manifesztálódásban) mindez eltűnésre van ítélve. Igen, ezek a létezés módjai,³ mint az az első négy módozat, ami az első megnyilvánuláskor keletkezik.

De a mi esetünkben számtalan módja lenne a létezésnek, s mindegyik egy bizonyos aspektust képviselne?

Igen. A sokaság – máskülönben nem lehetséges a Játék.

Épp most fordítottam le egy bekezdést, amelyben Sri Aurobindo az Egy öröméről és birtoklásáról beszél a sokaság által, illetve a sokaság öröméről és birtoklásáról az Egy által, valamint a sokaságéról a sokaság által.⁴ Egy ilyen játéknak megszámlálhatatlan sokféleséget kell tartalmaznia – megszámlálhatatlant!

Akkor azok, akiknek ráeszméléseik voltak a múltban, akik megtalálták az igaz Ént, miért mondták mind, hogy ez az egyén feloldódását, eltűnését jelenti, azaz nem marad személyiség?

Nem mind! Csak azok mondták ezt, akik átléptek a nem-létezésbe. A Védák könyvében például, egyértelmű, hogy az „elődök”, vagy „ősatyák” akikről beszélnek, olyan emberek voltak, akik még a földi életben ismerték fel a halhatatlanságot. (Ki tudja, talán még mindig élnek!) Az ő koncepciójuk a dolgokról hasonlított Sri Aurobindo-éhoz.

A másik hagyomány – Theon szerint ez volt a gyökere mind a Kabbalának, mind a Védáknak – szintén ugyanazt az isteni élet és isteni világ koncepciót alkalmazta, mint Sri Aurobindoé: azt, hogy az evolúció csúcsa a tárgyiassá tett minden dolog istenivé tétele lesz, egy töretlen haladással, fejlődéssel attól a pillanattól kezdve. (Ahogy a dolgok most állnak, az ember előre halad és aztán visszafelé, majd előre és megint hátrafelé; de ebben az isteni világban a visszafejlődésre nem lesz szükség: folyamatos felemelkedés lesz.) Ez a koncepció volt benne abban az ősi hagyományban – Theon nagyon világosan beszélt róla nekem, és Sri Aurobindo még semmit nem írt meg, amikor találkoztam Theonnal. Theon viszont mindenfélét írt már addigra, nem filozófiát, de történeteket, fantasztikus történeteket! S mégis, ez a tudás mögöttük volt, és amikor e tudás forrásáról kérdezték, azt mondogatta volt, hogy ez korábbra tette mind a Kabbalát, mind a Védákat (jól fel volt készülve a Rig-védából).

De Theonnak fogalma sem volt a bhakti ⁵ útjáról, egyáltalán semmi. Az Isteninek való megadás gondolata teljesen idegen volt számára. Jóllehet volt elképzelése az Isteni Jelenlétről itt (Anya a szív-központra mutat), a benne rejlő Isteniről, és a Vele való egyesülésről. És azt mondta, hogy az Azzal való egyesülés által átalakítva a lényét az ember el tud jutni az isteni teremtés szintjére és a föld átalakításához.

Theon volt az első aki a gondolatot adta nekem, hogy a föld szimbolikus, reprezentatív - a koncentrált univerzális cselekvés szimbóluma, lehetővé teszi az isteni erőknek, hogy testet öltsenek és koncentráltan dolgozzanak. Én mindezt tőle tanultam.

Mellesleg valahol azt mondod, hogy az isteneknek inkarnálódni kell ahhoz, hogy teljesen tudatossá válhassanak?

Oui, mert ....

Hogyan lehetséges ez? Nem teljesen tudatosak már az istenek ?!

Nem, nekik nincs pszichikus lényük, úgyhogy az élet egész oldala nem létezik számukra.

Az összes hagyományokban itt Indiában - és más országokban, és más vallásokban is - az idő nagy részében ezek az istenek lehetetlenül viselkednek! Nos ez egyszerűen azért van, mert nincs pszichikus lényük. A pszichikus lény az egyetlen dolog amely kifejezetten a földi élethez tartozik; kegyelemként kaptuk... javítani, visszavonni ami már megtörtént.

Oui, de az istenek tudatosak az Istenire?

Figyelj, mon petit, ők mindenek felett tudatosak a saját isteniségükre.

Kapcsolatban vannak az istenivel, igen, de tapasztalatból tudom, hogy a leghalványabb fogalmuk sincs arról mi az önátadás.

Egy NAGYON érdekes tapasztalatom volt tavaly, vagy az azt megelőző évben, nem is tudom, de miután visszavonultam az emeleti szobámba...⁶ Tudod puja közben azok az istennők jönnek mindig, nem lépnek a testbe, és nem kötik hozzá magukat, de jönnek és megjelennek. Nos, ezúttal - azt hiszem a tavalyi puján lehetett, – Durga jött - mindig megérkezik a néhány nappal korábban, és a légkörben marad; ő jelen van, így gesztus, mintha Durga sétált volna fel alá Anyával). Volt kapcsolatom vele az emeleti meditációim során, és az új Hatalom volt bennem a testemben, akkor mivel így voltam, és... (Hogyan mondjuk ezt?) rávettem, hogy vegyen részt az ily módon történő megadásban. Micsoda élményben volt része, mon petit! Az AZ-zal való csatlakozás örömének rendkívüli élménye. És kijelentette: "Mostantól fogva, az Úr Baktája vagyok."

Gyönyörű volt.

Látod ez egy félelmetes Hatalom, egy univerzális, örök, félelmetes Hatalom. Nos, neki korábban soha nem volt ilyen élménye, csak a SAJÁT hatalmát tapasztalta. Rendeléseket kapott és engedelmeskedett az Utasításoknak, csak úgy automatikusan. És hirtelen úgy érezte, a létezés elragadtatása, egy tudatos eszköz.

Valóban ... ez igazán nagyon szép volt.

Tudtam, hogy milyen volt vele, mert emlékszem a napra, amikor Sri Aurobindo itt volt, mentem le a lépcsőn, hogy meditációt tartsak a hallban összegyűlt embereknek. Van ott egy párkány az oszlopok felett, ahol az istenek szoktak ülni - Shiva, Krishna, Lakshmi, a Trimurti, mindegyik - a kicsik, a nagyok, mindannyian használják, régebben mindig rendszeresen jöttek, naponta, részt venni ezeken meditációkon. Ez egy szép látvány volt. Ám részükről nem volt az a fajta imáda a Legfelsőbbnek. Nem tudtak mit kezdeni ezzel a gondolattal. - mindegyikük, a saját létmódjában, teljes mértékben tisztában volt a saját örök istenségével; és mindegyik tudta azt is, hogy képviseli a többieket (ez volt a népszerű istentisztelet alapja,⁷ és tudták ezt). Éreztek egyfajta közösséget, ám nem rendelkeztek azokkal a tulajdonságokkal, melyeket a lelki élet ad: nincs mély szeretet, nincs mély együttérzés, nincs egység érzet. Csak a SAJÁT isteniségüket érezték. Volt néhány nagyon különleges mozgásuk, ám a Legfelsőbbnek az az imádata hiányzott, nem érezték, hogy ők a létezés eszközei: úgy ítélték, képviselik a Legfelsőbbet, és így mindegyikük tökéletesen elégedett volt a saját képviseletével.

Kivéve Krishna .... 1926-ban - 26.-ban volt azt hiszem - elkezdtem egyfajta felettesértelmi teremtést, vagyis lehoztam a felettesértemet az anyagba, ide a Földre (csodák és mindenféle dolgok kezdtek történni). Kértem mind ezeket az isteneket, öltsenek testet és azonosítsák magukat egy testtel (egy részük teljesen elutasította). Nos én a saját szememmel láttam Krishnát, aki mindig is kapcsolatban állt Sri Aurobindoval, hozzájárul ahhoz, hogy lejöjjön a testébe. Ez november 24-én volt, és ez volt a kezdete az "Anya" megszólításnak.⁸

Oui, pontosan, azt akartam kérdezni, hogy mi volt ezt a megvalósítás 1926-ban?

Ez az volt, hogy Krishna hozzájárult a leereszkedéshez Sri Aurobindo testébe, - rögzült ott, érted, van egy nagy különbség, az inkarnálódás, és a között, hogy lény rögzült a testben, és egyszerűen olyan hatásként működik, amely jön, megy és ide-oda vándorol. Az istenek mindig ide-oda vándorolnak, mi magunk, a mi belső lényünkben, jövünk megyünk és cselekszünk száz vagy ezer helyen egyszerre, ez egyértelmű. Van különbség aközött, hogy csak jön néha és elfogadja, hogy tartósan kötődjön egy testhez, és az állandó befolyás és állandó jelenlét között.

Ezeket a dolgokat meg kell tapasztalni.

Ám ez a felismerés fordulópont volt Sri Aurobindo szadhanájában, milyen értelemben?

Nem, a jelenség a TEREMTÉSHEZ volt fontos, ő maga inkább közömbös volt rá. De én nem beszéltem vele erről.

Ez abban az időben volt, amikor úgy döntött, abba hagyja a foglalkozást az emberekkel és visszavonul a szobájába. Meghívott mindenkit együtt egy utolsó találkozóra. Ezt megelőzően ki szokott menni a verandára minden nap találkozni és beszélgetni mindenkivel, aki eljött látni őt (ez az eredete a híres "beszélgetések Sri Aurobindoval"...⁹ - Anya éppen valami súlyosat készül mondani, aztán meggondolja magát - mindegy...). A belső szobákban, éltem és nem láttam senkit; ő kiment a verandára, látta az egész világ, fogadja az embereket, beszél, megvitat, - én csak akkor láttam amikor visszatért a házba.

Egy idő után, én szintén elkezdtem meditációimat az emberekkel. Egyfajta "felettesértelmi teremtésssel" kezdtem, megcsinálni, hogy minden isten leereszkedjen egy lénybe - ez rendkívüli felfelé ívelő volt! Nos, én kapcsolatban voltam ezekkel a lényekkel, és azt mondtam Krisnának - mert én mindig láttam őt Sri Aurobindo körül - "Ez mind nagyon szép, de amit szeretnék most az egy teremtés a Földön - testet kell öltened." Azt mondta: "Igen." Akkor láttam - láttam őt a saját szememmel - belső szeme, természetesen - hogy Sri Aurobindohoz csatlakozik.

Aztán bementem Sri Aurobindo szobájába, és azt mondtam neki: "Itt van, amit láttam." "Igen, tudom!" Válaszolta (Anya nevet) "Ez jó; Úgy döntöttem, hogy visszavonulok a szobámba, és akkor te leszel aki gondjaidba veszed az embereket. Átveszed az irányítást." (Körülbelül harminc ember volt ott abban az időben). Aztán össze hívott mindenkit egy utolsó találkozóra. Leült, leültetett maga mellé, és azt mondta: "A mai napon idehívtalak benneteket, hogy elmondjam, visszavonulok a szadhanám céljából, és Anya mostantól gondjaiba vesz mindnyájatokat; neki címezzétek magatokat, ő képviselni fog engem, és mindent megtesz a munkáért." (Ő nem említette ezt nekem! - Anyából kitör a nevetés )

Ezek az emberek mindig is nagyon intim kapcsolatban voltak Sri Aurobindoval, így hát kérdezték: "Miért, miért, miért?" Azt válaszolta: "Ő meg fogja magyarázni nektek." Nem akartam magyarázni semmit, és elhagytam a szobát vele, de Datta beszélni kezdett. (Volt egy angol nő, aki elhagyta Európát velem; itt maradt haláláig - egy személy, aki befogadott "inspirációkat.") Azt mondta, érezte Sri Aurobindo beszél rajta keresztül és mindent megmagyarázott: hogy Krisna inkarnálódott, és Sri Aurobindo most intenzív szadhanát végez a Superelme leereszkedéséért; Krisna hűséges a Szupramentális Leereszkedéséhez a Földre és, hogy Sri Aurobindo most sok elfoglaltságot jelentene emberekkel foglalkozni, ezért engem bízott meg, és én fogok csinálni minden munkát. Voilà.

Ez 1926.-ban volt.

Ez csupán ... (hogyan is mondjam?) egy Részesedés volt Krishnától. Ám Sri Aurobindo saját személyében nem tett különbséget: ez egy formáció volt a múltból, elfogadta, hogy közreműködik a jelen alkotásban, ez minden, semmi több. Ez a Legfelsőbb leereszkedése volt onnan... valamivel korábban, most beleegyezett, hogy részt vesz az új megnyilvánulásban.

Másfelől Shiva visszautasította. "Nem" mondta "Ha befejezted a munkát, eljövök - nem jövök olyan világba, mint a mostani, de kész vagyok segíteni." Ő állt a szobámban azon a napon, olyan magas volt (nevet), hogy az feje megérintette a mennyezet! Saját vörös és aranyban játszó különleges fényében fürdött ... csodálatos! Éppen amikor megnyilvánul a legfelsőbb tudatossága - egy félelmetes lény! Így hát felálltam, és ... (valószínűleg én is biztosan elég magas lehettem, mert a fejem a vállán pihent, csak egy kicsivel a feje alatt) ezután azt mondta nekem, "Nem, én nem kötöm magam egy testhez, de adok neked, VALAMIT amit akarsz." Az egyetlen dolog, amit mondtam (mindez szótlanul történik, természetesen) ez volt: "Azt akarom, hogy megszabaduljak a fizikai egotól."

Nos, mon petit (nevet), ez történt! Rendkívüli volt! ... Egy idő után elmentem megkeresni Sri Aurobindot és azt mondtam: "Látod, mi történt! Van a sejteknek egy furcsa érzése (Anya nevet) már nincsenek összehalmozódva! Szét fognak szóródni!" Rám nézett, mosolygott és azt mondta, még nem. És a hatás eltűnt.

De Shiva valóban odaadta nekem, amit akartam!

Még nem, mondta Sri Aurobindo.

Nem, az idő még nem érett meg. Ez még túl korai volt, túl korai.

(csend)

Két éve történt ez velem.¹⁰ De most van valami más - a dolgok megváltoztak.

Szóval, még mindig nem válaszoltam meg a kérdéseidet.

Ó, de igen, már egy halom kérdést megválaszoltál!

¹ Azaz, félredobta vagy eliminálta az individuális Tudattalanból. _(vissza)

² ''Ami'' utalni látszik a fizikai halhatatlanságra. _(vissza)

³ Tudatosság vagy Fény, Élet, Szeretet vagy mennyei boldogság, és az Igazság, amikből aztán az első négy Asura vagy démon lett. _(vissza)

⁴ ''Mi volt hát az egész dolog kezdete? A lét, amely pusztán a létezés gyönyöre kedvéért megsokszorozta önmagát, és formák számlálhatatlan trillióiba vetette bele magát, hogy megszámlálhatatul találhassa meg önmagát.... És mi az egész dolog vége? A vége olyan kell, hogy legyen Istennel és a lélekkel és az univerzummal, mintha csak a méz meg tudná ízlelni önmagát és az összes cseppjét egyszerre, és az összes csepp meg tudná ízlelni egymást, és minden egyes csepp az egész lépet, mint önmagát.'' (Thoughts and Glimpses, Cent. Ed. Vol. XVI, p. 384) _(vissza)

⁵ Odaadás az Isteni iránti szeretet. _(vissza)

⁶ 1958. után _(vissza)

⁷ Egy kultusz minden egyes hívője pontosan tudja hogy az ő istene egyszerűen egy kifejezési mód ami egyedülálló. _(vissza)

⁸ 1926-tól, Sri Aurobindo hivatalosan bevezette a tanítványoknak az 'Anya' megszólítást, korábban gyakran hívták 'Mirra.'-nak. _(vissza)

⁹ Esti Beszélgetések, lejegyezte A.B. Purani. _(vissza)

¹⁰ Ismét a fizikai ego feloldódása. _(vissza)